Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. Nagy Rozália videója itt
A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
A kiállítás két tematikát dolgoz fel: a víz és a töretlenség vs.törékenység.V
VÍZ; nem is gondolnánk, hogy a víz és az üveg között sok hasonlóság van. Mindenkettő folyadék és különböző halmazállapotban fordul el. Míg a vízzel több formában találkozunk (folyékonyállapotban, jéggé fagyva, gőzzé válva, ott van a tavakban, tengerben, felhőben), addig az üveget leginkább kihűlt, megszilárdult formában ismerjük. Az üveg különleges tulajdonsága, hogy alkalmas egy mozgást és pillanatnyi állapotot örökre rögzíteni. Az így készült alkotások gyakran szimbolikus tartalommal bírnak.
TÖRETLENÜL; az üveggel kapcsolatban egyet jelent az épséggel. Átvitt értelemben azonban sokféle értelmezéssel bír. A hazai kortárs üvegművészet idei tavaszi tárlata ezt a többrétegű tartalmat tárja a látogatók elé. Az alkotók szándékai szerint a tárgyak utalnak a jövőbe vetett SZAKADATLAN hitükre, a FOLYAMATOS megújulásra, a MARADANDÓ szépségre, de szembesítenek a törékenységgel is, legyen az lelki vagy testi eredetű.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BŐSZE Eszter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, Jeff CUNNINGHAM, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEGYVÁRI Bernadett, HEFTER László, HOMOKI Anikó, JEGENYÉS Jusztina, KERTÉSZFI Ágnes, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit, KUNCKEL Zoltán, LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI Boldizsár, MELCHER Mihály, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILÁGYI Csilla, S’ŐKE Barbara, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, VARGA Gyöngyvér Amala, VÁLINT Ingrid, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem üvegszakot diákjai.
Az idei tárlat a technikai sokszínűségre hívja fel a figyelmet, mint az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás mellette az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló melegeljárások, a rogyasztás, Pate de verre és casting, vagy a labortechnikával készült használati tárgyak és a szépművészet alkotáskörébe sorolható szobrok és kisplasztikák, de olyan különlegességgel is találkozhatunk, mint az ókori egyiptomi paszta, ami valójában „félüveg” anyag és az ehhez tartozóan egy technikai kísérletsor. Közel hatvan művész, köztük tíz MOME üvegszakos hallgató kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kulturkúria Barbakán termében 2024. április 25-től május 19-ig. Lásd > itt <
Szilágyi Csilla: Mikrokozmosz II. / Borkovics Péter: Raticello
Csala Zsuzsa: Zárvány / Szőke Barbara: Labdarózsa
Farkas Vajk: Lendülő piros R.R. projekt / Köblitz Birgit-Vereczkey Szilvia: Ezüst csónakok útja
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2023. decemberében felkerült „a kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem. Hat európai ország, Csehország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Magyarország részéről mesterek, művészek, szakemberek, műhelyek, egyesületek és intézmények által jegyzett kezdeményezésben történelmi háttértől és gazdasági fejlettségtől függően országonként eltérő indokokat fogalmaztak meg. Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlat orientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárulnak az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is.
Az UNESCO főigazgatója által aláírt eredeti dokumentum alapján öt oklevél kerül méltó helyszínekre, melyek hosszútávú megfontolások alapján lettek kiválasztva, tükrözi a szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást. Az okleveleket Dr.Réthelyi Miklós az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és dr.Csonka Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője, Zánki-Tóth Enikő a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturáért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési Főosztályának vezetője adták át a szakmát hitelesen képviselő, köztiszteletben álló személyeknek.
A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium szerepe a magyar üvegesoktatásban nemzetközileg is elismerten úttörőnek számított. A Bauhaus eszme követője, Párizs ünnepelt üvegszobrásza Báthory Júlia hetven évvel ezelőtt a „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követve alakította ki az üvegszakot, mely a mai napig az üvegművesség mesterségbeli tudása átadásának legpatinásabb képviselője a középiskolák, szakképzésben résztvevő tanodák és felnőtt oktatási intézmények között. A felnőtt oktatási intézmények közül a művészeti oktatásban kiemelkedő Szimultán Művészeti Iskola a felterjesztő folyamatban a legaktívabb szerepet vállalta magára. Az oklevelet átvette Szűcs Tibor igazgató.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a felsőfokú, akadémikus tudásmegőrzésben, az unikális elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben kiemelkedő, az Arts and Craft mai irányzatait is magába foglaló korszerű intézmény. A Budapesti Iparművészeti Főiskola jogutódja, ahol a hatvanas években a sokoldalú tehetség Z.Gács György professzor megalapította az üvegszakot, mely számos nemzetközileg elismert üvegművészt és üvegtervezőt adott. Az oklevelet átvette Prof. Koós Pál egyetemi tanár, leendő rektor.
