Visszatért a tél, zuhog az eső, jól esik belépni a színpompás miliőbe. Sok év ismeretség után is meglepődöm, hogy még a műhelyében is színben és részleteiben tökéletes hagyományos népi outfitben nyit ajtót. „Igen, itthon is népviseletbe öltözöm, mert így autentikus.”- reagál vidáman. A gazdag ruhatár és kiegészítők sokaságát elnézve, nehezen lenne elképzelhető két olyan nap, amikor ugyanúgy tudna felöltözni. „A múlt öröksége és a népi kultúra megőrzése a mi dolgunk, helyettünk nem teszi meg senki. Nem mindenkinek tetszik, valakit irritál. Nem is tudom, hogyan tudnak emberek energiát eltékozolni a rosszindulatra, amikor a világon soha nem volt annyi dolog, amit szeretni lehet.”
„Pontosan emlékszem: hét éves voltam, amikor a szüleim elvittek a Pécsi Vásárba. Ott láttam meg egy narancs színű aranyhímzéses mellényt. Polgári viselet része lehetett, nekem maga volt a csoda az a kis ruhadarab és megvásárolták nekem. Valamit megéreztem akkor és onnantól fontossá vált, hogy az öltözködésemben mindig legyen rajtam egy régi, eredeti darab.” Az iskolás évek alatt a népitánc az élete része volt, megismerte a különböző tájegységek viseleteit, így lett a népi kultúra ápolása fontos számára.
A számos iskolai kézműves szakkörön inspirálódva a MOME üvegtervező szakára jelentkezett és a diplomaszerzés után munkában gazdag éveket töltött az üveges szakmában, mint restaurátor, ólomüveg festő. Önálló kiállításain pedig üvegszobrokkal és installációkkal jelentkezett.
Színházi kosztümök tervezésével kezdődött az a korszak, ami az Aurora FolkGlamour márka megalkotásában teljesedett ki, melynek alapgondolata a családi örökségek átmentése, régi hímzések, tárgyak felkutatása és új funkciókba helyezése. Ez folyamatos önképzéssel jár, a szimbólumrendszerek tanulmányozásához könyvtárnyi anyagot gyűjtött össze.
Így derült fény a világhírű és hungarikumként bejegyezett matyó viselet történetére. Családok adósodtak el, mert egy életen át spóroltak egy ragyogó, csillogó fémszövéses paszománnyal gazdagon kivarrt ünnepi viseletre, melyen szinte alig maradt hely a cifra himzésnek. Megelégelték Mezőkövesd előljárói a pap és a bíró, máglyát rakattak a főtéren a díszes ruhákból és elégették őket. Ezzel megtiltották, hogy a családok túlköltekezzenek és így szorították vissza az éhezést. Ez a kabátka véletlenül maradt meg.
Alkotótársakkal dolgozom együtt, egy vállalkozást működtetek. Hosszútávra tervezek, ahol a mindennapok része az alkotáson kívül a marketing, reklám, márkaépítés, média megjelenések, workshopok, kapcsolatépítés. Múltunk tárgyi és a hozzákapcsolódó emlékezet megtartása, hagyományaink továbbéltetése nem esztétikai kérdés, hanem szellemiség.
Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. Nagy Rozália videója itt
A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
Ötödik alkalommal idén újra a Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Hidegkút, Templom utca 2.) kerül megrendezés 2023. április 27-május 25-e között a hazai kortárs üvegművészet tavaszi tárlata. A cél e műfaj sokszínűségének korlátok nélküli bemutatása. Az egyedi tervezésű használati üvegtárgyak mellett megjelenő képzőművészeti alkotások betöltik a szeret. Megnyitja április 26-án 18:00 órakor Wehner Tibor művészettörténész.
A kiállítás két tematikát dolgoz fel: a víz és a töretlenség vs.törékenység.V
VÍZ; nem is gondolnánk, hogy a víz és az üveg között sok hasonlóság van. Mindenkettő folyadék és különböző halmazállapotban fordul el. Míg a vízzel több formában találkozunk (folyékonyállapotban, jéggé fagyva, gőzzé válva, ott van a tavakban, tengerben, felhőben), addig az üveget leginkább kihűlt, megszilárdult formában ismerjük. Az üveg különleges tulajdonsága, hogy alkalmas egy mozgást és pillanatnyi állapotot örökre rögzíteni. Az így készült alkotások gyakran szimbolikus tartalommal bírnak.
TÖRETLENÜL; az üveggel kapcsolatban egyet jelent az épséggel. Átvitt értelemben azonban sokféle értelmezéssel bír. A hazai kortárs üvegművészet idei tavaszi tárlata ezt a többrétegű tartalmat tárja a látogatók elé. Az alkotók szándékai szerint a tárgyak utalnak a jövőbe vetett SZAKADATLAN hitükre, a FOLYAMATOS megújulásra, a MARADANDÓ szépségre, de szembesítenek a törékenységgel is, legyen az lelki vagy testi eredetű.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BŐSZE Eszter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, Jeff CUNNINGHAM, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEGYVÁRI Bernadett, HEFTER László, HOMOKI Anikó, JEGENYÉS Jusztina, KERTÉSZFI Ágnes, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit, KUNCKEL Zoltán, LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI Boldizsár, MELCHER Mihály, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILÁGYI Csilla, S’ŐKE Barbara, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, VARGA Gyöngyvér Amala, VÁLINT Ingrid, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem üvegszakot diákjai.
