Az idei tárlat a technikai sokszínűségre hívja fel a figyelmet, mint az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás mellette az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló melegeljárások, a rogyasztás, Pate de verre és casting, vagy a labortechnikával készült használati tárgyak és a szépművészet alkotáskörébe sorolható szobrok és kisplasztikák, de olyan különlegességgel is találkozhatunk, mint az ókori egyiptomi paszta, ami valójában „félüveg” anyag és az ehhez tartozóan egy technikai kísérletsor. Közel hatvan művész, köztük tíz MOME üvegszakos hallgató kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kulturkúria Barbakán termében 2024. április 25-től május 19-ig. Lásd > itt <
Szilágyi Csilla: Mikrokozmosz II. / Borkovics Péter: Raticello
Csala Zsuzsa: Zárvány / Szőke Barbara: Labdarózsa
Farkas Vajk: Lendülő piros R.R. projekt / Köblitz Birgit-Vereczkey Szilvia: Ezüst csónakok útja
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2023. decemberében felkerült „a kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem. Hat európai ország, Csehország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Magyarország részéről mesterek, művészek, szakemberek, műhelyek, egyesületek és intézmények által jegyzett kezdeményezésben történelmi háttértől és gazdasági fejlettségtől függően országonként eltérő indokokat fogalmaztak meg. Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlat orientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárulnak az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is.
Az UNESCO főigazgatója által aláírt eredeti dokumentum alapján öt oklevél kerül méltó helyszínekre, melyek hosszútávú megfontolások alapján lettek kiválasztva, tükrözi a szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást. Az okleveleket Dr.Réthelyi Miklós az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és dr.Csonka Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője, Zánki-Tóth Enikő a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturáért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési Főosztályának vezetője adták át a szakmát hitelesen képviselő, köztiszteletben álló személyeknek.
A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium szerepe a magyar üvegesoktatásban nemzetközileg is elismerten úttörőnek számított. A Bauhaus eszme követője, Párizs ünnepelt üvegszobrásza Báthory Júlia hetven évvel ezelőtt a „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követve alakította ki az üvegszakot, mely a mai napig az üvegművesség mesterségbeli tudása átadásának legpatinásabb képviselője a középiskolák, szakképzésben résztvevő tanodák és felnőtt oktatási intézmények között. A felnőtt oktatási intézmények közül a művészeti oktatásban kiemelkedő Szimultán Művészeti Iskola a felterjesztő folyamatban a legaktívabb szerepet vállalta magára. Az oklevelet átvette Szűcs Tibor igazgató.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a felsőfokú, akadémikus tudásmegőrzésben, az unikális elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben kiemelkedő, az Arts and Craft mai irányzatait is magába foglaló korszerű intézmény. A Budapesti Iparművészeti Főiskola jogutódja, ahol a hatvanas években a sokoldalú tehetség Z.Gács György professzor megalapította az üvegszakot, mely számos nemzetközileg elismert üvegművészt és üvegtervezőt adott. Az oklevelet átvette Prof. Koós Pál egyetemi tanár, leendő rektor.
A hosszúhetényi Nemes János Művelődési Központ üvegtörténeti kiállításának alapítói Jegenyés János és a napokban elhunyt Papp János példa-értékű eredményeket értek el a régió többszázéves hagyományának ápolásában. A szimpózium-rendszerű tudásmegosztásban, a közösségi és nemzetközi kapcsolatok kiépítésében számos kezdeményezés közül kiemelkedő szerepe van a Goszthony Mária Alapítvány által működtetett nemzetközi alkotótelepnek Bádudvarnokon és az üvegművesség hagyományának felkutatásával, korabeli üvegcsűrök régészeti feltárásával, restaurálásával és megismertetésével, kiállításokat kísérő előadások szervezésével a mecseki térségben található egyesületeknek. Az oklevelet átvette Derksen Gyöngyi a Neuglashütte Német Nemzetiségi Kultúrfalu Egyesület elnöke.
