„Herend maga a 185 éves csoda, generációról generációra öröklődő manuális, nem dokumentálható tudás. Nehéz talpon maradni, külföldön is sorra zárnak be a híres porcelán gyárak. A Herendi Porcelán Manufaktúra egyik legbegyakorlottabb és legismertebb klasszikus technikájára, az áttörésre építettem a teás és kávés készletem formatervét és dekortervét. A fejlesztésből prototípus lett, majd termék, mai napig gyártják.

Három évig voltam Herenden művészeti vezető, – mondja nyugodt, barátságos hangon – jó döntésnek bizonyult a Gömböc porcelán változatának a kifejlesztése. A mázatlan porcelán Gömböc dekorját a két feltaláló, Domonkos Gábor és Várkonyi Péter segítségével alakítottam ki. Az egyedülálló formához szükséges számítások, egyenletek, képletek tollal rajzolt kalligráfiává válnak, így mesélik el saját keletkezéstörténetüket. A herendi Gömböc üzleti ajándék tárgy lett, egy meditációs tárgy, minden mozzanatában magyar szellemi innováció.

Porcelánnal dolgozni, nekem olyan, mint egy kötöttségekkel teli szonettet írni. Munkáimban kettéválik a tárgy-tervezés és a szobrászat. A porcelán tiszta, kényes anyag, deformálódik, gyorsan reped, magas tűzön kell égetni. Ha egy vaspötty marad rajta, már veszít értékéből.

Fal mellett egy dobozból élénkzöld porcelán levelek kandikálnak. Nyár végén került Vépen az iskola falára a 3,5 méteres samott agyag ágakból épített fa, amin a madarak és levelek porcelánból készültek. A különböző kerámia anyagok és technikák együttes alkalmazásáról kapta a „Kontrasztok“ címet.

Az űrhajózásban bevált kaowool szigeteli a kemencét. Oldalán óvodás-jelek. Legújabb fejlesztésem, az OVIART, óvodák és bölcsődék számára kidolgozott jelrendszer. Már több mint 100 elemből áll. Az esztétikai öröm mellett, praktikus a használata.

Nagy elemek, nagy mozgások. Platinával festett geometrikus mintázatú kígyók táncolnak, melyek gipszformával segített öntés technikájával készülnek. Gyümölcs összefogó keretnek is használható“. Ha már a gyümölcsöknél tartunk: „A hullámtálat egy szép, zöld almával szoktam bemutatni.“ Bizonyos kérdések különösen foglalkoztatnak. Amíg nem sikerül alaposan körbejárni, nem lépek tovább. Így született a „Kígyótánc“ sorozat majd éveken keresztül épült és bővült a „Hullám“ kollekció.

Apokaliptikus élmény a megrogyott építmények sora, köztük füstös felhőkarcolók akár a Ground Zero emlékművei: „Tornyok városok és emberek“ Figyelmeztetnek, milyen sérülékenyek vagyunk.

„Kísérletezni kezdtem egyszerű jellegtelen elemekkel. Érdekelt, a négyzetek véletlenszerű halmozásával és a mennyiség változásával a jelentés átalakul -e? Szeretem ezeket az építményeket, megfog raszterességük, az átlátszóság, érezni bennük a levegőt, amit körbe fog a vékony porcelán.“

A saját anyagával ragasztom össze a lapokat, a vastagsággal és építéssel tökéletesen irányítható, hogyan dőljenek, hol váljanak szét, mikor álljon meg a mozdulat. Már az első darab pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltem. Óvatosnak kell lenni, mert a porcelán 1400 fokon meglágyul, amikor eléri az üveg fázist.

Közelebbről nézve fantáziálunk, kik lakhatnak az egyes kockában. Innen a színek is barátságosak, bársonyosan kékek. Találgatásunkra elárulja: „A kis építmények embereket szimbolizálnak. A város lakói a Szinglik és Párok. Nemrég egy kiállításon ötszáz darabból felépítettem egy egész várost.“

A jelenlegi projekt a porcelán hulladék újrahasznosítása. Az új-anyagból megvalósult lámpa és plasztika látható volt az Iparművészeti Múzeumban.

Budaörs, 2012. február 4.

Díjak: Ferenczy Noémi díj (2005.)

www.babospalma.hu

www.oviart.hu

„Az első friss, tavaszi-napsütéses vasárnap történt. Jókedvűen hozzáláttam ebédet főzni. Megfogtam az újhagymát a salátához…levágtam a bajuszát. Már dobtam volna a szemétbe, néztem a buja gyökérzetét, aztán megsajnáltam. Lerohantam a műhelybe. Korongoztam egy nagy tálat és belenyomtam a kusza gyökeret: Vasárnapi ebédmaradék – ez lett a címe.

