A magyar üvegművészet kapcsán nem beszélni róla olyan, mintha egy regényből kitépnénk azokat a lapokat, ahol az író az egyik főhőst mutatja be. 2014-ben jártam Bárdudvarnokon a Nemzetközi Üvegművészeti Alkotótelepen és találkoztam először az ott készült tárgyaival. A személyes találkozást lekéstem, mert előző évben vesztette el a 20. századi magyar üvegművészet egyik legmeghatározóbb alakját, a mestert és egyetemi tanárt, aki az ősi hagyományos fúvástechnikát akadémiai szintre emelte Magyarországon. (portréfotó: Huschit János)
A tök forma egy véletlen mozdulat adta formából kipattant ötletből majd számtalan szójátékból fejlődött, alakult. Minden darabja önálló karakter, melyből egy egész gyűjteményre való készült.
Az Üveg Nemzetközi Éve 2022 alkalmából szervezett „Hódolat az üvegnek” című kiállítás miatt kerestem fel özvegyét Vaszil Gabriellát. Néhány jellegzetes tárgyat kértem tőle. A történelmi környezetben megrendezett, a magyar üveg ötszázéves múltjának bemutatásából, a „melegüveg” magyarországi hagyományainak kutatásában és feltámasztásában kiemelkedő szerepe miatt kihagyhatatlan.
A látogatáson cserben hagyott a kamerám, ezért lassan két éve halasztom az írást, de a napokban olyan hír érkezett, miszerint a „kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem felkerült az Unesco emberiség szellemi kultúrális örökségének listájára, ezért úgy döntöttem összeszedem amit tudok és közre adom.
Kezdetben üvegtechnikai eljárással magraforgatott, különböző felületkezeléssel színezett, ezüsttel redulákált és mintázott üveggyöngyökkel kápráztatta el környezetét. Az ősi kultúrákat megidéző gyöngysorok még ma is eleganciát és kiváltságot sugallnak.
Balogh Eleonóra üvegművész tárlatvezetést tart a GlasSpring kortárs üvegművészeti kiállításon (2019)
Az Iparművészeti Főiskolán mestere Z.Gács György, aki elindította az üvegszakot, megfogadtatta vele, hogy tanárként kijárja, hogy az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai részlegében állítsanak fel egy hutát és az üvegfúvás mestersége kerüljön be a tananyagba. Ezzel lehetővé vált a hallgatók számára az ősi technológiák felelevenítése, újak kiművelése, az anyagösszetételek kutatása. Maga is tanítva tanult. „Médiumként kimeríthetetlenül sokoldalú, elvont, „transcendens” közlések hordozására alkalmas. Melegen, mint a szappanbuborék fújható. Szenvedés és szenvedély az üveg.” Akinek nincsenek problémái az üvegben, az ne akarjon diplomázni – emlékeznek vissza a dörgedelemre hallgatói. Nem elégedett meg a szaktárgyak ismeretével. Nagy műveltséggel rendelkezett, az olvasottságot megkövetelte. Szigorúan és kérlelhetetlenül.
Levélnehezék – tárgyhaiku Hull a hó, fű közé csend szorul.
Kulturális örökségként szinte kötelező érvényűnek tekintette feledésbe merült üvegkészítési technológiák előhívását, Pantocsek Leo Valentin nyomdokain járva tudós barátainak bevonásával elkötelezetten kutatta az irizált üveg fortélyát, mellyel képes volt megragadni és rögzíteni a pillanatnyi szappanbuborék színpompáját és az égbolton megjelenő szivárvány csodáját az üveg felületén. Később saját maga készítette vegyületkeverékekkel lüszterezte, szinezte az üveget ezüstös, aranyló, rezes árnyalatokban.
A fúvások szünetében a mestereknél szokás volt ügyességüket bizonyítandó szenteltvíztartókat készíteni saját célra, melyeket később ajándékba adtak, amit féltett kincsként becsültek. Aki figyelmes ilyenkor, sok fogást ellesve inspriálódhatott.
