Kauker Szilvia

Budapestre jártam gimibe. Mindig csodálatba ejtettek a múltszázad eleji bérházak és paloták lépcsőház burkolatai és terrazzoi. A franciák és a spanyolok ma is vitatják, ki volt az első 1883-ban, aki elkezdett cementlapokat gyártani. Nálunk is elterjedt, majd szinte teljesen kihalt a gyártás, csak külföldről hoztak be készterméket.

Az Iparművészeti Egyetemen kerámia szakán kezdtem tanulni. A cementtel akartam foglalkozni, majd átmentem Sopronba, az Alkalmazott Művészeti Intézetbe. Probstner János meghívott Kecskemétre a Kerámia Stúdióba, ahol elkezdhettem a kísérleteket. Nagy szabadságot kaptam és a diplomamunkámat is ebből írtam.

A Kozma ösztöndíjnak köszönhetően nyugodtan dolgozhattam két évig a témán, de nem találtam kivitelezőt. Van egy mozaiklap gyártó, hasonló technológiával, de a felső felületbe apró szemcsés kőzúzalékot kevernek, amit a száradás után fel kell csiszolni. Kis mintaválasztékot kínálnak főleg középületekhez. Nem volt mit tenni, a falunk szélén kitakarítottuk a disznóól egyik sarkát és elindítottam a manufaktúrát.

Kézi munkával állítjuk elő a lapokat. A minőség nagyon függ az alapanyagtól. Már minden bányát kipróbáltunk. Nehéz a folyamatosan megbízható forrást megtalálni. Finomra őrölt mészkövet használunk. Vicces reggelente a nyomokból látni, milyen állatok jártak éjjel vendégségben.

A mi cementlapjaink felülete finom masszából készül, teljesen sima. Ránézésre az égetett kerámiából készített metlahira hasonlít. A cementlap izgalmasabb, egyedi, van benne pici esetlegesség. Végtelen a minta és szín választék. Felülete természetközeli, jó lépkedni rajta, nem rideg. Szeretem benne a matt selyemfényt. Valószínű fényes-csempe fóbiám van.

Gyűjtöm a régi cement lapokat, kutatom a magyar minta kultúrát. Néha lelkiismeret furdalásom van, mert azt gondolom túl keleties némelyik motivumom. Ezért örültem meg nagyon, mikor az egyik alapmintánkhoz hasonló – mi csak az ötvenesnek hívjuk- előkerült egy bontásból. A szecesszió is közel áll hozzám. Fémbetétekkel is készült egy kollekció, de ahhoz kifinomultabb technológiára és beruházásra van szükség.

Nehéz döntés a manufaktúra mérete, forgalma, ügyfélkörének bővítése. Folyamatosan jönnek megrendelések, de többet is tudnánk. Tele vagyok tervekkel, de semmire sincs elég idő. Borka lányom hat hónapos, egy tündér, jól viseli, hogy állandóan dolgozom.

Megrendelőink a saját igényük és izlésük szerint maguk állítják össze a színterveket a honlapunkon megadott program segítségével. Néha furcsa színvilágot kapunk. A műszak végén az üzemben a ‘fiúk’, a megmaradt színekből állítják össze a saját variációjukat. A sikeres darabokból áll a ‘maradanyag készlet’. Maga az aranybánya.

Amerikából telefonáltak. Nem értettem a nevét, de mondta, hogy venne tőlem csempét. Valamelyik gyűjtőportálon láthatta a munkáimat. Elképzeltem, ahogy innen szállítok a tengeren túlra, és környezetvédőként minden porcikám tiltakozott. Amerikában sok kiváló gyártó van -mondtam- vegyen ott és letettem a telefont. De újra, meg újra hívott.

Egy nap megkérdezte ismerem-e a Kontrol film rendezőjét? Mert ő együtt dolgozott vele. Gondoltam biztosan az egyik kezdő operatőr. Továbbra sem tudott meghatni. Egy este az öcsém keresgélt a youtube-on. Egyszer csak hallom ugyanazt a hangot, amit a telefonban. Te! Ki ez? Három hete ezzel az emberrel beszélgetek. Matt Dillon volt. A new yorki apartmanjába végül mégis szállítottam.

Padragkút, 2013. augusztus 1.