Az Ars Sacra Fesztivál (2016) alkalmából Kacsóh Cecília textilművész tusrajz kiállítása

2016. szeptember 17-28. között.

A művészt az alkotás élteti, de mit tehet, ha évek múltával elragadják a mindennapok és nem marad sem idő, sem erő a megnyugvást és belső harmóniát hozó elmélyülésre. A tű helyett tust ragad reggelente a kéz, hogy megzabolázza a kalandozó gondolatokat, lecsendesítse a lelket. „Nem tudom még hány hónapig fogok reggelente elkészíteni egy rajzot, de nekem ez olyan, mint egy csendes fohász.”

KACSÓH CECÍLIA – ÉLETRAJZ

1959.03.11-én született Budapesten, zenész családban. Tanulmányait autodidakta módon, különböző mestereknél és műhelyekben végezte. Eleinte a kerámia iránt érdeklődött, később a textilművészet felé fordult. 1984-től 10 éven keresztül a Balaton mellett élt családjával egy festői kis faluban a Szent György hegy lábánál. 1994-ben ismét Budapestre költözött, jelenleg a Budai Várban él és dolgozik. 1997-ben felvételt nyert a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) textilszakosztályának tagjai közé.

Művészi világa geometrikus és organikus elemekből építkezik, monochrom és polichrom, kézzel hímzett textíliákat készít. A hagyományos hímzési technikák a saját tervek –grafikák- kivitelezése során új jelentést kapnak. Hímzései megtalálhatók Magyar és külföldi magángyűjteményekben. 1996-óta napjainkig számos kiállításon vett részt Magyarországon és külföldön (Új-Zélandon, Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban)

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál hivatalos eseményeihez csatlakozva a Fény Nemzetközi Éve tiszteletére a magyar kortárs művészet kiválóságainak részvételével kamara kiállítást rendezünk 2015. október 2-18. között. Nyitva naponta 10:00-18:00 óra között. Cím: Kiskép Galéria, 1014 Budapest, Országház utca 8.

Kiállító művészek: Balogh Eleonóra, Borbás Dorka, Borkovics Péter, Botos Péter, Czebe István, James Carcass, Csala Zsuzsa, Gáspár György, Gonzales Gábor, Hegyvári Bernadett, Kecskés Krisztina, Köblitz Birgit, Lendvai Péter, Lukácsi László, Melcher Mihály, M.Tóth Margit, Pattantyús Gergely, Sipos Balázs, Smetana Ágnes, Soltész Melinda, Szilcz Mariann, Szőke Barbara, Szűr-Szabó Edit, Török Sára, Varga Dóra, Vida Zsuzsa

Az üveg része mindennapi életünknek. Világszerte tudósok és mérnökök százai kutatják és fejlesztik e bonyolult fizikai tulajdonságokkal rendelkező, számos iparágat éltető anyagot.

A Fény Nemzetközi Éve alkalmából emlékezünk azokra a magyar feltalálókra, akik évekkel megelőzték a világot a fotó, az optika és a lézertechnika területén és ünnepeljük azokat, akik a művészi szándék kifejezésének sajátos eszközéül választották az üveget.

Öt évvel ezelőtt a mutermek.com művészeti blogba kerestünk beszélgető partnereket, így ismerkedtünk meg egy szűk társaságot alkotó művészközösség néhány prominens tagjával. Már az első műterem-látogatások után tudtuk, hogy nagy kincsre bukkantunk.

A hetvenes években kibontakozó stúdióüveg-mozgalom mára beérett, a magyar stúdióüveg világszínvonalú, művészeink sorozatosan kapják a fontos nemzetközi díjakat, alkotásaik ott vannak a legtekintélyesebb kortárs múzeumokban és gondosan megválogatott nagyértékű magángyűjteményekben. Örömünkre szolgál, hogy a Budai Várban, galériánkban is látható néhány e jeles alkotásokból.

Komoly mesterségbeli tudással, nagy precizitással, ezerszer begyakorolt mozdulatokkal, méltósággal fújják, vágják, öntik, formálják, türelemmel csiszolják az üveget.