A Tál nem akármilyen edény. Üzenetet lehet vele közölni. Esküvőre kértek tőlem egy sámán-tálat! Kettőt is csináltam, de elvitték mindegyiket. Jó kis fejtörést okozott. Összeszedtem minden jelképet. Holdat és napot, mely összeköti eget a földdel, vogul mintás kígyók tekeregnek, békák ugrándoznak, emberkék táncolnak vadul. Legyen nagy a vidámság, gondoltam. Lett is

Egyáltalán nem zavar, ha különleges kéréssel találkozom. Volt néhány nehéz megrendelőm. A magyar grófnő például! Egy Loire menti kastély úrnője. Birtokán az egyik épület a magyar-francia kapcsolatok házaként működött. Rég volt. Felkért az egyik vakablak beépítésére. Valami magyarost rendelt. XIX. századi mézeskalács életképeket, szántóvetőt, huszárt, hintót, lovat… – javasoltam. Tetszett neki a gondolat, de ragaszkodott az eredeti harsány színekhez. Én a téglafalhoz árnyaltam volna. Végül elkészült ez is, az is. Neki aprólékosan kifestettem a mentét pirosra, csizmát feketére, nadrágot kékre. Becsület szóra -nem adhatom oda senkinek- nálam hagyott egy ódon mázast. Végül megtarthattam a gipsz formát is.“

A műhelyben

„mama szag van!“ – mondja Réka lánya, mikor belép a kemencéből áradó égő agyag és ásványok kénes levegőjére. Ő ebben a finom-meleg, szagos világban nőtt fel. Sokáig működött az Akadémia utcában házuk padlásán egy hatalmas kemencével a műhely. Ült a korongozó padján, mint egy trónon. Keze közt pörgött a porcelán-vékony gömböc váza: „Játsszatok az agyaggal!“ – buzdított.

Tanítaná most is ötlete százait. Mire jó a nyújtófa, a damil, vagy bármi, ami a kezünkügyébe kerül. Ami mégis örök talány…. az a máz! A mesteri mázazáshoz alapos ásványismeret, érzék, ügyes kéz kell.

„Kecskeméten még lehet sómázas kerámiát égetni. Veszélyes eljárás. Zsolnay is ismerte a technikát. Saját receptem szerint különböző ásványokkal aládolgozom a kerámiát, ezer fokra hevítem. Lasssúú visszahűlés mellett konyhasó oldatot spriccelek rá. Az eredmény egyszeri és megismételhetetlen. Olyan, mint a márvány.

Nehéz időpontot kapni. Egyik áhított alkalommal nagyméretű reliefen dolgoztam. Hajnali két óra volt már, sürgetett az idő. Csak raktam és raktam a rétegeket. Nem bírta a súlyát az agyag…összerogyott. Dühösen begyúrtam az egészet. Kábultan kivettem egy maréknyit. Ebből lett az Indulat-szobor.“ Ez lett új műhelye védőangyala. A sok angyal közül az egyik…

Budapest, 2010. november 21.

Tanulmányok:

Kerámia szakmunkás vizsga: Hódmezővásárhely (1966)

Matematika-rajz szakos tanári diploma: Szegedi Tanárképző Főiskola (1971)

A Művészeti Alap tagja.

1971-1980. Iparművészeti Múzeum műtárgymásoló műhelyében kerámikus

1975-1981. Zebegényi Szabadiskola, kerámia tanár

Művek köztéren és közgyűjteményben (példák):

Kütahya (Törökország), Havanna (Kuba), Kossuth Múzeum falikerámiák

Janus Pannonius Múzeum (Pécs): kisplasztikák

Elhunyt: 2012

 A gyűrűről többnyire az ujjra húzott ékszer jut az eszünkbe. Még azon sincs mit csodálkozni, ha az ujj köré egy macska farka tekeredik. Az már kicsit furcsa, ha egy hegyi kecske ágaskodik a gyűrűs ujjról. Különlegességük annyira meggyőző: mindkettőről kiállítási plakát készült.

 ..

„Készítettem két ujjas gyűrűt, marokékszert. Aztán mindenféle lényeket találtam ki.”

Tetszett az embereknek. Az ilyen sikerekre felfigyel a szakma is. Az egyediség, lényecskék és herkenyűk világa megragadja a fantáziát. Különösen, ha ezüstből készülnek.

A nemesfémet minden kultúra tiszteletben tartja. Nincs ez nálunk se másképpen. Arra azonban senki nem gondolt, hogy a hivatalos fémjelzéstől megsérülnek a szoborszerű ékszerek, amiket ezért meg kell semmisíteni. „Egyedi tárgyakkal kezdtem és hirtelen egy számomra idegen helyen, a piacon találtam magam.”

„Elegem lett. Már korábban is készítettem ezüstből asztali ékszert. Arra gondoltam, miért nem csinálom nagyban ugyanezt a formavilágot. Azóta kerámiával dolgozom.”

Az Iparművészeti Főiskolán Fémműves tervező szakon végzett, szerencsére nem vett részt azokon a kerámia órákon, ahol az a dogmatikus szemlélet, hogy gipszet és mázat távol kell tartani egymástól. Így történhetett, hogy merő kíváncsiságból összekevert mázat és gipszet, a miből egy izgalmas, máig használatos felület lett.

