Visszatért a tél, zuhog az eső, jól esik belépni a színpompás miliőbe. Sok év ismeretség után is meglepődöm, hogy még a műhelyében is színben és részleteiben tökéletes hagyományos népi outfitben nyit ajtót. „Igen, itthon is népviseletbe öltözöm, mert így autentikus.”- reagál vidáman. A gazdag ruhatár és kiegészítők sokaságát elnézve, nehezen lenne elképzelhető két olyan nap, amikor ugyanúgy tudna felöltözni. „A múlt öröksége és a népi kultúra megőrzése a mi dolgunk, helyettünk nem teszi meg senki. Nem mindenkinek tetszik, valakit irritál. Nem is tudom, hogyan tudnak emberek energiát eltékozolni a rosszindulatra, amikor a világon soha nem volt annyi dolog, amit szeretni lehet.”
„Pontosan emlékszem: hét éves voltam, amikor a szüleim elvittek a Pécsi Vásárba. Ott láttam meg egy narancs színű aranyhímzéses mellényt. Polgári viselet része lehetett, nekem maga volt a csoda az a kis ruhadarab és megvásárolták nekem. Valamit megéreztem akkor és onnantól fontossá vált, hogy az öltözködésemben mindig legyen rajtam egy régi, eredeti darab.” Az iskolás évek alatt a népitánc az élete része volt, megismerte a különböző tájegységek viseleteit, így lett a népi kultúra ápolása fontos számára.
A számos iskolai kézműves szakkörön inspirálódva a MOME üvegtervező szakára jelentkezett és a diplomaszerzés után munkában gazdag éveket töltött az üveges szakmában, mint restaurátor, ólomüveg festő. Önálló kiállításain pedig üvegszobrokkal és installációkkal jelentkezett.
Színházi kosztümök tervezésével kezdődött az a korszak, ami az Aurora FolkGlamour márka megalkotásában teljesedett ki, melynek alapgondolata a családi örökségek átmentése, régi hímzések, tárgyak felkutatása és új funkciókba helyezése. Ez folyamatos önképzéssel jár, a szimbólumrendszerek tanulmányozásához könyvtárnyi anyagot gyűjtött össze.
Így derült fény a világhírű és hungarikumként bejegyezett matyó viselet történetére. Családok adósodtak el, mert egy életen át spóroltak egy ragyogó, csillogó fémszövéses paszománnyal gazdagon kivarrt ünnepi viseletre, melyen szinte alig maradt hely a cifra himzésnek. Megelégelték Mezőkövesd előljárói a pap és a bíró, máglyát rakattak a főtéren a díszes ruhákból és elégették őket. Ezzel megtiltották, hogy a családok túlköltekezzenek és így szorították vissza az éhezést. Ez a kabátka véletlenül maradt meg.
Alkotótársakkal dolgozom együtt, egy vállalkozást működtetek. Hosszútávra tervezek, ahol a mindennapok része az alkotáson kívül a marketing, reklám, márkaépítés, média megjelenések, workshopok, kapcsolatépítés. Múltunk tárgyi és a hozzákapcsolódó emlékezet megtartása, hagyományaink továbbéltetése nem esztétikai kérdés, hanem szellemiség.
Hegyvári Bernadett: Kék csendélet fotó Deim Balázs
Kortárs üvegművészeti kiállítás nyílik Kiskép Galéria szervezésében Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) 2022. május 4-én, szerdán 18 órakor. Megnyitja: Bojár Iván András művészettörténész.
Díjtalanul megtekinthető 2022. május 5-26-ig naponta 10-18 óráig.
