Németh Hajnal Aurora
Visszatért a tél, zuhog az eső, jól esik belépni a színpompás miliőbe. Sok év ismeretség után is meglepődöm, hogy még a műhelyében is színben és részleteiben tökéletes hagyományos népi outfitben nyit ajtót. „Igen, itthon is népviseletbe öltözöm, mert így autentikus.”- reagál vidáman. A gazdag ruhatár és kiegészítők sokaságát elnézve, nehezen lenne elképzelhető két olyan nap, amikor ugyanúgy tudna felöltözni. „A múlt öröksége és a népi kultúra megőrzése a mi dolgunk, helyettünk nem teszi meg senki. Nem mindenkinek tetszik, valakit irritál. Nem is tudom, hogyan tudnak emberek energiát eltékozolni a rosszindulatra, amikor a világon soha nem volt annyi dolog, amit szeretni lehet.”
„Pontosan emlékszem: hét éves voltam, amikor a szüleim elvittek a Pécsi Vásárba. Ott láttam meg egy narancs színű aranyhímzéses mellényt. Polgári viselet része lehetett, nekem maga volt a csoda az a kis ruhadarab és megvásárolták nekem. Valamit megéreztem akkor és onnantól fontossá vált, hogy az öltözködésemben mindig legyen rajtam egy régi, eredeti darab.” Az iskolás évek alatt a népitánc az élete része volt, megismerte a különböző tájegységek viseleteit, így lett a népi kultúra ápolása fontos számára.
A számos iskolai kézműves szakkörön inspirálódva a MOME üvegtervező szakára jelentkezett és a diplomaszerzés után munkában gazdag éveket töltött az üveges szakmában, mint restaurátor, ólomüveg festő. Önálló kiállításain pedig üvegszobrokkal és installációkkal jelentkezett.
Színházi kosztümök tervezésével kezdődött az a korszak, ami az Aurora FolkGlamour márka megalkotásában teljesedett ki, melynek alapgondolata a családi örökségek átmentése, régi hímzések, tárgyak felkutatása és új funkciókba helyezése. Ez folyamatos önképzéssel jár, a szimbólumrendszerek tanulmányozásához könyvtárnyi anyagot gyűjtött össze.
Így derült fény a világhírű és hungarikumként bejegyezett matyó viselet történetére. Családok adósodtak el, mert egy életen át spóroltak egy ragyogó, csillogó fémszövéses paszománnyal gazdagon kivarrt ünnepi viseletre, melyen szinte alig maradt hely a cifra himzésnek. Megelégelték Mezőkövesd előljárói a pap és a bíró, máglyát rakattak a főtéren a díszes ruhákból és elégették őket. Ezzel megtiltották, hogy a családok túlköltekezzenek és így szorították vissza az éhezést. Ez a kabátka véletlenül maradt meg.
Alkotótársakkal dolgozom együtt, egy vállalkozást működtetek. Hosszútávra tervezek, ahol a mindennapok része az alkotáson kívül a marketing, reklám, márkaépítés, média megjelenések, workshopok, kapcsolatépítés. Múltunk tárgyi és a hozzákapcsolódó emlékezet megtartása, hagyományaink továbbéltetése nem esztétikai kérdés, hanem szellemiség.
[post_title] => [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => 12417-2 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-07-04 14:49:40 [post_modified_gmt] => 2024-07-04 12:49:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => https://mutermek.com/?p=12417 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [1] => WP_Post Object ( [ID] => 5678 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-12-17 21:33:55 [post_date_gmt] => 2013-12-17 20:33:55 [post_content] => Beharangozás! Először 2010. november 13-án jelentkeztünk. Az elmúlt három év alatt 116 mesternél és művésznél tett látogatásról számoltunk be. Komoly mennyiségű szöveges és fotó anyagot készítettünk. Átléptük a 100.000-es látogató számot. Három alkalommal szerepeltünk a Goldenblog versenyben és mind háromszor beválogatott bennünket a szakmai zsűri a legjobb tízbe. Kinőttük a helyünket, változtatnunk kellett. Célunk, hogy a mutermek.com oldalt könnyebben és gyorsabban lehessen használni. Új tartalmakat is tervezünk: a Kiskép Galériában található művek (festmények és üvegalkotások) megjelenítése mellett rendezvényeinkről és a körülöttünk zajló eseményekről is beszámolunk. A technikai átállás miatt a látogatások sorrendje helyenként felcserélődőtt, ezért a helyes időpontokat a bejegyzések végén feltüntetjük. Köszönjük, hogy ilyen sokan érdeklődnek a kortárs művészek és ritka mesterségek művelői iránt. Az angol nyelvi változatnak köszönhetően reméljük még több külföldi olvasónk lesz. Megragadjuk az alkalmat, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjunk. [post_title] => 3 év után [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => 3_ev_utan [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2014-01-26 11:15:54 [post_modified_gmt] => 2014-01-26 10:15:54 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=5678 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [2] => WP_Post Object ( [ID] => 1375 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-06-29 13:07:36 [post_date_gmt] => 2013-06-29 11:07:36 [post_content] => „Megjelent nálam egy hölgy és hozott egy cipőt. Ehhez csinálj nekem légyszíves egy elegáns boríték táskát és egy nesszeszert! Ágnesnek hívták, és ez lett a kollekció neve. Hozták sorban a nők a cipőket, mind valami különleges táskát akart hozzájuk. Összeállt egy sorozat női nevekből." Nekem se kell sokat gondolokodnom azon, honnan jött a LAONI (Ilona) márkanév! "Minden táskámat elnevezem. Volt egy állatos korszakom. A Medve nagy hasas, jól alá kell nyúlni a fenekében, ha meg akarunk találni benne valamit. Mi nők imádunk kotorászni. A Skarabeusz gömbölyű, páncélszerű, a Teve fedeles, ettől púpos. Van Róka is. Találd ki, miért! A fűszer sorozatban a Vaníliát, a pöndörödő vanília rúdra emlékeztő fogójáról neveztem el. Az 1200 féle táskához és apróáruhoz már felhasználtam a fák és teák neveit is. A Gömbőc táskához egy érdekes kellékről jött az ötlet. Könnyen beindul a fantáziám akkor is, ha egy ruhához, egy stílushoz, vagy egy személyhez kell alakítani a dizájnt. Cipők tervezésével kezdtem egy nagy gyárban. Közben minden megváltozott és elhatároztam, csak akkor foglalkozom újra cipővel, ha már profiként leszek rá képes elkészíttetni. Húsz év telt el. Most végre van olyan műhely, ahol kisszériában legyártják azt a minőséget, amihez tudom adni a nevemet. Fordult kocka: most a táskáimhoz készülnek a csizmák és a cipők. Mikor önállósodtam nem volt megfelelő anyagom. A szerkezetes és pofon egyszerű formákhoz eleinte meggyűrtem és kézzel festettem a bőrt. Az a kevés színes anyag, amihez nehezen hozzájutottam csak csíkozásra volt elég. Nagy sikert aratott, még ma is keresik. Aztán bátrabb lettem, a lehetőség is nőtt. Extra mintás bőröket kezdtem keresni.