Az Ars Sacra Művészeti Fesztivál idei hívószava: „Szentek legyetek” (1Pt 1.16). Kiállításunkkal Decsi Amália, Oringa nővérre emlékezünk, aki a Ferences Mária misszionárius rend tagjaként a 30-as években Kínában teljesített szolgálatot. Leveleit unokahuga Decsi Ilona luca Derkovits-díjas festőművész őrzi. „ Meghatódva forgattam Amálka régi leveleit amikor első grafikámat készítettem róla. Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművész arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét.”
A kiállításon e levéltöredékek alapján készült festmények és grafikák láthatók.
Nyitva: 2015. szeptember 19-27. között naponta 10:00 és 18:00 óra között.
1014 Budapest, Országház utca 8.
„Elérkeztünk immár e nap pompájával,
A csizmadiaifjúság díszes koszorújával,
Majd is megeresztem e szép köszöntésre,
Szent Háromság segítsen erre. Vivát.”
A céhes bálok hangulatát idéző versikét Herbert János monográfiájából vettem elő. A munkával teli napokat remek mulatságok szabdalták fel és ilyen köszöntő kíséretében indították el a ceremóniát. Vízkereszttől hamvazó-szerdáig tartandó báli szezon egyik Iparos bálján készülhetett egy kopott fotográfia, melyről vidám társaság néz rám. Csizmadiák bálja a harmincas évek elejéről. A bálon csinos ruhában hölgyeket és jól öltözött urakat látok, a kép sarkában a társaság mögött sorakozva a fehérkötényes személyzet megelégedetten húzza ki magát. Újra Herbert János sorait idézem, az 1768-ból „Legényekre vonatkozó articilusok…” – csinosan felöltözködve, másoknak kívánatos példájokra tartoznak” szól az intelem a csizmadia inasoknak.
Ez a megkopott felvétel is bizonyítja számomra, az igény nem változott a többi erkölcsi elvárásokkal együtt majdnem kétszáz év elmúltával sem. Herbert János leírása 1928 –ig követi a község életét, de ezen a felvételen még egy boldog időszak látható, a múlt század elkövetkező tragédiáit homály fedi. Látom a fotográfián milyen gondosan készültek az ünnepre a hölgyek és az urak. Jóllehet az iparosok hétköznapi élete szigorúan szabályozva volt. Elfogadták az örökölt hierarchiát és a céhvilág szokásait,A csizmadiák alkották a legnagyobb közösséget Jászárokszálláson, az 1862 –es adat alapján 120 tagot számlált a céh. Ezután következtek a szűcsök a szabókkal társulva és a kovácsok, legkevesebben a takácsok voltak. Csizmadiaként már az 1700-as évektől a Decsi család több tagja is része volt a közösségnek, mely 1910 –ben „Jászárokszállási Ipartestület” néven a község iparosait és kereskedőit fogta össze.
Nagyapám szép családjában a négy fiú mellett három nagylány és egy kicsi leányka látható az öreg fotográfián. Csak nagyanyám ül gyerekei körében, csizmadia nagyapám a háború áldozata lett. Szokás szerint a legidősebb fiú, nagyanyám jobbján ülő Decsi Emánuel vitte tovább a műhelyt. Mivel szűkös volt családfő nélkül az élet, a nagylányok közül kettő a katolikus egyház szolgálatába lépett. Anna szegénygondozó, Amálka Ferences Mária misszionárius nővérek közé állt és az Oringa nevet kapta rendjétől.
Meghatódva forgattam Amálka régi levelét amikor első grafikámat készítettem róla.
Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművészként csodálkoztam, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét. Vajon mi késztette hogy ebbe a rendbe kerüljön és elmenjen Kínába
hittérítőként. Hivatását bizonyára jól végezte, azért küldhették ilyen távolra hazájától.
Manapság is azon morfondírozom milyen élményei lehettek. Sajnos a kérdéseim nem találnak válaszra, rendjét nálunk születésem évében, 1950-ben feloszlatták. Kínából Eichgraben Annuziata kolostorába került, az ottani rendházukban élt haláláig. Ott helyezték örök nyugalomba.