Kék lámpa címe: Valamennyi erőszakos remény emlékére (1996)
A „Lázulások” –Válogatott üvegeim-szövegeim (2004) címmel megjelent könyvéből számos gondolatot átvettem ebbe a bejegyzésbe. Az ott megjelent mottó: „Csak a rossz üveg törik el, a jóra vigyáznak.” reményt ad arra, hogy e sokoldalú művész, akinek munkássága átívelt korokon, de karakteresen tükrözi saját egyéniségét is, örökké tárgykultúránk nem elfeledett(!) meghatározó része lesz.
‘Megérkeztünk. / Íme lássad: Ez a Kékszakállú vára. / Nem tündököl, mint atyádé. / Judit, jössz-e még utánam?’ Ki ne ismerné Bartók szenvedélyes operáját, amiben a könny- és véráztatta termek félhomályában, a titkos ajtók kulcsaiért könyörgő ifjú szerelmes hölgyet, a herceg negyedik áldozatát egy “csillagos fekete éjjel” eléri a végzete. .
A ‘Kékszakállú herceg vára’ éremsorozat a 30. Nemzetközi Éremművészeti Kiállításon (2007) Colorado Springsben elnyerte az Honorable Mention díjat. A nagy tekintélynek örvedő nemzetközi szervezet kétévente megrendezett kiállításán e mellett csak a fő díjat ítélték oda. Az öreg fa ‘dicsősége’, a fából készült dobozérem áttörés lett érmészkörökben.
“Egy barátom éppen el akart égetni egy rozoga gyalupadot. A szerszámok és az idő megpecsételték sorsát, a fa megkopott, nyílásai elformátlanodtak. Hogyan lehet megörökíteni az elmúlást, és az ezzel járó a drámát? Ceruzával körbe rajzoltam darabokat: Ezeket vágd ki nekem, a többit elégetheted!”
Az érmészeti kiállítások kiírása szerint a beadott tárgy maximum 15x15 cm befogadó mérettel rendelkezhet. Manapság e művészeti ág képviselői szokatlan anyagok felhasználásával és változatos formákkal a végletekig feszegetik a műfaj kereteit.
A fali vitrinben még a klasszikusan ismert érmeket, a fiókban már profán tárgyak szabálytalan „lenyomatait” találjuk. De itt vannak azok a két oldalas, ablakos érmek is, melyeket gyűjtők görcsösen, sóvárogva szorongatnak, - „Ez nekem kell!”- remélve, hátha soha többet nem kell megválniuk tőle.
A ’szerelt’ érmek ragyogó tisztaságú acélból készültek tökéletes pontossággal. Mintha csodakészülékek, trükkösen mozgó, hangot adó alkatrészei lennének.
Fiókról fiókra változnak az éremről eddig szerzett ismereteink. A plexibe ágyazott buborékok, a mágikus „távol-keleti” írások mellett finoman kidolgozott fakorongokba ágyazott állati koponyák és a „művészdobozok”, melyek az érem szigorú értelmezéséből kiszakadva alkalmasak hétköznapi történetek elmesélésére.
A tollakkal, kagylókkal, gyöngyökkel, féldrága kövekkel, zsinórokkal, ékesített korongok, háromszögek, négyzetek, kókuszhéjak nem a gonosz szellemek elűzésére szolgálnak. A civilizáció kezdetére utaló „kultikus ős-pénzek” fiktív tárgyak, hasonlók valamikor pénzként funkciónáltak.
Laikusként az a benyomásunk, éremnek nevezhetünk minden olyan, méretre egy férfi tenyérbe belesímuló művészi tárgyat, ami kézzelfoghatóan jelképezi azt az értéket, amit megformáz, legyen az szellemi örökség, egy emberi teljesítmény, vagy maga az élet.
De nem csak érmekké lényegülnek át a múlt tárgyai. Törött óra darabokból, kiszolgált csövekből, trombitából áll össze az óraszobrok sora. A vasaló pedig lényegétől megfosztva emlékeztet Man Ray szöges alkotására.