Átöröklött hagyományokat visznek tovább, ugyanakkor járatlan utakra hívnak bennünket, hogy átadják a felfedezés örömét.

Közben mindig ott a dilemma, hogy meddig merészkedhet a művész, aki szinte visszaretten e káprázatos anyag ragyogásának csábításától, mely azáltal kel életre, hogy rabul ejti, ugyanakkor átereszti a fényt.

Az Ars Sacra Művészeti Fesztivál idei hívószava: „Szentek legyetek” (1Pt 1.16). Kiállításunkkal Decsi Amália, Oringa nővérre emlékezünk, aki a Ferences Mária misszionárius rend tagjaként a 30-as években Kínában teljesített szolgálatot. Leveleit unokahuga Decsi Ilona luca Derkovits-díjas festőművész őrzi. „ Meghatódva forgattam Amálka régi leveleit amikor első grafikámat készítettem róla. Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművész arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét.”

A kiállításon e levéltöredékek alapján készült festmények és grafikák láthatók.

Nyitva: 2015. szeptember 19-27. között naponta 10:00 és 18:00 óra között.

1014 Budapest, Országház utca 8.

„Elérkeztünk immár e nap pompájával,

A csizmadiaifjúság díszes koszorújával,

Majd is megeresztem e szép köszöntésre,

Szent Háromság segítsen erre. Vivát.”

A céhes bálok hangulatát idéző versikét Herbert János monográfiájából vettem elő. A munkával teli napokat remek mulatságok szabdalták fel és ilyen köszöntő kíséretében indították el a ceremóniát. Vízkereszttől hamvazó-szerdáig tartandó báli szezon egyik Iparos bálján készülhetett egy kopott fotográfia, melyről vidám társaság néz rám. Csizmadiák bálja a harmincas évek elejéről. A bálon csinos ruhában hölgyeket és jól öltözött urakat látok, a kép sarkában a társaság mögött sorakozva a fehérkötényes személyzet megelégedetten húzza ki magát. Újra Herbert János sorait idézem, az 1768-ból „Legényekre vonatkozó articilusok…” – csinosan felöltözködve, másoknak kívánatos példájokra tartoznak” szól az intelem a csizmadia inasoknak.

Ez a megkopott felvétel is bizonyítja számomra, az igény nem változott a többi erkölcsi elvárásokkal együtt majdnem kétszáz év elmúltával sem. Herbert János leírása 1928 –ig követi a község életét, de ezen a felvételen még egy boldog időszak látható, a múlt század elkövetkező tragédiáit homály fedi. Látom a fotográfián milyen gondosan készültek az ünnepre a hölgyek és az urak. Jóllehet az iparosok hétköznapi élete szigorúan szabályozva volt. Elfogadták az örökölt hierarchiát és a céhvilág szokásait,A csizmadiák alkották a legnagyobb közösséget Jászárokszálláson, az 1862 –es adat alapján 120 tagot számlált a céh. Ezután következtek a szűcsök a szabókkal társulva és a kovácsok, legkevesebben a takácsok voltak. Csizmadiaként már az 1700-as évektől a Decsi család több tagja is része volt a közösségnek, mely 1910 –ben „Jászárokszállási Ipartestület” néven a község iparosait és kereskedőit fogta össze.

Nagyapám szép családjában a négy fiú mellett három nagylány és egy kicsi leányka látható az öreg fotográfián. Csak nagyanyám ül gyerekei körében, csizmadia nagyapám a háború áldozata lett. Szokás szerint a legidősebb fiú, nagyanyám jobbján ülő Decsi Emánuel vitte tovább a műhelyt. Mivel szűkös volt családfő nélkül az élet, a nagylányok közül kettő a katolikus egyház szolgálatába lépett. Anna szegénygondozó, Amálka Ferences Mária misszionárius nővérek közé állt és az Oringa nevet kapta rendjétől.

Meghatódva forgattam Amálka régi levelét amikor első grafikámat készítettem róla.

Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművészként csodálkoztam, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét. Vajon mi késztette hogy ebbe a rendbe kerüljön és elmenjen Kínába

hittérítőként. Hivatását bizonyára jól végezte, azért küldhették ilyen távolra hazájától.