Decsi Ilona (2015)
Decsi Ilona luca így ír magáról:
Budapesten születtem és Pest belvárosában élek. Túl a hatvanon Horvai István, a neves színházi rendező figyelmeztető szavai jutnak eszembe, egy nő ne írja le születése dátumát. Egy veszprémi kiállításom megnyitója óta hallom intelmét.
Szüleim mindketten Jászárokszálláshoz kötődtek, ahogy családom többi tagja is a Jászság vidékéről valóak. Gyerekkori nyaralások szép emlékeit őrzöm a Mátra alján elterülő lankás vidékről. Szüleim büszkék voltak szakmai sikereimre. Örülök, hogy számukra idegen képzőművész világot érdeklődéssel figyelték és bízom benne hogy onnan fenntről mai is szemlélik amit csinálok.
Képzőművészként diplomáztam az Andrássy úton, de a Művészeti gimnáziumban tanultam meg rajzolni Basilides Sándor tanár úrtól. Barcsay anatómia órája is remek volt. A fametszést Kolozsvárott Gy. Szabó Bélától tanultam, Ferenczy Júlia a pasztell rejtelmeit mutatta meg számomra. A Képzőművészeti Egyetemen szerdánként megismerkedtem a rézkarc technikájával, szombatonként gobelint szőttem. Férjem – akivel az Akadémián hozott össze a jó sorsom – Kéri Imre neves képzőművész mutatta meg a rézművesség csodáját. Évekig dolgoztam evvel a technikával és a Derkovits díjat is rézkarc sorozatomra nyertem. Férjemmel több hazai és külföldi kiállításon szerepeltem, utazásaink remek szakmai élmények voltak. Fiunk Gergő, közgazdászként végzett az IBS főiskoláján, Pesten él és dolgozik. Szakmai kihívás volt a februári kiállításom Londonban a Hungarian Cultuta Centre – ben, majd egy pesti bemutatkozást tervezek így munkával tekik az idei év. (2015.)
Először 2010. november 13-án jelentkeztünk. Az elmúlt három év alatt 116 mesternél és művésznél tett látogatásról számoltunk be. Komoly mennyiségű szöveges és fotó anyagot készítettünk. Átléptük a 100.000-es látogató számot. Három alkalommal szerepeltünk a Goldenblog versenyben és mind háromszor beválogatott bennünket a szakmai zsűri a legjobb tízbe. Kinőttük a helyünket, változtatnunk kellett.
Célunk, hogy a mutermek.com oldalt könnyebben és gyorsabban lehessen használni.
Új tartalmakat is tervezünk: a Kiskép Galériában található művek (festmények és üvegalkotások) megjelenítése mellett rendezvényeinkről és a körülöttünk zajló eseményekről is beszámolunk. A technikai átállás miatt a látogatások sorrendje helyenként felcserélődőtt, ezért a helyes időpontokat a bejegyzések végén feltüntetjük.
Köszönjük, hogy ilyen sokan érdeklődnek a kortárs művészek és ritka mesterségek művelői iránt. Az angol nyelvi változatnak köszönhetően reméljük még több külföldi olvasónk lesz. Megragadjuk az alkalmat, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjunk.
Hegyvári Bernadett: Kék csendélet fotó Deim Balázs
Kortárs üvegművészeti kiállítás nyílik Kiskép Galéria szervezésében Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) 2022. május 4-én, szerdán 18 órakor. Megnyitja: Bojár Iván András művészettörténész.
Díjtalanul megtekinthető 2022. május 5-26-ig naponta 10-18 óráig.
A GlasSpring az új gondolatok, kísérletek terepe, ahol kortárs művészeink üvegbe formált gondolataival, témaválasztásban, műfajokban, stílusokban gazdag, bravúrosan készült alkotásokkal köszöntik a tavaszt. Jól példázzák hol tart ma a hatvan évvel ezelőtt indult Nemzetközi Stúdióüveg Mozgalom, mely autonóm helyet vívott ki az üveg használatának a képzőművészetben. Nagy megtiszteltetés, hogy a kiállítás szerepel az ENSZ által életre hívott Üveg Nemzetközi Éve 2022 hivatalos naptárában.