“ Elámulunk a lószőr és párduc mintán, krokodilokat sem kell leölni már azért, ha egzotikumra vágyunk. Ez mind marha és borjúbőr. „A színkombinációim is egyre tudatosabban azokhoz szólnak, akik merészen vállalják egyéniségüket. Ugyanakkor ragaszkodom az elegáns kivitelhez. Nem készítek egyedi darabot, de limitált példányt igen. Erről igazolást is csatolok, hogy maximum csak tíz darab van belőle a világon, de olyan is előfordul, hogy csak kettő, vagy abban a színállásban csak egy.“ A kellékes polcról leveszünk néhány különleges darabot, élvezzük a Benetton színek hangulatában sorakozó zippeket. Még elcsípünk néhány pillanatot fájront előtt, amint hűséges szabómestere a bélésdarabokat szabja a holnapi műszakhoz egy kiszuperált wekkeróra rúgójából készült sniccerrel. Régi módi, nem sokan használnak már rugódarabot, pedig ez szépen hajlik a görbületnél és a sarkoknál, nem lesz csücskös. Minden vágás előtt megköszörüli egy kicsit az élét. Meglátogatjuk a varróasszonyokat. A hangulat frenetikus. Ilonát könnyen rábeszélik üljön a gépekhez. Gyakorlottan levékonyítja a széleket az erre való speciális géppel, majd a varrógéphez ül és nagyot nevetve, végigölti az aznapi utolsó táskaszíjat. We have few minutes before shift closing. Her loyal cutter is tailoring the lining pieces for the morning shift using a knife, made of a waste clock spiral. It is an old trick, not too many uses a piece of spiral, although it can produce a nice curvature at the edges and smooth tips at the corners. Before each cut he whets the knife a little bit. Örömét leli benne, vágtat a tű, a rengeteg munka mintha energiával töltené. Budapest, 2011. február 9. Elérhetőség: www.laoni.hu Bemutató terem és üzlet: 1072 Budapest, Klauzál tér 1. Telefonszám: 322-74-81 Pályafutás (rövid változat): 1975-1980. Magyar Iparművészeti Főiskola Textil tanszék, Bőrszakának hallgatója, diplomavédés nívódíjjal, végzés vörös diplomával 1980-1986. Cipőtervező a Sabaria Cipőgyárnál, tanársegéd a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil Tanszékének Bőrszakán, vezetőségi tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiójának. 1986-1989. Szabadfoglalkozású iparművész. Az Iparművészeti Vállalat hálózata, néhány Aranypók üzlet és magán kiskereskedő butikjai értékesítik munkáit. Cipőterveivel csatlakozott a Spektrum csoporthoz. Az iparművészekből álló társulás komplett öltözék-együtteseivel komoly díjakat nyert. 1989-től Férjével megalapította az ÁP Stúdio Kft-t, 1998-tól LAONI márkanéven forgalmazza saját tervezésű termékeit. Olyan, cipőből, csizmából, táskából és kiegészítő apróáruból (tárca, nesszeszer, névjegytartó, öv...) álló együttesek tervezése foglalkoztatja, melyeken az egyedien megmunkált bőrfelületek érvényesülhetnek, és a különböző rendeltetésü tárgyak formájukkal kiemelkedő színvonalú egységet képeznek. A kisszériás, design szemléletű kollekciói, a kifinomult és igényes, egyedi anyag- és színhasználattal továbbra is megőrizték a kézműves megmunkálás hagyományait Több önálló kiállítása mellett rendszeresen bemutatják munkáit hazai és nemzetközi divat és iparművészeti kiállításokon (Edmond/Kanada, Los Angeles, Párizs, Navona, Varsó). Rendszeresen szerepel a WAMP-on (Vasárnapi Művész Piac) 2010-ben részt vett a Design hét programjában: „Ellenpontok-Kapcsolódások“ címmel. Munkáit szívesen használják marketing kommunikáció részeiként. Céges referenciák: Matáv, Pannon GSM, bankok, gyógyszergyárak [post_title] => Ács Ilona [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => acs_lona [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-13 15:40:18 [post_modified_gmt] => 2013-12-13 14:40:18 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=1375 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [3] => WP_Post Object ( [ID] => 7924 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-06-23 14:42:33 [post_date_gmt] => 2014-06-23 12:42:33 [post_content] => Bolyongunk az üveggel megrakott ládák között, a félhomályban csövek futnak a fejünk fölött. Hűtőkemencék sora választja részekre a csarnokot. Nemrég még öt hutát szolgáltak ki, körülöttük ezerötszáz ember nyüzsgött, mint a hangyák: behordók, üvegfúvók, formakészítők, formatartók. Sok-sok kézen átment egy-egy tárgy, mire a csomagolóba került. Ma már nincsenek háromszázan se, egy huta dolgozik. Nem csak a műszaki fejlesztések miatt zsugorodott manufaktúrává a gyár, a piac is megváltozott. A Kisképző üvegszakos diákjainak évvégi szakmai kirándulásához csatlakozhattam. A világviszonylatban is ritka, sokféle technika mögött különleges tudással rendelkező szakemberekkel találkozunk. Ha ők elmennek, tudásuk a semmibe vész. 1878-ban szász és bajor mesterek kezdték gyártani az üveget Ajkán. Az alapító Neumann Bernát, majd az új tulajdonos Kossuch János idején közönséges üveget és