„Édesapám is szobrász volt. Amikor gyerekfejjel vettem magamnak egy kalapácsot, csodálkozott: ’Annyi kalapács van a műteremben.’ De ez az enyém!- mondtam.” Valahogy így kezdődött.
Budapest, 2013. október 27.
Fontosabb díjak:
1993 – Arcok és Sorsok, Országos Portrébiennále, Hatvan, Aranydiploma fődíj
1996 – 9th Cloisonne Jewelry Contest, Tokyo, Encouragement Prize
1996 – Fej Vagy Írás, éremkiállítás fődíja
1997, 2007 – XI., XIV. Országos Érembiennále, Sopron, Civitas Fidelissima díj
2000 – 7. Országos Faszobrászati Kiállítás, Nagyatád, a város díja.
2002 – Masaccio 600 International Art Medal Competition, Ein Vered (Izrael), Special Mention
2003 – XIV. Országos Érembiennále, Sopron, Civitas Fidelissima díj
2003 – Rejtő Jenő emlékkiállítás és pályázat, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, I. díj
2006 – II. Articum Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Szolnok, Szobrászati díj
2006 – Ligeti Erika-díj
2007 – XVI. Országos Érembiennále, Sopron, Ferenczy Béni-díj
2007 – Art Medal World Congress FIDEM XXX, Colorado Springs (USA), „Honorable Mention”
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Éremszakosztályának elnöke
[post_title] => Ifj.Szlávics László
[post_excerpt] =>
[post_status] => publish
[comment_status] => open
[ping_status] => open
[post_password] =>
[post_name] => ifj_szlavics_laszlo
[to_ping] =>
[pinged] =>
[post_modified] => 2016-11-20 15:35:45
[post_modified_gmt] => 2016-11-20 14:35:45
[post_content_filtered] =>
[post_parent] => 0
[guid] => http://mutermek.com/?p=4322
[menu_order] => 0
[post_type] => post
[post_mime_type] =>
[comment_count] => 0
[filter] => raw
)
)
[post_count] => 12
[current_post] => -1
[in_the_loop] =>
[post] => WP_Post Object
(
[ID] => 1931
[post_author] => 2
[post_date] => 2013-07-06 13:22:26
[post_date_gmt] => 2013-07-06 11:22:26
[post_content] => 
„A Tisza egyes vidékein terem a sulyom. Ennek a vizinövénynek jellegzetes a levele, karakteres formájú a termése, régen - talán ma is - megőrölték és kenyérfélét készítettek belőle. Vizigesztenyének is hívják. A tüskés termés megbújik az iszapban, mikor rálép az ember nagyon tud fájni. Ha eredeti arányban készítem róla a szobrot, akkor ilyen hosszú lett volna a tüskéje, de nekem ez egy szakrális jelentéssel is bíró forma, ezért rövidebbek a hegyei.
Egydarab nyárfából faragtam. Szűk résen keresztül vájtam fát. Ki kellett találnom a szerszámokat hozzá. Ilyenkor nem nehézséget lát a művész! Ellenkezőleg az örömet: Meg tudom csinálni!“ Apró fénypont csillog a szobor legmélyén: egy picinyke tükör.
A Sashegy odalában bújik meg, sűrű növényzet takarásában az öreg családi ház. „Kertes házban nőttem fel Kőbányán. Szomszédban egy kádár műhely maradványai: volt ott szekerce meg fűrész. Az egyik gyalut elhoztam. Igyekszünk felelősséggel hozzáállni környezetünkhöz: gyűjtjük az esővizet, szelektíven szemetelünk, megválogatjuk, mit eszünk. A kályhát is magam raktam. Nyár van, de ebben égetjük a szemetet.“
Finom a citromfűtea. Meglepetésekkel, apró figyelmességgel tele a ház. Gyufaszálakból szív-kert az ágy fölött. A ház ablakában dobba rejtve camera obscura, párja a műhelyben Samu Géza művészi felfogását idézi. „Nagy tisztelője vagyok. Ő faluról indulva használja autentikusan a paraszti életforma tárgykultúráját. Az én eredetem városi közeghez és mérnöki felmenőkhöz köt. Az ő munkássága számomra mégis fontos: párhuzamos ihletet jelent. A régi favillával rá emlékezem.“
Új életet kapott a soha nem használt hibás hordódonga, a szakszerűtlen öntés miatt csonka 20 kilós súly, egy kapualjból előkerült nagy zsák, selejtes gyöngyházgomb. A pikkelyes szobor címe egy india étel: ‚A tejföle gyönyör‘. A súlyban egy lyuk: pöttömnyi tükör csillog a közepén.