Kiállító művészek: BALOGH Eleonóra, BÁNÓ Rita, BICSÁR Vendel, BIHARI Kristóf, BORBÁS Dorka, BORKOVICS Péter, BOTOS Péter, BUDAI Zsolt János, CARCASS James, CSALA Zsuzsa, DARABOS Anita, DEÁK Zsuzsanna, DEZSŐ Renáta, DOMBI Lívia, EDŐCS Márta, FARKAS Diana, FARKAS Vajk, FORMANEK Zsuzsa, FŰRI Judit, GONZÁLES Gábor, GRÜNFELDER Judit, HABA Erika, HEFTER László, HEGYVÁRI Bernadett, HOMOKI Anikó, IMRE Katalin, JEGENYÉS Jusztina, KECSKÉS Krisztina, KOHUT-GÖRÖMBEI Luca, KÖBLITZ Birgit-VERECKEI Szilvia, KUNCKEL Zoltán, L.SZABÓ Erzsébet LÁSZLÓ Kyra, LENDVAI Péter Gergely, LUKÁCSI László, MEZŐ Alexandra, NÉMET Hajnal Auróra, PATTANTYÚS Gergely, POLYÁK János, SIPOS Balázs, SMETANA Ágnes, SOLTÉSZ Melinda, SZILCZ Mariann, SZILÁGYI Csilla, SZŐKE Barbara, TELEGDI Balázs, TÖRÖK Sára Eszter, VARGA Gyöngyvér Amala, VICZÁN Zoltán, VIDA Zsuzsa, VIRÁG Hajnalka valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős üvegszakot diákjai.
Jason Stropko (San Francisco/USA) kiállítása 2019.május 30 – június 15.
„Tíz évvel ezelőtt egy kimerítő, munkás időszak után Londonban jártam, ahol városszerte hatalmas platánokkal lehet találkozni. Tél volt, a fákról már lehullottak a levelek. Szerettem a csupasz ágak kuszaságát, a törzs textúráját. Először csak fotózni kezdtem a fákat, aztán lerajzoltam. Nagyon inspráló volt. Két évvel később megismétlődött az élmény Kambodzsában Ancor romjainál, ahol a bayan fa súlyos gyökerei és a fojtó füge rátelepszenek a kövekre. Most is keresgéltem a legfotogénebb beállításokat. Minél közelebb mentem, annál izgalmasabbá vált a perspektíva. A bodhifa, a buddhisták szent fája azzal keltette fel a figyelmemet, hogy a szerencse és hosszú élet reményében újévkor a hívők botokkal rakják körbe. Mit keresek? Vannak fák, melyek nem csak meghatározzák egy vidék karakterét, hanem maguk köré gyűjtik az embereket. Ilyeneket keresek.” Hosszú távú terve, hogy sorozatot készít az ikonikus fákról, amihez támogatókat keres.
Rajzot és festészetet kezdett tanulni a Bowling Green State University-n, majd hirtelen váltott és eldöntötte, üvegszakra fog járni. Diák évei alatt gyakornokoskodott Corningban az Üvegmúzeumban, a Richard Royal Pilchuck Üvegiskolában, már régen túlvolt a diplomaszerzésen, amikor eltöltött pár hónapot a velencei Zanetti, Berengo és Davide Fuin studiókban, hogy a nagy mesterektől ellessen néhány titkos fogást.
2006-tól számos üvegstúdióban dolgozott köztük Alex Abijia & Jerry Kung, vagy Jeff Mack és Even Kolker és még jónéhány ismert üvegművész mellett teljes munkaidőben mint asszisztens, munkavezető illetve ő maga készítette el a műveiket. „Amikor együtt dolgozunk, mindenki tanul valamit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apró mozdulatok, trükkök, amire nem is gondolt az ember addig.” Közben saját műveket is alkot részben használati tárgyakat, részben technikailag igényes plasztikákat. Ilyen például a fák ihlette „Seeds and Nuts” sorozat, amiből most a Budai várban is láthatunk néhányat.
Rendszeresen tart üvegfúvó bemutatókat és több, mint kétszázan vettek már részt az általa vezetett kurzusokon. Idén tavasszal Thaiföld egyetlen üvegstúdiójában szerepelt. A Bangkok Glass Center egy üveggyár mellett van, ahol kizárólag söröspalackokat gyártanak. Két évvel ezelőtt nyitották meg a stúdiót, kifejezetten fiatal művészek számára. „Életemben nem dolgoztam még ilyen forróságban.”
