A fa-ikonok az égig nőnek – Jason Stropko kiállítása

Jason Stropko (San Francisco/USA) kiállítása 2019.május 30 – június 15.
„Tíz évvel ezelőtt egy kimerítő, munkás időszak után Londonban jártam, ahol városszerte hatalmas platánokkal lehet találkozni. Tél volt, a fákról már lehullottak a levelek. Szerettem a csupasz ágak kuszaságát, a törzs textúráját. Először csak fotózni kezdtem a fákat, aztán lerajzoltam. Nagyon inspráló volt. Két évvel később megismétlődött az élmény Kambodzsában Ancor romjainál, ahol a bayan fa súlyos gyökerei és a fojtó füge rátelepszenek a kövekre. Most is keresgéltem a legfotogénebb beállításokat. Minél közelebb mentem, annál izgalmasabbá vált a perspektíva. A bodhifa, a buddhisták szent fája azzal keltette fel a figyelmemet, hogy a szerencse és hosszú élet reményében újévkor a hívők botokkal rakják körbe. Mit keresek? Vannak fák, melyek nem csak meghatározzák egy vidék karakterét, hanem maguk köré gyűjtik az embereket. Ilyeneket keresek.” Hosszú távú terve, hogy sorozatot készít az ikonikus fákról, amihez támogatókat keres.

 

Rajzot és festészetet kezdett tanulni a Bowling Green State University-n, majd hirtelen váltott és eldöntötte, üvegszakra fog járni. Diák évei alatt gyakornokoskodott Corningban az Üvegmúzeumban, a Richard Royal Pilchuck Üvegiskolában, már régen túlvolt a diplomaszerzésen, amikor meglátogatta a nagy a velencei mestereket a Zanetti, Berengo és Davide Fuin studiókban, hogy ellessen néhány titkos fogást.

2006-tól számos üvegstúdióban dolgozott köztük Alex Abijia & Jerry Kung, vagy Jeff Mack és Even Kolker és még jónéhány ismert üvegművész mellett teljes munkaidőben mint asszisztens, munkavezető illetve ő maga készítette el a műveiket. „Amikor együtt dolgozunk, mindenki tanul valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró mozdulatok, trükkök, amire nem is gondolt az ember addig.” Közben saját műveket is alkot részben használati tárgyakat, részben technikailag igényes plasztikákat. Ilyen például a fák ihlette „Seeds and Nuts” sorozat, amiből most a Budai várban is láthatunk néhányat.

Rendszeresen tart üvegfúvó bemutatókat és több, mint kétszázan vettek már részt az általa vezetett kurzusokon. Idén tavasszal Thaiföld egyetlen üvegstúdiójában szerepelt. A Bangkok Glass Center egy üveggyár mellett van, ahol kizárólag söröspalackokat gyártanak. Két évvel ezelőtt nyitották meg a stúdiót, kifejezetten fiatal művészek számára. „Életemben nem dolgoztam még ilyen forróságban.”

Magyarországra készülvén írt Ábel Tamás üvegművésznek, hogy együttműködő partnert keres. Így jött létre a Kiskép Galériában a kiállítás és a beszélgetés, melynek aktualitását két jelentős magyar siker is megalapozta. Ábel Tamás Corningban (USA), Köblitz Birgit Coesfeld-Lettében (Németországban) járt a napokban. Mindkét hely a nemzetközi üvegművészet fellegvára.

A Corning Museum of Glass, mely a világon legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező üvegmúzeum, 1959 óta a harmadik alkalommal rendezte meg New Glass címmel azt a ritka eseményt, melynek célja a nemzetközi üvegművészet új útjainak, irányzatainak, stílus jegyeinek a felkutatása és prezentálása. Idén nem pusztán az esztétika vagy az innováció van a középpontban, hanem az üveg mint gondolatok közvetítője, mely mutatja a művészek viszonyát a társadalomhoz. A négy tagú zsűri 25 országból, 1400 alkotásból választott százat, ebből is csak ötven szerepelt a valóságban, a többi csak fotókon. A száz művész közé bekerült Ábel Tamás. „Hatszázan voltak a megnyitón, szakemberek, gyűjtők, előkelőségek, művészek. Komoly volt az érdeklődés, semmi felületességet nem tapasztaltam. Minden tárggyal külön foglalkoztak. A hivatalos programban szakmai konferenciát és közönség talákozót is meghirdettek, melyen a legnagyobb meglepetésemre a pódiumon kaptam helyet.”

Ugyanebben az időben zajlott a Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT) kiállításának megnyitója a Glassmuseum Lettében. A múzeum – melynek gyűjteményében a kortárs üveg és stúdió üvegmozgalom legjelentősebb képviselői kapnak helyet – sűrű naptárába ez a kiállítás több év előkészítő munka után került be. 27 művész 55 tárgyát válogatták be. A meghívó hosszan méltatta számos magyar híresség, nemzetközi nagydíjak birtokosainak világban elfoglalt helyét, az innovációban betöltött szerepüket, a kimagasló művészeti oktatást, mely komoly technikai ismeretekkel és szakmai gyakorlattal párosul. Foglalkozik azonban azzal is, hogy mennyire magukra vannak hagyva a magyar művészek, csak néhány galéria és múzeum foglalkozik velük, alig van lehetőségük kiállításokon, vásárokon szerepelni. Végül kiemeli a magyar művek sokféleségét, melyben kiemelkedik az extrém magas üvegtechnikai tudás és a sajátos vizuális szemlélet. Köblitz Birgit üvegművész, maga is MÜT-tag ott volt a vernisszázson. „Nagyon sokan eljöttek, annak ellenére, hogy aznap, ugyan abban az órában három nevezetes üvegmúzeum is megnyitó ünnepséget tartott Németországban. Nem volt nagy beszéd, a közönség tárlatvezetésben részesült, minden egyes darabról részletesen beszéltek. Könnyed és barátságos volt a légkör, jelen voltak a sajtó képviselői is. Sokat kérdezősködtek. A komoly érdeklődésre bizonyíték, hogy már az első nap sok mű gazdára lelt.”

Számunkra öröm és megtiszteltetés volt, hogy a világ üvegművészetének eseményeiről három autentikus forrásból sikerült személyes benyomást szerezni.

ELŐZŐ:

KÖVETKEZŐ:

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.