Manapság is azon morfondírozom milyen élményei lehettek. Sajnos a kérdéseim nem találnak válaszra, rendjét nálunk születésem évében, 1950-ben feloszlatták. Kínából Eichgraben Annuziata kolostorába került, az ottani rendházukban élt haláláig. Ott helyezték örök nyugalomba.

Decsi Ilona (2015)

Decsi Ilona luca így ír magáról:

Budapesten születtem és Pest belvárosában élek. Túl a hatvanon Horvai István, a neves színházi rendező figyelmeztető szavai jutnak eszembe, egy nő ne írja le születése dátumát. Egy veszprémi kiállításom megnyitója óta hallom intelmét.

Szüleim mindketten Jászárokszálláshoz kötődtek, ahogy családom többi tagja is a Jászság vidékéről valóak. Gyerekkori nyaralások szép emlékeit őrzöm a Mátra alján elterülő lankás vidékről. Szüleim büszkék voltak szakmai sikereimre. Örülök, hogy számukra idegen képzőművész világot érdeklődéssel figyelték és bízom benne hogy onnan fenntről mai is szemlélik amit csinálok.

Képzőművészként diplomáztam az Andrássy úton, de a Művészeti gimnáziumban tanultam meg rajzolni Basilides Sándor tanár úrtól. Barcsay anatómia órája is remek volt. A fametszést Kolozsvárott Gy. Szabó Bélától tanultam, Ferenczy Júlia a pasztell rejtelmeit mutatta meg számomra. A Képzőművészeti Egyetemen szerdánként megismerkedtem a rézkarc technikájával, szombatonként gobelint szőttem. Férjem – akivel az Akadémián hozott össze a jó sorsom – Kéri Imre neves képzőművész mutatta meg a rézművesség csodáját. Évekig dolgoztam evvel a technikával és a Derkovits díjat is rézkarc sorozatomra nyertem. Férjemmel több hazai és külföldi kiállításon szerepeltem, utazásaink remek szakmai élmények voltak. Fiunk Gergő, közgazdászként végzett az IBS főiskoláján, Pesten él és dolgozik. Szakmai kihívás volt a februári kiállításom Londonban a Hungarian Cultuta Centre – ben, majd egy pesti bemutatkozást tervezek így munkával tekik az idei év. (2015.)

Kamara kiállítás az Ars Sacra Fesztivál / Szakrális Művészetek Hete (2014) alkalmából Gábriel Ajna festőművész és Minyó Szert Károly fotóművész vezetésével működő FoToNoIre / Megálló Csoport Alapítvány tagjainak részvételével.

Időpont: 2014. szeptember 20. szombat 19:00 órakor

Szabó Franciska festőművész megnyitó beszéde :”Az Ars Sacra, a művészetben megjelenő szakralitás bemutatását tűzte ki célul. Itt a Kiskép Galériában egy nagyon különleges kiállítást látunk, ahol a szakralitás jelen van, de a lehető legtágabb értelemben. Itt a szakralitás, mint a felekezeti hovatartozástól függetlenül létező valamiben való hit, a hit erejének tapasztalata jelenik meg. A rajtunk kívül vagy felül álló erőkkel való nemes viaskodás lenyomatai ezek a képek – legyen az egy hirtelen bekövetkezett komoly betegség, vagy egy függőséggel felvett harc .

Szókratész, az egyik legnagyobb hatású ókori görög filozófus, az Apologia című művében arról számol be, hogy rendelkezik egy olyan daimónnal, aki se nem ember, se nem isten, hanem a két létforma között helyezkedik el. Ennek a lényről a létéről úgy szerzett tudomást a görög filozófus, hogy daimónja figyelmeztette a számára veszélyes helyzetben. Ugyanakkor nem jelentkezett semmiféle módon akkor, ha biztonságos úton járt. Tehát a daimón nem tanácsokat adott vagy vezérelte volna Szókratészt, hanem csak egyszerűen figyelmeztette. Szókratész daimónja a védőangyal szerepéhez hasonló.