Az idei tárlat a technikai sokszínűségre hívja fel a figyelmet, mint az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás mellette az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló melegeljárások, a rogyasztás, Pate de verre és casting, vagy a labortechnikával készült használati tárgyak és a szépművészet alkotáskörébe sorolható szobrok és kisplasztikák, de olyan különlegességgel is találkozhatunk, mint az ókori egyiptomi paszta, ami valójában „félüveg” anyag és az ehhez tartozóan egy technikai kísérletsor. Közel hatvan művész, köztük tíz MOME üvegszakos hallgató kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kulturkúria Barbakán termében 2024. április 25-től május 19-ig. Lásd > itt <
Szilágyi Csilla: Mikrokozmosz II. / Borkovics Péter: Raticello
Csala Zsuzsa: Zárvány / Szőke Barbara: Labdarózsa
Farkas Vajk: Lendülő piros R.R. projekt / Köblitz Birgit-Vereczkey Szilvia: Ezüst csónakok útja
Az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2023. decemberében felkerült „a kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem. Hat európai ország, Csehország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Spanyolország, Magyarország részéről mesterek, művészek, szakemberek, műhelyek, egyesületek és intézmények által jegyzett kezdeményezésben történelmi háttértől és gazdasági fejlettségtől függően országonként eltérő indokokat fogalmaztak meg. Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlat orientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárulnak az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is.
Az UNESCO főigazgatója által aláírt eredeti dokumentum alapján öt oklevél kerül méltó helyszínekre, melyek hosszútávú megfontolások alapján lettek kiválasztva, tükrözi a szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást. Az okleveleket Dr.Réthelyi Miklós az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és dr.Csonka Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője, Zánki-Tóth Enikő a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturáért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési Főosztályának vezetője adták át a szakmát hitelesen képviselő, köztiszteletben álló személyeknek.
A Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium szerepe a magyar üvegesoktatásban nemzetközileg is elismerten úttörőnek számított. A Bauhaus eszme követője, Párizs ünnepelt üvegszobrásza Báthory Júlia hetven évvel ezelőtt a „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követve alakította ki az üvegszakot, mely a mai napig az üvegművesség mesterségbeli tudása átadásának legpatinásabb képviselője a középiskolák, szakképzésben résztvevő tanodák és felnőtt oktatási intézmények között. A felnőtt oktatási intézmények közül a művészeti oktatásban kiemelkedő Szimultán Művészeti Iskola a felterjesztő folyamatban a legaktívabb szerepet vállalta magára. Az oklevelet átvette Szűcs Tibor igazgató.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a felsőfokú, akadémikus tudásmegőrzésben, az unikális elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben kiemelkedő, az Arts and Craft mai irányzatait is magába foglaló korszerű intézmény. A Budapesti Iparművészeti Főiskola jogutódja, ahol a hatvanas években a sokoldalú tehetség Z.Gács György professzor megalapította az üvegszakot, mely számos nemzetközileg elismert üvegművészt és üvegtervezőt adott. Az oklevelet átvette Prof. Koós Pál egyetemi tanár, leendő rektor.
A hosszúhetényi Nemes János Művelődési Központ üvegtörténeti kiállításának alapítói Jegenyés János és a napokban elhunyt Papp János példa-értékű eredményeket értek el a régió többszázéves hagyományának ápolásában. A szimpózium-rendszerű tudásmegosztásban, a közösségi és nemzetközi kapcsolatok kiépítésében számos kezdeményezés közül kiemelkedő szerepe van a Goszthony Mária Alapítvány által működtetett nemzetközi alkotótelepnek Bádudvarnokon és az üvegművesség hagyományának felkutatásával, korabeli üvegcsűrök régészeti feltárásával, restaurálásával és megismertetésével, kiállításokat kísérő előadások szervezésével a mecseki térségben található egyesületeknek. Az oklevelet átvette Derksen Gyöngyi a Neuglashütte Német Nemzetiségi Kultúrfalu Egyesület elnöke.
A pannonhalmi Hefter Galéria, a húsz évvel ezelőtt alapított üvegre szakosodott magángaléria és kortárs gyűjtemény. Összekötő szerepe van az üvegművészet tudásának és gyakorlatának helyszínei, műtermek, restaurátor és rekonstrukciós műhelyek, valamint a történeti és kortárs tárgykultúrát megjelenítő és népszerűsítő, megőrzési stratégiákat kidolgozó intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek és galériák között. Az oklevelet átvette Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, az MMA Győri -a nyugati országhatáron túlnyúló- régió tagozatának elnöke, iskola és galéria alapító.
A Soproni Egyetem, mely a világ „Green Metric” egyetemi listáján az első száz környezettudatos campusa között szerepel, Kreatívipari Intézetében külön szakirányként elindította a szilikátipari képzést. Az itt működő formatervező tanszék célja az indusztriális „craft” szemlélet meghonosítása, melynek lényeges eleme az iparvállalatokkal való szoros együtt gondolkodás az egyedi hozzáadott érték kibontakoztatására. Az itt kihelyezett oklevél elismeri mindazon iparvállalatok mecenatura tevékenységét is, akik évtizedek óta tevékenyen és anyagilag hozzájárultak az oktatás magas színvonalához. Az oklevelet ávette Polyák János egyetemi docens, az ipari formatervező tanszék vezetője.
Az UNESCO nemzetközi ernyőszervezetként ráirányítja a figyelmet az üvegművességre, közösségi védettséget nyújt a közös értékrend elismeréséhez és megőrzéséhez, tudományos és művészeti kapcsolatrendszert kínál, együttműködési teret teremt a „műgonddal alkotó” emberek, az európai-történeti gyökerű üvegművesség-művészet gyakorlói számára.
„Fátyolüveg – egy korszak üvegbe formált karatere, elfeledett szabadalom” című kiállítással köszönti a tavaszt a Kiskép Galéria már az új helyén, a Krisztina körúton. Kereken 60 évvel ezelőtt jegyezték be Veress Zoltán Kossuth-díjas és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalmát, a világon egyedülálló magyar találmányt, a művészi igénnyel létrehozott három rétegű fátyolüveget. A döntően Somkúti Katalin által tervezett, nemesen egyszerű tárgyak az üveg természetes szépségét tükrözik. A kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, a jellegzetes szikrázó színekben pompáző üvegtárgyak valamikor a mindennapi életünkhöz tartoztak. Mitter Imre ötvösművész magángyűjteményéből válogatott kiállítás az esztétikai élmény mellett ízelítőt nyújt a 70-es évek retró érzéséből. Személyesen megtekinthető 2021. április 9. – május 7-ig a Kiskép Galéria: 1016 Budapest Krisztina krt. 75/A. Virtuálisan a kiállítás elérhető itt
A megjelenése miatt „fátyolüveg”-nek nevezett, „Eljárás csillogó díszművek előállítására” címen 1961-ben szabadalmaztatott üveg három rétegből áll. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az un. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb mértékű csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák.