lámpacilindereket készítettek. A káli üvegből készült vékonyfalú termékeket arannyal és gravírozással dekorálták. Ritka példányaikat múzeumokban őrzik. A háború és az államosítás után már ipari méretekben készítettek asztalneműt. A hatvanas évektől kezdtek el ólomkristályból dolgozni, mely kiválóan alkalmas hámozásra, metszésre. Elkezdődtek a színkísérletek, megalapozták az überfang technológiát. A szintelen ólomkristályra rávitt hajszál vékony szines üvegbe metszéssel, homokfúvással kerül a minta. A cameo eljárás a legmunkaigényesebb. Több színt is felhordanak a felületre és több fázisban homokfúvással szedik ki a hátteret. Ezekből a tárgyakból kevés, számozott példány készült. Az aranyozás sem ment még ki a divatból. Szinte kizárólag egyedi megrendelésre készülnek. Az ólomkristály utánozhatatlan fényét hevítéssel, vagy savazással érik el. A 67°C fokra melegített kénsavba régen kézzel merítették, most hatalmas kádban mossák át az üveget. A gumi kosarakból kikerülő üveget még utoljára nagynyomású levegővel tesztelik, aztán csomagolják. Benyitunk az utolsó ajtón a legfiatalabb műhelybe, ahol megtudjuk mi a különbség a Pate de verre és a casting között? Az előbbi esetben üvegszemcséket, vagy tört üveget olvasztanak össze, utóbbi esetben üvegtömböt olvasztanak formába. A vékony lábakkal kapálózó ló vagy egy negyven kilós szobor nagy pontossággal és biztonsággal nem is készülhet másképp. Erre a préselés alkalmatlan. Az ipartörténeti és kulturális szempontból is érdekes nap után tegye fel mindenki a maga kérdését, vagy válasszon az alábbiak közül: Miért zártak be az üveggyáraink? Csupán világjelenségről vagy másról is van szó? Mi a jövő: bérmunka vagy saját márka építés? Hogyan lehetne motiválni a fiatalokat, hogy életüket valamelyik szépséges kézműves szakmában képzeljék el? Köszönet Csala Zsuzsa az Ajka Kristály üvegtervező művészének a sok információért, valamint Kecskés Krisztának és Bihari Kristófnak a Kisképző üvegszaka tanárainak a lehetőségért. [post_title] => Ajka Kristály [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => ajka-cristal [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-11-20 14:43:12 [post_modified_gmt] => 2016-11-20 13:43:12 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=7924 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [4] => WP_Post Object ( [ID] => 2149 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-07-06 17:55:29 [post_date_gmt] => 2013-07-06 15:55:29 [post_content] => „Igen, a cipőnek lehet erotikus tartalma.“ Sejtelmes mosollyal pödörint egyet a spirálban kunkorodó bőr-spanglin. A mozdulat jelzi, ne kérdezzük tovább. A cipő és viselője lelki kapcsolatáról már sokan elmondták a véleményüket. Mint képzőművészeti elem és szobormű még többet elárulhat a témáról. . „87-ben végeztem az Iparművészetin. A kor divatos post-modernje helyett a barokkos-rokokós stílusú diplomamunkám nem kis megrökönyödést keltett. Lenyűgözött, hogy e kor mesterei milyen technikai és technológiai bravúrra voltak képesek.“ Rövid ideig tartott az életre tervezett karrier. Neves, exportra termelő hazai cipőgyárainkat elsöpörte a rendszerváltás. „Cipőt készíteni ma nekem az élvezetek csúcsa, boldogság, szabadság, felfedezés. Becsempészek egy darabka marabút, néhány tollpihét a cipő belsejébe és elképzelem, ahogy csiklandoz, amikor belebújok... Offenbachban van egy Bőrmúzeum (Schuhe und Ledermuseum). Felkerestem a kurátor asszonyt. 2002-ben mecénásom-barátném gondos szervező munkája eredményeképp bemutathattam Curly sorozatomat. A kamara kiállítás után egy csapásra elterjedt a hír a szobrokról, a múzeum kurátora dr.Rosita Nenno jóvoltából jöttek a felkérések: Bréma, Mainz, Herne és 2006-ban a német Shoe Design Award első helyezése Pirmasensben. A „Kis szűz“ a címlapon volt Barcelonában. 107 cipő készítettem, úgy 40-et állítottam ki eddig a világban és folyamatosan jönnek a meghívások. A „Sárkánytól“ sem tudok megválni. Ezeket még gyűjtőknek sem adom oda. A szín-kép mindig tudatos választás, de a belseje ötletszerű, véletlen. Nagyon jól szórakozom. A cipő minden részlete izgalmas. A talp is egy élmény! Tekinthetjük puzzle-nak. Miért ne lehetne egy gumiból beillesztett darabka benne? Biztonságosabbá tenné a járást. A talp alá alá símuló bőrtől érezhetjük igazán: lábbelinket ‚ránk öntötték‘. Kik járnak a fejemben? Női idolokra gondolok, olyan erős karakterekre, felvállalósokra, mint Iris Apfel, Peggy Guggenheim, Diana Vreeland vagy Psota Irén. Soha nem mertem megkeresni a szinésznőt, pedig a diplomamunkám ruháit az Ő személyisége ihlette. Legtöbbször finom kecskebőrt, sevrobőrt, puha borjúbőrt használok. Nem lehet a cipőszobrokat hordani. A design formai kialakitásának megmodellezésére készülnek. Egy kaptafám van az én méretemre. Ha a vicces sarkakat is figyelembe vesszük, akkor egy hordható szériához komoly pénzeket kellene befektetni. Akkor még nem beszéltünk a felsőbőr kézimunkaigényéről, amihez sokszor már nekem sincs akkora türelmem. Kisebb kihagyásokkal húsz éve tervezem cipőimet. Kezdek kisimulni. Kinőttem bohókás, lázadó korszakomat. Mára értettem meg, mit jelent a kevesebb több. Cédulákra rajzolgatok és csak utána dolgozom ki számítógépen a részleteket. Ennyi tapasztalat után már tudom, nem kell más csak egy jól elhelyezett piros csík, de tudni kell hova. Vagy miért ne lehetne a jobb és bal cipő aszimmetrikus, esetleg párban egy kép? Magamnak a jó minőséget vadászom leárazva. Ha rátalálok egy jó darabra, megveszem több színben. A bársolyos érintésű nubuk bőrnek nem tudok ellenállni. Van talán harminc pár cipőm... Na jó, igazatok van, biztos több, mint