A GlasSpring az új gondolatok, kísérletek terepe, ahol kortárs művészeink üvegbe formált gondolataival, témaválasztásban, műfajokban, stílusokban gazdag, bravúrosan készült alkotásokkal köszöntik a tavaszt. Jól példázzák hol tart ma a hatvan évvel ezelőtt indult Nemzetközi Stúdióüveg Mozgalom, mely autonóm helyet vívott ki az üveg használatának a képzőművészetben. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállítás szerepel az ENSZ által életre hívott Üveg Nemzetközi Éve 2022 hivatalos naptárában.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BIHARI Kristóf, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Diana, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEFTER László, HEGYVÁRI Bernadett, HOMOKI Anikó, IMRE Katalin, JEGENYÉS Jusztina, KECSKÉS Krisztina, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit-VERECKEI Szilvia, KUNCKEL Zoltán, L.SZABÓ Erzsébet LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI László, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILCZ Mariann, SZILÁGYI Csilla, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, TÖRÖK Sára Eszter, VARGA Gyöngyvér Amala, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa, VIRÁG Hajnalka valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős üvegszakot diákjai.
Az idei tárlat a technikai sokszínűségre hívja fel a figyelmet, mint az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás mellette az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló melegeljárások, a rogyasztás, Pate de verre és casting, vagy a labortechnikával készült használati tárgyak és a szépművészet alkotáskörébe sorolható szobrok és kisplasztikák, de olyan különlegességgel is találkozhatunk, mint az ókori egyiptomi paszta, ami valójában „félüveg” anyag és az ehhez tartozóan egy technikai kísérletsor. Közel hatvan művész, köztük tíz MOME üvegszakos hallgató kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kulturkúria Barbakán termében 2024. április 25-től május 19-ig. Lásd > itt <
Szilágyi Csilla: Mikrokozmosz II. / Borkovics Péter: Raticello
Csala Zsuzsa: Zárvány / Szőke Barbara: Labdarózsa
Farkas Vajk: Lendülő piros R.R. projekt / Köblitz Birgit-Vereczkey Szilvia: Ezüst csónakok útja
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2023. decemberében felkerült „a kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem. Hat európai ország, Csehország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Magyarország részéről mesterek, művészek, szakemberek, műhelyek, egyesületek és intézmények által jegyzett kezdeményezésben történelmi háttértől és gazdasági fejlettségtől függően országonként eltérő indokokat fogalmaztak meg. Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlat orientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárulnak az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is.
Az UNESCO főigazgatója által aláírt eredeti dokumentum alapján öt oklevél kerül méltó helyszínekre, melyek hosszútávú megfontolások alapján lettek kiválasztva, tükrözi a szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást. Az okleveleket Dr.Réthelyi Miklós az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és dr.Csonka Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője, Zánki-Tóth Enikő a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturáért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési Főosztályának vezetője adták át a szakmát hitelesen képviselő, köztiszteletben álló személyeknek.
A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium szerepe a magyar üvegesoktatásban nemzetközileg is elismerten úttörőnek számított. A Bauhaus eszme követője, Párizs ünnepelt üvegszobrásza Báthory Júlia hetven évvel ezelőtt a „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követve alakította ki az üvegszakot, mely a mai napig az üvegművesség mesterségbeli tudása átadásának legpatinásabb képviselője a középiskolák, szakképzésben résztvevő tanodák és felnőtt oktatási intézmények között. A felnőtt oktatási intézmények közül a művészeti oktatásban kiemelkedő Szimultán Művészeti Iskola a felterjesztő folyamatban a legaktívabb szerepet vállalta magára. Az oklevelet átvette Szűcs Tibor igazgató.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a felsőfokú, akadémikus tudásmegőrzésben, az unikális elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben kiemelkedő, az Arts and Craft mai irányzatait is magába foglaló korszerű intézmény. A Budapesti Iparművészeti Főiskola jogutódja, ahol a hatvanas években a sokoldalú tehetség Z.Gács György professzor megalapította az üvegszakot, mely számos nemzetközileg elismert üvegművészt és üvegtervezőt adott. Az oklevelet átvette Prof. Koós Pál egyetemi tanár, leendő rektor.