Technológiájában két teljesen ellentétes anyag, két nagyszilárdságú, hőálló, magas hőmérsékleten olvadó keményüveg, a kettő között egy jóval alacsonyabb hőfokon lágyuló színes üvegréteg együttes felhasználásával készült. Háromszorosan eltérő hőtágulási mutatójuk ellenére sikerült összeházasítani őket és tárgyakat készíteni belőlük. A középső rétegben felszedett úgynevezett grézli (színes üvegtörmelék) vékony üvegréteget képez, mely a késztermék feszültségtelenítő hűtése során megrepedezik, milliónyi kicsi tükörként szórja a fényt, a másik kettő viszont olyan erős, hogy ezt a repedezést képes magában tartani és nem robban szét. A meglehetősen vastag, kész tárgyak visszahűtése különös figyelmet igényelt. Sokan mesélték, hogy sokáig cincogó, csengő hangot hallattak.
A fátyolüveg technikával dekoratív vázák, poharak és más használati tárgyak kézigyártásban készültek, ezért mind egyedi darab. Az első, amfórát idéző egyedi formákat Veress Zoltán tervezte. „Olyan tárgyakat szerettünk volna, ahol nem kell barbár módon roncsolni, vágni az üveget ahhoz, hogy csillogjon” – vallották a feltalálók.
Az ipari próbagyártás 1962-ben volt, az Iparművészeti Tanács megbízása alapján Suha Zoltán által tervezett formákkal. 1964-ben ez a fátyolüveg kollekció elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár vásári nagydíját. A későbbi folyamatos gyártás Suha Zoltán és 1967-től Somkúti Katalin tervei alapján indult meg. Tervezési elveikben fontos volt, hogy az anyag különlegessége bontakozzon ki, de ügyeltek a színharmóniára is. A nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveganyagának természetes szépségét tükröztető, a kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, jellegzetes, szikrázó színekben pompázó üvegtárgyak a mindennapi életünkhöz tartoztak.
Somkúti Katalin a speciális műszaki termékek előállításához készült és műszak után a kemencében megmaradt üvegkísérleti anyagok háztartási célú felhasználhatóságát kutatta. Ilyen volt többek között a fátyolüveg is, de számos más kísérleti anyagból magas művészi szinten készült egyedi díszüvegeivel ért el hatalmas nemzetközi elismeréseket.
A fátyolüveg egy nagyszerű találmány. A belőle készült tárgyak jó része esztétikailag kiérlelt magas minőséget képvisel. Utólag felmerülhet a kérdés, miért nem lett kibontva, miért nem teljesedett ki jobban ezen technikával készült tárgyak formavilága annak 35 éves pályafutása alatt? Egyrészt a tervgazdálkodásnak egy olyan időszakáról van szó, mely nem kedvezett az alkotó értelmiség számára. Másrészt évekig tartott a kísérletezés és a megfelelő technológiai körülmények kialakítása, a brigádok betanítása, mire eljutott abba a stádiumba, hogy gyártani lehetett. Bármilyen változtatás újabb hatalmas költséggel járt volna, amit nem tudott megfizetni a piac. Ugyanakkor magas minőséget képviselve egy korszak tárgykultúrájába karakteresen belesimul. Történetét már ismerjük, de designtörténeti jelentőségének feldolgozása még folyamatban van.
Veress Zoltán gyára a karcagi gázkutak hasznosításának céljával indult, egy felújított épületben. 1940-ben kezdődött az üvegolvasztása és a termelés. Az üveggyár fő profilja meghatározó jelleggel céltudatos és intenzív kutatási- és műszaki fejlesztési tevékenység és különféle műszaki üvegek gyártása volt. A vidéki kis falu házai közül kiemelkedő gyár hatalmas épületének csak egy manufaktúra méretű szárnyában összeszokott brigádok dolgoztak fátyolüveggel.
Korlátozott forrás jutott a fátyolüveg gyártásához, az értékesítési politikába sem illeszkedett a különleges marketinget igénylő termék. A kézi gyártásban készült fátyolüveg különlegességét nem tudták kidomborítani és a gyártás önköltsége lényegesen magasabb volt más üvegeknél. 1992-1997 között külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia megrendelésre szállítottak. Abban az időben világviszonylatban egy fátyolüveg pohár már drágább volt, mint egy dúsan csiszolt ólomkristály ára! A Karcagi-Berekfürdői Üveggyárat 2008-ban bezárták és azóta elbontották. A tervrajzok, vasformák, dokumentumok, mintadarabok sorsa ismeretlen.
Fogalmam sem volt mivel akarok foglalkozni. Japánt tanultam a gimnáziumban és az írás áll hozzám a legközelebb. Gondoltam író leszek. Ezért jelentkeztem az ELTÉ-re magyar-japán szakra. A japán végül nem indult. Két évig szenvedtem az egyetemen, amikor a családom javaslatára váltottam. Mindig szerettem varrni és beirakoztam egy tanfolyamra. Közben rajziskolában is képeztem magam. .
Végül felvettek a MOME-ra. A bőrszakot választottam. Jó közösség, kiváló tanáraim voltak, nagyon szerettem oda járni. Sokat tanultunk a tervezésről, de a szakmáról sajnos keveset tudtam meg.
Egyszer azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk ki egy tárgyat az Iparművészeti Múzeumban kiállított tárgyak közül, és annak alapján készítsünk egy újraértelmezett tárgyat. Egy hatszögletű kis táskát választottam. Maga a forma ragadott meg. Szeretek origamizni, így hajtogatással oldottam meg a feladatot.