A hosszúhetényi Nemes János Művelődési Központ üvegtörténeti kiállításának alapítói Jegenyés János és a napokban elhunyt Papp János példa-értékű eredményeket értek el a régió többszázéves hagyományának ápolásában. A szimpózium-rendszerű tudásmegosztásban, a közösségi és nemzetközi kapcsolatok kiépítésében számos kezdeményezés közül kiemelkedő szerepe van a Goszthony Mária Alapítvány által működtetett nemzetközi alkotótelepnek Bádudvarnokon és az üvegművesség hagyományának felkutatásával, korabeli üvegcsűrök régészeti feltárásával, restaurálásával és megismertetésével, kiállításokat kísérő előadások szervezésével a mecseki térségben található egyesületeknek. Az oklevelet átvette Derksen Gyöngyi a Neuglashütte Német Nemzetiségi Kultúrfalu Egyesület elnöke.
A pannonhalmi Hefter Galéria, a húsz évvel ezelőtt alapított üvegre szakosodott magángaléria és kortárs gyűjtemény. Összekötő szerepe van az üvegművészet tudásának és gyakorlatának helyszínei, műtermek, restaurátor és rekonstrukciós műhelyek, valamint a történeti és kortárs tárgykultúrát megjelenítő és népszerűsítő, megőrzési stratégiákat kidolgozó intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek és galériák között. Az oklevelet átvette Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Győri -a nyugati országhatáron túlnyúló- régió tagozatának elnöke, iskola és galéria alapító.
A Soproni Egyetem, mely a világ „Green Metric” egyetemi listáján az első száz környezettudatos campusa között szerepel, Kreatívipari Intézetében külön szakirányként elindította a szilikátipari képzést. Az itt működő formatervező tanszék célja az indusztriális „craft” szemlélet meghonosítása, melynek lényeges eleme az iparvállalatokkal való szoros együtt gondolkodás az egyedi hozzáadott érték kibontakoztatására. Az itt kihelyezett oklevél elismeri mindazon iparvállalatok mecenatura tevékenységét is, akik évtizedek óta tevékenyen és anyagilag hozzájárultak az oktatás magas színvonalához. Az oklevelet ávette Polyák János egyetemi docens, az ipari formatervező tanszék vezetője.
Az UNESCO nemzetközi ernyőszervezetként ráirányítja a figyelmet az üvegművességre, közösségi védettséget nyújt a közös értékrend elismeréséhez és megőrzéséhez, tudományos és művészeti kapcsolatrendszert kínál, együttműködési teret teremt a „műgonddal alkotó” emberek, az európai-történeti gyökerű üvegművesség-művészet gyakorlói számára.
„Fátyolüveg – egy korszak üvegbe formált karatere, elfeledett szabadalom” című kiállítással köszönti a tavaszt a Kiskép Galéria már az új helyén, a Krisztina körúton. Kereken 60 évvel ezelőtt jegyezték be Veress Zoltán Kossuth-díjas és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalmát, a világon egyedülálló magyar találmányt, a művészi igénnyel létrehozott három rétegű fátyolüveget. A döntően Somkúti Katalin által tervezett, nemesen egyszerű tárgyak az üveg természetes szépségét tükrözik. A kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, a jellegzetes szikrázó színekben pompáző üvegtárgyak valamikor a mindennapi életünkhöz tartoztak. Mitter Imre ötvösművész magángyűjteményéből válogatott kiállítás az esztétikai élmény mellett ízelítőt nyújt a 70-es évek retró érzéséből. Személyesen megtekinthető 2021. április 9. – május 7-ig a Kiskép Galéria: 1016 Budapest Krisztina krt. 75/A. Virtuálisan a kiállítás elérhető itt
A megjelenése miatt „fátyolüveg”-nek nevezett, „Eljárás csillogó díszművek előállítására” címen 1961-ben szabadalmaztatott üveg három rétegből áll. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az un. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb mértékű csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák.