A hosszúhetényi Nemes János Művelődési Központ üvegtörténeti kiállításának alapítói Jegenyés János és a napokban elhunyt Papp János példa-értékű eredményeket értek el a régió többszázéves hagyományának ápolásában. A szimpózium-rendszerű tudásmegosztásban, a közösségi és nemzetközi kapcsolatok kiépítésében számos kezdeményezés közül kiemelkedő szerepe van a Goszthony Mária Alapítvány által működtetett nemzetközi alkotótelepnek Bádudvarnokon és az üvegművesség hagyományának felkutatásával, korabeli üvegcsűrök régészeti feltárásával, restaurálásával és megismertetésével, kiállításokat kísérő előadások szervezésével a mecseki térségben található egyesületeknek. Az oklevelet átvette Derksen Gyöngyi a Neuglashütte Német Nemzetiségi Kultúrfalu Egyesület elnöke.
A pannonhalmi Hefter Galéria, a húsz évvel ezelőtt alapított üvegre szakosodott magángaléria és kortárs gyűjtemény. Összekötő szerepe van az üvegművészet tudásának és gyakorlatának helyszínei, műtermek, restaurátor és rekonstrukciós műhelyek, valamint a történeti és kortárs tárgykultúrát megjelenítő és népszerűsítő, megőrzési stratégiákat kidolgozó intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek és galériák között. Az oklevelet átvette Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Győri -a nyugati országhatáron túlnyúló- régió tagozatának elnöke, iskola és galéria alapító.
A Soproni Egyetem, mely a világ „Green Metric” egyetemi listáján az első száz környezettudatos campusa között szerepel, Kreatívipari Intézetében külön szakirányként elindította a szilikátipari képzést. Az itt működő formatervező tanszék célja az indusztriális „craft” szemlélet meghonosítása, melynek lényeges eleme az iparvállalatokkal való szoros együtt gondolkodás az egyedi hozzáadott érték kibontakoztatására. Az itt kihelyezett oklevél elismeri mindazon iparvállalatok mecenatura tevékenységét is, akik évtizedek óta tevékenyen és anyagilag hozzájárultak az oktatás magas színvonalához. Az oklevelet ávette Polyák János egyetemi docens, az ipari formatervező tanszék vezetője.
Az UNESCO nemzetközi ernyőszervezetként ráirányítja a figyelmet az üvegművességre, közösségi védettséget nyújt a közös értékrend elismeréséhez és megőrzéséhez, tudományos és művészeti kapcsolatrendszert kínál, együttműködési teret teremt a „műgonddal alkotó” emberek, az európai-történeti gyökerű üvegművesség-művészet gyakorlói számára.
„Fátyolüveg – egy korszak üvegbe formált karatere, elfeledett szabadalom” című kiállítással köszönti a tavaszt a Kiskép Galéria már az új helyén, a Krisztina körúton. Kereken 60 évvel ezelőtt jegyezték be Veress Zoltán Kossuth-díjas és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalmát, a világon egyedülálló magyar találmányt, a művészi igénnyel létrehozott három rétegű fátyolüveget. A döntően Somkúti Katalin által tervezett, nemesen egyszerű tárgyak az üveg természetes szépségét tükrözik. A kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, a jellegzetes szikrázó színekben pompáző üvegtárgyak valamikor a mindennapi életünkhöz tartoztak. Mitter Imre ötvösművész magángyűjteményéből válogatott kiállítás az esztétikai élmény mellett ízelítőt nyújt a 70-es évek retró érzéséből. Személyesen megtekinthető 2021. április 9. – május 7-ig a Kiskép Galéria: 1016 Budapest Krisztina krt. 75/A. Virtuálisan a kiállítás elérhető itt
A megjelenése miatt „fátyolüveg”-nek nevezett, „Eljárás csillogó díszművek előállítására” címen 1961-ben szabadalmaztatott üveg három rétegből áll. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az un. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb mértékű csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák.