harminc..." Budapest, 2011. szeptember 13. http://members.chello.hu/attalai.zita/ [post_title] => Attalai Zita [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => attalai_zita [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2013-12-13 15:42:07 [post_modified_gmt] => 2013-12-13 14:42:07 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=2149 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 2 [filter] => raw ) [5] => WP_Post Object ( [ID] => 2506 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-07-10 16:43:52 [post_date_gmt] => 2013-07-10 14:43:52 [post_content] => „Herend maga a 185 éves csoda, generációról generációra öröklődő manuális, nem dokumentálható tudás. Nehéz talpon maradni, külföldön is sorra zárnak be a híres porcelán gyárak. A Herendi Porcelán Manufaktúra egyik legbegyakorlottabb és legismertebb klasszikus technikájára, az áttörésre építettem a teás és kávés készletem formatervét és dekortervét. A fejlesztésből prototípus lett, majd termék, mai napig gyártják. Három évig voltam Herenden művészeti vezető, - mondja nyugodt, barátságos hangon - jó döntésnek bizonyult a Gömböc porcelán változatának a kifejlesztése. A mázatlan porcelán Gömböc dekorját a két feltaláló, Domonkos Gábor és Várkonyi Péter segítségével alakítottam ki. Az egyedülálló formához szükséges számítások, egyenletek, képletek tollal rajzolt kalligráfiává válnak, így mesélik el saját keletkezéstörténetüket. A herendi Gömböc üzleti ajándék tárgy lett, egy meditációs tárgy, minden mozzanatában magyar szellemi innováció. Porcelánnal dolgozni, nekem olyan, mint egy kötöttségekkel teli szonettet írni. Munkáimban kettéválik a tárgy-tervezés és a szobrászat. A porcelán tiszta, kényes anyag, deformálódik, gyorsan reped, magas tűzön kell égetni. Ha egy vaspötty marad rajta, már veszít értékéből. Fal mellett egy dobozból élénkzöld porcelán levelek kandikálnak. Nyár végén került Vépen az iskola falára a 3,5 méteres samott agyag ágakból épített fa, amin a madarak és levelek porcelánból készültek. A különböző kerámia anyagok és technikák együttes alkalmazásáról kapta a „Kontrasztok“ címet. Az űrhajózásban bevált kaowool szigeteli a kemencét. Oldalán óvodás-jelek. Legújabb fejlesztésem, az OVIART, óvodák és bölcsődék számára kidolgozott jelrendszer. Már több mint 100 elemből áll. Az esztétikai öröm mellett, praktikus a használata. Nagy elemek, nagy mozgások. Platinával festett geometrikus mintázatú kígyók táncolnak, melyek gipszformával segített öntés technikájával készülnek. Gyümölcs összefogó keretnek is használható“. Ha már a gyümölcsöknél tartunk: „A hullámtálat egy szép, zöld almával szoktam bemutatni.“ Bizonyos kérdések különösen foglalkoztatnak. Amíg nem sikerül alaposan körbejárni, nem lépek tovább. Így született a „Kígyótánc“ sorozat majd éveken keresztül épült és bővült a „Hullám“ kollekció. Apokaliptikus élmény a megrogyott építmények sora, köztük füstös felhőkarcolók akár a Ground Zero emlékművei: „Tornyok városok és emberek“ Figyelmeztetnek, milyen sérülékenyek vagyunk. „Kísérletezni kezdtem egyszerű jellegtelen elemekkel. Érdekelt, a négyzetek véletlenszerű halmozásával és a mennyiség változásával a jelentés átalakul -e? Szeretem ezeket az építményeket, megfog raszterességük, az átlátszóság, érezni bennük a levegőt, amit körbe fog a vékony porcelán.“ A saját anyagával ragasztom össze a lapokat, a vastagsággal és építéssel tökéletesen irányítható, hogyan dőljenek, hol váljanak szét, mikor álljon meg a mozdulat. Már az első darab pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltem. Óvatosnak kell lenni, mert a porcelán 1400 fokon meglágyul, amikor eléri az üveg fázist. Közelebbről nézve fantáziálunk, kik lakhatnak az egyes kockában. Innen a színek is barátságosak, bársonyosan kékek. Találgatásunkra elárulja: „A kis építmények embereket szimbolizálnak. A város lakói a Szinglik és Párok. Nemrég egy kiállításon ötszáz darabból felépítettem egy egész várost.“ A jelenlegi projekt a porcelán hulladék újrahasznosítása. Az új-anyagból megvalósult lámpa és plasztika látható volt az Iparművészeti Múzeumban. Budaörs, 2012. február 4. Díjak: Ferenczy Noémi díj (2005.) www.babospalma.hu www.oviart.hu [post_title] => Babos Pálma [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => babos_palma [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-11-20 17:47:08 [post_modified_gmt] => 2016-11-20 16:47:08 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=2506 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [6] => WP_Post Object ( [ID] => 2769 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-07-12 17:40:50 [post_date_gmt] => 2013-07-12 15:40:50 [post_content] => "Volt egy páncéltőkés zongoránk. Egyszer csak lecsuktam a tetejét: elég volt a gyakorlásból. Kerülgettük egy darabig, aztán rávettem anyámat, adjuk el s vegyünk az árán egy tévét. Így történt. Attól kezdve csak a képzőművészet érdekelt. . . Férjemmel, Lukoviczky Endrével a Duna parton ismerkedtem meg és két nap múlva szembe jött velem az Iparművészeti Főiskolán, ahová felvettek. Azóta együtt vagyunk. A főiskola mindenre megtanított. Megtanultunk rajzolni, festeni, szőni, restaurálni és mindenféle murális technikákat. Az egy zárt világ volt. A legnehezebb a fehér vászonra egy pontot feltenni. A világot nem fotózom, hanem érzéseket szeretnék kifejezni. A művészet egy illúzió és ezen keresztül kell valami gondolatra rávilágítani az esszenciáját megragadni és ha sikerül, egy igazságot kimondani. Legtöbbször olajjal festek, három-négy kép van egymás alatt és hónapokig festem. Egy-egy réteg más és más élményhez és érzelemhez kapcsolódik. Ahol a