Magyarországra készülvén írt Ábel Tamás üvegművésznek, hogy együttműködő partnert keres. Így jött létre a Kiskép Galériában a kiállítás és a beszélgetés, melynek aktualitását két jelentős magyar siker is megalapozta. Ábel Tamás Corningban (USA), Köblitz Birgit Coesfeld-Lettében (Németországban) járt a napokban. Mindkét hely a nemzetközi üvegművészet fellegvára.
A Corning Museum of Glass, mely a világon legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező üvegmúzeum, 1959 óta a harmadik alkalommal rendezte meg New Glass címmel azt a ritka eseményt, melynek célja a nemzetközi üvegművészet új útjainak, irányzatainak, stílus jegyeinek a felkutatása és prezentálása. Idén nem pusztán az esztétika vagy az innováció van a középpontban, hanem az üveg mint gondolatok közvetítője, mely mutatja a művészek viszonyát a társadalomhoz. A négy tagú zsűri 25 országból, 1400 alkotásból választott százat, ebből is csak ötven szerepelt a valóságban, a többi csak fotókon. A száz művész közé bekerült Ábel Tamás. „Hatszázan voltak a megnyitón, szakemberek, gyűjtők, előkelőségek, művészek. Komoly volt az érdeklődés, semmi felületességet nem tapasztaltam. Minden tárggyal külön foglalkoztak. A hivatalos programban szakmai konferenciát és közönség talákozót is meghirdettek, melyen a legnagyobb meglepetésemre a pódiumon kaptam helyet.”
Ugyanebben az időben zajlott a Magyar Üvegművészeti Társaság (MÜT) kiállításának megnyitója a Glassmuseum Lettében. A múzeum – melynek gyűjteményében a kortárs üveg és stúdió üvegmozgalom legjelentősebb képviselői kapnak helyet – sűrű naptárába ez a kiállítás több év előkészítő munka után került be. 27 művész 55 tárgyát válogatták be. A meghívó hosszan méltatta számos magyar híresség, nemzetközi nagydíjak birtokosainak világban elfoglalt helyét, az innovációban betöltött szerepüket, a kimagasló művészeti oktatást, mely komoly technikai ismeretekkel és szakmai gyakorlattal párosul. Foglalkozik azonban azzal is, hogy mennyire magukra vannak hagyva a magyar művészek, csak néhány galéria és múzeum foglalkozik velük, alig van lehetőségük kiállításokon, vásárokon szerepelni. Végül kiemeli a magyar művek sokféleségét, melyben kiemelkedik az extrém magas üvegtechnikai tudás és a sajátos vizuális szemlélet. Köblitz Birgit üvegművész, maga is MÜT-tag ott volt a vernisszázson. „Nagyon sokan eljöttek, annak ellenére, hogy aznap, ugyan abban az órában három nevezetes üvegmúzeum is megnyitó ünnepséget tartott Németországban. Nem volt nagy beszéd, a közönség tárlatvezetésben részesült, minden egyes darabról részletesen beszéltek. Könnyed és barátságos volt a légkör, jelen voltak a sajtó képviselői is. Sokat kérdezősködtek. A komoly érdeklődésre bizonyíték, hogy már az első nap sok mű gazdára lelt.”
Számunkra öröm és megtiszteltetés volt, hogy a világ üvegművészetének eseményeiről három autentikus forrásból sikerült személyes benyomást szerezni.
„Anyag és a lélek határán” címmel nyílt kiállítás 2020. október 15-én Borkovics Péter Fereczy Noémi-díjas üvegművész alkotásaiból a Budapest Art Week programsorozat keretében. A kiállítás megtekinthető a hó végéig naponta 10 és 18 óra között a Kiskép Galériában, 1014 Budapest, Országház utca 8.
A kortárs magyar üvegművészet egyik legrangosabb képviselőjének, a Fort Wayne Museum of Art (USA/Michigan) és az International Exhibition of Glass Kanazawa (Japán) díjazottjának művei húsz éve szerepelnek külföldi kiállításokon, alkotásai megtalálhatók magán és közgyűjteményekben Japántól az Egyesült Államokig valamint Nyugat-Európában. Ritka alkalom, hogy itthon több művét egyszerre láthathassa a közönség.