Technológiájában két teljesen ellentétes anyag, két nagyszilárdságú, hőálló, magas hőmérsékleten olvadó keményüveg, a kettő között egy jóval alacsonyabb hőfokon lágyuló színes üvegréteg együttes felhasználásával készült. Háromszorosan eltérő hőtágulási mutatójuk ellenére sikerült összeházasítani őket és tárgyakat készíteni belőlük. A középső rétegben felszedett úgynevezett grézli (színes üvegtörmelék) vékony üvegréteget képez, mely a késztermék feszültségtelenítő hűtése során megrepedezik, milliónyi kicsi tükörként szórja a fényt, a másik kettő viszont olyan erős, hogy ezt a repedezést képes magában tartani és nem robban szét. A meglehetősen vastag, kész tárgyak visszahűtése különös figyelmet igényelt. Sokan mesélték, hogy sokáig cincogó, csengő hangot hallattak.
A fátyolüveg technikával dekoratív vázák, poharak és más használati tárgyak kézigyártásban készültek, ezért mind egyedi darab. Az első, amfórát idéző egyedi formákat Veress Zoltán tervezte. „Olyan tárgyakat szerettünk volna, ahol nem kell barbár módon roncsolni, vágni az üveget ahhoz, hogy csillogjon” – vallották a feltalálók.
Az ipari próbagyártás 1962-ben volt, az Iparművészeti Tanács megbízása alapján Suha Zoltán által tervezett formákkal. 1964-ben ez a fátyolüveg kollekció elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár vásári nagydíját. A későbbi folyamatos gyártás Suha Zoltán és 1967-től Somkúti Katalin tervei alapján indult meg. Tervezési elveikben fontos volt, hogy az anyag különlegessége bontakozzon ki, de ügyeltek a színharmóniára is. A nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveganyagának természetes szépségét tükröztető, a kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, jellegzetes, szikrázó színekben pompázó üvegtárgyak a mindennapi életünkhöz tartoztak.
Somkúti Katalin a speciális műszaki termékek előállításához készült és műszak után a kemencében megmaradt üvegkísérleti anyagok háztartási célú felhasználhatóságát kutatta. Ilyen volt többek között a fátyolüveg is, de számos más kísérleti anyagból magas művészi szinten készült egyedi díszüvegeivel ért el hatalmas nemzetközi elismeréseket.
A fátyolüveg egy nagyszerű találmány. A belőle készült tárgyak jó része esztétikailag kiérlelt magas minőséget képvisel. Utólag felmerülhet a kérdés, miért nem lett kibontva, miért nem teljesedett ki jobban ezen technikával készült tárgyak formavilága annak 35 éves pályafutása alatt? Egyrészt a tervgazdálkodásnak egy olyan időszakáról van szó, mely nem kedvezett az alkotó értelmiség számára. Másrészt évekig tartott a kísérletezés és a megfelelő technológiai körülmények kialakítása, a brigádok betanítása, mire eljutott abba a stádiumba, hogy gyártani lehetett. Bármilyen változtatás újabb hatalmas költséggel járt volna, amit nem tudott megfizetni a piac. Ugyanakkor magas minőséget képviselve egy korszak tárgykultúrájába karakteresen belesimul. Történetét már ismerjük, de designtörténeti jelentőségének feldolgozása még folyamatban van.
Veress Zoltán gyára a karcagi gázkutak hasznosításának céljával indult, egy felújított épületben. 1940-ben kezdődött az üvegolvasztása és a termelés. Az üveggyár fő profilja meghatározó jelleggel céltudatos és intenzív kutatási- és műszaki fejlesztési tevékenység és különféle műszaki üvegek gyártása volt. A vidéki kis falu házai közül kiemelkedő gyár hatalmas épületének csak egy manufaktúra méretű szárnyában összeszokott brigádok dolgoztak fátyolüveggel.