A pannonhalmi Hefter Galéria, a húsz évvel ezelőtt alapított üvegre szakosodott magángaléria és kortárs gyűjtemény. Összekötő szerepe van az üvegművészet tudásának és gyakorlatának helyszínei, műtermek, restaurátor és rekonstrukciós műhelyek, valamint a történeti és kortárs tárgykultúrát megjelenítő és népszerűsítő, megőrzési stratégiákat kidolgozó intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek és galériák között. Az oklevelet átvette Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Győri -a nyugati országhatáron túlnyúló- régió tagozatának elnöke, iskola és galéria alapító.
A Soproni Egyetem, mely a világ „Green Metric” egyetemi listáján az első száz környezettudatos campusa között szerepel, Kreatívipari Intézetében külön szakirányként elindította a szilikátipari képzést. Az itt működő formatervező tanszék célja az indusztriális „craft” szemlélet meghonosítása, melynek lényeges eleme az iparvállalatokkal való szoros együtt gondolkodás az egyedi hozzáadott érték kibontakoztatására. Az itt kihelyezett oklevél elismeri mindazon iparvállalatok mecenatura tevékenységét is, akik évtizedek óta tevékenyen és anyagilag hozzájárultak az oktatás magas színvonalához. Az oklevelet ávette Polyák János egyetemi docens, az ipari formatervező tanszék vezetője.
Az UNESCO nemzetközi ernyőszervezetként ráirányítja a figyelmet az üvegművességre, közösségi védettséget nyújt a közös értékrend elismeréséhez és megőrzéséhez, tudományos és művészeti kapcsolatrendszert kínál, együttműködési teret teremt a „műgonddal alkotó” emberek, az európai-történeti gyökerű üvegművesség-művészet gyakorlói számára.
Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. Nagy Rozália videója itt
A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
A kiállítás két tematikát dolgoz fel: a víz és a töretlenség vs.törékenység.V
VÍZ; nem is gondolnánk, hogy a víz és az üveg között sok hasonlóság van. Mindenkettő folyadék és különböző halmazállapotban fordul el. Míg a vízzel több formában találkozunk (folyékonyállapotban, jéggé fagyva, gőzzé válva, ott van a tavakban, tengerben, felhőben), addig az üveget leginkább kihűlt, megszilárdult formában ismerjük. Az üveg különleges tulajdonsága, hogy alkalmas egy mozgást és pillanatnyi állapotot örökre rögzíteni. Az így készült alkotások gyakran szimbolikus tartalommal bírnak.
TÖRETLENÜL; az üveggel kapcsolatban egyet jelent az épséggel. Átvitt értelemben azonban sokféle értelmezéssel bír. A hazai kortárs üvegművészet idei tavaszi tárlata ezt a többrétegű tartalmat tárja a látogatók elé. Az alkotók szándékai szerint a tárgyak utalnak a jövőbe vetett SZAKADATLAN hitükre, a FOLYAMATOS megújulásra, a MARADANDÓ szépségre, de szembesítenek a törékenységgel is, legyen az lelki vagy testi eredetű.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BŐSZE Eszter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, Jeff CUNNINGHAM, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEGYVÁRI Bernadett, HEFTER László, HOMOKI Anikó, JEGENYÉS Jusztina, KERTÉSZFI Ágnes, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit, KUNCKEL Zoltán, LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI Boldizsár, MELCHER Mihály, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILÁGYI Csilla, S’ŐKE Barbara, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, VARGA Gyöngyvér Amala, VÁLINT Ingrid, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem üvegszakot diákjai.
28. alkalommal került megrendezésre a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara szervezésében a Hotel Intercontinental Budapest Báltermében a nagysikerű homárvacsora. A homárok egy napos amsterdami pihenővel közvetlenül Kanadából érkeztek és a hotel Michelin csillagos chéfje hozzáértésével került a vendégek asztalára.
Az Art Advisory Budapest együttműködő partnereként a magyar kortárs üvegművészet néhány jeles képviselőjének munkából rendeztünk kiállítást. Részvevők: Borkovics Péter, Edőcs Márta, Köblitz Birgit, Gonzales Gábor, Sipos Balázs, Fűri Judit, Viczán Zoltán.