gyors technika, a frissesség és az ötlet a fontos, azt akvarellel dolgozom ki. A gobelinszövés olyan, mint a gyermeknevelés: lassú, kitartó munka. Szorgalom kell hozzá. Nehéz időszakaimban ez a monotonság segít át. Különös, izgalmas világ a művésztelep. A világot járt művész műterme pedig minden képzeletet felülmúl. Olyan kincsekre tud bukkanni, ami mellett mindenki elmegy. Számára elsősorban a tárgyak művészi és mesterségbeli értéke a megragadó. Elfeledett korok filléres emlékei kerülnek elő, amit a hozzáértő bele tud illeszteni egy méltó környezetbe, itt megszólalnak. Magával ragadó az örök kíváncsiság, a folytonos lendület, a széles gesztusokkal kísért történetek. Az életben mintha minden simán menne. Gondol egyet, megpályázik egy lakást az akkor épülő Új Szentendrei Művésztelepen, aztán egyszer csak meghívják Amerikába, jön Svédország, majd ösztöndíj Olaszországba, utazások, kiállítások. "Mi mindig sokat dolgoztunk. Örülünk annak, amink van, szeretünk színházba, koncertre járni, szívesen látjuk a vendégeinket. És igyekszünk a szakmát figyelni, mert a világot is a szakmán keresztül látjuk." Szentendre, 2012. december 2. [post_title] => Bálint Ildikó [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => balint_ildiko [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-11-20 17:10:11 [post_modified_gmt] => 2016-11-20 16:10:11 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=2769 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [7] => WP_Post Object ( [ID] => 2857 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-07-13 11:06:39 [post_date_gmt] => 2013-07-13 09:06:39 [post_content] => „Mióta van kovácsművészet? Még soha nem gondolkodtam róla. Talán 1963-tól?” Akkor jelent meg Bieber Károly: Kovácsművészet c. könyve. A múlt század elején volt elég idő kovácsoltvas korlátokat, ablakrácsokat és kapukat készíteni. Régen a falu egyik végén volt a templom, másik végén a kovácsmester. A mezőgazdasághoz kapcsolódott a tevékenység, kocsikereket kovácsoltak, lovat patkoltak. „1951-ben születtem a hal jegyében. 43 évvel ezelőtt beálltam a Váci utcai minta készítő műhelybe. Az osztrákoknak készítettünk kovácsoltvas mintákat. Amit nem vettek át, azt itthon eladták. Abban az időben az Artex, a Tanért, az Iparművészeti Vállalat foglalkozott külföldi eladásokkal. Kijártam én is, de eszembe nem jutott kint maradni. Pedig a nagymamám osztrák. Pócs Zoltán műhelyébe kerültem. Ő a nyolcvanas években meghalt, de a tábláját fenthagytam a bejáraton. A mesternek nagy volt a respektje. Ha levelet kapott a Tanácstól, úgy ahogy volt kormosan, olajosan, a kötényében elballagott hozzájuk. Percek leforgása alatt küldték is vissza: „Na, jól van Zoli bácsi...” Az Olasz intézet melletti házban óvatosan keressük a félhomályban a lépcsőket. A boltíves pinceében korlátminták, lámpák, székek, beljebb vörösen izzik a szén, cseng a vason a kalapács, szikrát vet a hegesztő pisztoly. A lakók már megszokták a zajt. A műhely hozzátartozik a belvároshoz életéhez. Budapesten kiemelkedően sok értékes kovácsoltvas emlékünk van, szerinte sokat elpusztítottak az elmúlt években is. A felújításokhoz pedig nem mindig áll rendelkezésre dokumentáció. „Nekünk kell megtalálni a megfelelő mintát. Ennyi év után az embernek benne van a kezében, vagy elég egy korlát darab. Korabeli módszerrel dolgozunk, mi még szegecselünk. A Vásár utcai házunk az 1920as években épült. Már 5 éve újítom fel a kovácsoltvas korlátokat, a kaput, a lámpákat. A búrákat már elvitte valaki. Még Tokodon fújattam le. Azóta Tokod bezárt. Egy időben sok munkám volt. Amikor elkészítettem egy kaput, jött a szomszéd: „Hány levél van azon a kapun? Harminc? Akkor nekem csinálja meg hatvannal!” Tíz éve még 4-5 fő is volt mellette. Most csak egy embere van. „2001-ben jöttem ide. Több helyet is megnéztem, de ennek a műhelynek volt hangulata, tetszett a légkör, itt van a belvárosban, szeretek itt lenni.” – mondja a flex mellől. Az ő generációjával - lehet- vége a mesterségnek. Sok tanuló is megfordult itt, de nem maradtak a mesterségnél. Már oktatás sincs. „Nem vagyok nyugodt: számítógéppel nem lehet a szöget beverni. Ha én újra születnék, akkor is kovács lennék. Király vagyok. Királyi érzés tűzzel készíteni valamit.” Budapest, 2012. június 30. [post_title] => Balla József [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => balla_jozsef [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-11-20 16:53:41 [post_modified_gmt] => 2016-11-20 15:53:41 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=2857 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [8] => WP_Post Object ( [ID] => 10903 [post_author] => 2 [post_date] => 2018-12-14 15:15:34 [post_date_gmt] => 2018-12-14 14:15:34 [post_content] => „A kijevi SAS Radisson Hotel lobby üvegeinek színes festett tervvázlatát első pillantásra elfogadta a szállodalánc svéd vezető tervezője. Máig sem értem, miért kezdtem a kivitelezést annyira bátortalanul. Szigorú geometriában készítettem az alapfelületeket, mindeközben az eredeti terv könnyedsége elveszett. Egyik reggel friss szemmel ráébredtem mennyire unalmasak ezek a darabok. Hirtelen ötlettől vezérelve, nagy gesztusokkal lendületes íveket kezdtem vágni, amelyeket lazán egymásra dobáltam a világítóasztalon. A kezdeti káosz pedig - addig még sehol nem látott tekintélyes méretekben, számtalan üvegelemből, melegen alakítva - képpé lényegült. Így kezdődött. Máig felejthetetlen és gyomorszorító élmény ahogy a gyémánttárcsa visítva vágja egyenesre az egyik elem közel két és fél méteres oldalát. Ez a 2006-ban készült munkám alapozta meg üvegstruktúrákban, additív színkeverésben