Korlátozott forrás jutott a fátyolüveg gyártásához, az értékesítési politikába sem illeszkedett a különleges marketinget igénylő termék. A kézi gyártásban készült fátyolüveg különlegességét nem tudták kidomborítani és a gyártás önköltsége lényegesen magasabb volt más üvegeknél. 1992-1997 között külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia megrendelésre szállítottak. Abban az időben világviszonylatban egy fátyolüveg pohár már drágább volt, mint egy dúsan csiszolt ólomkristály ára! A Karcagi-Berekfürdői Üveggyárat 2008-ban bezárták és azóta elbontották. A tervrajzok, vasformák, dokumentumok, mintadarabok sorsa ismeretlen.
Jason Stropko (San Francisco/USA) kiállítása 2019.május 30 – június 15.
„Tíz évvel ezelőtt egy kimerítő, munkás időszak után Londonban jártam, ahol városszerte hatalmas platánokkal lehet találkozni. Tél volt, a fákról már lehullottak a levelek. Szerettem a csupasz ágak kuszaságát, a törzs textúráját. Először csak fotózni kezdtem a fákat, aztán lerajzoltam. Nagyon inspráló volt. Két évvel később megismétlődött az élmény Kambodzsában Ancor romjainál, ahol a bayan fa súlyos gyökerei és a fojtó füge rátelepszenek a kövekre. Most is keresgéltem a legfotogénebb beállításokat. Minél közelebb mentem, annál izgalmasabbá vált a perspektíva. A bodhifa, a buddhisták szent fája azzal keltette fel a figyelmemet, hogy a szerencse és hosszú élet reményében újévkor a hívők botokkal rakják körbe. Mit keresek? Vannak fák, melyek nem csak meghatározzák egy vidék karakterét, hanem maguk köré gyűjtik az embereket. Ilyeneket keresek.” Hosszú távú terve, hogy sorozatot készít az ikonikus fákról, amihez támogatókat keres.
Rajzot és festészetet kezdett tanulni a Bowling Green State University-n, majd hirtelen váltott és eldöntötte, üvegszakra fog járni. Diák évei alatt gyakornokoskodott Corningban az Üvegmúzeumban, a Richard Royal Pilchuck Üvegiskolában, már régen túlvolt a diplomaszerzésen, amikor eltöltött pár hónapot a velencei Zanetti, Berengo és Davide Fuin studiókban, hogy a nagy mesterektől ellessen néhány titkos fogást.
2006-tól számos üvegstúdióban dolgozott köztük Alex Abijia & Jerry Kung, vagy Jeff Mack és Even Kolker és még jónéhány ismert üvegművész mellett teljes munkaidőben mint asszisztens, munkavezető illetve ő maga készítette el a műveiket. „Amikor együtt dolgozunk, mindenki tanul valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró mozdulatok, trükkök, amire nem is gondolt az ember addig.” Közben saját műveket is alkot részben használati tárgyakat, részben technikailag igényes plasztikákat. Ilyen például a fák ihlette „Seeds and Nuts” sorozat, amiből most a Budai várban is láthatunk néhányat.
Rendszeresen tart üvegfúvó bemutatókat és több, mint kétszázan vettek már részt az általa vezetett kurzusokon. Idén tavasszal Thaiföld egyetlen üvegstúdiójában szerepelt. A Bangkok Glass Center egy üveggyár mellett van, ahol kizárólag söröspalackokat gyártanak. Két évvel ezelőtt nyitották meg a stúdiót, kifejezetten fiatal művészek számára. „Életemben nem dolgoztam még ilyen forróságban.”
Magyarországra készülvén írt Ábel Tamás üvegművésznek, hogy együttműködő partnert keres. Így jött létre a Kiskép Galériában a kiállítás és a beszélgetés, melynek aktualitását két jelentős magyar siker is megalapozta. Ábel Tamás Corningban (USA), Köblitz Birgit Coesfeld-Lettében (Németországban) járt a napokban. Mindkét hely a nemzetközi üvegművészet fellegvára.