Technológiájában két teljesen ellentétes anyag, két nagyszilárdságú, hőálló, magas hőmérsékleten olvadó keményüveg, a kettő között egy jóval alacsonyabb hőfokon lágyuló színes üvegréteg együttes felhasználásával készült. Háromszorosan eltérő hőtágulási mutatójuk ellenére sikerült összeházasítani őket és tárgyakat készíteni belőlük. A középső rétegben felszedett úgynevezett grézli (színes üvegtörmelék) vékony üvegréteget képez, mely a késztermék feszültségtelenítő hűtése során megrepedezik, milliónyi kicsi tükörként szórja a fényt, a másik kettő viszont olyan erős, hogy ezt a repedezést képes magában tartani és nem robban szét. A meglehetősen vastag, kész tárgyak visszahűtése különös figyelmet igényelt. Sokan mesélték, hogy sokáig cincogó, csengő hangot hallattak.
A fátyolüveg technikával dekoratív vázák, poharak és más használati tárgyak kézigyártásban készültek, ezért mind egyedi darab. Az első, amfórát idéző egyedi formákat Veress Zoltán tervezte. „Olyan tárgyakat szerettünk volna, ahol nem kell barbár módon roncsolni, vágni az üveget ahhoz, hogy csillogjon” – vallották a feltalálók.
Az ipari próbagyártás 1962-ben volt, az Iparművészeti Tanács megbízása alapján Suha Zoltán által tervezett formákkal. 1964-ben ez a fátyolüveg kollekció elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár vásári nagydíját. A későbbi folyamatos gyártás Suha Zoltán és 1967-től Somkúti Katalin tervei alapján indult meg. Tervezési elveikben fontos volt, hogy az anyag különlegessége bontakozzon ki, de ügyeltek a színharmóniára is. A nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveganyagának természetes szépségét tükröztető, a kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, jellegzetes, szikrázó színekben pompázó üvegtárgyak a mindennapi életünkhöz tartoztak.
Somkúti Katalin a speciális műszaki termékek előállításához készült és műszak után a kemencében megmaradt üvegkísérleti anyagok háztartási célú felhasználhatóságát kutatta. Ilyen volt többek között a fátyolüveg is, de számos más kísérleti anyagból magas művészi szinten készült egyedi díszüvegeivel ért el hatalmas nemzetközi elismeréseket.
A fátyolüveg egy nagyszerű találmány. A belőle készült tárgyak jó része esztétikailag kiérlelt magas minőséget képvisel. Utólag felmerülhet a kérdés, miért nem lett kibontva, miért nem teljesedett ki jobban ezen technikával készült tárgyak formavilága annak 35 éves pályafutása alatt? Egyrészt a tervgazdálkodásnak egy olyan időszakáról van szó, mely nem kedvezett az alkotó értelmiség számára. Másrészt évekig tartott a kísérletezés és a megfelelő technológiai körülmények kialakítása, a brigádok betanítása, mire eljutott abba a stádiumba, hogy gyártani lehetett. Bármilyen változtatás újabb hatalmas költséggel járt volna, amit nem tudott megfizetni a piac. Ugyanakkor magas minőséget képviselve egy korszak tárgykultúrájába karakteresen belesimul. Történetét már ismerjük, de designtörténeti jelentőségének feldolgozása még folyamatban van.
Veress Zoltán gyára a karcagi gázkutak hasznosításának céljával indult, egy felújított épületben. 1940-ben kezdődött az üvegolvasztása és a termelés. Az üveggyár fő profilja meghatározó jelleggel céltudatos és intenzív kutatási- és műszaki fejlesztési tevékenység és különféle műszaki üvegek gyártása volt. A vidéki kis falu házai közül kiemelkedő gyár hatalmas épületének csak egy manufaktúra méretű szárnyában összeszokott brigádok dolgoztak fátyolüveggel.
Korlátozott forrás jutott a fátyolüveg gyártásához, az értékesítési politikába sem illeszkedett a különleges marketinget igénylő termék. A kézi gyártásban készült fátyolüveg különlegességét nem tudták kidomborítani és a gyártás önköltsége lényegesen magasabb volt más üvegeknél. 1992-1997 között külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia megrendelésre szállítottak. Abban az időben világviszonylatban egy fátyolüveg pohár már drágább volt, mint egy dúsan csiszolt ólomkristály ára! A Karcagi-Berekfürdői Üveggyárat 2008-ban bezárták és azóta elbontották. A tervrajzok, vasformák, dokumentumok, mintadarabok sorsa ismeretlen.
Jason Stropko (San Francisco/USA) kiállítása 2019.május 30 – június 15.