„Mindenfélét mondanak mire hasonlítanak ezek a tárgyak. Emlegetnek ősi kultúrákat, pedig ezek nem mások, mint a fejemben megszületett állatok és figurák.

A samottos agyaggal dolgozni nagyon hálás, mert stabil, bátran használhatom a lehetetlent.”

Néha visszatér az eredeti műhelybe és érmészként dolgozik. Nevéhez fűződik a Millennium alkalmából a Nemzeti Bank által kibocsátott 3000 és 20000 ft-os pénzérmék.

Lesznek-e még valaha ezüst ékszerek? Most is készít, de kerámiából. Igaz csak ritkán, mert kevesen értik és értékelik az aprólékos precíz munkát és különleges mázazást

Telki, 2013. január 31.

Kavargatja a teát. Jó leülni egy kicsit. Mindjárt indul a gyerekekért az iskolába. Az asztal közepén a ‘Mindennapi útmutató’. Kezébe vesz egy négy oldalú dobókockát. Mit üzen a tábla? „Azt a lehetőséget kínálja, hogy a nap folyamán előforduló szituációkban arra a hozzáállásra irányítsa a figyelmemet, amit a dobás után ‘kiad’ a tárgy.” Mára a TÜRELEM jött ki.

„Ennek a tárgynak elkészítettem korábban egy 2×2 méteres rokonát. Dobópárnákkal lehetett eltalálni szavakat. 64 olyan szót gyűjtöttem össze, amiket ritkábban lehet hallani, mint az út, erény, tapintat, hála, felelősség… A látogató feltehette a kérdést a jósda felé, hogy milyen útmutatást kínál egy adott élethelyzetre, amiben éppen volt.

Élmény volt nézni, hogyan használták az emberek: ki behunyt szemmel, más a táblát szuggerálta dobás előtt, volt aki egyenként próbált megcélozni egy-egy kockát, akadt, aki háttal állva a válla fölött dobott.

A Főiskolán kezdtem el záródásokkal foglalkozni, hogy elnyújtsam a tárgy felfedezésének idejét. Arra ingereltem a nézőt, hogy foglalkozzon a tárgyammal, míg rá nem jön a nyitjára és ezáltal tegye saját személyes tárgyává.

Később használati tárgyakat készítettem, órákat, egyszerű hangszereket és különböző egyszemélyes türelemjátékokat. A türelemjáték egy nagyon jó meditációs lehetőség.

Szeretek olyan tárgyakat készíteni, amik együttműködésre ‘hívják’ a nézőt. Csak akkor értelmezhetők, ha dobnak felé, megforgatják egy elemét, belekukucskálnak vagy ütögetik. Hogy mit lehet velük tenni, az egyértelmű.

Legújabban a különböző módokat szeretném megjeleníteni, ahogyan egymáshoz kapcsolódni tudunk egy párkapcsolatban. Ezt a térbeli YIN/YANG motívumnak is felfogható szobrot a néző az aznapi hangulata szerint illesztheti össze.

A Normafánál készítettem lenyomatokat a fákba vésett szövegekről, motívumokról. A hegesedett sebek a hamisítatlan történelmet közvetítik. Árulkodnak X-ről, Y-ról, világgá kürtölik az örök kamaszos vágyakat. Olyan fákról is vettem nyomatokat, melyek már piros karíkával meg voltak jelölve és kivágásra voltak ítélve.

Régen hallottam egy előadást, ahol az előadó azt fejtegette kissé nyersen, hogy nincsenek véletlenek, csak mi vagyunk éretlenek.

Telki, 2013. február 4.

2007 Ferenczy Noémi díj

Decorations: Ferency Noémi Award (2007)

Budapestre jártam gimibe. Mindig csodálatba ejtettek a múltszázad eleji bérházak és paloták lépcsőház burkolatai és terrazzoi. A franciák és a spanyolok ma is vitatják, ki volt az első 1883-ban, aki elkezdett cementlapokat gyártani. Nálunk is elterjedt, majd szinte teljesen kihalt a gyártás, csak külföldről hoztak be készterméket.

Az Iparművészeti Egyetemen kerámia szakán kezdtem tanulni. A cementtel akartam foglalkozni, majd átmentem Sopronba, az Alkalmazott Művészeti Intézetbe. Probstner János meghívott Kecskemétre a Kerámia Stúdióba, ahol elkezdhettem a kísérleteket. Nagy szabadságot kaptam és a diplomamunkámat is ebből írtam.

A Kozma ösztöndíjnak köszönhetően nyugodtan dolgozhattam két évig a témán, de nem találtam kivitelezőt. Van egy mozaiklap gyártó, hasonló technológiával, de a felső felületbe apró szemcsés kőzúzalékot kevernek, amit a száradás után fel kell csiszolni. Kis mintaválasztékot kínálnak főleg középületekhez. Nem volt mit tenni, a falunk szélén kitakarítottuk a disznóól egyik sarkát és elindítottam a manufaktúrát.