A Corning Museum of Glass, mely a világon legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező üvegmúzeum, 1959 óta a harmadik alkalommal rendezte meg New Glass címmel azt a ritka eseményt, melynek célja a nemzetközi üvegművészet új útjainak, irányzatainak, stílus jegyeinek a felkutatása és prezentálása. Idén nem pusztán az esztétika vagy az innováció van a középpontban, hanem az üveg mint gondolatok közvetítője, mely mutatja a művészek viszonyát a társadalomhoz. A négy tagú zsűri 25 országból, 1400 alkotásból választott százat, ebből is csak ötven szerepelt a valóságban, a többi csak fotókon. A száz művész közé bekerült Ábel Tamás. „Hatszázan voltak a megnyitón, szakemberek, gyűjtők, előkelőségek, művészek. Komoly volt az érdeklődés, semmi felületességet nem tapasztaltam. Minden tárggyal külön foglalkoztak. A hivatalos programban szakmai konferenciát és közönség talákozót is meghirdettek, melyen a legnagyobb meglepetésemre a pódiumon kaptam helyet.”
Ugyanebben az időben zajlott a Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT) kiállításának megnyitója a Glassmuseum Lettében. A múzeum – melynek gyűjteményében a kortárs üveg és stúdió üvegmozgalom legjelentősebb képviselői kapnak helyet – sűrű naptárába ez a kiállítás több év előkészítő munka után került be. 27 művész 55 tárgyát válogatták be. A meghívó hosszan méltatta számos magyar híresség, nemzetközi nagydíjak birtokosainak világban elfoglalt helyét, az innovációban betöltött szerepüket, a kimagasló művészeti oktatást, mely komoly technikai ismeretekkel és szakmai gyakorlattal párosul. Foglalkozik azonban azzal is, hogy mennyire magukra vannak hagyva a magyar művészek, csak néhány galéria és múzeum foglalkozik velük, alig van lehetőségük kiállításokon, vásárokon szerepelni. Végül kiemeli a magyar művek sokféleségét, melyben kiemelkedik az extrém magas üvegtechnikai tudás és a sajátos vizuális szemlélet. Köblitz Birgit üvegművész, maga is MÜT-tag ott volt a vernisszázson. „Nagyon sokan eljöttek, annak ellenére, hogy aznap, ugyan abban az órában három nevezetes üvegmúzeum is megnyitó ünnepséget tartott Németországban. Nem volt nagy beszéd, a közönség tárlatvezetésben részesült, minden egyes darabról részletesen beszéltek. Könnyed és barátságos volt a légkör, jelen voltak a sajtó képviselői is. Sokat kérdezősködtek. A komoly érdeklődésre bizonyíték, hogy már az első nap sok mű gazdára lelt.”
Számunkra öröm és megtiszteltetés volt, hogy a világ üvegművészetének eseményeiről három autentikus forrásból sikerült személyes benyomást szerezni.
Bolyongunk az üveggel megrakott ládák között, a félhomályban csövek futnak a fejünk fölött. Hűtőkemencék sora választja részekre a csarnokot. Nemrég még öt hutát szolgáltak ki, körülöttük ezerötszáz ember nyüzsgött, mint a hangyák: behordók, üvegfúvók, formakészítők, formatartók. Sok-sok kézen átment egy-egy tárgy, mire a csomagolóba került. Ma már nincsenek háromszázan se, egy huta dolgozik. Nem csak a műszaki fejlesztések miatt zsugorodott manufaktúrává a gyár, a piac is megváltozott.
A Kisképző üvegszakos diákjainak évvégi szakmai kirándulásához csatlakozhattam. A világviszonylatban is ritka, sokféle technika mögött különleges tudással rendelkező szakemberekkel találkozunk. Ha ők elmennek, tudásuk a semmibe vész.
1878-ban szász és bajor mesterek kezdték gyártani az üveget Ajkán. Az alapító Neumann Bernát, majd az új tulajdonos Kossuch János idején közönséges üveget és lámpacilindereket készítettek. A káli üvegből készült vékonyfalú termékeket arannyal és gravírozással dekorálták. Ritka példányaikat múzeumokban őrzik.