„Tíz évvel ezelőtt egy kimerítő, munkás időszak után Londonban jártam, ahol városszerte hatalmas platánokkal lehet találkozni. Tél volt, a fákról már lehullottak a levelek. Szerettem a csupasz ágak kuszaságát, a törzs textúráját. Először csak fotózni kezdtem a fákat, aztán lerajzoltam. Nagyon inspráló volt. Két évvel később megismétlődött az élmény Kambodzsában Ancor romjainál, ahol a bayan fa súlyos gyökerei és a fojtó füge rátelepszenek a kövekre. Most is keresgéltem a legfotogénebb beállításokat. Minél közelebb mentem, annál izgalmasabbá vált a perspektíva. A bodhifa, a buddhisták szent fája azzal keltette fel a figyelmemet, hogy a szerencse és hosszú élet reményében újévkor a hívők botokkal rakják körbe. Mit keresek? Vannak fák, melyek nem csak meghatározzák egy vidék karakterét, hanem maguk köré gyűjtik az embereket. Ilyeneket keresek.” Hosszú távú terve, hogy sorozatot készít az ikonikus fákról, amihez támogatókat keres.
Rajzot és festészetet kezdett tanulni a Bowling Green State University-n, majd hirtelen váltott és eldöntötte, üvegszakra fog járni. Diák évei alatt gyakornokoskodott Corningban az Üvegmúzeumban, a Richard Royal Pilchuck Üvegiskolában, már régen túlvolt a diplomaszerzésen, amikor eltöltött pár hónapot a velencei Zanetti, Berengo és Davide Fuin studiókban, hogy a nagy mesterektől ellessen néhány titkos fogást.
2006-tól számos üvegstúdióban dolgozott köztük Alex Abijia & Jerry Kung, vagy Jeff Mack és Even Kolker és még jónéhány ismert üvegművész mellett teljes munkaidőben mint asszisztens, munkavezető illetve ő maga készítette el a műveiket. „Amikor együtt dolgozunk, mindenki tanul valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró mozdulatok, trükkök, amire nem is gondolt az ember addig.” Közben saját műveket is alkot részben használati tárgyakat, részben technikailag igényes plasztikákat. Ilyen például a fák ihlette „Seeds and Nuts” sorozat, amiből most a Budai várban is láthatunk néhányat.
Rendszeresen tart üvegfúvó bemutatókat és több, mint kétszázan vettek már részt az általa vezetett kurzusokon. Idén tavasszal Thaiföld egyetlen üvegstúdiójában szerepelt. A Bangkok Glass Center egy üveggyár mellett van, ahol kizárólag söröspalackokat gyártanak. Két évvel ezelőtt nyitották meg a stúdiót, kifejezetten fiatal művészek számára. „Életemben nem dolgoztam még ilyen forróságban.”
Magyarországra készülvén írt Ábel Tamás üvegművésznek, hogy együttműködő partnert keres. Így jött létre a Kiskép Galériában a kiállítás és a beszélgetés, melynek aktualitását két jelentős magyar siker is megalapozta. Ábel Tamás Corningban (USA), Köblitz Birgit Coesfeld-Lettében (Németországban) járt a napokban. Mindkét hely a nemzetközi üvegművészet fellegvára.
A Corning Museum of Glass, mely a világon legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező üvegmúzeum, 1959 óta a harmadik alkalommal rendezte meg New Glass címmel azt a ritka eseményt, melynek célja a nemzetközi üvegművészet új útjainak, irányzatainak, stílus jegyeinek a felkutatása és prezentálása. Idén nem pusztán az esztétika vagy az innováció van a középpontban, hanem az üveg mint gondolatok közvetítője, mely mutatja a művészek viszonyát a társadalomhoz. A négy tagú zsűri 25 országból, 1400 alkotásból választott százat, ebből is csak ötven szerepelt a valóságban, a többi csak fotókon. A száz művész közé bekerült Ábel Tamás. „Hatszázan voltak a megnyitón, szakemberek, gyűjtők, előkelőségek, művészek. Komoly volt az érdeklődés, semmi felületességet nem tapasztaltam. Minden tárggyal külön foglalkoztak. A hivatalos programban szakmai konferenciát és közönség talákozót is meghirdettek, melyen a legnagyobb meglepetésemre a pódiumon kaptam helyet.”