Amikor a „Gombolt újra” pályázaton indultam, akkor már a „Motiva” sorozaton dolgoztam. A virág formák hajtogatásához a hatszögletű táskánál szerzett tapasztalatokat használtam fel. Beválogattak a húsz döntős közé, ráadásul a táskám megjelenhetett a Magyar Formatervezési díj kiállításon is.
Az öt féle formában terveztem meg a kollekciót és két féle színválasztékban állítom össze. A polcképre mindig ügyelve vagy pasztel árnyalatokból válogatok, vagy élénk színű bőrből szabom őket.
Az idei „Gombolj újra” pályázathoz a budapesti metro állomásainak a hetvenes években használt, letisztult dizájn elemeivel kísérleteztem. A „magyaros” motívumok helyett hozzám közelebb állnak az urbánus témák. A színes műanyag padok adtak ihletet a „Metro” cipőkhöz. Idén megint döntős lettem, mint „new comer”. Éles a verseny, hiszen ott lesznek az „old hands” képviselői is.
Az Üllői úti száz éves házban egykor a Heinrich vaskereskedés működött. Később irodaháznak használták az épületet. Az új tulajdonos tervei megtorpantak a válsággal. Fiatal művészek vették ki az egyik emeletet és létrejött a Heinrich Alkotói Szint. „Örülök, hogy megtaláltam a helyet és bérelhetem ezt a szobát. Különösen jó, amikor kinézek az ablakon velem szemben az egyetemet látom.
Műhely már van, a tehetséget a szakma is visszaigazolja, a szorgalomhoz türelem is párosul, a piac élénken érdeklődik, elszántság tehát van. De nem elég a lelkesedés, amikor nem lehet mesterségbeli információkhoz jutni és lehetetlen kapcsolatokat találni, ha a fiatalok csak matuzsálem korú, leselejtezett gépeket tudnak venni. „Az összes peches gépvásárlásomat elfelejteti velem a varrógépem, ami még mindig kiváló. Van olyan évfolyamtársam, akinek a negyedik megvásárolt varrógépe végre már működött. Minden apró eredménynek örülni kell.”
“Szeretném, ha eljönnél megnézni az iskolánkat” – hívott Formanek Zsuzsa kerámikus, üvegművész a Budai Rajziskola egyik alapítója. 1992-ben, amikor Lázár Zsuzsa porcelántervező iparművész egyetemi karrierjét feladva vele és Hajdú Zsófia szintén iparművésszel elindították akkor még csak rajzszakkörként a művészeti oktatást, heti két alkalommal várták az érdeklődőket. Amikor meghirdették a kurzust, sok volt a bizonytalanság, de leginkább talán: Kik fognak jelentkezni? A kérdés azért is volt nagy dilemma, mert nem önképzőkör működtetésében gondolkodtak, hanem színvonalas oktatási forma kialakításában. Azaz konkrét feladatok kiadásával, művésztanárok szakszerű korrektúrájával kísérve tanulási folyamat részesei legyenek a résztvevők.
Az akkor kialakított szabadiskolai formában a mai napig évi sok száz érdeklődő, felvételiző fiatal, tinik, kisgyerek vesz részt. Adminisztratív szempontból nyitott, rugalmas rendszert alakítottak ki – bárki, bármikor csatlakozva, egy egyszerű bérletvásárlással választhat tanárt, napot, foglalkozást, – melyet cserélhet vagy órát pótolhat. Évek során alakult ki a többszintű művészeti képzési struktúra és az ehhez kapcsolódó közel ötven művészből álló tanári kar.
A már részletezett szabadiskola mellett a Budaiban működik alapfokú művészeti oktatás – már hat éves kortól. Később, kistini korban találkoznak a gyerekek a reneszánsz nagy felfedezésével: a perspektívával. A kizárólag élő ember, vagy beállított tárgyak mint modell festése, vagy rajzi leképezése során csiszolódik ki az arány, a forma, és a színérzék. Képek másolása nem alkalmas a mélység, tehát a 3. dimenzió önálló kialakítására, mert a rövidülések figyelembevétele autonóm munka, tanulás része kell hogy legyen. A mások által kialakított kompozíció, stílus szintúgy nem alkalmas a saját személyiségből származtatható megoldások létrehozására. A rajzi alapozás ezért szükséges mindenki, és minden vizuális műfaj számára, melyre bátran lehet építeni a továbbiakat.
A Budai további lehetőségeiként az érettségire épülő szakmai képzésre jelentkezők 4 szak közül választhatnak: ötvös, és a 2 éves tanulmányokra épülő aranyművesség, festő, média-fotográfia, és a már régóta keresett és divatos terület a fiatalok között – a tervezőgrafika. A szakgimnázium nappali, esti, és hétvégenként felnőttképzési lehetőséget kínál, így vidékről, vagy munka mellett is lehetőség van tanulni, és a második év végén szakmai vizsgát tenni. A Budaiban megkapott tudás alkalmas a továbbtanulásra művészeti egyetemeken, – itthon vagy külföldön, illetve az esztétikai és technikai felkészítés eredményeképpen az önálló, már professzionális műtermi munka elkezdéséhez is.
Emellett a tehetséggondozás, a művészetek iránti fogékony, értő közönség kinevelése – mint közművelődési szerepvállalás – is fontos része a Budai munkájának. Ennek része a folyamatos kiállítások szervezése, pályázatok bonyolítása, minden oktatási és korosztályi szinten.
„Mindig szerettem volna megfejteni a titkot: miért vonzza évszázadok óta a keleti szőnyeg az embert? Semmit nem tudunk időtlen idők óta ismétlődő motívumairól? Gyermekkoromban délutánonként le kellett feküdnöm aludni.
A nagyszobában a kanapén fekve órákig bámultam a szőnyeget. Persze alvás helyett. A gyönyörű mély bordó perzsának ma is minden részletét képes vagyok felidézni. A hosszú délutánokon bőven volt időm mindenfélét beleképzelni a mintákba.” .