és „újrarendezésben” történő gondolkodásomat.” Az építészeti üvegek megbízásra készülnek és beépülnek házakba. A műteremben ezért kevés a látnivaló. A fémszekrény fiókjaiban is csak a nagyobb felületeket megelőző struktúra tanulmányok, vagy a színkereső festett üveglapok találhatók. Például az, amelyen silbert lilával kevert, hogy meleg óaranyat kapjon. Szerencsésen indult a pálya, a Kisképző üveg szaka után három év üveggyári gyakorlat, majd hat év az Iparművészeti Főiskolán (ma MOME). Kezdetben egyedi lámpákkal szerepelt német kiállításokon, többek közt a Frankfurti Ambiente meghívott művészeként. Közben megtörtént a rendszerváltás és elindultak az igényes építkezések. Jöttek az embert próbáló feladatok. A Gresham Palota - Four Seasons Hotel szöcskés bárpultja ma is vonz egyedi üveg után érdeklődőket a tengeren túlról. A MÜPA liftüvegei, a Marinapart négy méteres oszlopai, a Dabasi Ravatalozó Lélekmadara, vagy a Hotel President bárpult,- és fali üvegelemei. Műemlék restaurátorként is számos munkáját jegyzik: például a nyíregyházi Nyírvíz Palota lépcsőházi üvegei, tiszadobi Andrássy kastély Rippl-Rónai-Róth Miksa ebédlő üvegei, a New York Palota (akkoriban Boscolo Hotel) lépcsőházi üvegei és a vesztibül újra tervezése. Így lett tagja az Europa Nostra díjat nyert alkotó csapatnak. A Klotild palota és egy ciprusi megbízás kapcsán az Antara Palace egyedi felülvilágítóit és falait is elkészíthette. Alkalmazott tervezőnek tartja magát, akit a feladat érdekel, az üvegben, térben történő komplex gondolkodás. Kihívás és öröm más szakmákkal közösen dolgozni, a kreatív megoldások mellett új technikai megoldásokat keresni, kipróbálni. A Tópark Lakópark egyedi homlokzati üvegeinek születését a reflexió és a transzmisszió kölcsönhatásainak tanulmányozása előzte meg. A munka nagy része a tervezés és rajzolás. Az alkotói útkeresés eredménye 3-4 kiviteli szinten megrajzolt és akvarellel festett méretarányos terv. Sok direkt és indirekt információt árul el, hogy a megbízó melyikhez nyúl, melyikre kérdez rá. Komoly kihívás a műszaki biztonsági szempontok figyelembe vétele a rekonstrukciós feladatoknál. Nemrég az Iparművészeti Múzeum üvegrestaurátori terveinek elkészítésekor szembesült vele. A festett üvegekhez készült rajzok precizitást és klasszikus rajztudást igényelnek. A Ceglédi Járásbíróság Jusztíciája könnyű kézzel tartja attribútumait, míg a Gácsi Kastély Szt. Mihály Arkangyala határozott mozdulattal ránt kardot a sárkány ellen. Az Andrássy címernek bonyolult volt a grafikája, tematikájában és színeiben is meg kellett felelnie a heraldika szabályainak. A restaurált és rekonstruált ablakokat döntően a régi mesterek által kialakított receptúrákkal készült festékekkel festik. Olyan egyedi építészeti üvegek készülnek itt, melyek megfelelnek a modern építészet igényeinek. A folyamatosan piacra kerülő új üvegek szokatlan megoldásokra ihletik mind a megrendelőt, az építészt és a közreműködő művészt. Így volt ez Róth Miksa korában is. Az általuk megálmodott és létrehozott építészeti bravúrokra büszkék lehetünk, és városaink jórészt ennek köszönhetik a sok lelkes látogatót a világ minden tájáról. Ezt a szellemiséget és értékteremtő gondolkodást kell folytatnia a korunk művészeinek is. Ferenczy Noémi-díj (2006) [post_title] => Balogh Eleonóra [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => balogh_eleonora [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2020-10-24 16:20:53 [post_modified_gmt] => 2020-10-24 14:20:53 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=10903 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [9] => WP_Post Object ( [ID] => 2448 [post_author] => 2 [post_date] => 2013-07-10 15:18:03 [post_date_gmt] => 2013-07-10 13:18:03 [post_content] => Monoron találkozunk. Az elmúlás, a megsemmisülés utolsó pillanatait látjuk a festményeken. Elfordul az is, hogy mire az utolsó ecsetvonásra sor kerül, eltűnik egy kapu, majd az egész ház. Jelen kell lenni ugyanis a helyszín inspirál, így hiteles. Nincs mit tenni, ha a festő a természet után fest, műterme a szabad ég alatt terül el, akkor gyerünk kirándulni. Gyönyörű az ősz, talán soha nem voltak ilyen csodaszínek a tanyavilágban. Vállig érő csalánosban küszködünk, alakul az ösvény, de a kivágott, ölnyi eperfák szerte dobált ágai síkosak... nem könnyű feltápászkodni, minden csíp vagy szúr, amibe kapaszkodni lehetne. Az egyik házat az iszalag már korábban megfojtotta, mellette a másik: „Tavasszal ez még állt, reméltem, hogy nem dől össze, amíg ideérek. Nagyon megsérült, ez már rom. A romok nem érdekelnek, a vég előtti utolsó pillanata érdekel inkább.“ Százéves életmód gyors pusztulásának lehetünk tanui a tanyákon is. A Kiskunság ligetes táj, ezért még a téeszesítést is túl élték. A külső gazdasági kényszerek miatt az önellátás ma halálra ítélt helyzet. Ötven éve még virágzó gazdaságban az öt ló helyett egyszercsak egy állt az istállóban, most pedig már a nagy boroshordók is üresen állnak a ház körül. A kecel-tüskösi tanyasoron főleg tótok laktak. Narancsos, lilás házaikat hengerelt mintákkal díszítették. Itt az egyiken valamiért több mintasort is kipróbáltak. A hatvanas években talán? A soltvadkerti svábok más színeket használtak, de a polgári igény mindenütt látható. Mellékutakra vezet, ahol korábban még emberrel beszélt. Tudta kik laktak arra és azt is, hogy ha újra idetéved már nem talál ember. Egyetlen alkalommal állt meg a főúton valaki. A tanya világot már régen kirabolták. Sokan ezért is hagytak maguk mögött mindent, főleg a reményt. Látta, hogy bóklászunk a ház körül és benézett. Kérdezte mi járatban vagyunk. Azt remélte