Ugyanebben az időben zajlott a Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT) kiállításának megnyitója a Glassmuseum Lettében. A múzeum – melynek gyűjteményében a kortárs üveg és stúdió üvegmozgalom legjelentősebb képviselői kapnak helyet – sűrű naptárába ez a kiállítás több év előkészítő munka után került be. 27 művész 55 tárgyát válogatták be. A meghívó hosszan méltatta számos magyar híresség, nemzetközi nagydíjak birtokosainak világban elfoglalt helyét, az innovációban betöltött szerepüket, a kimagasló művészeti oktatást, mely komoly technikai ismeretekkel és szakmai gyakorlattal párosul. Foglalkozik azonban azzal is, hogy mennyire magukra vannak hagyva a magyar művészek, csak néhány galéria és múzeum foglalkozik velük, alig van lehetőségük kiállításokon, vásárokon szerepelni. Végül kiemeli a magyar művek sokféleségét, melyben kiemelkedik az extrém magas üvegtechnikai tudás és a sajátos vizuális szemlélet. Köblitz Birgit üvegművész, maga is MÜT-tag ott volt a vernisszázson. „Nagyon sokan eljöttek, annak ellenére, hogy aznap, ugyan abban az órában három nevezetes üvegmúzeum is megnyitó ünnepséget tartott Németországban. Nem volt nagy beszéd, a közönség tárlatvezetésben részesült, minden egyes darabról részletesen beszéltek. Könnyed és barátságos volt a légkör, jelen voltak a sajtó képviselői is. Sokat kérdezősködtek. A komoly érdeklődésre bizonyíték, hogy már az első nap sok mű gazdára lelt.”
Számunkra öröm és megtiszteltetés volt, hogy a világ üvegművészetének eseményeiről három autentikus forrásból sikerült személyes benyomást szerezni.
Az ANTIGRAVITÁCIÓ című kiállításon Hegyvári Bernadett és James Carcass legújabb alkotásaiban két különböző gondolkodásmód találkozik. Az üvegművész-házaspár hölgy tagjának alkotásaira inkább a geometrikus, James Carcass tárgyaira az organikus szemlélet jellemző.
Nyitva: 2019. október 9-31.
A kiállítás a CAFé Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal együttműködésben jött létre.
HEGYVÁRI Bernadett (1975) tanulmányait a magyar Iparművészeti Főiskolán 1999-ben fejezte be. 8 évig tartó angliai tartózkodás után hazatért és férjével Tápiószecsőn vezeti meleg üveg stúdiójukat. Folyamatos részvevője nemzetközi és magyarországi kiállításoknak.
A kiállításra készült kompozíciókkal folytatja a „ törékeny mindennapok” sorozatát és kiterjeszti a kérdéskört a ” mit látunk” és „hogyan látjuk” problémákra.
„Habár üveggel dolgozok ami az iparművészet alapanyagának számít mégis szobrokat készítek. Olyan szobrokat, amelyek a festmény és háromdimenziós munka kereszteződései, ilyenformán rendkívül nehéz kategorizálni, ami az egyik célom is egyben. A fent -lent játék gyengéd feszültséget képez, amely kíváncsivá tesz, fokozza a bizonytalanságot és ugyanakkor viszont a nézőt a két verzió együttes szemlélésével, összehasonlításával segíti a látvány megértésében.”
„Megérint a 17.századi holland csendéleteken látható fények, a józanság és gazdagság különös keveréke, az elemek bizonytalan pozíciója, melyek inspiráltak a három dimenziós képek létrehozásánál. Szeretem, hogy bizonyos darabok alig látszanak míg mások szó szerint kiesnek a képből. Szeretem ezt a bújócskát. Kérdéseket tesz fel arról, hogyan látunk dolgokat és hogyan képezünk értelmet a látványból, mire van szükség ahhoz, hogy értelmet nyerjünk a látványból. A fény alapvető fontosságú ezeken a képeken, ugyanúgy ahogyan az üvegnek és nekem is.”
CARCASS James (1965) tanulmányait szülőhazájában a Sunderland Egyetem kerámia és üveg szakán végezte, 1991-ben diplomázott ugyanott. Tápiószecsőn saját meleg üveg és faszobrász stúdiójában dolgozik. Munkái Magyarország és más európai országok galériáiban megtalálhatók.
A Wabisabi kisplasztikai sorozat darabjai örökértékű szimbólumokat formáznak, amelyek az idő múlását és az univerzum mozgását hivatottak megragadni.