Edőcs Márta: Network Köblitz Birgit: ÁlmodozóSipos Balázs: Itten Projekt IIFűri Judit: Erupció Viczán Zoltán: Blue AbbysGonzales Gábor: A hullám rezdülése
Rejtett kincset találtak a Budai Várnegyedben a Dísz tér 15. számú épület emeletén 1962-ben. A II. világháború alatt hajlékukat vesztett családok kaptak menedéket az első emeleti, öt egymásba nyíló szobában, miután az erősen sérült északi falat és tetőt rendbe hozták. A sok beázás miatt kértek tisztasági festést a lakók. Mielőtt erre sor került, a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelően feltárásokat végeztek és végül 15 réteg alól előkerültek az itt látható freskók. Ennek köszönhetjük, hogy megismerkedhetünk Beer József Kajetán cseh származású patikárius életével és lakókörnyezetével, egy olyan korral, amikor az Oszmán Birodalom 150 éves uralkodása után Mária Terézia császárnő Budát ismét korábbi fénykora dicsőségére építette újjá. A De la Motte-Beer-palota a Várkapitányság Nonprofit Zrt. által kezelt intézmény, a magyarság számára kiemelten fontos tárgyi és szellemi értékek megőrzésén tevékenykedik, ennek támogatására befogadta az ENSZ által életre hívott Nemzetközi Üveg Éve és még számos aktualitás kapcsán a „Hommage á Glass – Hódolat az üvegnek” című magyar üvegművészeti kiállítást.
oihoih
A kiállítás 2022.
augusztus 25-ig látogatható naponta 10:00-18:00 között. Tárlatvezetések
regisztráció mellett.
Hegyvári Bernadett: Kék csendélet fotó Deim Balázs
Kortárs üvegművészeti kiállítás nyílik Kiskép Galéria szervezésében Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) 2022. május 4-én, szerdán 18 órakor. Megnyitja: Bojár Iván András művészettörténész.
Díjtalanul megtekinthető 2022. május 5-26-ig naponta 10-18 óráig.
A GlasSpring az új gondolatok, kísérletek terepe, ahol kortárs művészeink üvegbe formált gondolataival, témaválasztásban, műfajokban, stílusokban gazdag, bravúrosan készült alkotásokkal köszöntik a tavaszt. Jól példázzák hol tart ma a hatvan évvel ezelőtt indult Nemzetközi Stúdióüveg Mozgalom, mely autonóm helyet vívott ki az üveg használatának a képzőművészetben. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállítás szerepel az ENSZ által életre hívott Üveg Nemzetközi Éve 2022 hivatalos naptárában.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BIHARI Kristóf, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Diana, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEFTER László, HEGYVÁRI Bernadett, HOMOKI Anikó, IMRE Katalin, JEGENYÉS Jusztina, KECSKÉS Krisztina, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit-VERECKEI Szilvia, KUNCKEL Zoltán, L.SZABÓ Erzsébet LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI László, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILCZ Mariann, SZILÁGYI Csilla, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, TÖRÖK Sára Eszter, VARGA Gyöngyvér Amala, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa, VIRÁG Hajnalka valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős üvegszakot diákjai.
Kovács Júlia Ferenczy Noémi díjas és Szilágyi András üvegművészek retprospektív kiállítása a Báthory Júlia Munkácsy – és Magyar Örökségdíjas üvegművész életmű kontextusában
A kiállítás 2021. október 29. és november 26-a között keddtől szombatig 11-től 17 óráig látogatható. A megnyitón beszédet mondott: Szilágyi B. András művészettörténész
A kivételes tehetségű Báthory Júlia, aki Münchenben, a dessaui Bauhausban és Drezdában tanulta a modern üvegművészetet, Párizsba költözése után rövidesen az Őszi Szalon kiállítója lett. Az 1937-es Párizsi Világkiállításon is díjazott műveit a nemzetközi kritika a legnagyobbak között emlegette.
