Pattantyús Gergő

Az olvasztó kemencében 1190 fokon fortyog a vörös üvegmassza. Akár egy könnyűjárású artista átveszi, „hefteli“ a fúvópipára a palackot, addig tartja, mozgatja az olvasztó forrójában, amíg színe kellőképpen felveszi a lángot. Amikor eléggé átizzott, táncra perdül: fordul, forgat, lendít és a tüzesből haragos zölddé vált palack száját óvatosan tágítja, ami aztán a kemence melegében szépen lekerekedik.

A segédkező fúvómester (Ferenczy Károly) már újabb darabhoz tekeri fel az üveget.

A borospince vakablakában tartották a ‚pincetokot‘ (faláda). Praktikus célokat szolgált: a borral, vízzel, pálinkával teli üvegek, miket a gazda magával hordott, ne zörögjenek a szekéren.

Az L alakú forma, a klasszikus paraszti üveg továbbgondolása. Két darab egymásba forgatható. Ma kedvelt nászajándék, ha kérik, egyedi monogrammal készül.

A pecsétet is maga faragja grafitból. Saját pecsétgyűrűje a mesterjele: az alkimisták üvegjele – a végtelen és a kereszt találkozása – két oldalról a PG monogrammal kiegészítve.

„A ‚szabadon fújt‘ technika virágzott a XIII. században Európában. Kutatások bizonyítják, nálunk még a velenceinél is korábban fejlődött magas szintre az üvegművesség. A műhelyemben részben skandináv technikával fújunk, ami a velenceiből fejlődött. Az olaszok büszkesége pedig közel-keleti hagyományokra épült.

Itthon végül elterjedt a sokkal hatékonyabb német ipari irányzat. Formát használtak, mely elsorvasztotta a fújó mesterek esztétikailag magas szintű, korábban kiemelkedően érzékeny művészi vágyait és képességeit. A szabadon fújás sokkal gazdagabb üveg-kultúrát tesz lehetővé.

Voltam cserediákként Írországban. Remek tanárnőm volt Dublinban. Tetszett neki, hogy dolgozni akartam, a diákokra ez ott sem mindenkire jellemző. Így aztán sokat foglalkozott velem. Kezdetben bajlódtam a nyelvvel, de hamar megtanulták, nem kell engem mindig kérdezgetni: Miért akarsz te rekonstruálni, Gergő?

Végig hordott az országon, hála neki sokszínű művészi hagyománnyal találkoztam. Hazaérve kutatni kezdtem. Egyik kincsünk a ‚nemzeti pohár‘. Olyan, mintha két azonos méretű talp lenne egymáson. Nehéz elkészíteni, de az egyik legkülönlegesebb formájú paraszti üvegnek számít a világon.

A szecesszió talán utolsó izgalmas példája lehetne az Andrássy grófnak tervezett ebédlő. Rippl-Rónai összművészeti törekvése itt megelőzi az art-decot. Mire az asztali terítékhez, a poharakhoz ért bizonyára unhatta, mert rajzain a méretek sehogy se stimmelnek. Nem tudjuk, miért nem csinálta meg őket. Sokat kellett kísérleteznünk, mire a mester előtt is talán kedves módon hajladozó poharak és kancsók elkészültek.“

Kertszomszéd a kocsmáros. Hátsó kapu zárja a titkos ösvényt. Jól esik a hideg sör, végre beszélgethetünk is az üvegről, meg a tájszólásokról. Aztán szóba kerül, ami férfiak között szokás: a foci. „Na, mit skandálnak errefelé a téti bírónak, ha a nézőknek nem tetszik a döntés: ‚Mit itété Te téti tetű, Te?‘“

Révfülöp, 2011. szeptember 22.

További információ és tanulmányok:

Fénybánya Huta-Üveg Alapítvány

www.fenybanya.hu