Kézi munkával állítjuk elő a lapokat. A minőség nagyon függ az alapanyagtól. Már minden bányát kipróbáltunk. Nehéz a folyamatosan megbízható forrást megtalálni. Finomra őrölt mészkövet használunk. Vicces reggelente a nyomokból látni, milyen állatok jártak éjjel vendégségben.

A mi cementlapjaink felülete finom masszából készül, teljesen sima. Ránézésre az égetett kerámiából készített metlahira hasonlít. A cementlap izgalmasabb, egyedi, van benne pici esetlegesség. Végtelen a minta és szín választék. Felülete természetközeli, jó lépkedni rajta, nem rideg. Szeretem benne a matt selyemfényt. Valószínű fényes-csempe fóbiám van.

Gyűjtöm a régi cement lapokat, kutatom a magyar minta kultúrát. Néha lelkiismeret furdalásom van, mert azt gondolom túl keleties némelyik motivumom. Ezért örültem meg nagyon, mikor az egyik alapmintánkhoz hasonló – mi csak az ötvenesnek hívjuk- előkerült egy bontásból. A szecesszió is közel áll hozzám. Fémbetétekkel is készült egy kollekció, de ahhoz kifinomultabb technológiára és beruházásra van szükség.

Nehéz döntés a manufaktúra mérete, forgalma, ügyfélkörének bővítése. Folyamatosan jönnek megrendelések, de többet is tudnánk. Tele vagyok tervekkel, de semmire sincs elég idő. Borka lányom hat hónapos, egy tündér, jól viseli, hogy állandóan dolgozom.

Megrendelőink a saját igényük és izlésük szerint maguk állítják össze a színterveket a honlapunkon megadott program segítségével. Néha furcsa színvilágot kapunk. A műszak végén az üzemben a ‘fiúk’, a megmaradt színekből állítják össze a saját variációjukat. A sikeres darabokból áll a ‘maradanyag készlet’. Maga az aranybánya.

Amerikából telefonáltak. Nem értettem a nevét, de mondta, hogy venne tőlem csempét. Valamelyik gyűjtőportálon láthatta a munkáimat. Elképzeltem, ahogy innen szállítok a tengeren túlra, és környezetvédőként minden porcikám tiltakozott. Amerikában sok kiváló gyártó van -mondtam- vegyen ott és letettem a telefont. De újra, meg újra hívott.

Egy nap megkérdezte ismerem-e a Kontrol film rendezőjét? Mert ő együtt dolgozott vele. Gondoltam biztosan az egyik kezdő operatőr. Továbbra sem tudott meghatni. Egy este az öcsém keresgélt a youtube-on. Egyszer csak hallom ugyanazt a hangot, amit a telefonban. Te! Ki ez? Három hete ezzel az emberrel beszélgetek. Matt Dillon volt. A new yorki apartmanjába végül mégis szállítottam.

Padragkút, 2013. augusztus 1.

Nyughatatlan fiatal művészek bevonásával alapították a művésztelepet 1978-ban. A Kecskeméti Tanács (az állam) biztosított anyagi alapot, a nyugati ideológia megszűrve, de átszivároghatott kelet legboldogabb barakkjába, Magyarországra. Kecskemét rapid módon felkerült a képző- és iparművészet nemzetközi térképére. Özönlöttek a művészek. 42 ország 400 művészének 3000 alkotásból álló gyűjteménye nemzeti kincs!

A Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ma is a hazai keramikus szakma egyedülálló központja Magyarországon. Világhírének köszönhetően számtalan nemzetközi művész megfordul itt, igazi szellemi és alkotóműhely.

A kemence nyitása nyilvános nap. Masakazu Kusakabe keramikus és neves kemenceépítő mester tavaly irányított egy kemenceépítő workshopot. Ezen a nyáron fatüzes mázakra specializált szimpóziumot tartott Kecskeméten a MOME-n végzett, illetve jelenlegi kerámia szakos hallgatóinak, Néma Júlia tanítványainak és a résztvevő külföldi művészeknek.

A gáz és az áram megjelenése előtt a kerámiát mindenhol fatüzelésű kemencében égették ki a fazekasok. A történeti korokban a fazekasságok agyaglelőhelyekhez kötődtek, ez az oka annak, hogy Kínában –ahol kiváló kaolin lelőhelyek vannak, ami a porcelán fontos alapanyaga–, fedezték fel először azt, hogyan lehet magas tüzű kerámiát, kőedényt és porcelánt létrehozni és kiégetni.

Kínából Koreán át Japánba terjedt a tudás, a japánok pedig sajátosan magukévá formálták a kerámiakultúrát. A múlt század elejétől nyugati fazekasok és művészek sokasága igyekezett belőle tanulni.

Magyarországon a geológiai adottságok miatt tradicionálisan a vörös agyagok alacsony hőmérsékleten való égetése terjedt el. A magas tüzű égetési kísérletek az 1970-es években kezdődtek meg a keramikusok körében. Ebben nagy szerepe van ma is a Stúdiónak.