Nevelt fia Szilágyi András és felesége, a nemrég elhunyt Kovács Júlia szintén üvegművészek. Báthory Júliához hasonlóan a technológia nagy inventorai, akik a hideg és meleg üveg használatában egyaránt új utakat nyitottak az üveg művészi alkalmazása előtt. Kovács Júlia anyagtársítási kísérletei eredményeként jöttek létre az általa készített samott üveg képek, melyekért 2008-ban Ferenczy Noémi-díjat kapott.
A kiállításon e három nagyszerű művész alkotásaiból láthatunk válogatást, mely az idén áprilisban galériánkban bemutatott „Fátyolüveg” magángyűjtemény történeti párhuzamának tekinthető.
3. GlasSpring kiállítás a Tér-Kép Galériában és a Kiskép Galériában 1016 Budapest, Krisztina körút 83-85 és 75/A
Vadas József művészettörténész megnyitó beszéde: „Az üvegről fogok beszélni. Nem azért beszélek róla, mert ez egy üvegkiállítás; elvégre a tárlaton szereplő művészek, még a legfiatalabbak is, a MOME hallgatói, sokkal jobban értenek hozzá, mint jómagam, aki néhány hajdani rövid látogatás erejéig legfeljebb külső szemlélőként alkothatott fogalmat arról, milyen munka folyik egy üveghutában vagy egy gravírozó részlegben. A számtalan egyéb megmunkálási módról nem is szólva. Azért kell beszélnem az üvegről, mert az itt kiállított üvegek beszédesek.
Mit jelent az, hogy beszédesek?
Többek között azt, hogy az itt látható munkák – merem remélni, hogy senki nem sértődik meg a határozott distinkciótól – nem iparművészeti alkotások. Az üveg az elmúlt két évezredben leginkább szép és nemes anyag volt, amelyből a legkülönbözőbb használati tárgyak készültek. Napjainkban azonban önálló művészeti ág lett. Ezt látjuk ezúttal is. Az anyagban alig van funkcionális darab, amilyen a tálalónak mondott asztal és pad együttese vagy az egy kézen megszámolható pár váza. Történetesen azok, amelyeket a szakma doyenje még egy másik – mintegy fél évszázaddal korábbi – korszak és vele felfogás képviselőjeként küldött erre a hovatovább rendszeressé váló, idén már harmadik alkalommal megrendezett szakmai seregszemlére. Ebben a kellemesen otthonos térben valójában szobrok (elegánsabb kifejezéssel plasztikák) vagy éppen festmények láthatók, amelyek – többségükben legalábbis – beszédes címet kaptak.
A Zöld csendélet vagy a Téli fa akár egy kép alatt is szerepelhetne. Még jellemzőbbek azonban az asszociációs közegükkel képzeletünket mozgósító elnevezések. Ilyen a bölcselkedő merengésre ösztönző idézet, miszerint Az idő változik, vele változunk mi is, vagy az az ennél lényegesen személyesebb – már-már romantikus – megnyilatkozás: Amíg a vad morajt remegve hallgatom – hogy megint csak példákat hozzak a jelenség érzékeltetésére, mert sem műveket, sem alkotókat nem szeretnék értékelni az említésükkel.
Nem új jelenségről van szó. Baudelaire, aki – talán nem mindenki tudja – művészeti kritikusként kezdte írói pályáját, olyan fontosnak tartotta a címeket, hogy nem egy esetben pusztán azok alapján értékelte a tizenkilencedik századi első szalonokon kiállított műveket. Száz évvel később, egy másik neves francia író és esszéista, Michel Butor szintén gyakran foglalkozott tanulmányaiban művészeti kérdésekkel; frivol képzettársításoktól sem idegenkedő elődével szemben azonban ő már mind etikailag, mind tudományosan hiteles módszert választott a művészeti alkotások és a hozzájuk kapcsolódó szövegek viszonyának értelmező elemzésére. A szavak a festészetben című, magyarul is olvasható nevezetes könyvében azt fejtegeti, hogy „számos kultúra vonatkozásában vizsgálható az összefüggés a szavak és a képi megjelenítés (…) között (…) A szóbeliség (…) jelentős mértékben közrejátszik (…) valamennyi élményünkben (…) amit látunk, az mindig több puszta látványnál (…) valóságos holdudvar képződik (…) a látásunk köré, azt látjuk, amit az előkészítő szavak sugallnak.”