„Gyerekkoromban órákig bámultam a patak vizét a kertünk alatt. Szerettem volna megfogni és hazavinni a víz tükrén szaladgáló fényeket, elvarázsolt a reflekciók végtelen változatossága. Nem sikerült se lefesteni, se lefotózni. Ma próbálom elkészíteni, mert az üveg folyadék, mellyel meg lehet állítani az időt. Megbabonázott és függővé váltam.”
A korai ifjúsága óta a matematika, fizika, a programozás iránt komolyan érdeklődő, a kozmológiáért lelkesedő művész számára a tudomány által feltárt a természetben előforduló szabályosságok adják a közös szellemi alapot alkotásainak elkészítéséhez.
„A geometrikus csíkos tömbjeim kívülről egyszerű hasábok, belül történik a formai mozgalmasság. A középen lévő körök és négyzetek elforgatása az élő és folyton változó civilizáció és gondolkodás kavarodása.”- írja doktori dolgozatában.
„A sokat emlegetett ihlet egyfajta képzelet, sugallat, éteri hátszél, a gondolatok bölcsője. Leírhatatlan érzés, amikor valami „kijön” a kemencéből, egyedül vagyok ott jelen, ez egy intim pillanat. Ekkor lát napvilágot a többnapos munka vagy egy sejtés igazolása. Talán a születés a legmélyebb ideillő fogalom. A kemence szája nekem egy átjáró vagy kapu két világ között. Az egyik az anyagi, tapasztalati, a másik a gondolatunk éteri fellegei.”
„A fény az, amiről egy üveg szól. A fényt pedig a költészet hivatott megfogalmazni. Az üveghez kapcsolodó érzékelések elsősorban az ösztönös lényünkön keresztül a bensőnkre hatnak, mint az illatok a rovarok érzékszerveire.”
„A színek szépsége a fény spektrum öröme, színeivel nem versenghet semmilyen más anyag. A fénye – áttetszősége éteri magasságokba emeli.”
„Az üveg finom és törékeny, akár a félő gondolat. Ha mindig olyan tiszta és őszinte gondolataim lennének és maradéktalanul átadhatnám őket, nem lenne szükség az anyagi világ közvetítésére.”
A 2011-ben létrejött ART MARKET BUDAPEST nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár olyan egyedülálló művészeti kompozíciót mutat be Európa kulturális szempontból egyik legvonzóbb városában és talán legkülönlegesebb kiállítási csarnokaiban, amely bár a legpatinásabb nemzetközi vásárokról ismert kiállítókat is felvonultat, kiemelten kezeli a máshol talán még nem is látott, a nemzetközi színtéren még fiatal galériákat és művészeket, köztük a jövő épp most feltörekvő sztárjait.
Millenáris „B” épület G702 stand – a Kiskép Galéria és a Barabás Gyűjtemény közös megjelenése. 2017.október 12-15. között.
Goszthony Mária kerámikus művész 96 éves korában 1989. március 27-én halt meg. Úgy rendelkezett, hogy halála után, háza tovább szolgálja a művészetet. Kecskeméten már volt egy kerámia stúdió, ezért az „üvegesek” kapták meg a bádudvarnoki kúriát. Hamarosan nagy élet költözött a patinás falak közé és a zegzúgos, dús növényzetű udvarokba.
A felállított huták körül megjelentek az üvegművészet nagymesterei és a lelkes ifjú követők. Csak néhány ismert név: Horváth Márton, Sigmond Géza, Bohus Zoltán, Buczkó György, Smetana Ágnes, Pattantyús Gergely, Sipos Balázs, Soltész Melinda.
A kúriában van egy kis múzeum, ahol az itt készült tárgyakból láthatunk kiállítást.
A nemzetközi szimpóziumoknak is helyt adó telepet Andor István üvegtervező iparművész vezeti.Nyaranta a MOME üvegszak hallgatói szerezhetnek itt tapasztalatot a melegüveggel.