A magas hőfokú fatüzes égetés sajátsága, hogy az égetőtérben utazó fahamu lerakódik a kerámiákra, foltokat hagy, illetve megolvadva zöldes mázat képez, ezzel egyedülállóvá tesz minden tárgyat, akár mázas, akár mázatlan. Az egyik legegyszerűbben létrehozható máz maga az alacsony tüzű fazekasagyag, ami az edényre felhordva sötét mázzá olvad a felületen.

A Mester nem csak a mázakat és égetési módokat mutatta be a résztvevőknek, hanem igyekezett minél többet átadni abból a szemléletből, ami a fatűzzel dolgozó japán keramikusok sajátja és ami szorosan kötődik a teaszertartás esztétikájához.

A kerámia anyaga folyatosan mozog, él, amíg ki nem jön a kemencéből, ahogy valaki mondta: az elektromos kemencében elkészülnek a tárgyak, a fatüzelésűben megszületnek.

Érdekes megfigyelni a japán emberek tárgykultúra és ezen belül a kerámia iránti érzékenységét. Látható, ahogy a generációról generációra öröklött tárgyakhoz viszonyulnak, ahogy ezekhez a tárgyakhoz hozzányúlnak… mindenben ott az igényesség, a finom gondoskodás, a tisztelet. “Ne legyen sok tárgyam, csak egy-két személyes, de azt meg kell becsülnöm.”

Kecskemét, 2013. augusztus 1.

Ápolt, tornácos házak között, a svábosan rendezett utcában még a hőség sem olyan nyomasztó. Elhagyva a világhírű Kálvária dombot, a jobb oldalon ott a romos fal, benne a színes ablaküveggel. Mellette nyílik a kapu: „Ez a polányi címer, azért tettem bele, hogy ne legyen huzatos az udvar.”

.

Szürreális kertbe lépünk. Kiszáradt fatörzseket éltet tovább az üvegboborék, öklömnyi gömbök ringanak az ágakon.

Fűcsomók között derékig érő fénylő szobrok. Lábunk előtt összeolvasztott sörös palackokon antennákat zizegtet a szellő.

„Húsz évig érlelődött bennem, most végre hozzáfogtam a kopjafa sorozathoz. A lét alaptörvényeit vésem színező üvegcsapokba, melyeknek csak pár morzsájától is palackok százai lesznek kékek vagy zöldek.

Művészeti gimnáziumba jártam kerámiára és elsőként végeztem üvegszakosként a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen. Marosvásárhelyen a Prodcomplex üveggyárnak lettem a formatervezője. Dísztárgyakat, poharakat gyártottunk. A 13 év alatt hatszáz új termékem került sorozatgyártásba. Én voltam az első képzett tervezője a gyárnak, de frissen végzettként sokat tanultam az idős szakiktól. Szabad kezet kaptam, használhattam aranyat, platinát, ólmot, ami csak eszembe jutott.

Nyárád-Gálfalván a szülőfalumban építettem egy saját műhelyt. Pont kész lettem vele, amikor megjött a hivatalos értesítés, hogy áttelepedhetünk Magyarországra. 1986-ban költözött a család, 40 éves voltam, amikor újra kezdtem az életemet. Senkit sem ismertünk. Az Ajkai Üveggyárnak lettem a designere. A rendszerváltás után azonban gyorsan elkoptak a kollégák, megváltozott a hangulat. Inkább eljöttem.

Magyarpolányban kezdtem építeni egy üzemet, de az anyagiak miatt nem indult be a termelés. Ezt a kis házat rendeztem be műhelynek. Jelentkeztem a fővárosi Fasori Evangélikus Templom 56 m2-es színes üvegablakának rekonstrukciójára. Referenciaként a veszprémi Megyeháza Szent István termének ólomablakai és a témához készített saját ablak részlet szolgált. Mire kész lettem vele, már majdnem tudtam úgy dolgozni, mint Róth Miksa idejében. Elnyertem a munkát.

Kerámiát oktatok a művészeti iskolában és szakköröket vezetek. Idén, felkérésre, meghirdettük első alkalommal az üvegtábort. A szülök nehezen értik, nincs mitől félteni a srácokat, amikor izgatottan kotorásznak az üvegcserepek között, hogy összerakják életük első kaleidoszkópját.”

Minden megvan itt, ami a kerámia és az üvegformázásához kell. Égető kemence, korongok, kis huta, rogyasztó kemence, polírozó gépek. Van egy furcsa eszköz a millefiori készítéséhez és egy antik lámpa ebből a különös üvegből.

A padláson sem sonkák lógnak, hanem itt található egy kis bemutató terem, ahogy mondja a „receptes könyv”. Itt minden technikára és technológiára van egy-egy példa, amit élete során használt vagy kidolgozott. Ha kíváncsiak arra, hogyan kell „beleharapni” az üvegbe, miféle egyéb varázslatokra képes az ember, akkor menjenek és keressék meg a „szalmakalapos polányvégi üvegest”!

Magyarpolány, 2013. augusztus 18.