Talán effelől is megközelíthetjük Gábriel Ajna műveit. A festőnő 2011-ben bekövetkezett betegsége előtt festett angyalsorozatot, és foglalkozott a transzcendenciával. Talán ezek az angyalképek a szókratészi daimónok is lehettek. Ajna angyalai nem isteni parancsot tolmácsoló hírnökök, de nem is békésen szemlélődő isteni lények. Ezek az angyalportrék sokkal jobban hasonlítanak a művész rémült daimónjaira.

A művész ugyanakkor műveivel a közvetítő szerepét vállalja magára, s mint közvetítő máris elérkezett a hagyomány szerint is első angyali szerepkörhöz, a hírnökhöz. Hírnök a szenvedésről, hírnök a megtapasztalt halálközeliségről.

Ajna erős hite a felépülésben és akarata az életre vezette oda, hogy a hosszú felépülés során a művészetet újratanulja a művészettörténeti elődök lábnyomában haladva, hogy utána saját képeit is meg tudja festeni.

A felépülés azonban egészen más utat jár be a szabadkézi fotográfusként magát meghatározó Minyó Szert Károly csoportjában. A Megálló Csoport Alapítvány fotós köre, a fotonoire közel 3 éve alakult azzal a szándékkal, hogy szenvedélybetegséggel küzdőknek adjon egy kapaszkodót a csoportos alkotás és személet formálás, vagyis a fényképezés aktusán keresztül.

Az elnevezés magában foglalja a noire, vagyis fekete szót, ami arra utal, hogy a sötétségből indulnak, de a fényesség felé törekednek. Ez még kimondatlanul is ismerősen cseng: a legtöbb vallásban találkozunk a megtisztulás, a földi hívságoktól való elszakadás, a megvilágosodás iránti vággyal. A magát is felépült szenvedélybetegként aposztrofáló képzőművész teljes személyiségével teret, közeget, nyelvet teremt a csoporthoz csatlakozók és tartozók számára, hogy a káros szenvedélyeiktől való megtisztulást elérhessék.

És végül Martin Buber által írt haszid történetekből idéznék egy gondolatot: “Mindazok a képtelenségek, amelyekkel a világ gyötör, azért támadnak rád, hogy fölfedezd értelmüket, és mindazok az ellenmondások, amelyek kínoznak, arra várnak, hogy szavaddal száműzd őket. Az ős-szenvedés minden neme lelkesült örömöd útját egyengeti” (Buber, Martin: Haszid történetek I. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1995. 23. o)”

A rendezvény mottója: „Ti vagytok a világ világossága” Mt 5, 14-19.

Az ISIS  (Institute for Social and European Studies Foundation /Társadalom- és Európa Tanulmányok Intézete www.isis.hu/) és a Magyar Tudományos Akadémia „Krízistérkép- avagy a bizonytalanság új ideje” címen november 7-9. között tartotta meg az Első Európai Kék Ég Konferenciáját a Budai Várban. A világ legjelentősebb egyetemeiről érkező tekintélyes tudósok részvételével tartandó nemzetközi tanácskozás a társadalmakat érintő legfontosabb globális kérdésekkel foglalkoztak.

Több, mint százan regisztráltak az előadásokra. A résztvevők számára kulturális programokat szerveztek. A Kiskép Galériát felkérték, hogy az ülésteremben rendezzen kortárs kiállítást.

Kiállítóknak a Magyar Képzőművész Egyetem hallgatóit kértük fel. Mestereik: Bukta Imre többszörös állami díjas képzőművész életműve, a magyar agráriummal kapcsolatos megállapításai és alkotásai globális érvényűek, Gaál József, szintén számos kitüntetéssel bíró festő- és szobrászművész művei a civilizáció eldurvulásáról, a humánum eltorzulásáról szólnak.

Hogyan fogalmazzák meg a társadalmi kérdéseket a tanítványok? Kulcsszavakat kerestünk: giccs és brutalitás, a nemek szerepének változása, depresszió, frusztráció, az élet legyilkolása, a víz, múlandó technikák szépsége, családtörténet, a szocializmus épített öröksége, Mária és Jézus, média sötétje…

A kiállítás az Akadémia Jakubinus termében (1014, Budapest, Budai Várnegyed, Országház utca 28-30.) november 7-9. között volt látható angol nyelvű tárlatvezetéssel.