A Művészeti Főiskolán textiles tanulmányai során azt látta, hogy a szőnyeg sokkal többről szól, mint amit általában megragadnak belőle. Különféle szövéstechnikák elsajátítása után olyan szőnyegek tervezésébe kezdett, melyekkel szándékosan átlépte a tradicionális technikai kötöttségeket.” Az első diploma átírta a hagyományos szőnyeg tartalmi és színezési szabályait. ’Illúzionisztikus’ daraboknak hívta őket. A megszokott statikus talp alá valók helyett finom színátmenetekkel lebegő felületeket hozott létre, mely plasztikus volt.
A mesterdiplomája tovább tágította a határokat: a szőnyeg már a hagyományos körvonalait is átlépte. A szövőszéken készíthető négyzet, téglalap helyett amorf, hullámzó, csigaformákat tervezett és csomózott szőnyeghez nem illő módon – a földön elindulva „fölmászott” a falra.
„Még a főiskolán indultam egy francia szőnyegtervezési pályázaton, amit legnagyobb megdöbbenésemre megnyertem. Az első díjat Párizsban adták át és hamarosan egy francia hand-tufting műhelyben találtam magam. Óriási keretekre feszített vásznak fogadtak, melyekbe kézzel lőtték be a gyapjúcsomókat. Lebilincselt az egész: hiszen erről szólt a mesterdiplomám is!”
Tizenhárom éve művezeti egy kis magyar hand-tufting műhelyben egyedi tervezésű szőnyegei gyártását. 100% gyapjúból készülnek míves darabjai, melyekbe saját kezűleg nyírja különleges faktúráit. Egyik fejlesztésére, amit „organikus nyírás”-nak nevezett el, 2004-ben a Magyar Formatervezési Tanácstól Nívódíjat kapott.
„ A szőnyeg a lakásban igen nagy felületet foglal el. Nagyon fontos, hogy kinek és hová tervezek. Először feltérképezem a leendő szőnyeg enteriőrben betöltendő szerepét. Mi a feladata? Szétválasszon vagy összekössön? A bútor folytatásaként élje életét, vagy külön szigetként kapjon fő- vagy mellékszerepet? Így lesz a puszta ’tér: hely’, a ’ház’ pedig ’otthon’.
a href=”http://mutermek.com/wp-content/uploads/2013/06/gulyas_judit-17-274×412.jpg”>
A legnagyobb öröm számomra, amikor egy szakmai feladatot minél magasabb szinten meg tudok oldani és a megrendelőm elégedett, …amikor a kiszállításkor a felnőttek arcán megjelenik a boldog mosoly, a gyerekek pedig megrohanják és vadul elkezdenek rajta ugra-bugrálni.”
„Annának reményül“ -ezt írta nekem a katalógusába Fajó János, amikor a műcsarnoki kiállításán először találkoztunk. Nyolc éves voltam. Pár évvel később a Szerencsi Művésztáborban lettem tanítványa és váltam festővé. Gyakran mondta, higgyem el olyat tudok, amit más nem. Akkor nem értettem, mire gondol. Könnyen ment a geometria és azóta is sajátom és ma már tudom, azt csinálom, ami belülről tisztán jön. .
A szabad-iskolai műhely alapelvei szerint ollóval dolgozunk. Vagdossuk, hajtogatjuk, tologatjuk a formákat. Mindent kicsiben lemodellezünk. A geometria nyelvtani elemei közül főleg az áthatások érdekelnek, ahogy a színek rétegekben hatnak egymásra. Egész nyarat töltöttem csak a színek keverésével, kísérletezéssel. Bátran használom a színeket.
Festményeim neves kortárs gyűjteményekben szerepelnek, 15 éve veszek részt nemzetközi kiállításokon. Önálló színes szitamappámat -természetesen az áthatásokra fókuszálva- 2008-ban nyomtattam. Amikor gyakornokként dolgoztam Londonban egy híres divattervezőnél, adtam neki egy példányt születésnapjára. Gondoltam elteszi majd a fiók mélyére. Meglepetésemre bekeretezve kitette az összeset a stúdiója falára. Imádja őket!
Gyakorlatias szakmát akartam, olyat melynek minden lépését én magam is meg tudom csinálni. A festészet a részem, de divattervezésből diplomáztam. Elejétől végig mindent megtanultam: szabás-varrást, digitális textiltervezést, szereztem textil technikusi szakmát.
24 éves voltam, amikor Angliában jelentkeztem a London College of Fashion-re. Kiderült, szakmai és festészeti előképzettségem miatt felmentés kapok az előkészítő alól. Divattervezést, szabászatot és film elméletet tanultam. A tanáraimmal mester-tanítvány viszonyunk volt. Ők mint szakmabeliek, aktív tervezők, nagy tudású szabászok örömmel alkottak építő kritikát munkáinkról és hagyták, hogy tervezői egyéniségünk megmutatkozzon.
Támogató légkörben dolgoztunk. Természetessé vált társaink körében, hogy nem szóljuk le más munkáját! Nem volt rivalizálás. Ott segítettük egymást ahol tudtuk. Keményen kellett dolgoznunk. Kaptunk néha olyan feladatot, melyet beadás után soha nem nyitott ki senki. Elsősorban önmagunkért kellett elsajátítani a tudást!
A diákok fele angol, másik fele ázsiai, amerikai és európai volt. Érdekes ebben a nemzetközi környezetben látni, az ázsiaiak mennyire kitartóan dolgoznak, sokuk abban a tudatban, hogy otthon várja őket egy saját gyár. Céllal voltak ott és ez nekem nagyon tetszett. Én is céllal érkeztem haza, hogy megvalósítsam gyerekkori álmom, a saját márkámat, az ANNCHI-t.
Mint tervező a festészet szemléletmódját ültetem át az öltözködés nyelvezetébe. Egy festmény önmagában teljes, míg egy ruha csak viselőjével együtt válik azzá. Amikor egyénre tervezek, először a kliensem egyéniségére vagyok kíváncsi. Megállapítom mi a legszebb az alakban, és mit kell elbújtatni, hogy viselője jól érezze magát. Fontos számomra, hogy ruháimban a nő törékeny legyen, de nem gyenge.