Szóban forgó művében Butor sorra veszi a látvány értelmezésében általa előkészítésnek mondott verbális megnyilatkozásokat: a szerzői szignótól a művekben olvasható szövegeken át egészen a címekig. S természetesen azt sem hallgatja el, milyen jelentős szerepe van a befogadásban az értelmező, olykor még az elutasító bírálatnak is, ha történetesen a lényegre világít rá. (A francia expresszionistákat annak idején éppenséggel az értetlen kritikusok fulmináns jelzője nyomán nevezték el találóan vadaknak.) Üvegtárgyak szignálása – technikai adottságok folytán – nem egyszerű; a kritikai visszhang sem feltétlenül képez számunkra holdudvart. Noha a műbírálat még a rendszerváltás előtt is viszonylagos szabadságot élvezett, mostanság mintha a számtalan orgánum ellenére is veszített volna a jelentőségéből.
Fogódzónak maradnak tehát címek, csakhogy ezek inkább csak az adott mű értelmezésében segítenek. Egyszer abban, hogy véletlenül se gondoljunk másra, mint amit látunk; máskor éppen ellenkezőleg: a látvány sajátos újra vagy átértelmezésével arra hívják fel a figyelmet, hogy ne higgyünk a szemünknek. Még az a legegyszerűbb eset, amikor a szerző vizuális üzenetének természetére mutatnak rá a műveket éltető belső mozgás, a rejtett rétegek vagy a buborékok említésével. A metaforákról – hidak, emlékfoszlányok, egyensúly – nem is beszélve. A sort folytathatnánk a szimbólumokkal, meg – a másik póluson – a sok mindenre vonatkoztatható, vagyis esetlegesen és egyedileg értelmezhető motívumokkal. Minthogy maguk a színes plasztikák is elsősorban alkotójukra vonatkoztathatók. Az üveg ugyanis szabad folyást enged az egyéniség érvényesülésének; minden látszat ellenére képlékeny anyag. Nem egyszerűen, de kőnél, a bronznál és a fánál is könnyebben és változatosabban formálható.
Ha létezik egyáltalán olyan szó vagy fogalom, amely az itt és most látottakat összefoglalóan és ugyanakkor szemléletesen értelmezi, akkor az a rendezvénysorozat címe. A Glasspring az üveggel kapcsolatban egyszerre utal megújulásra, forrásra, tavaszra. Nem mintha itt csupa remekművet látnánk; akadnak a tárlaton már ismert megoldások ügyes, illetve kevésbé rutinos parafrázisai, továbbá olyan próbálkozások is, amelyek egy majdani hosszú út egyelőre csak tapogatódzásnak tekinthető első állomásai. De ami a legfeltűnőbb: az az akarás, az úgynevezett Kunstwollen, amelynek – tudjuk jól a modern művészet nagy fordulatára rávilágító esztéta, a fogalmat meggyökereztető Alois Riegl óta – óriási jelentősége van a folyamatos változásban és ezáltal a művészetek történetében.
A társaság tagjait az a törekvés köti össze, hogy – megint az angol szóra utalok – az üveg történetében egy nagy ugrás részesei legyenek. Ez a minőségi változás egy ambivalens folyamathoz kapcsolódik, amelynek során az üveg mint anyag a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján úgy vált mindennapjaink szerves részévé (gondoljunk csak a sorozatban gyártott palackokra és az építészeti táblaüvegekre, majd a függönyfalakra), hogy közben a szecesszió vezető mesterei – mindenekelőtt René Lalique jóvoltából – megőrizte-megtartotta a nemesfémek és drágakövek szépségével vetekedő esztétikai auráját. Ezt az örökséget hasznosította aztán a század derekán az üveg mint matéria belső értékeit feltáró-érvényesítő funkcionalista iskola, amely nemkülönben széles társadalmi bázisra alapozó művészetet vizionált. Utópista racionalizmusának nálunk is számos képviselője akadt; az iskolateremtő mestere a festőnek tanult Z. Gács György volt, aki ugyan maradandó munkát alig hagyott maga után, de a felsőfokú üvegtervező-képzés megindításával és szabad szellemiségével lehetővé tette egy olyan generáció színre lépését (az egyik végleten a szubtilisan érzékeny Horváth Mártonnal, a másikon az architektonikusan egzakt Bohus Zoltánnal), amelyet aztán fiatalabbak és még nálunk is fiatalabbak követtek – méghozzá (mert nem az életkor itt a lényeg) az üveg egyre változatosabb lehetőségeinek mind virtuózabb felkutatásával.