A „TÁJAK” című érem és kisplasztikai kamara kiállítás Csíkszentmihályi Róbert Munkácsy és Kossuth-díjas szobrászművész valamint Szunyogh László Ferenczy Béni-díjas szobrászművész műveiből 2013. szeptember 27 – október 6. között. A mester és tanítványa kiállítását Bálint Ildikó festőművész nyitotta meg.

..

Szunyogh László, Bálint Ildikó, Csíkszentmihályi Róbert

Decsi Ilona luca, Éva asszony, Csíkszentmihályi Róbert, Rabóczky Judit Rita

Sipos Balázs, Ferenczy Noémi-díjas üvegtervező művész „Forró fürdő” Miért pont gésák?- címmel tart előadást az üvegöntészeti technológia, a „casting” eljárás érdekességeiről a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál,  a Galériák Hétvégéje alkalmából. Tisztelettel várjuk a kedves érdeklődőket.

Időpont: 2014. október 17. 19:00

Helyszín: Kiskép Galéria, 1014 Budapest, Országház utca 8.

Nemzetközi hírű, magyar üvegtervező művészek számos különleges üvegalkotását is láthatják: Borkovics Péter, Botos Péter, Gáspár György, Melcher Mihály, Varga Dóra konstruktivista kisplasztikái, Sipos Balázs szürrealista figurái, Smetana Ágnes szecesszió ihlette edényei, Kecskés Krisztina, M.Tóth Margit szobrai, Vida Zsuzsa, Soltész Melida, Molnár Nelli üvegkavicsai, Köblitz Birgit virágai, Török Sára mécses tartói, Pattanytús Gergő és James Carcass egyedi asztalneműi.

A galériák hétvégéjén a folyamatos tárlatvezetés mellett látogatóinkat virtuális műteremlátogatásokra hívjuk meg. 25 helyszínen készített fotógyűjteményből tartunk vetítést

Ifj. Szlávics László szoborkiállítása a De la Motte-Beer-palota barokk termeiben: Budapest, 1. kerület, Dísz tér 15.

Megtekinthető 2014. november 15. és 2015. január 30 között naponta 11-19 óra között.

Forster Gyula Központ a Kiskép Galériával együttműködve rendezi a kiállítást.

A kiállítást megnyitotta: Horváth Hilda, az Iparművészeti Múzeum muzeológusa

Az éremművészetben jelentős nemzetközi és hazai sikereket elért szobrászművész éremkülönlegességeire, merész anyag választására, fontos üzeneteket hordozó mondanivalójára már régen felfigyelt a világ, alkotásai megtalálhatók többekközött a British Múzeumban, a Holland Királyi Múzeum éremtárában. Az utóbbi időben nagyobb méretű szobrokat alkot. A 2009-2010-ben készült óraszobor-sorozat darabjai antik óraszerkezetek megmentett szerkezeteit rejtik. A sokat sejtető címek: Első óra, Negyedóra, Ének óra,  Félóra,Táncóra, Pásztoróra, Nehéz óra, Súlyos óra,Rugós óra,Toronyóra, Gázóra,  Végső óra – híven tükrözik alkotójuk szándékát: “Több rétegű jelenés tartalommal rendelkező műveket szeretek létre hozni.”

Az alkotó közreműködésével és szándéka szerint roncsolt deszkákból faragott, csövekből és betonacélból hajlított, működő óraszerkezeteket rejtő különleges szobrok választ adnak arra, a művészt gyakran foglalkoztató kérdésre, hogyan lehet megörökíteni az elmúlást és az ezzel járó drámát? Milyen környezet lehet alkalmas egy ilyen nem mindennapi  gyűjtemény bemutatására? Miért éppen a budavári De la Motte-Beer-Palotára esett a  választás?

A XVIII. század második felében a francia De la Motte császári mérnökkari ezredes tulajdonában lévő lakó- és patikaépületet Beer József Kajetán katonai gyógyszerész vásárolta meg. A patikus saját igénye, ízlése és életmódja szerint alakíttatta át. Abban az időben épült meg a barokk kapualj, az udvari, árkádsoros loggia, a freskókkal gazdagon díszített, emeleti lakótérsor.