„Készítek egy tálat, a közepébe gömböt korongozok, ettől nagyobb lesz a kályhaszem hőleadó felülete. Utána egy fakeretben négyszögesítem. A műhely kályháját egy nyári táborban kezdtük el.Negyed magammal korongoztuk. Talán egy év is eltelt, mire a 250 csempe elkészült. A gömbökből meg tudom mondani melyiket ki csinálta.

Van laposan széles, erőteljesen nagy gombócos, helyes kis kerekded, körömmel vagy szerszámmal karcolt. „Eredetileg kerekre tervezték, ovális formáját Nagy Benedek szobrász javasolta, így nem lóg be annyira a térbe. Nagyon szép és jól működik. 24 éve fűtünk vele és még egyszer se kellett átépíteni.

Télen is jövök mindennap a fazekas műhelybe. Szeretek itt lenni. Megrakom a kályhát. Kiteszem az eleséget, az etetőkön nyüzsögnek a madarak. Csak oda állok az ablakhoz és fényképezem őket. Mindig felbukkanak különleges fajták is. Egy időben szenvedélyesen ‚gyűjtöttem‘ őket, még kiállítást is rendeztünk a képekből.

Harminc éve történt: a móri Lamberg kastély romos kútházát már bontották, amikor Szele István a Művelődési Ház igazgatója, Győri Zoltán az Építési Osztályról és Nagy Benedek szobrász elhatározták megmentik a kis barokk épületet. Nagyközségi támogatással és nagyon sok társadalmi munkával újjáépült. A kút két méter mélyen vissza lett ásva, le lett betonozva. Most ott van az agyagtároló. A tetőcserép feladogatásában már én is segítettem.“

„Hagyományőrző tárgyakat készítek. Számomra a szép forma és a jó használhatóság a legfontosabb. A fazekas műhely a Móri Képző- és Iparműészeti Szabadiskola része. Évközben a Bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola móri tagozata tart itt oktatást gyerekeknek. Nyaranta alkotótáborokat tartunk felnőtteknek.

A műhelyben egyedül vagyok Kóborral, a kutyámmal, aki itt is lakik. Mégsem vagyok magányos. A parkban jönnek-mennek az emberek. Időnként engem is meglátogat valaki. Barátok, volt tanyítványok, túristák beszélgetni.“ Télen csönd van és béke. A ház finom meleg, a sült krumpli illatos, forró teát kortyogatunk hozzá. Jó itt.

Mór, 2012. július 5.

További információk: moriszabadiskola.hu

Elérhetőség: kovatsuto@gmail.com

„Nagyapám parasztember volt. Szikár termetű, hallgatag. Szerette a szépet, egyszer egy derék szénáért cserélte ezt a nagy butellát. Mérges is volt nagyanyám. A butellákért én is megőrülök! Képes voltam vizes pincében, téglákon ugrálva bemenni egy szép darab lerajzolásáért.Nagyon romantikus gyűjtőutak voltak ezek, amik aztán a Néprajzi múzeum cserépgyűjteményében folytatódtak és fejeződtek be.

Csodálatos életem volt a tanyán, ahova a TSZ beköltöztetett egy kovács és egy bognár műhelyt is. Hajnalban keltem, s a sok magam által kitalált játékkal elfoglaltam magam egész nap. Később rám bízták a malacok őrzését, nehogy kárt tegyenek a kukoricásban. Vittem a zsebemben a három forintos klasszikusokat és amilyen rafinált, okos állatok voltak, látták mikor merülök el úgy az olvasásba, hogy beszökhetnek egy kicsit a tilosba. Ezért szoktam viccesen mondani, hogy a műveltségemet a disznók mellett szereztem.

Szép nagy tanyánk volt. A szobában állt egy régi hangverseny zongora. Ehhez kötődik az utolsó gimnáziumi mulatságunk emléke is. Kijöttek az osztálytársaim. Apám zongorázott, szép bariton hangján énekelt, égett a petróleumlámpa, óriási buli volt.

Hogy ne kelljen messze járni a tanyasi iskolába, beadtak Mezőtúrra a nagymamához. Megnyomorított, hogy nem a tanyán éltem. Hiányzott minden: az állatok, a fák, a pacsirta dala. Itt a tanyasi, csendes szünetekben kezdtem agyagot formázni, majd a gimi mellett korongozni tanulni. Az első szakmai iskolám a túri Fazekasházhoz kötődik, ahol le is tettem a szakmunkás vizsgát.

Amikor Veresegyházra költöztünk még nem volt itt ekkora élet. Sok kedves művész kollega lakik itt. Szinte egyetlen hely kis hazánkban, ahol a középületeknél megbízást kapunk. Legutóbbi munkám is az itteni új református iskola kerámia dekorációja.

A tervezésnél inkább ösztönös vagyok, mint racionális. A munka gyakran olyan, mint egy meditáció. Ebben sokat segít nekem az irodalom, a hangoskönyv vagy a a rádiójáték gyűjteményem egy-egy darabja. A munkám során állandóan ezeket hallgatom.

Gyerekkorom óta kedves szórakozásom, hogy alaktalan foltokba képeket képzelek. Így született Mária és Krisztus rajzom a műtermi kanapé fölötti plafon foltjaiból.