A háború és az államosítás után már ipari méretekben készítettek asztalneműt.
A hatvanas évektől kezdtek el ólomkristályból dolgozni, mely kiválóan alkalmas hámozásra, metszésre. Elkezdődtek a színkísérletek, megalapozták az überfang technológiát. A szintelen ólomkristályra rávitt hajszál vékony szines üvegbe metszéssel, homokfúvással kerül a minta.
A cameo eljárás a legmunkaigényesebb. Több színt is felhordanak a felületre és több fázisban homokfúvással szedik ki a hátteret. Ezekből a tárgyakból kevés, számozott példány készült. Az aranyozás sem ment még ki a divatból. Szinte kizárólag egyedi megrendelésre készülnek.
Az ólomkristály utánozhatatlan fényét hevítéssel, vagy savazással érik el. A 67°C fokra melegített kénsavba régen kézzel merítették, most hatalmas kádban mossák át az üveget. A gumi kosarakból kikerülő üveget még utoljára nagynyomású levegővel tesztelik, aztán csomagolják.
Benyitunk az utolsó ajtón a legfiatalabb műhelybe, ahol megtudjuk mi a különbség a Pate de verre és a casting között? Az előbbi esetben üvegszemcséket, vagy tört üveget olvasztanak össze, utóbbi esetben üvegtömböt olvasztanak formába. A vékony lábakkal kapálózó ló vagy egy negyven kilós szobor nagy pontossággal és biztonsággal nem is készülhet másképp. Erre a préselés alkalmatlan.
Az ipartörténeti és kulturális szempontból is érdekes nap után tegye fel mindenki a maga kérdését, vagy válasszon az alábbiak közül:
Miért zártak be az üveggyáraink? Csupán világjelenségről vagy másról is van szó? Mi a jövő: bérmunka vagy saját márka építés? Hogyan lehetne motiválni a fiatalokat, hogy életüket valamelyik szépséges kézműves szakmában képzeljék el?
Köszönet Csala Zsuzsa az Ajka Kristály üvegtervező művészének
Az ANTIGRAVITÁCIÓ című kiállításon Hegyvári Bernadett és James Carcass legújabb alkotásaiban két különböző gondolkodásmód találkozik. Az üvegművész-házaspár hölgy tagjának alkotásaira inkább a geometrikus, James Carcass tárgyaira az organikus szemlélet jellemző.
Nyitva: 2019. október 9-31.
A kiállítás a CAFé Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal együttműködésben jött létre.
HEGYVÁRI Bernadett (1975) tanulmányait a magyar Iparművészeti Főiskolán 1999-ben fejezte be. 8 évig tartó angliai tartózkodás után hazatért és férjével Tápiószecsőn vezeti meleg üveg stúdiójukat. Folyamatos részvevője nemzetközi és magyarországi kiállításoknak.
A kiállításra készült kompozíciókkal folytatja a „ törékeny mindennapok” sorozatát és kiterjeszti a kérdéskört a ” mit látunk” és „hogyan látjuk” problémákra.
„Habár üveggel dolgozok ami az iparművészet alapanyagának számít mégis szobrokat készítek. Olyan szobrokat, amelyek a festmény és háromdimenziós munka kereszteződései, ilyenformán rendkívül nehéz kategorizálni, ami az egyik célom is egyben. A fent -lent játék gyengéd feszültséget képez, amely kíváncsivá tesz, fokozza a bizonytalanságot és ugyanakkor viszont a nézőt a két verzió együttes szemlélésével, összehasonlításával segíti a látvány megértésében.”
„Megérint a 17.századi holland csendéleteken látható fények, a józanság és gazdagság különös keveréke, az elemek bizonytalan pozíciója, melyek inspiráltak a három dimenziós képek létrehozásánál. Szeretem, hogy bizonyos darabok alig látszanak míg mások szó szerint kiesnek a képből. Szeretem ezt a bújócskát. Kérdéseket tesz fel arról, hogyan látunk dolgokat és hogyan képezünk értelmet a látványból, mire van szükség ahhoz, hogy értelmet nyerjünk a látványból. A fény alapvető fontosságú ezeken a képeken, ugyanúgy ahogyan az üvegnek és nekem is.”