A épület csodával határos módon túlélte a II. világháborús bombázásokat,  és a hatvanas években 15 réteg festék alól az eredeti freskók is előkerültek. Az emeleti házrészben egy ideig lakások, majd irodák voltak. 2013. június 22-től palotamúzeumként működik. Itt talált egymásra múlt és jelen.

A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási Központtal első alkalommal mutatunk be  barokk környezetben kortárs műveket. Reméljük másokat is inspiráló példaként szolgál arra, hogyan lehet szokatlan megoldásokkal, bátor kontraszttal kiemelni és izgalmassá tenni hagyományos tereket és hogyan segítheti a múlt merész alkotások létrejöttét.

Az első napon a budavári lakók számára (lakcím kártya felmutatása mellett) a belépés ingyenes. 

Kortárs üvegművészeti kiállítás nyílik Kiskép Galéria szervezésében Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) 2022. május 4-én, szerdán 18 órakor. Megnyitja: Bojár Iván András művészettörténész.

Díjtalanul megtekinthető 2022. május 5-26-ig  naponta 10-18 óráig.

A GlasSpring az új gondolatok, kísérletek terepe, ahol kortárs művészeink üvegbe formált gondolataival, témaválasztásban, műfajokban, stílusokban gazdag, bravúrosan készült alkotásokkal köszöntik a tavaszt. Jól példázzák hol tart ma a hatvan évvel ezelőtt indult Nemzetközi Stúdióüveg Mozgalom, mely autonóm helyet vívott ki az üveg használatának a képzőművészetben. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállítás szerepel az ENSZ által életre hívott Üveg Nemzetközi Éve 2022 hivatalos naptárában.

Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BIHARI Kristóf, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Diana, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEFTER László, HEGYVÁRI Bernadett, HOMOKI Anikó, IMRE Katalin, JEGENYÉS Jusztina, KECSKÉS Krisztina, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit-VERECKEI Szilvia, KUNCKEL Zoltán, L.SZABÓ Erzsébet LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI László, MEZŐ  Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILCZ Mariann, SZILÁGYI Csilla, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, TÖRÖK Sára Eszter, VARGA Gyöngyvér Amala, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa, VIRÁG Hajnalka valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős üvegszakot diákjai.

A kiállítás katalógusa itt

„Fátyolüveg – egy korszak üvegbe formált karatere, elfeledett szabadalom” című kiállítással köszönti a tavaszt a Kiskép Galéria már az új helyén, a Krisztina körúton. Kereken 60 évvel ezelőtt jegyezték be Veress Zoltán Kossuth-díjas és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalmát, a világon egyedülálló magyar találmányt, a művészi igénnyel létrehozott három rétegű fátyolüveget. A döntően Somkúti Katalin által tervezett, nemesen egyszerű tárgyak az üveg természetes szépségét tükrözik. A kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, a jellegzetes szikrázó színekben pompáző üvegtárgyak valamikor a mindennapi életünkhöz tartoztak. Mitter Imre ötvösművész magángyűjteményéből válogatott kiállítás az esztétikai élmény mellett ízelítőt nyújt a 70-es évek retró érzéséből. Személyesen megtekinthető 2021. április 9. – május 7-ig a Kiskép Galéria: 1016 Budapest Krisztina krt. 75/A. Virtuálisan a kiállítás elérhető itt

A megjelenése miatt „fátyolüveg”-nek nevezett, „Eljárás csillogó díszművek előállítására” címen 1961-ben szabadalmaztatott üveg három rétegből áll. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az un. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb mértékű csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák.