Önmagában a fejlemény is figyelemreméltó. A kulturális szcéna – a világra immár évtizedek óta nyitott hazai művészet – felől nézve azonban még inkább nyilvánvaló a művelői révén folyamatosan gyarapodó és hovatovább önálló művészeti ágat érlelő Glasspring (mármint a tevékenység) jelentősége. Mégpedig azért, mert kialakulásával párhuzamosan alapvető strukturális átrendeződés ment végbe a par excellence képzőművészetben. Ez utóbbiban a jelen kritikus kérdéseinek (többek között a szegénység, a homofóbia, a klímaváltozás) boncolgatására nagy tereket, közösségi felületeket igénylő konceptuális, intermediális és installációs megjelenítési formák váltak mára meghatározóvá, elég csak a velencei biennálék sajtóvisszhangjában tájékozódnunk. Ez a hangsúlyváltás azzal járt, hogy a festészet hagyományos formájában kiszorulóban az enteriőrökből, a szobrászat a közterekről. (Szobroknak titulált öntvényből persze egyre több látható.) Az ily módon felszabaduló lakásterekben ugyanakkor magától értetődően talált éltető közegére a méreteinél és elbeszélésmódjánál fogva eleve intim környezetet igénylő, a nézővel bensőséges viszonyra alapozó üvegművészet.
Jelképesnek is tekinthető akár, hogy az üveg plasztikai alkalmazásával először olyan kiváló szobrászok kísérleteztek, legalábbis nálunk, mint Schaár Erzsébet vagy Vilt Tibor, utóbb azonban Mészáros Marival, Buczkó Györggyel az élen jobb híján iparművésznek tekintett alkotók vették át tőlük a miliőben is a világra nyitott művészeti alkotás szerepkörét. Ez az összekötő kapocs a korábbi periódus olyan reprezentánsával, mint L. Szabó Erzsébet.
Bocsássák meg, ha mind a műfajjal, mind a képviselőivel elfogult vagyok; Z. Gács Györgyről annak idején kis könyvecskét írtam, az imént felvázolt fordulatot véghez vivő tanítványok pedig annak a nagy generációnak nevezett nemzedéknek a jelentős életművet felmutató tagjai, amelyhez magam is tartozom. Befejezésül személyes hangvételre váltva, ugyancsak mentségemre szól az a körülmény, hogy az üvegművészet iránti érdeklődésem kialakulásában a hetvenes évek legelején (ennek immár ötven éve) része volt kortársukként a pályáját akkor kezdő Kanyák Zsófiának is. Noha rövidre szabott élete végéig a fentebb említettekkel szemben designer maradt, nem kis részben neki köszönhetem, ha némi fogalmam van a kiállítás anyagának természetéről. Más kérdés, hogy az az autonóm üvegműfajt életre hívó szemléleti váltás, amelyről a mostani seregszemle impozáns felhozatala tanúskodik, már halála után és tőle függetlenül következett be. Nem kis részben az itt felvonuló szellemi kör mennyiségében és minőségében egyaránt látványos tevékenysége jóvoltából. Meggyőződésem, hogy a benne résztvevők ezért biztos sikerre vannak ítélve.”
Fotó: Kakas Mihály és Nagy Rozália
A kiállítás látogatható szeptember 18-ig keddtől szombatig.
Warning: file_get_contents(http://...@N04): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found
in /home/mutekcom/public_html/wp-content/themes/sofa_avatar/functions.php on line 1546