Az ANNCHI kollekciók egymásra épülnek. Rendszer van bennük. Közös jellemzőjük a geometria, a letisztultság, variálhatóság és rétegződés. Nem elkülönülő ruhadarabokról van szó, hanem a meglévő ruhatárba egyszerűen beleilleszthető elemekről. Például ilyenek az ingek. Egyszerűek és mégis tele vannak izgalmas részletekkel, könnyen kombinálhatóak. Minden nőnek kellene legyen legalább egy tökéletes fehér inge.
A magyar üvegművészet kapcsán nem beszélni róla olyan, mintha egy regényből kitépnénk azokat a lapokat, ahol az író az egyik főhőst mutatja be. 2014-ben jártam Bárdudvarnokon a Nemzetközi Üvegművészeti Alkotótelepen és találkoztam először az ott készült tárgyaival. A személyes találkozást lekéstem, mert előző évben vesztette el a 20. századi magyar üvegművészet egyik legmeghatározóbb alakját, a mestert és egyetemi tanárt, aki az ősi hagyományos fúvástechnikát akadémiai szintre emelte Magyarországon. (portréfotó: Huschit János)
A tök forma egy véletlen mozdulat adta formából kipattant ötletből majd számtalan szójátékból fejlődött, alakult. Minden darabja önálló karakter, melyből egy egész gyűjteményrevaló készült.
Az Üveg Nemzetközi Éve 2022 alkalmából szervezett „Hódolat az üvegnek” című kiállítás miatt kerestem fel özvegyét Vaszil Gabriellát. Néhány jellegzetes tárgyat kértem tőle. A történelmi környezetben megrendezett, a magyar üveg ötszázéves múltjának bemutatásából, a „melegüveg” magyarországi hagyományainak kutatásában és feltámasztásában kiemelkedő szerepe miatt kihagyhatatlan.
A látogatáson cserben hagyott a kamerám, ezért lassan két éve halasztom az írást, de a napokban olyan hír érkezett, miszerint a „kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem felkerült az Unesco emberiség szellemi kultúrális örökségének listájára, ezért úgy döntöttem összeszedem amit tudok és közre adom.
Kezdetben üvegtechnikai eljárással magraforgatott, különböző felületkezeléssel színezett, ezüsttel redulákált és mintázott üveggyöngyökkel kápráztatta el környezetét. Az ősi kultúrákat megidéző gyöngysorok még ma is eleganciát és kiváltságot sugallnak.
Balogh Eleonóra üvegművész tárlatvezetést tart a GlasSpring kortárs üvegművészeti kiállításon (2019)
Az Iparművészeti Főiskolán mestere Z.Gács György, aki elindította az üvegszakot, megfogadtatta vele, hogy tanárként kijárja, hogy az Iparművészeti Múzeum Kinizsi utcai részlegében állítsanak fel egy hutát és az üvegfúvás mestersége kerüljön be a tananyagba. Ezzel lehetővé vált a hallgatók számára az ősi technológiák felelevenítése, újak kiművelése, az anyagösszetételek kutatása. Maga is tanítva tanult. „Médiumként kimeríthetetlenül sokoldalú, elvont, „transcendens” közlések hordozására alkalmas. Melegen, mint a szappanbuborék fújható. Szenvedés és szenvedély az üveg.” Akinek nincsenek problémái az üvegben, az ne akarjon diplomázni – emlékeznek vissza a dörgedelemre hallgatói. Nem elégedett meg a szaktárgyak ismeretével. Nagy műveltséggel rendelkezett, az olvasottságot megkövetelte. Szigorúan és kérlelhetetlenül.
Levélnehezék – tárgyhaiku Hull a hó, fű közé csend szorul.
Kulturális örökségként szinte kötelező érvényűnek tekintette feledésbe merült üvegkészítési technológiák előhívását, Pantocsek Leo Valentin nyomdokain járva tudós barátainak bevonásával elkötelezetten kutatta az irizált üveg fortélyát, mellyel képes volt megragadni és rögzíteni a pillanatnyi szappanbuborék színpompáját és az égbolton megjelenő szivárvány csodáját az üveg felületén. Később saját maga készítette vegyületkeverékekkel lüszterezte, szinezte az üveget ezüstös, aranyló, rezes árnyalatokban.
A fúvások szünetében a mestereknél szokás volt ügyességüket bizonyítandó szenteltvíztartókat készíteni saját célra, melyeket később ajándékba adtak, amit féltett kincsként becsültek. Aki figyelmes ilyenkor, sok fogást ellesve inspriálódhatott.
Kék lámpa címe: Valamennyi erőszakos remény emlékére (1996)
A „Lázulások” –Válogatott üvegeim-szövegeim (2004) címmel megjelent könyvéből számos gondolatot átvettem ebbe a bejegyzésbe. Az ott megjelent mottó: „Csak a rossz üveg törik el, a jóra vigyáznak.” reményt ad arra, hogy e sokoldalú művész, akinek munkássága átívelt korokon, de karakteresen tükrözi saját egyéniségét is, örökké tárgykultúránk nem elfeledett(!) meghatározó része lesz.
A régi bútorok idővel összeszáradnak, vetemednek, fájuk megreped, lötyög a lába, akad a fiók. Legtöbbször lomtalanításkor egyszerűen kidobják őket. Az évtizedekkel ezelőtt kivágott fadarabokban a mester szeme újrahasznosítható kincset lát. „Lomtalanításból mentünk haza. Gyűjtöttük a felhasználható deszkákat, kidobott fiókokat, amikor feleségem hirtelen álljt parancsolt: Ott egy pad! Tövig nyomtam a féket, kiugrottunk és rángattuk a halmok alól a padot, de nem mozdult. Városi pad volt, lecsavarozva.