Böjtös Kinga, a „Vizitkártya” rovat szerzője már sokunknak vitte a jó hírét. Egy műteremlátogatás alkalmából valaki említette a blogját. Rákerestem, élvezetes nyelven írt történetek művészekről, otthonaikról, szép lakásfotókkal. Szorgalmas szerző, nagy az olvasottsága. Kiváncsivá tett, de nem kerestem a kapcsolatot. Nem emlékszem hol futottunk össze először, de rögtön megértettük egymást. Ugyanolyan „önjáró” mint én, természetes a stílusa, semmi finomkodás vagy fennkölt küldetéstudat. Engem a művészeknél tett látogatás során szerzett tudás- és élményátadás-kényszere hajtott az elején, amikor létre jött a Műtermek.com. Őszintén szólva nem kis dolog ismeretlenként betoppanni egy ember házába, ráadásul fotókat és beszámolót írni a nyilvánosságnak. Íme tőlünk egy rendhagyó beszélgetés Kingával közelgő, első kiállítása kapcsán.
A Kiskép Galéria működése elképzelhetetlen lenne már a weboldal nélkül. Amikor kezdtük, még alig voltak művészettel foglalkozó bloggerek, akik az akkori szokás szerint inkognitóban jegyezték az oldalt. Mi is. Neked ezekről az úttörő évekről és a mai helyzetről folyamatosan van tapasztalatod.
A vizitkártya blog – amit az azonos című, 2006-óta futó rovatomról neveztem el – valójában az eddig megjelent magazinos cikkeim archiválására és az írások háttér-információinak közlésére szolgál, a hozzá kapcsolódó facebookos szerzői oldalammal. Mivel egyrészt az újságoknál nincs kapacitás a lapszámok archiválására, másrészt sok olvasó lapozná fel az elmulasztott lapszámokat, ezért 2010 nyarán nyitottam egy saját „online raktárt”, a blogspoton és az issuu-n: www.vizitkartya.blogspot.com , www.issuu.com/vizitkartya Mára a közösségi oldalak térhódításával már a blog is csak egy másodlagos felületté vált, illetve a face- és insta oldal jelenti a blogos tartalmak „szócsövét”. De én ezt az egész hírgyártást nem veszem túl komolyan, vagyis nem pörgök rá a folyamatos tartalomra, a blog is a régi. Amikor igazán van mondanivalóm, vagy megjelenik egy írásom, akkor posztolok. A blogon többféle magazinban megjelent cikkeimet találni, mert a 16 év során megtartottam „független szerzői” szabadságom, ami azt jelenti, hogy arról írok, ami-aki megtetszik nekem, illetve amiről úgy látom, hogy másokat is érdekelhet.
Mi műtermeket látogatunk, Te művészek otthonait és egészen más okból.
Ez nálam zsigeri, ösztönös vonzalom. Művészekkel teli családból származom, születésem óta kreatív emberek vesznek körül és a felmenőim folyamatos alkotásban égtek. A családi albumból hoztam is válaszként pár régi fotót: egyiken még dédapám szobrászművész testvérének munkái és műterme látható, ő Stróbl Alajos tanítványaként alkotott.
Szoros kapcsolatom volt Szittya Horváth Éva porcelánművész keresztmamámmal, aki komoly életművet hagyott a herendi gyárban, ahova engem is bevitt a nála töltött vakációk során. Nem voltam nagyobb, mint a kínai padlóvázák, amikor kézzel festett tányérjaimat kiégették a hatalmas kemencékben. Ezért nem mulasztottam el, hogy egyik vizitkártya cikkemben meg ne emlékezzek az „Én Herendimről”. De szűnni nem akaró érdeklődésemet alaposan megágyazta a polihisztor-dalszerző dédapám, akinek életéről nemrég kötet készült, vagy a feltaláló apukám, aki élete végéig a szabadalmain dolgozott, mint textil hatású tapéták, speciális burkolatok, balettpadlók, stb. Kiváló ízlésű, művészvénájú anyukám most, nyolcvanon túl is bármikor kapható egy kulturális kalandozásra, vagy épp egy komplett lakásátalakításra. Azt hiszem, ezért vonzanak az alkotók, az ő környezetük és motivációjuk. Hogy mindez hogyan került a lakberendezési magazinokba, az a véletlen műve…mert cikkeim inkább élettörténetek, otthonsztorik, mint lakásbemutatók.
A műtermek.com indulásakor egy ismeretlen világba csöppentünk. Tíz év alatt sokat tanultunk. A galéria működtetése pedig megváltoztatta a fókuszt. Szakíróként Te másképp válogatod meg az interjú alanyaidat és pontos rálátásod van a média piacra, a szerkesztőségek működésére.