„Mint szobrászt, érdekel a dimenziókkal foglalkozás.“ A hajtogatott rézlemezeken megtörnek a barázdák, párhuzamban fut színe és visszája. Lelapított nádszálként, optikailag emelkedik ki a térből.
„Hogyan élhet egy növény? A nyugalom izgat! Azt keresem, mi lehet bennük, ami az emberi kultúrkörhöz kapcsolódik.“ A fűszállal is minden kifejezhető. A „V“ betű = Virya, egy szanszkrit jel, maga a férfias életenergia.
Növény nincs víz nélkül. Két nádtorzsa ér a képzelebeli víz szintjéig. Középről szökik az égbe egy érintetlen nádszál. Kis varázslattal három águ, tulipán motívum kel életre.
„Törekszem arra, hogy ne értsék félre a műveimet.“ Mit üzen a tüske? Súlyos alapból, a nehézkedésből tör elő ez a mammutfenyő tüske, anyaga a Nagyatádi Művésztelep szomszédságából került elő. Tüskeként emelkedik ki a ‚Kishegy‘ is. Lehetne akár a Badacsony. Talpa nagyatádi patak-iszapos, mészkő porral fedett a felszíne, a vulkánt élethűvé teszi a tetején szenesre égetett fa. „A barátomnál van egy példány. Nem meri letörölgetni, csak ráfúj egyet. Azt meséli, újabban már ketten is takarítják: két éves kisfia mindannyiszor elmegy előtte ugyanolyan gondossággal fúj felé egy nagyot.“
Budapest, 2011. július 21.
[post_title] => Gálhidy Péter
[post_excerpt] =>
[post_status] => publish
[comment_status] => open
[ping_status] => open
[post_password] =>
[post_name] => galhidy_peter
[to_ping] =>
[pinged] =>
[post_modified] => 2013-12-13 18:36:43
[post_modified_gmt] => 2013-12-13 17:36:43
[post_content_filtered] =>
[post_parent] => 0
[guid] => http://mutermek.com/?p=1931
[menu_order] => 0
[post_type] => post
[post_mime_type] =>
[comment_count] => 0
[filter] => raw
)
[comment_count] => 0
[current_comment] => -1
[found_posts] => 164
[max_num_pages] => 14
[max_num_comment_pages] => 0
[is_single] =>
[is_preview] =>
[is_page] =>
[is_archive] => 1
[is_date] =>
[is_year] =>
[is_month] =>
[is_day] =>
[is_time] =>
[is_author] =>
[is_category] => 1
[is_tag] =>
[is_tax] =>
[is_search] =>
[is_feed] =>
[is_comment_feed] =>
[is_trackback] =>
[is_home] =>
[is_privacy_policy] =>
[is_404] =>
[is_embed] =>
[is_paged] => 1
[is_admin] =>
[is_attachment] =>
[is_singular] =>
[is_robots] =>
[is_favicon] =>
[is_posts_page] =>
[is_post_type_archive] =>
[query_vars_hash:WP_Query:private] => 1e79f0620597f9997ffabc33151d18a5
[query_vars_changed:WP_Query:private] =>
[thumbnails_cached] =>
[allow_query_attachment_by_filename:protected] =>
[stopwords:WP_Query:private] =>
[compat_fields:WP_Query:private] => Array
(
[0] => query_vars_hash
[1] => query_vars_changed
)
[compat_methods:WP_Query:private] => Array
(
[0] => init_query_flags
[1] => parse_tax_query
)
)
-->
