„A forradalom után, fogalmunk se volt arról, mi történik Nyugaton. A művészeti életről is csak elvétve érkeztek hírek, arról például, hogy ott a hatvanas években minden a kockáról szólt. Elhatároztam, hogy elkészítem a legtökéletesebb porcelánkockát. Ott volt előttem a legtisztább, hófehér anyagból a legszabályosabb mű, de hogyan tovább? Mérges lettem, egy vasdarabbal belecsaptam. A rideg tárgyban egycsapásra megjelent az élet. De az ütést gyengének tartottam. Próbáltam csúzlival is. Végül egy malaclopó köpenyben áthoztam a szomszéd légpuskáját és a pincében lőttem hasábokra, kockákra. A geometrikusból organikus formák lettek.” A lőtt és robbantott munkák tovább erősítették az akkor már Faenzai-nagydíjas nemzetközi hírnevét.

Díszlettervező lesz, határozta el és jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. Akkor még két hétig tartott a felvételi. Az első meghallgatáson a rajza alapján közölték: tehetségtelen. Mehetett vissza a rajzterembe. Soha nem tanult rajzolni, de életbevágó volt, hogy felvegyék, különben beviszik három évre katonának. „Egy kék köpenyes, tanárszerű ember méregette mit csinálok: ’Mester jöjjön velem.’ Átvitt egy másik helyre: ’Ide üljön!’ Akkor derült ki, hogy addig kontrafényben csak a kontúrját láttam a modellnek, úgy azt ma sem tudnám megrajzolni.”

A köpenyes jótevő Borsos Miklós volt. „A diploma után fogalmam se volt mit fogok csinálni. Valamiért bementem az egyetemre. A folyosón találkoztam a professzorral. Köszönésemre morgott valamit. Már messze járt, amikor hirtelen megfordult: „Mester, maga itt marad tanársegédnek! Ha meg tudta tanulni, meg is tudja tanítani.”

A szénszünet idején, mikor se otthon, se a főiskolán nem volt fűtés, kijárt az állatkertbe rajzolni. Egy folyton izgő-mozgó állatot pedig nem lehet a szokásos módon lerajzolni. „Meg kellett tanulni az állatot, az anatómiát, aztán megjegyezni a mozgást. Élveztem, csak ne vette volna át a ruhám az oroszlánszagot!” A módszert átadta a diákjainak is. 52 évi tanítás mellett kísérletek sora és kalandos sorsú kerámiák, szoborsorozatok alkotják az életművet.

’Lemész Hollóházára és megváltod a világot.’ Ezt már Juhász László, az akkor formálódó Iparművészeti Tanács alapító főtitkára mondta. Ő pedig komolyan gondolta, hogy a legjobbat hozza ki a gyenge minőségű, a kiégetésnél lágyuló helyi kaolinból. Lopótök, birsalma alakú öblös tárgyakat készített, mert ezek a termések követték a természet merevítő törvényeit és a porcelán is átvette ezeket.

Nem tetszett az igazgatónak. A küldetés végül botrányba fulladt, minden porcelángyárból kitiltották.

„Évtizedekkel később mégis meghívtak Herendre. Az igazgatóság azon tanakodott, hogyan lehetne reklámozni a céget. Javasoltam, küldjünk ki Velencébe a karneválra egy herendi mintás ruhába öltözött párt. A turisták majd fotózzák őket, a képük eljut a világ minden tájára. Aztán munkásnadrágot húztam, lementem a műhelybe és porcelánból alkottam meg a herendi mintába öltözött jelmezeseket. Senki nem hitt benne, míg nem jött egy svájci galerista: ’Miért nem ezt csináljátok?’ Erre szabad utat kaptam és elkészítettem a karneváli sorozatot.

Az agyag viselkedésének tanulmányozásából alakult a mű. A tökéletesen megformált alakok homoknyomásra úgy torzulnak, hogy természetesebbé válnak, mint eredeti állapotukban. Így születtek az antropomorf oszlopok is. A Minotaurusz sorozat pedig a férfi és nő közötti játszmákról szól.

A budavári ásatások idején a Budavári Palotába készült nagy méretű relief különböző korok feltárt rétegeit szimbolizálta. A rétegek közé boronatüskéket tervezett, hogy mint az összegömbölyödött sündisznó a védelem szimbóluma legyen. A borona tüskék végül nem kerültek a képbe, a kész művet az akkori kultúrvezetés utálkozva leverette. A szocialista realista eszmének a Közlekedési Múzeum mázatlan, terrakotta reliefje sem felelt meg. A mozgást imitáló háttérbe ágyazott különös járművek mégis fenn maradtak, igaz paraván takarásában. Most, ötven évvel később került elő a múzeum lebontásánál. Nemsokára a szombathelyi Schrammel múzeumban lesz látható.

Alátogatás elmarad! „A szerencsi iskola támogatás és pénz hiányában befejezte 35 éves működését. A Fúga Galériában lévő kiállítás még látogatható, ott érdemes körülnézni… Üdvözlettel, Fajó János” A 36. Nemzetközi Iskola és Művésztelep két hetes alkotótáborát július 15-29. közöttre hirdették meg. .