Kissé közhelyszerűnek tűnik, de azokkal interjúzok, akiknek érdekel a karaktere, a munkája, az otthona, azzal előbb-utóbb összefúj a szél és megismerkedünk. Ezekről, a gyakran barátságba torkolló találkozásokról gondolom úgy, hogy azt csinálom, ami a legjobban érdekel, vagyis munka terén a helyemen vagyok. Az anyagaim publikálása ennél jóval összetettebb feladat és komoly logisztika a szerkesztőségekhez való alkalmazkodás. Nekem jó iskola volt, hogy még időben „elcsíptem” azt a nagy generációt – irodalmár szerkesztőt, neves fotós laptulajdonost, művészettörténész olvasószerkesztőt – akiktől rengeteget lehetett tanulni, ha csendben melléjük telepedett az ember és figyelte őket, megfogadva tanácsaikat.
Jelenleg sem maradnak fiókban az anyagaim, de a mostani médiát inkább az aktuális trendek érdeklik és a lapok szorosan üzleti, hirdetői szempontok szerint alakítják a tartalmat. A lakások többsége nem a természetes hangulatában jelenik meg, pedig az olvasók nagy részét épp ez érdekelné. Emlékszem, a régi legendás Lakáskultúrában hosszú évekig futott egy „szabálytalan otthonok, szabad szellemben” c. rovat, ahova sokat írtam és melynek miliőjét azóta sem látom a lapokban. Nagykanállal ették az olvasók a bohém, merész kecókat, a lakók történeteit. Ezért a vizitkártya rovatom is hasonló, alternatív tartalommal született meg ugyanitt és maradt fent a népes olvasótábor érdeklődése miatt máig!
A Lakáskultúrából nyolc év után abba a SzépLak magazinba költözött évekre, ahol saját lakásaim jelentek meg még a kilencvenes években. Jelenleg pedig a rovatom online formában és ingyenesen olvasható az Alkotó Energia www.alkotoenergia.hu magazinban. E mellett az „A Mi Otthonunk” print-magazin „inspiráló otthonok” rovatában jelennek meg lakásbemutató cikkeim, de kerti sztorikat és vidéki élettörténeteket is publikálok online, a Vidéki Élet és az Édenkert portálokra.
Az olvasási szokások nagyon gyorsan változnak.
A médiában a szövegolvasás helyett a képek dominálnak, sőt ma már a mozgó képek, a filmek, live-ok. Amelyik cikket nem kíséri kifejező kép, azt nagy eséllyel átlapozzák, példa erre az instagram, ahol a vizitkártya oldal is a képekkel, sztorikkal kommunikál, ha ráérek posztolni. Filmes szakon diplomázott huszonéves gyerekeimen tapasztalom a világ változását és én is igyekszem a fiatalokról/hoz szólni.
Képeimből, szövegeimből szubjektíven ”mixelem a tartalmat”, (mint ahogy inspirálóm Todd Shelby: www.theshelby.com ) ami aztán komplexen hat az olvasókra…innen az „enteriőr-Dj.” titulus is. Mivel a cikkeim eleve képközpontúak, nincs ellenemre ez a trend, de a témához kapcsolódó szöveget szükségesnek tartom. Tehát nekem is szaporodnak az online magazinos megjelenéseim, amiknek összeállítása lényegesen egyszerűbb, valamint olvasószáma nagyobb és jobban lemérhetőbb, mint a nyomtatott anyagoké. Bevallom, az a tempó is tetszik, ahogy egy aktuális kulturális hírem, vagy programajánlóm „azon frissiben” eljut az adott közönséghez, például az Artnews.hu portálon, ahol Pr-cikkeket és szubjektív kulturális kalandozásokat írok. Ha arra gondolok, hogy legelső cikkem 1999-ben írtam és még mindig nem találtam jobb elfoglaltságot, akkor ez a változatosság fiatalon tart és akár egy életre is szólhat…
Biztosan találkoztál már a szóval „izlésnevelés”. Nekem ez megfejthetetlen. Ki mondja meg mi a „jó izlés”?
Egykori rajztanárként néha még elkap a vizuális nevelés szándéka, mint küldetéstudat. Ugyanakkor, szerintem a jó ízlést és mértéktartást csak szelíd módszerekkel, pozitív példákkal lehet alakítani.