Tizenöt évvel ezelőtt egy haverom elvitt egy restaurátor műhelybe. Biedermeier és empire bútorok felújításával és átalakításával foglalkoztak. Három hónapot csak csiszoltam, azt se tudtam hol vagyok. Aztán kaptam egy munkát, darabokra szedtem és összeraktam egy komódot. A német főnökömnek tágra nyílt a szeme, azután már csak kiadta a munkát. Ezt itt vágd le, ide tegyél egy oszlopot… Egész Európából hordták ide a romos bútorokat.
Több száz bútort szedtem szét atomjaira. Nincs előttem titok: kötések, furnér vastagság, ragasztások minden elárulnak a szakértő szemnek. Amikor Óbudára kerültem egy másik restaurátor műhelybe, már totális átalakításokat is meg tudtam csinálni. Fotelből építettem komódot, az íróasztalból bárszekrényt…amit csak a vevő kívánt…
Az antik üzletek rendelik a felújításokat, mellettük jönnek a lakberendezők mindenféle ötlettel. Kapok egy rajzot, fotót pl. empire óratok: na ezt kell elkészíteni ember-magasságúra bárszekrénynek, a kerek asztal széthúzható legyen, kényelmes tizenkét ember számára.
Ennek a szekreternek Bécsben van az eredeti példánya. 147 cm, amit 170-re kellett arányosan felnagyítani és a rendeltetése is megváltozott. Két hét, mire a szegmeseket összeragasztottam a minta szerint. Komoly agymunkát igényel a csapolás kitalálása.
A finom illesztésekhez is csak békebeli technológiákat használok, a fiókok csak grótolva, vékony furnért melegenyvvel reibolok, de jobban szeretem a a magam vágta schwartnit: a vastag nemesfa furnért. A filéhez többszínű furnért összeragasztok és keresztbe vékonyan felszelem.
A bútor teste kizárólag régi fenyő. Hozom haza az eldobott fadarabokat, ismerősöktől is kapok használt bútorokat. Rovartalanítás után lécekre vágom, csontenyv és a „segédmunkásaim” (faszorítók) segítségével formába ragasztom.
Erre jön a nemesfa furnér. Az almafa mintázatában látszik, hogyan hajladoztak ágai a szélben, úgy alakultak a finom hullámok. A citromfa bársonyos, a földből felszívott kvarcszemektől kissé csillog.
A dióval markáns nagymintákat lehet kirakni, a komódról akár arcok, állatok néznek vissza.
Igazi élvezet a rejtett ékszer fiókok kitalálása, hova kerüljön a kis pöcök, ami nyitja a titkos zárat, a bőrizé, amivel a láthatatlan fiók előugrik. Vagy milyen legyen egy robosztus asztallap alátámasz, amit könnyű mozdulattal tud kihúzni egy filigrán háziasszony. (Bútor fotók / Jámbor Attila készítette)
Vannak „mesterkópiák”, és vannak bútorok, melyek mai igényekre készülnek egy klasszikus stílus átkomponálásával. Édesapja viasz pecsétjével meg is jelöli őket. A közös bennük, hogy az itt felhasznált anyagok már tökéletesen kiszáradtak, ezért nem csalódhatunk bennük és a régi kipróbált technikák bravúros megoldásai külön élvezetet nyújtanak. A felhasznált természetes anyagokról már ne is beszéljünk. A bizonyíték: ‘Csontenyvet nyalogat az asztalos kutyája’.
Budapestre jártam gimibe. Mindig csodálatba ejtettek a múltszázad eleji bérházak és paloták lépcsőház burkolatai és terrazzoi. A franciák és a spanyolok ma is vitatják, ki volt az első 1883-ban, aki elkezdett cementlapokat gyártani. Nálunk is elterjedt, majd szinte teljesen kihalt a gyártás, csak külföldről hoztak be készterméket.
Az Iparművészeti Egyetemen kerámia szakán kezdtem tanulni. A cementtel akartam foglalkozni, majd átmentem Sopronba, az Alkalmazott Művészeti Intézetbe. Probstner János meghívott Kecskemétre a Kerámia Stúdióba, ahol elkezdhettem a kísérleteket. Nagy szabadságot kaptam és a diplomamunkámat is ebből írtam.
A Kozma ösztöndíjnak köszönhetően nyugodtan dolgozhattam két évig a témán, de nem találtam kivitelezőt. Van egy mozaiklap gyártó, hasonló technológiával, de a felső felületbe apró szemcsés kőzúzalékot kevernek, amit a száradás után fel kell csiszolni. Kis mintaválasztékot kínálnak főleg középületekhez. Nem volt mit tenni, a falunk szélén kitakarítottuk a disznóól egyik sarkát és elindítottam a manufaktúrát.
Kézi munkával állítjuk elő a lapokat. A minőség nagyon függ az alapanyagtól. Már minden bányát kipróbáltunk. Nehéz a folyamatosan megbízható forrást megtalálni. Finomra őrölt mészkövet használunk. Vicces reggelente a nyomokból látni, milyen állatok jártak éjjel vendégségben.
A mi cementlapjaink felülete finom masszából készül, teljesen sima. Ránézésre az égetett kerámiából készített metlahira hasonlít. A cementlap izgalmasabb, egyedi, van benne pici esetlegesség. Végtelen a minta és szín választék. Felülete természetközeli, jó lépkedni rajta, nem rideg. Szeretem benne a matt selyemfényt. Valószínű fényes-csempe fóbiám van.
Gyűjtöm a régi cement lapokat, kutatom a magyar minta kultúrát. Néha lelkiismeret furdalásom van, mert azt gondolom túl keleties némelyik motivumom. Ezért örültem meg nagyon, mikor az egyik alapmintánkhoz hasonló – mi csak az ötvenesnek hívjuk- előkerült egy bontásból. A szecesszió is közel áll hozzám. Fémbetétekkel is készült egy kollekció, de ahhoz kifinomultabb technológiára és beruházásra van szükség.