vevők jöttek. Visszaérünk Monorra a műterembe. Mindent látni akarunk. Felsőbányán a városka felett a hegyoldalban van a temető. Külön a katolikus, külön a református. Festői szépségű hatalmas szelídgesztenyefák alatt az ezerhét-ezernyolcszázas évekből még állnak sírkövek. Közöttük vastag, puha mohagombolyagok, cérnavékony nyúlványaikat lágyan fújja a szellő. Egy nap jött egy teherautó az öntöttvas síremlékeket felrakták. Remélhetőleg a kövek maradnak. A történetiség és az utolsó megmaradt értékek megörökítése foglalkoztatja a festőt. Gyorsan kell dolgozni, ezért is fest látvány alapján akvarellel, mint a régi vándorfestők. Az öreg mezővárosi ház lakatlan. Holnap kiírják rá: eladó. Jön majd az új tulaj, lebontja és eltűnik egy történet, egy kor. A szomszédban már ott az új világ: a fehérre mázolt vaskapu. Miből fakad a művész késztetése - talán hiányérzetből! Monor, 2011. december 14. Elhunyt 2019. december 21-én. [post_title] => Balogh Gyula [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => balog-gyula [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2019-12-24 12:25:19 [post_modified_gmt] => 2019-12-24 11:25:19 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=2448 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 2 [filter] => raw ) [10] => WP_Post Object ( [ID] => 9370 [post_author] => 4 [post_date] => 2016-02-23 21:11:35 [post_date_gmt] => 2016-02-23 20:11:35 [post_content] => "Tanultam zongorázni, ezért valószínű másként hallgatom a zenét, mint akiknek kimaradt az életéből a szolfézs, a zenetanulás. Egy szomszéd családtól kölcsönöztünk egy pianínót, amit apám meg is vett. Gyufacímkét gyűjtöttem, lombfűrész szakkörbe jártam, a nyelvórák, úszás, tanulás mellett nem volt már idő a gyakorlásra." A polgári otthonokhoz hozzátartozott a zongora. A régi hangszerek egy része felhangolatlan, tönkremegy. Megfakul a fényesen ragyogó politúr, elengednek a húrok, pusztulni kezd a karcsú lábakon álló áramvonalas test, szétesik az ébenfa és elefántcsont billentyűkből álló klaviatúra. A műteremben is van egy látszólag ép pianínó, de ízekre bontva több is van ebből hangszerből. Bárhova pillantunk, érezni lehet, ahogy a kézhez kopott billentyűk lendületbe hozzák a bonyolult szerkezetet, táncolnak az apró, finoman megmunkált fakalapácsok a pattanásig kifeszített húrokon és a robusztus testben megszólal a muzsika. A megszólaltatott hangszer egy képzeletbeli világba viszi az embert. "Amikor megláttam egy kidobott pianínót Kaposváron, haza hoztam néhány kis elemét. Hónapokkal később egy leselejtezett zongora fedelére festettem a ’Farmernadrágba bújt felhőt’. Aztán kaptam sorban a kiszolgált zongorákat. Presser Gábor elvitt egy zongorajavító műhelybe a Körúton, ahol sok értékes, de nekik már fölöslegessé, használhatatlanná vált mechanikát, billentyűket kaptam." Hamarosan téri problémákkal kezd foglalkozni. Ahogy a zongora, mint tárgy elveszti konkrét funkcióját, úgy alakít ki belőle sajátos absztrakt világot. Egy véletlenszerű halomból hogyan lehet szabályos formát alkotni? Gondoljunk csak furcsa bizonytalan világunkra, hogyan lesz az anarchiából rend? A tartó szerkezetétől megfosztott zongora belső mechanikája alkatrészekre hullva maga a káosz. A kortárs repetitív zene hatására a geometriában találta meg a rendező elvet. A jelentőségüket vesztett tárgyak ismétlődő ritmusban egymáshoz illesztve életre kelnek. Támaszul szolgál a spirál alak, ahol van kezdet és van vég, a csigaház forma, ahol a növekedés dinamikája a szemünk előtt zajlik. Az acéldróttal összefűzött pálcikákból kiolvassa a mozgást, monoton mozdulatok sorozatával lekottázza a Parthenon reliefjén megjelenő lovasok patkóinak csattogását, így a néző akaratlanul is hallja a csatazajt. Így lesz az alkotás több, mint puszta tárgy, a zenéhez nem csak a hangszer-alkatrészek miatt kapcsolható síkplasztika. A hintalóként billenő ívelt felületű billentyűzetek, kitalált hangszerek a fizikai térben és a festményeken is megjelennek. A billenés lehet az átkötés a szobor és a kép között. A színek ritmikájával kiegészülve a képeken is a tér és a mozgás dinamikája jelenik meg. A képeken látható elemek határozott irányból kapják a fényt, mintha reflektorral bevilágított 'színpadok' lennének, - a 30-as évek színházi plakátjait idézik fel. Az irányított fényben kivetülő árnyék is erősíti a tér és mozgás érzetét. A könyvművek az elmúlásközeli állapotról szólnak. Van némi hasonlóság abban, ahogy a zongoráknak és a borítójukat vesztett könyveknek új esélyt ad. A fő téma ebben a műfajban is a ritmus és a zene. Leletmentés ez is, afféle kulturális újrahasznosulás. Mi lehet vonzó egy művésznek a végnapjait megért könyvek átmenekítésében az utókor számára? A történelem, tudomány, gondolatok, a költészet vagy pusztán a papírra vetett szavak, a tipográfia szépségének megőrzése? Nehezen megfogalmazható az az érzés, amit a könyv testébe vágott, beleillesztett nagyítólencsék, babakocsikerekek, zongorabillentyűk kiváltanak az emberből. A művész képi metaforának tartja őket. Régi nyomtatott oldalakból készít kamuflázs könyveket. Szabályosan megalkotja a könyv testét és ebbe a korpuszba helyezi bele a megtestesült tartalmat. [post_title] => Barabás Márton [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => barabas-marton [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2016-11-19 18:09:02 [post_modified_gmt] => 2016-11-19 17:09:02 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=9370 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [11] => WP_Post Object ( [ID] => 8536 [post_author] => 2 [post_date] => 2014-12-30 09:38:58 [post_date_gmt] => 