Gyakran írok „szépen élő” emberekről, akik harmóniában vannak saját környezetükkel és a trendektől függetlenül alakítják ki önazonos otthonaikat. Magam is meglepődöm, hogy ezek a pozitív példák mennyire „betalálnak” az erre fogékony olvasóknál, inspirálva őket saját lakberendezéseikben. Ezekért a visszajelzésekért is érdemes publikálni…
Mivel nálam az írást a kezdetektől kísérték egyéb, kreatív tevékenységek – térrendezés, látványtervezés, alkalmazott grafika – most is vállalok kreatív munkát olyan kisvállalkozásoknak, iparművészeknek, kézműveseknek, akiknek se idejük, se energiájuk nincs a márkaépítésre. Ilyenkor a promóciós cikkek, blogposztok írásán át a fotózásig, a céges magazin szerkesztésén át a kampányokig terjed a feladatom. Nagyon élvezem e változatos kihívásokat, amiben szintén jelen van intenzíven az ízlésnevelés.
Itt volt a járvány, válságok sorát éljük. Új szokásokat vettünk fel. Folyamatos újratervezésben él a világ.
A jövő olyan kiszámíthatatlan, hogy némileg
leszoktam a tervezésről. Egyenlőre azt tapasztalom, hogy lett egy közös témánk:
ki hogy bírja és mit csinál ebben a kifordult helyzetben. Engem is érdekelt, hogy
mi a túlélési stratégiája a képzőművész, lakberendező, illusztrátor és
galerista barátaimnak – így egy online cikksorozat is született belőle az
egy.hu portálon, melyben Téged is kérdeztelek. Az olvasói visszajelzések alapján sokunknak adtak
erőt a válaszokban rejlő üzenetek: kitartásról, kreatív válságkezelésről és
optimizmusról. Remélem, hogy ez az egymásra figyelés velünk marad, ahogy az
önkéntes segítségnyújtás, melyben mostanában magam is tevékenykedem a mellrákból
való meggyógyulásom kapcsán…
November végén nyílik első kiállításod, amihez szívből gratulálunk.
Alaposan kizökkentett a szerzői magány komfortzónájából, hogy Pintér Sonja művészeti kurátor felkért a kiállításra, mely eleinte egy kósza ötletnek tűnt. Majd pályáztunk és elnyertem az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) megtisztelő támogatását, így elkezdtem a tervezést. Nem volt egyszerű feladat a 16 év anyagából, a sok száz publikációm közül kiválasztani néhányat, akik a printelt molinókon szerepelnek az Újbuda Galéria falain. A november 24-i megnyitón számítok kedves riporthőseimre, akikkel tervezünk majd beszélgetős tárlatvezetéseket is. Jó hír, hogy az „Alternatívák az életre” című tárlat egészen 2023. január 22-ig látható majd, sőt nyáron elindul második otthonom, a Balaton partjára is…
Buda vára visszafoglalásának 333. évfordulója alkalmából 3 napos ünnepség sorozat keretében a Petneházy alapítvány részéről kedves szomszédunk és barátunk Torda Kata felkérésére gyermekrajzverseny lebonyolításában vettünk részt. Ötven rajz és festmény érkezett, melyet egész nap megtekinthetett a nagyérdemű közönség. Délben eredményt hirdettünk.
Warning: file_get_contents(http://...@N04): failed to open stream: HTTP request failed! HTTP/1.1 404 Not Found
in /home/mutekcom/public_html/wp-content/themes/sofa_avatar/functions.php on line 1546
Az Ars Sacra Művészeti Fesztivál idei hívószava: „Szentek legyetek” (1Pt 1.16). Kiállításunkkal Decsi Amália, Oringa nővérre emlékezünk, aki a Ferences Mária misszionárius rend tagjaként a 30-as években Kínában teljesített szolgálatot. Leveleit unokahuga Decsi Ilona luca Derkovits-díjas festőművész őrzi. „ Meghatódva forgattam Amálka régi leveleit amikor első grafikámat készítettem róla. Ezek a szépen rajzolt sorok egy művelt és jólelkű embert varázsoltak elém. Egy huszadik századi nő öntudatával bíró képzőművész arra a kérdésre keresi a választ, hogy egy ilyen szép teremtés vajon miért szentelte mások szolgálatára életét.”
