60 éves a Fátyolüveg

„Fátyolüveg – egy korszak üvegbe formált karatere, elfeledett szabadalom” című kiállítással köszönti a tavaszt a Kiskép Galéria már az új helyén, a Krisztina körúton. Kereken 60 évvel ezelőtt jegyezték be Veress Zoltán Kossuth-díjas és Suha Zoltán vegyészmérnökök közös szabadalmát, a világon egyedülálló magyar találmányt, a művészi igénnyel létrehozott három rétegű fátyolüveget. A döntően Somkúti Katalin által tervezett, nemesen egyszerű tárgyak az üveg természetes szépségét tükrözik. A kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, a jellegzetes szikrázó színekben pompáző üvegtárgyak valamikor a mindennapi életünkhöz tartoztak. Mitter Imre ötvösművész magángyűjteményéből válogatott kiállítás az esztétikai élmény mellett ízelítőt nyújt a 70-es évek retró érzéséből. Személyesen megtekinthető 2021. április 9. – május 7-ig a Kiskép Galéria: 1016 Budapest Krisztina krt. 75/A. Virtuálisan a kiállítás elérhető itt

A megjelenése miatt „fátyolüveg”-nek nevezett, „Eljárás csillogó díszművek előállítására” címen 1961-ben szabadalmaztatott üveg három rétegből áll. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az un. „kraklé” üvegnél nagyobb szilárdsággal és nagyobb mértékű csillogással is előállíthatók üvegtárgyak, ha a csillogást okozó megrepedezett réteget két másik üvegréteg közé ágyazzák.

Technológiájában két teljesen ellentétes anyag, két nagyszilárdságú, hőálló, magas hőmérsékleten olvadó keményüveg, a kettő között egy jóval alacsonyabb hőfokon lágyuló színes üvegréteg együttes felhasználásával készült. Háromszorosan eltérő hőtágulási mutatójuk ellenére sikerült összeházasítani őket és tárgyakat készíteni belőlük. A középső rétegben felszedett úgynevezett grézli (színes üvegtörmelék) vékony üvegréteget képez, mely a késztermék feszültségtelenítő hűtése során megrepedezik, milliónyi kicsi tükörként szórja a fényt, a másik kettő viszont olyan erős, hogy ezt a repedezést képes magában tartani és nem robban szét. A meglehetősen vastag, kész tárgyak visszahűtése különös figyelmet igényelt. Sokan mesélték, hogy sokáig cincogó, csengő hangot hallattak.

A fátyolüveg technikával dekoratív vázák, poharak és más használati tárgyak kézigyártásban készültek, ezért mind egyedi darab. Az első, amfórát idéző egyedi formákat Veress Zoltán tervezte. „Olyan tárgyakat szerettünk volna, ahol nem kell barbár módon roncsolni, vágni az üveget ahhoz, hogy csillogjon” – vallották a feltalálók.

Az ipari próbagyártás 1962-ben volt, az Iparművészeti Tanács megbízása alapján Suha Zoltán által tervezett formákkal. 1964-ben ez a fátyolüveg kollekció elnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár vásári nagydíját. A későbbi folyamatos gyártás Suha Zoltán és 1967-től Somkúti Katalin tervei alapján indult meg. Tervezési elveikben fontos volt, hogy az anyag különlegessége bontakozzon ki, de ügyeltek a színharmóniára is. A nemesen egyszerű, dekoratív vonalvezetésű, az üveganyagának természetes szépségét tükröztető, a kor szellemét autentikus módon megjelenítő formavilágú, jellegzetes, szikrázó színekben pompázó üvegtárgyak a mindennapi életünkhöz tartoztak.

Somkúti Katalin a speciális műszaki termékek előállításához készült és műszak után a kemencében megmaradt üvegkísérleti anyagok háztartási célú felhasználhatóságát kutatta. Ilyen volt többek között a fátyolüveg is, de számos más kísérleti anyagból magas művészi szinten készült egyedi díszüvegeivel ért el hatalmas nemzetközi elismeréseket.

A fátyolüveg egy nagyszerű találmány. A belőle készült tárgyak jó része esztétikailag kiérlelt magas minőséget képvisel. Utólag felmerülhet a kérdés, miért nem lett kibontva, miért nem teljesedett ki jobban ezen technikával készült tárgyak formavilága annak 35 éves pályafutása alatt? Egyrészt a tervgazdálkodásnak egy olyan időszakáról van szó, mely nem kedvezett az alkotó értelmiség számára. Másrészt évekig tartott a kísérletezés és a megfelelő technológiai körülmények kialakítása, a brigádok betanítása, mire eljutott abba a stádiumba, hogy gyártani lehetett. Bármilyen változtatás újabb hatalmas költséggel járt volna, amit nem tudott megfizetni a piac. Ugyanakkor magas minőséget képviselve egy korszak tárgykultúrájába karakteresen belesimul. Történetét már ismerjük, de designtörténeti jelentőségének feldolgozása még folyamatban van.

Veress Zoltán gyára a karcagi gázkutak hasznosításának céljával indult, egy felújított épületben. 1940-ben kezdődött az üvegolvasztása és a termelés. Az üveggyár fő profilja meghatározó jelleggel céltudatos és intenzív kutatási- és műszaki fejlesztési tevékenység és különféle műszaki üvegek gyártása volt. A vidéki kis falu házai közül kiemelkedő gyár hatalmas épületének csak egy manufaktúra méretű szárnyában összeszokott brigádok dolgoztak fátyolüveggel.


Korlátozott forrás jutott a fátyolüveg gyártásához, az értékesítési politikába sem illeszkedett a különleges marketinget igénylő termék. A kézi gyártásban készült fátyolüveg különlegességét nem tudták kidomborítani és a gyártás önköltsége lényegesen magasabb volt más üvegeknél. 1992-1997 között külföldi, elsősorban japán, amerikai és francia megrendelésre szállítottak. Abban az időben világviszonylatban egy fátyolüveg pohár már drágább volt, mint egy dúsan csiszolt ólomkristály ára! A Karcagi-Berekfürdői Üveggyárat 2008-ban bezárták és azóta elbontották. A tervrajzok, vasformák, dokumentumok, mintadarabok sorsa ismeretlen.

 

 

ELŐZŐ:

KÖVETKEZŐ:

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 1 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.

  1. Borbás Dorka 2021-04-22 VÁLASZ

    Annyira boldoggá tesz, amikor gyűjtő és galériás ily NEMES MISSZIÓT vállal közösen.
    Dokumentál és hírét viszi egy letűnt, de fantasztikus vívmánynak.
    Az ilyen projektek sora tudná csak visszaadni hitünket abban, hogy klassz magyarnak lenni:)
    Köszönjük Kiskép Galéria, Köszönjük Mitter Imre ötvösművész!