A műhely a kertben folytatódik. Itt van a „raku“ kemence, amiben egy különleges színvilágot létrehozó égetést alkalmazunk. A mázasra égetett, izzó tárgyat e kemencéből kivéve, földbe takarva hűtjük. Ezzel hozzuk létre e különleges színvilágot. Eredetileg a japánok találták föl és alkalmazták a teaszertartások edényeihez. Ma már mindenütt ismerik és gyakorolják a kerámikusok a világon.“

Igazi szenvedélye a tóépítés és a kert. Erre mindig sikerül lopni egy-egy órát a munkától. Nem egy barátnőjét „megfertőzte“ a szenvedéllyel, akiknek aztán kénytelen volt segíteni tavat és csobogót álmodni.

Veresegyház, 2011. szeptember 8.

A móri Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítványát 22 éve magánemberek, művészek, mesteremberek alapították, a helyet a Móri Önkormányzat adja. 1994 óta nyaranta művésztelepet és nyári táborokat szerveznek hivatásos képző- és iparművészek részvételével illetve gyerekek számára. .

Mór központjában, a későbarokk stílusú Lamberg Kastély volt gazdasági épületeit a helyi művészközösség önkéntes munkával alakította át a művésztelep igényeinek megfelelően. A hely infrastruktúrájának fejlesztését és fenntartását az Alapítvány saját erőből fedezi.

A helyre hozott kútházban működik a fazekas műhely, a volt szamár- és lóistálló a felújítás után jelenleg műhelyeknek és egy kiállító teremnek ad helyet.

A műhelyekben szakemberek és mesterek vezetésével a magas művészetekben és népi mesterségekben meglévő technikai ismeretek átörökítése és tanítása folyik.

Egész évben nyitva áll a kortárs hazai és nemzetközi művészeti élet szereplői számára. A művésztelepen készült alkotások képezik az Alapítvány állandó kiállításának alapját.

Az egyes műhelyek önfenntartóak, év közben művészi kivitelezési munkákban működnek közre.

Több műfajban tevékenykednek: Hagyományos népi fazekasság, cserépkályha készítés, rakuzás,

szobrászat, viaszveszelytéses és precíziós bronzöntés, kézműves kovácsolás,fafaragás, nemeztextil falikárpit,

tűzzománc, grafika és szitanyomás, fotózás és camera obscura, művészkönyvek.

Állandó jelleggel sem állami, sem önkormányzati pénzügyi támogatásban nem részesül.

Állandó fizetett munkatársa nincs. Az Alapítvány tagjai önkéntes és ingyenes munkájukkal több millió forinttal gyarapítják Mór város vagyonát.

A közösség tagjai becsülik egymást, és a vezetésükre bízott műhelyeket. Nyitott szellemben és kultúrált körülmények között fogadják a vendégként érkező művészeket és megrendelőket.

Mór, 2012. augusztus 2.

A bejegyzés a www.moriszabadiskola.hu honlap anyaga alapján készült saját fotóanyagunkkal illusztrálva.

Holtfáradt volt mindenki.

Három napig raktuk a fát Olsen anagamájába. A fatüzes égetéshez kitartás, tudás és tapasztalat kell. Ismerni és tudni kell olvasni a tüzet. Nemcsak művészet, igazi mesterség.

.

Japánban és Amerikában tanulmányoztam a magastüzű fatüzes technológiát. A legtöbbet Frederick L. Olsentől tanultam. A saját kemencémet is az ő tapasztalatai alapján építettük. Mivel itthon ez még szokatlan eljárás, tanítom az egyetemen (MOME) és könyvet írok róla (ami a Scolar Kiadónál fog megjelenni márciusban).

Először a Távol-Keleten égettek magastüzű kerámiát. A porcelán és a kőedény jól bírja az 1300 °C feletti hőt. Vannak, akik arra ügyelnek, hogy a porcelán makulátlanul tisztán égjen ki, ezért égetőtokokba helyezik a tárgyakat. Ha a porcelánt szabadon hagyjuk, a tűz nyomai megjelölik, a hamu pedig zöldes mázat képez rajta. Japánban szándékosan kezdték használni díszítésképpen a kemencében az égetés alatt képződő hamumázat.

Lassan a nyugati kultúrába is beszivárgott az elemeknek tág teret engedő égetési mód. Aki természetes hamumázas tárgyat készít, az a kemencében komponál, lánggal fest. Ahogy egymás mellé-alá-fölé rakatoljuk a tárgyakat, a lángok elől takarásba kerülnek a felületek, fotogramszerűen foltok keletkeznek.

Míg a gázkemencében szabályozott körülmények között ég ki a porcelán, addig a fatüzelésű anagama kemencében keményebb világ van. Zuhannak az égő fahasábok, lassan durva, vastag felületet képeznek a tűztérben elhelyezett tárgyakon, a hamu továbbszáll és ráolvad a felsőbb régiókban felhalmozott edényekre is, közben a lángok kíméletlenül nyaldossák a „hófehérke” porcelánt.