„Anyag és a lélek határán” címmel nyílt kiállítás 2020. október 15-én Borkovics Péter Fereczy Noémi-díjas üvegművész alkotásaiból a Budapest Art Week programsorozat keretében. A kiállítás megtekinthető a hó végéig naponta 10 és 18 óra között a Kiskép Galériában, 1014 Budapest, Országház utca 8.
A kortárs magyar üvegművészet egyik legrangosabb képviselőjének, a Fort Wayne Museum of Art (USA/Michigan) és az International Exhibition of Glass Kanazawa (Japán) díjazottjának művei húsz éve szerepelnek külföldi kiállításokon, alkotásai megtalálhatók magán és közgyűjteményekben Japántól az Egyesült Államokig valamint Nyugat-Európában. Ritka alkalom, hogy itthon több művét egyszerre láthathassa a közönség.
„Gyerekkoromban órákig bámultam a patak vizét a kertünk alatt. Szerettem volna megfogni és hazavinni a víz tükrén szaladgáló fényeket, elvarázsolt a reflekciók végtelen változatossága. Nem sikerült se lefesteni, se lefotózni. Ma próbálom elkészíteni, mert az üveg folyadék, mellyel meg lehet állítani az időt. Megbabonázott és függővé váltam.”
A korai ifjúsága óta a matematika, fizika, a programozás iránt komolyan érdeklődő, a kozmológiáért lelkesedő művész számára a tudomány által feltárt a természetben előforduló szabályosságok adják a közös szellemi alapot alkotásainak elkészítéséhez.
„A geometrikus csíkos tömbjeim kívülről egyszerű hasábok, belül történik a formai mozgalmasság. A középen lévő körök és négyzetek elforgatása az élő és folyton változó civilizáció és gondolkodás kavarodása.”- írja doktori dolgozatában.
„A sokat emlegetett ihlet egyfajta képzelet, sugallat, éteri hátszél, a gondolatok bölcsője. Leírhatatlan érzés, amikor valami „kijön” a kemencéből, egyedül vagyok ott jelen, ez egy intim pillanat. Ekkor lát napvilágot a többnapos munka vagy egy sejtés igazolása. Talán a születés a legmélyebb ideillő fogalom. A kemence szája nekem egy átjáró vagy kapu két világ között. Az egyik az anyagi, tapasztalati, a másik a gondolatunk éteri fellegei.”
„A fény az, amiről egy üveg szól. A fényt pedig a költészet hivatott megfogalmazni. Az üveghez kapcsolodó érzékelések elsősorban az ösztönös lényünkön keresztül a bensőnkre hatnak, mint az illatok a rovarok érzékszerveire.”
„A színek szépsége a fény spektrum öröme, színeivel nem versenghet semmilyen más anyag. A fénye – áttetszősége éteri magasságokba emeli.”
„Az üveg finom és törékeny, akár a félő gondolat. Ha mindig olyan tiszta és őszinte gondolataim lennének és maradéktalanul átadhatnám őket, nem lenne szükség az anyagi világ közvetítésére.”
A Szakrális Művészetek Hete alkalmából szeptember 14-22. között a kis kápolnák meghitt hangulata és két különleges triptichon várta a kedves látogatókat a Mária-Magdaléna toronytól egy ugrásra. Morelli Edit Ferenczky Noémi-díjas festőművész, a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep egyik alapítója három részből álló művének középpontjában Mária látható a kis Jézussal. Incze Mózes festőművész alkotásán pedig a várandós Mária szerepel. Két művész generáció, két nemes műfaj kiváló képviselője különleges körülmények között mutatja be a Szűzanyát. Mindkét alkotás olyan harmóniát és erőt sugároz, amire mindig vágyunk.
A 2011-ben létrejött ART MARKET BUDAPEST nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár olyan egyedülálló művészeti kompozíciót mutat be Európa kulturális szempontból egyik legvonzóbb városában és talán legkülönlegesebb kiállítási csarnokaiban, amely bár a legpatinásabb nemzetközi vásárokról ismert kiállítókat is felvonultat, kiemelten kezeli a máshol talán még nem is látott, a nemzetközi színtéren még fiatal galériákat és művészeket, köztük a jövő épp most feltörekvő sztárjait.
Millenáris „B” épület G702 stand – a Kiskép Galéria és a Barabás Gyűjtemény közös megjelenése. 2017.október 12-15. között.
Warning: file_get_contents(http://...@N04): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found
in /home/mutekcom/public_html/wp-content/themes/sofa_avatar/functions.php on line 1546