Bejelentkeztünk látogatónak, de lehangoló… sőt a fenti megdöbbentő válasz érkezett. A 2012-es tábor hirdetményében még ezt lehet olvasni: „Az alkotótábort 1976-ban Szatmáry István alapította Deim Pál, Csiky Tibor, Misch Ádám és Fajó János művészeti vezetésével. 1990-ben egyesületté alakult, hogy szakmai rangját és függetlenségét megőrizhesse. 1994-ben Szerencsre települt. Minden év július második hetétől kerül megrendezésre 80-140 fiatal részvételével, akik 4-5 országból jönnek a két hétig tartó táborba.

A művésztelep és iskola szellemiségét a geometrikus, konkrét művészet hatja át. A tiszta formát tanítjuk minden anyagban, technikában, elméletben és funkcióban. Itt, csak önmagunk kibontásával foglalkozunk a nap 24 órájában. Iskolánkban azt az életformát modelleztük meg, amely ehhez a munkához szükségeltetik. Az élet élésének – az egyén önmagához való eljutásának – specifikus életformáját, ami eltér minden konvencionálistól, átlagostól. Céltudatos és magunkra szabott.” (Fajó János)

Nyolc szekcióban működik a tábor. – tudjunk meg a nyílt felhívásból. Művészeti vezető: Fajó János Kossuth-díjas festőművész, aki egyben a kompozíciós alapismereteket adja át.

Természet utáni stúdiumokat vezeti: Pataki Balázs ipari formatervező művész, grafikus képzőművész,

Grafika rézkarc, linómetszet, szitanyomat ismeretek és gyakorlat Kovács Tamás László, grafikus-, szobrászművész vezetésével,

Fotótechnikák, fényképezőgép használatának tudását átadja Matkócsik András operatőr, rendező, forgatókönyvíró, a fotólabort vezetik: Stradovár Júlia, Galambos Eszter,

Design, kerámia, formatervezés, tárgyak, edények szekció Réthy Zsuzsánna szakmai felügyelete alatt,

Plasztikai stúdiomok, térplasztikák Kludovácz András iparművész irányításával,

Építészeti alapfogalmak, térbeli viszonylatok makettezése: Kapy Jenő DLA, Ybl-díjas építész,

Animációk, digitális építészeti gyakorlatok, érdekes képi-formai kísérlet megvalósítása: Botzheim Bálint építész támogatásával.

„Az Alkotótábori Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy felkutassa a tehetségeket, pótolja, amire a lezüllesztett gimnáziumi rajzoktatás nem képes és felkészítse őket a felsőoktatásba való bejutásra. Azon fáradozik, hogy tehetséges fiatalokat keressen, szűrje a homokból az aranyrögöket, mert tudja: minden népnek-nemzetnek – mint fúrónak a vídia – a tehetség, a rátermettség az eleje. Itt kezdődik a mindenfajta emberi felemelkedés és a gazdaság.”

„A résztvevők együttdolgozás utján válhatnak művésszé. Módszerének lényege az önkéntesség, Tíz éve a szabadiskola művészteleppel egészült ki, ahol már saját nevelésű, érett művészek is dolgoznak.”

Lezárult volna egy korszak? Mi lesz a tannal? Enyhe vigasz, hogy egyszer talán a hazai összművészeti oktatásban jeleskedő intézményről készül majd egy szakmailag kompetens tanulmány.

Mi csak annyit tehetünk az ügyben, hogy igyekszünk bemutatni minél több itt „nevelkedett” fiatal művészt, hogy átadjuk korszerű gondolkodás módjukat és megpróbáljuk menteni, ami menthető. A kiállítás megtekintésekor még fogalmam sem volt a fejleményekről. A NAGY látogatásra készültem, mint szoktam. A hevenyészve készített képeim talán visszaadnak valamit azokból az értékekből, amit az elmúlt 35 évben a Szerencsi Szabadiskola megteremtett.

Aki ezt a bejegyzést megtalálja, és elolvassa Fajó János kiállításmegnyitó beszédét (www.fuga.org.hu – 35 év Telkibányától) érteni fogja: mi a gondolkodás értelme és mi a nem öncélú művészet feladata?!

„…A legkisebb társadalmi részecske az egyén, azon múlik egy társadalom minősége. A személyiséggé művelt egyéneken áll vagy bukik egy nemzet jövője, és persze a társadalompolitikán, amely ezt felismerni képes és a tehetségeket tudatosan, programjaival segíti kibontakoztatni. Nem elé, hanem mögé áll! Egy ország attól szegény, békétlen, ha kiegyensúlyozatlan, ha nincs helyes értékrendje. Nem tudja, hogy mi az, ami fontos, fontosabb vagy felesleges luxus és ez irritálja polgárait. A szegénység csak az igazságossággal és a társadalmi perspektívával fogadható el. A hatalom fordított értékrendje a biztos pusztulásba, leépülésbe viszi az országot….” (részlet)

Budapest, 2012. július 15.

www.szabadiskola.hu

„Sziklák” sorozat (2019)

porcelán

A „Nagy szikla 1-2” 24 x 14×14 cm és 28 18×17 cm porcelán

„Fekete szikla 1” „Fehér szikla 4-5”  19 x 12×12 cm (különféle méret) porcelán

„Torony a sziklán 1-2” 16 x 15×10 porcelán

„Jéghegyek 1, 2, 3, 4” porcelán

Sziklák 1, 2, 4 porcelán

Sziklák 5, 6, 7 porcelán

Sziklák 11, 8 porcelán

Sziklák 10, 13 porcelán

Sziklák 9, 3 porcelán

Sziklák 12, 15 porcelán

Sziklák 14, 16 porcelán

Sziklák 18, 19 porcelán

Sziklák 17 porcelán