Technológiájában két teljesen ellentétes anyag, két nagyszilárdságú, hőálló, magas hőmérsékleten olvadó keményüveg, a kettő között egy jóval alacsonyabb hőfokon lágyuló színes üvegréteg együttes felhasználásával készült. Háromszorosan eltérő hőtágulási mutatójuk ellenére sikerült összeházasítani őket és tárgyakat készíteni belőlük. A középső rétegben felszedett úgynevezett grézli (színes üvegtörmelék) vékony üvegréteget képez, mely a késztermék feszültségtelenítő hűtése során megrepedezik, milliónyi kicsi tükörként szórja a fényt, a másik kettő viszont olyan erős, hogy ezt a repedezést képes magában tartani és nem robban szét. A meglehetősen vastag, kész tárgyak visszahűtése különös figyelmet igényelt. Sokan mesélték, hogy sokáig cincogó, csengő hangot hallattak.

A fátyolüveg technikával dekoratív vázák, poharak és más használati tárgyak kézigyártásban készültek, ezért mind egyedi darab. Az első, amfórát idéző egyedi formákat Veress Zoltán tervezte. „Olyan tárgyakat szerettünk volna, ahol nem kell barbár módon roncsolni, vágni az üveget ahhoz, hogy csillogjon” – vallották a feltalálók.

Az ipari próbagyártás 1962-ben volt, az Iparművészeti Tanács megbízása alapján Suha Zoltán által tervezett formákkal. 1964-ben ez a fátyolüveg kollekció elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár vásári nagydíját. A későbbi folyamatos gyártás Suha Zoltán és 1967-től Somkúti Katalin tervei alapján indult meg. Tervezési elveikben fontos volt, hogy az anyag különlegessége bontakozzon ki, de ügyeltek a színharmóniára is. A nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveganyagának természetes szépségét tükröztető, a kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, jellegzetes, szikrázó színekben pompázó üvegtárgyak a mindennapi életünkhöz tartoztak.

Somkúti Katalin a speciális műszaki termékek előállításához készült és műszak után a kemencében megmaradt üvegkísérleti anyagok háztartási célú felhasználhatóságát kutatta. Ilyen volt többek között a fátyolüveg is, de számos más kísérleti anyagból magas művészi szinten készült egyedi díszüvegeivel ért el hatalmas nemzetközi elismeréseket.

A fátyolüveg egy nagyszerű találmány. A belőle készült tárgyak jó része esztétikailag kiérlelt magas minőséget képvisel. Utólag felmerülhet a kérdés, miért nem lett kibontva, miért nem teljesedett ki jobban ezen technikával készült tárgyak formavilága annak 35 éves pályafutása alatt? Egyrészt a tervgazdálkodásnak egy olyan időszakáról van szó, mely nem kedvezett az alkotó értelmiség számára. Másrészt évekig tartott a kísérletezés és a megfelelő technológiai körülmények kialakítása, a brigádok betanítása, mire eljutott abba a stádiumba, hogy gyártani lehetett. Bármilyen változtatás újabb hatalmas költséggel járt volna, amit nem tudott megfizetni a piac. Ugyanakkor magas minőséget képviselve egy korszak tárgykultúrájába karakteresen belesimul. Történetét már ismerjük, de designtörténeti jelentőségének feldolgozása még folyamatban van.

Veress Zoltán gyára a karcagi gázkutak hasznosításának céljával indult, egy felújított épületben. 1940-ben kezdődött az üvegolvasztása és a termelés. Az üveggyár fő profilja meghatározó jelleggel céltudatos és intenzív kutatási- és műszaki fejlesztési tevékenység és különféle műszaki üvegek gyártása volt. A vidéki kis falu házai közül kiemelkedő gyár hatalmas épületének csak egy manufaktúra méretű szárnyában összeszokott brigádok dolgoztak fátyolüveggel.

Korlátozott forrás jutott a fátyolüveg gyártásához, az értékesítési politikába sem illeszkedett a különleges marketinget igénylő termék. A kézi gyártásban készült fátyolüveg különlegességét nem tudták kidomborítani és a gyártás önköltsége lényegesen magasabb volt más üvegeknél. 1992-1997 között külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia megrendelésre szállítottak. Abban az időben világviszonylatban egy fátyolüveg pohár már drágább volt, mint egy dúsan csiszolt ólomkristály ára! A Karcagi-Berekfürdői Üveggyárat 2008-ban bezárták és azóta elbontották. A tervrajzok, vasformák, dokumentumok, mintadarabok sorsa ismeretlen.