Mivel ez a fajta égetés tele van esetlegességgel, olyan művészeket vonz elsősorban, akik lazábban kezelik az anyagot. Az én szigorúságom a közép-európai konstruktivista hagyományokban rejtőzik. Egy olyan közegben sikerült az alapokat elsajátítanom, ami meghatározta világlátásomat. Talán pontosan ez az izgalmas, hogy ilyen háttérrel nyúlok ehhez a technikához.

Szeretem a szélsőségeket. A vékonyra nyújtott papírporcelánt lapszerűen kezelem, pontos illesztésekkel olyan geometrikus tárgyakat építek, ami a fatüzes világban igen szokatlan.

A finom szerkezetű, törékeny építményeket a kemencében a brutális erők aztán életre keltik. Egy építés közbeni érintéssel, majd a láng irányába helyezéssel tudom befolyásolni a mozgását és színét. De a végeredményt soha nem lehet előre látni.

Kevesen korongozzák itthon a porcelánt. Főleg öntik. A papírpéppel összegyúrt porcelánnak jobb a nyers szilárdsága, ezért könnyebb vele dolgozni. A Keresztút 14 darabos sorozatát és reliefjeimet is papírporcelánból készítem. Ha tisztán, fehéren akarom őket látni, gázkemencét használok, ha élőbb, színesebb tárgyakat szeretnék, fatüzes kemencében égetem őket.

Az Olimpia étterem séfjével és főpincérével indult a közelmúltban egy együttműködésünk. A hamumázzal olyan organikus felületű tányérokat készítettem, ami a gasztronómiában nálunk még teljesen újnak számít.”

A világ élvonalában számon tartott művésznél teázni sem akármilyen élmény. Lemorzsol egy darabot a puerh teából és kiválaszthatjuk, kinek a csészéjéből isszuk a kissé füstös ízű finom italt. Én az Olsen csészét választottam.

Budapest, 2013. január 19.

Díjak:

2013. Ferenczy Noémi-díj

2008, 2009 Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj

2003—2005 Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj

2003 Magyar Formatervezési Díj, termék kategória

2012— az International Academy of Ceramics (IAC) tagja

Elérhetőség: nemajulia[kukac]spavia.com

www.nemajulia.com

Mulandóság vagy ébredés? Rejtély marad. Holt anyagba bezárt szem, a másik szemhéj alól résre nyíló tekintet mit jelent? Az öntudatra ébredést, vagy a nyugodt beletörődést sorsunkba, hogy a dolgok szerte foszlanak, majd újra teremtődnek. Mindenki visel álarcot. Ennek felismerése együtt jár önmagunk megismerésével. A maszk tehát hozzátartozik egyéniségünkhöz.

Régi kultúrákban, a keleti és az inka birodalmak idején a maszkok szimbolikus, kultikus tartalmat hordoztak. A csigaspirál a lélek jele, az arany jelenti a napot, a nap maga az élet, a tudás.

Fatörzsről vettem le a mintát. Valódi levelek, karakteres lágyszárúak lenyomatait is használom. Nem tudok ellenállni a pásztortáskának, a különleges struktúráknak. Horvátországban találtam egy karó tetején ezt a kiszáradt sárgadinnye héjat. A pecsételő mintákat habsamott téglából faragom.

A fazekassághoz hagyományosan hozzátartozott a specializáció. Voltak a köcsögösök, a tálasok… A keramikusoknál is megvannak általában a jellemző tárgyak. Hozzám a maszk és a vesszős tál kapcsolódik.

Egy iparművészeti kerámiának szerintem az a feladata, hogy a tárgynak használaton kívül is legyen létjogosultsága, adjon valami többletet a funkción túl. Veresegyházán van egy titkos helyem, ahol begyűjtöm a fűzfa vesszőt. A tálakhoz kellenek fülnek.

Samottos agyagból dolgozom. Jól formázható és jól tűri az égetési viszontagságokat.

A fémoxidokat tartalmazó mázzal bevont tárgyat izzón vesszük ki a kemencéből és faforgáccsal kevert homokba temetjük. A fa begyullad, de nem jut levegőhöz, ezért az oxidból vonja el az oxigént az égéshez. Így a tiszta fém, többnyire a réz, megjelenik a tárgy felületén. A kitakarás előtt öt-hat percet várunk… Ez a néhány perc a legidegfeszítőbb és a legizgalmasabb.

Őszintén boldog vagyok, hogy Kun Évánál együtt égetünk. A meglepetés örömét olyan jó valakivel azonnal megosztani. Noha már több évtizedes rutinunk van, nem lehetünk soha biztosak abban előre , milyen szinek, hol keletkeznek. A raku káprázatosan boszorkányos! A raku varázslat a nagyobb felületeken és a kis tárgyakon is hat, legyen az egyszál-virág váza vagy a bőség szaru. Néha visítunk a gyönyörűségtől.

Budapest, 2012. március 11.

Elismerések /Recognitions

OKIT (Országos Képző- és Iparművészeti Társaság) megválasztott elnöke

Csokonai díjas