2014-12-30 08:38:58 [post_content] => Goszthony Mária kerámikus művész 96 éves korában 1989. március 27-én halt meg. Úgy rendelkezett, hogy halála után, háza tovább szolgálja a művészetet. Kecskeméten már volt egy kerámia stúdió, ezért az „üvegesek” kapták meg a bádudvarnoki kúriát. Hamarosan nagy élet költözött a patinás falak közé és a zegzúgos, dús növényzetű udvarokba. A felállított huták körül megjelentek az üvegművészet nagymesterei és a lelkes ifjú követők. Csak néhány ismert név: Horváth Márton, Sigmond Géza, Bohus Zoltán, Buczkó György, Smetana Ágnes, Pattantyús Gergely, Sipos Balázs, Soltész Melinda. A kúriában van egy kis múzeum, ahol az itt készült tárgyakból láthatunk kiállítást. A nemzetközi szimpóziumoknak is helyt adó telepet Andor István üvegtervező iparművész vezeti.Nyaranta a MOME üvegszak hallgatói szerezhetnek itt tapasztalatot a melegüveggel. [post_title] => Bárdudvarnok - Nemzetközi Üveg Alkotótelep [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => badudvarnok_nemzetkozi_uveg_alkototelep [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2021-08-24 13:39:40 [post_modified_gmt] => 2021-08-24 11:39:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => http://mutermek.com/?p=8536 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) ) [post_count] => 12 [current_post] => -1 [in_the_loop] => [post] => WP_Post Object ( [ID] => 12417 [post_author] => 2 [post_date] => 2024-02-07 15:09:38 [post_date_gmt] => 2024-02-07 14:09:38 [post_content] =>Németh Hajnal Aurora
Visszatért a tél, zuhog az eső, jól esik belépni a színpompás miliőbe. Sok év ismeretség után is meglepődöm, hogy még a műhelyében is színben és részleteiben tökéletes hagyományos népi outfitben nyit ajtót. „Igen, itthon is népviseletbe öltözöm, mert így autentikus.”- reagál vidáman. A gazdag ruhatár és kiegészítők sokaságát elnézve, nehezen lenne elképzelhető két olyan nap, amikor ugyanúgy tudna felöltözni. „A múlt öröksége és a népi kultúra megőrzése a mi dolgunk, helyettünk nem teszi meg senki. Nem mindenkinek tetszik, valakit irritál. Nem is tudom, hogyan tudnak emberek energiát eltékozolni a rosszindulatra, amikor a világon soha nem volt annyi dolog, amit szeretni lehet.”
„Pontosan emlékszem: hét éves voltam, amikor a szüleim elvittek a Pécsi Vásárba. Ott láttam meg egy narancs színű aranyhímzéses mellényt. Polgári viselet része lehetett, nekem maga volt a csoda az a kis ruhadarab és megvásárolták nekem. Valamit megéreztem akkor és onnantól fontossá vált, hogy az öltözködésemben mindig legyen rajtam egy régi, eredeti darab.” Az iskolás évek alatt a népitánc az élete része volt, megismerte a különböző tájegységek viseleteit, így lett a népi kultúra ápolása fontos számára.
A számos iskolai kézműves szakkörön inspirálódva a MOME üvegtervező szakára jelentkezett és a diplomaszerzés után munkában gazdag éveket töltött az üveges szakmában, mint restaurátor, ólomüveg festő. Önálló kiállításain pedig üvegszobrokkal és installációkkal jelentkezett.
Színházi kosztümök tervezésével kezdődött az a korszak, ami az Aurora FolkGlamour márka megalkotásában teljesedett ki, melynek alapgondolata a családi örökségek átmentése, régi hímzések, tárgyak felkutatása és új funkciókba helyezése. Ez folyamatos önképzéssel jár, a szimbólumrendszerek tanulmányozásához könyvtárnyi anyagot gyűjtött össze.
Így derült fény a világhírű és hungarikumként bejegyezett matyó viselet történetére. Családok adósodtak el, mert egy életen át spóroltak egy ragyogó, csillogó fémszövéses paszománnyal gazdagon kivarrt ünnepi viseletre, melyen szinte alig maradt hely a cifra himzésnek. Megelégelték Mezőkövesd előljárói a pap és a bíró, máglyát rakattak a főtéren a díszes ruhákból és elégették őket. Ezzel megtiltották, hogy a családok túlköltekezzenek és így szorították vissza az éhezést. Ez a kabátka véletlenül maradt meg.
Alkotótársakkal dolgozom együtt, egy vállalkozást működtetek. Hosszútávra tervezek, ahol a mindennapok része az alkotáson kívül a marketing, reklám, márkaépítés, média megjelenések, workshopok, kapcsolatépítés. Múltunk tárgyi és a hozzákapcsolódó emlékezet megtartása, hagyományaink továbbéltetése nem esztétikai kérdés, hanem szellemiség.
[post_title] => [post_excerpt] => [post_status] => publish [comment_status] => open [ping_status] => open [post_password] => [post_name] => 12417-2 [to_ping] => [pinged] => [post_modified] => 2024-07-04 14:49:40 [post_modified_gmt] => 2024-07-04 12:49:40 [post_content_filtered] => [post_parent] => 0 [guid] => https://mutermek.com/?p=12417 [menu_order] => 0 [post_type] => post [post_mime_type] => [comment_count] => 0 [filter] => raw ) [comment_count] => 0 [current_comment] => -1 [found_posts] => 166 [max_num_pages] => 14 [max_num_comment_pages] => 0 [is_single] => [is_preview] => [is_page] => [is_archive] => 1 [is_date] => [is_year] => [is_month] => [is_day] => [is_time] => [is_author] => [is_category] => 1 [is_tag] => [is_tax] => [is_search] => [is_feed] => [is_comment_feed] => [is_trackback] => [is_home] => [is_privacy_policy] => [is_404] => [is_embed] => [is_paged] => [is_admin] => [is_attachment] => [is_singular] => [is_robots] => [is_favicon] => [is_posts_page] => [is_post_type_archive] => [query_vars_hash:WP_Query:private] => db4eec6976eae98f3b60c780ea8db867 [query_vars_changed:WP_Query:private] => [thumbnails_cached] => [allow_query_attachment_by_filename:protected] => [stopwords:WP_Query:private] => [compat_fields:WP_Query:private] => Array ( [0] => query_vars_hash [1] => query_vars_changed ) [compat_methods:WP_Query:private] => Array ( [0] => init_query_flags [1] => parse_tax_query ) ) -->