Nehéz döntés a manufaktúra mérete, forgalma, ügyfélkörének bővítése. Folyamatosan jönnek megrendelések, de többet is tudnánk. Tele vagyok tervekkel, de semmire sincs elég idő. Borka lányom hat hónapos, egy tündér, jól viseli, hogy állandóan dolgozom.
Megrendelőink a saját igényük és izlésük szerint maguk állítják össze a színterveket a honlapunkon megadott program segítségével. Néha furcsa színvilágot kapunk. A műszak végén az üzemben a ‘fiúk’, a megmaradt színekből állítják össze a saját variációjukat. A sikeres darabokból áll a ‘maradanyag készlet’. Maga az aranybánya.
Amerikából telefonáltak. Nem értettem a nevét, de mondta, hogy venne tőlem csempét. Valamelyik gyűjtőportálon láthatta a munkáimat. Elképzeltem, ahogy innen szállítok a tengeren túlra, és környezetvédőként minden porcikám tiltakozott. Amerikában sok kiváló gyártó van -mondtam- vegyen ott és letettem a telefont. De újra, meg újra hívott.
Egy nap megkérdezte ismerem-e a Kontrol film rendezőjét? Mert ő együtt dolgozott vele. Gondoltam biztosan az egyik kezdő operatőr. Továbbra sem tudott meghatni. Egy este az öcsém keresgélt a youtube-on. Egyszer csak hallom ugyanazt a hangot, amit a telefonban. Te! Ki ez? Három hete ezzel az emberrel beszélgetek. Matt Dillon volt. A new yorki apartmanjába végül mégis szállítottam.
„Indiában dolgoztam nemrég a Charles Eames ösztöndíj keretében az Ahmeabadi Egyetemen. Vittem magammal egy tervet: a huszonöt méteres ‘Indian Desire’, hat mozgó részből álló acéltorony. Egy mesterséges tó partján állítják fel. Az anyag statikai és dinamikai terhelési próbái az indiai szilíciumvölgyben az IIT Delhi Intézetben folynak. Interneten keresztül bárki a világon, bárhonnan vezérelheti, külön állíthatók a szintek, válthatók a szinek!
Unalmas dogmák között élünk. Elérhetetlen ideálokat hajszolunk. Tudatosan keresem a lehetőségeket, amik kifognak rajtunk: fizikai és szellemi értelemben is. Itt van egy kocka és három vallás. Adott térben részeire bontom, komplementereivel kiegészítem, elkülönítem, és keverem a szimbolikákat, amik csak körbe járva, tudatunkban épülnek ismét többféleképen össze. Ebben a szellemben készült a Szent Föld kompozíció.
A pontosság kedvéért felkerestem a gujarati főmuftit, hogy megkérdezzem, mit ír elő a Korán: A jelképükben a Hold milyen irányban áll? A római keresztnél egyértelmű -gondoltam- ne legyen baj a Holdból. Adott időpontra érkeztem. Őmuftisága ebéd után szunyókál…- szabadkoztak a őt segítő testvérek. Három órát vártam a válaszra: Nem mindegy? A Hold az égen egyszer így csökken, egyszer úgy dagad.”
Műhelye hagyományos technológiák és modern ipari környezetben, 140 éves örökölt asztalos-szerszámok mellett Pro Engineer tervező program és lézertechnológia. „Álmaimmal megtűrt alak vagyok, a családtól kaptam helyet, hogy kísérletezzek. Fajátékokkal indultam. Az ember kíváncsiságára épülő, meditációs játékok gyártásával keztem. Sosem izgattak az egymás elleni küszködések.” Dobozka emlékeztet a polcon: madárka daraboló, szemfúró.
A nürnbergi játékkiállításon a világ egyik legnagyobb szaktekintélye, a Rubik kocka sikermenedzsere leült hozzám. Kimért őszinteséggel szólt: Te másképp értelmezed. Ne akarj játékot csinálni. Ezt itt nem veszik meg. Ez művészet. Fájdalmas, egyben örömteli felismerés volt. Jöttek hát a szobrok. Nem gyártok, nem adok el. Mindenből egy készül, megsemmisítem a szerintem sikertelen, köztes darabokat.”
„Az INS felületem: Igen-Nem-Semleges, domború-homorú-egyenes térkeretre feszülő elemem analógiákat sejtető, kiemelt abszrakció, ami egyben építő forma is. Kirakhatunk mindenféle szabályos vagy szabálytalan testet, gömböt, kockát, de bármilyen, a hagyományos geometriában nem definiálható testet.”
„A hét oldalú kockától minden mérnök barátom elszörnyed. A kockából kivágunk egy darabot, így lesz hét oldala. Kapunk egy izgalmas formát, ami kevesebb a tökéletesnél, de van személyisége. Nem baj, ha valamiből veszítünk, ha tudjuk, ezzel mit nyerünk.
A Vari-art’ ciklusom is erről szól: egyszerű, triviális formákat szándékosan elrontok, ezzel a tökéletes új értelmet kap. Ez egy kúp. Vagy mégse? Egy pici trükk, a felosztások miatt tud mozogni, számtalan formába, akár csiga alakba. Mindez menet közben változhat. Adhatunk neki szerepet a sakktáblán: király vagy szolga, barát vagy ellenség? Végülis egyformák vagyunk, képességeinken határain belül bármik lehetünk! Kapcsolataink minősége alakítható.
Próbából Nexus címmel két nagyméretű, lágy íveivel és merev egyeneseivel karakteresen különböző, egyben hasonló kúpot felfüggesztettünk a Szépművészetiben. Több múzeum termináljáról is lehetett irányítani a lebegő figurákat. A cél és feladat: indirekt módon kapcsolatot keresni egymással. Sokan azt se vették észre: „ketten” vannak… Szobraim próbára tesznek, cselekvésre, újragondolásra provokálnak. Végülis az interaktivitás megadja azt az érzést, hogy hasznosnak érezzük magunkat…”
Warning: file_get_contents(http://...@N04): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found
in /home/mutekcom/public_html/wp-content/themes/sofa_avatar/functions.php on line 1546
„Annának reményül“ -ezt írta nekem a katalógusába 