CARCASS James (1965) tanulmányait szülőhazájában a Sunderland Egyetem kerámia és üveg szakán végezte, 1991-ben diplomázott ugyanott. Tápiószecsőn saját meleg üveg és faszobrász stúdiójában dolgozik. Munkái Magyarország és más európai országok galériáiban megtalálhatók.
A Wabisabi kisplasztikai sorozat darabjai örökértékű szimbólumokat formáznak, amelyek az idő múlását és az univerzum mozgását hivatottak megragadni.
„Anyag és a lélek határán” címmel nyílt kiállítás 2020. október 15-én Borkovics Péter Fereczy Noémi-díjas üvegművész alkotásaiból a Budapest Art Week programsorozat keretében. A kiállítás megtekinthető a hó végéig naponta 10 és 18 óra között a Kiskép Galériában, 1014 Budapest, Országház utca 8.
A kortárs magyar üvegművészet egyik legrangosabb képviselőjének, a Fort Wayne Museum of Art (USA/Michigan) és az International Exhibition of Glass Kanazawa (Japán) díjazottjának művei húsz éve szerepelnek külföldi kiállításokon, alkotásai megtalálhatók magán és közgyűjteményekben Japántól az Egyesült Államokig valamint Nyugat-Európában. Ritka alkalom, hogy itthon több művét egyszerre láthathassa a közönség.
„Gyerekkoromban órákig bámultam a patak vizét a kertünk alatt. Szerettem volna megfogni és hazavinni a víz tükrén szaladgáló fényeket, elvarázsolt a reflekciók végtelen változatossága. Nem sikerült se lefesteni, se lefotózni. Ma próbálom elkészíteni, mert az üveg folyadék, mellyel meg lehet állítani az időt. Megbabonázott és függővé váltam.”
A korai ifjúsága óta a matematika, fizika, a programozás iránt komolyan érdeklődő, a kozmológiáért lelkesedő művész számára a tudomány által feltárt a természetben előforduló szabályosságok adják a közös szellemi alapot alkotásainak elkészítéséhez.
„A geometrikus csíkos tömbjeim kívülről egyszerű hasábok, belül történik a formai mozgalmasság. A középen lévő körök és négyzetek elforgatása az élő és folyton változó civilizáció és gondolkodás kavarodása.”- írja doktori dolgozatában.
„A sokat emlegetett ihlet egyfajta képzelet, sugallat, éteri hátszél, a gondolatok bölcsője. Leírhatatlan érzés, amikor valami „kijön” a kemencéből, egyedül vagyok ott jelen, ez egy intim pillanat. Ekkor lát napvilágot a többnapos munka vagy egy sejtés igazolása. Talán a születés a legmélyebb ideillő fogalom. A kemence szája nekem egy átjáró vagy kapu két világ között. Az egyik az anyagi, tapasztalati, a másik a gondolatunk éteri fellegei.”
„A fény az, amiről egy üveg szól. A fényt pedig a költészet hivatott megfogalmazni. Az üveghez kapcsolodó érzékelések elsősorban az ösztönös lényünkön keresztül a bensőnkre hatnak, mint az illatok a rovarok érzékszerveire.”
„A színek szépsége a fény spektrum öröme, színeivel nem versenghet semmilyen más anyag. A fénye – áttetszősége éteri magasságokba emeli.”
„Az üveg finom és törékeny, akár a félő gondolat. Ha mindig olyan tiszta és őszinte gondolataim lennének és maradéktalanul átadhatnám őket, nem lenne szükség az anyagi világ közvetítésére.”
Warning: file_get_contents(http://...@N04): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found
in /home/mutekcom/public_html/wp-content/themes/sofa_avatar/functions.php on line 1546
