Kiss Miklós

Ápolt, tornácos házak között, a svábosan rendezett utcában még a hőség sem olyan nyomasztó. Elhagyva a világhírű Kálvária dombot, a jobb oldalon ott a romos fal, benne a színes ablaküveggel. Mellette nyílik a kapu: „Ez a polányi címer, azért tettem bele, hogy ne legyen huzatos az udvar.”

.

Szürreális kertbe lépünk. Kiszáradt fatörzseket éltet tovább az üvegboborék, öklömnyi gömbök ringanak az ágakon.

Fűcsomók között derékig érő fénylő szobrok. Lábunk előtt összeolvasztott sörös palackokon antennákat zizegtet a szellő.

„Húsz évig érlelődött bennem, most végre hozzáfogtam a kopjafa sorozathoz. A lét alaptörvényeit vésem színező üvegcsapokba, melyeknek csak pár morzsájától is palackok százai lesznek kékek vagy zöldek.

Művészeti gimnáziumba jártam kerámiára és elsőként végeztem üvegszakosként a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetemen. Marosvásárhelyen a Prodcomplex üveggyárnak lettem a formatervezője. Dísztárgyakat, poharakat gyártottunk. A 13 év alatt hatszáz új termékem került sorozatgyártásba. Én voltam az első képzett tervezője a gyárnak, de frissen végzettként sokat tanultam az idős szakiktól. Szabad kezet kaptam, használhattam aranyat, platinát, ólmot, ami csak eszembe jutott.

Nyárád-Gálfalván a szülőfalumban építettem egy saját műhelyt. Pont kész lettem vele, amikor megjött a hivatalos értesítés, hogy áttelepedhetünk Magyarországra. 1986-ban költözött a család, 40 éves voltam, amikor újra kezdtem az életemet. Senkit sem ismertünk. Az Ajkai Üveggyárnak lettem a designere. A rendszerváltás után azonban gyorsan elkoptak a kollégák, megváltozott a hangulat. Inkább eljöttem.

Magyarpolányban kezdtem építeni egy üzemet, de az anyagiak miatt nem indult be a termelés. Ezt a kis házat rendeztem be műhelynek. Jelentkeztem a fővárosi Fasori Evangélikus Templom 56 m2-es színes üvegablakának rekonstrukciójára. Referenciaként a veszprémi Megyeháza Szent István termének ólomablakai és a témához készített saját ablak részlet szolgált. Mire kész lettem vele, már majdnem tudtam úgy dolgozni, mint Róth Miksa idejében. Elnyertem a munkát.

Kerámiát oktatok a művészeti iskolában és szakköröket vezetek. Idén, felkérésre, meghirdettük első alkalommal az üvegtábort. A szülök nehezen értik, nincs mitől félteni a srácokat, amikor izgatottan kotorásznak az üvegcserepek között, hogy összerakják életük első kaleidoszkópját.”

Minden megvan itt, ami a kerámia és az üvegformázásához kell. Égető kemence, korongok, kis huta, rogyasztó kemence, polírozó gépek. Van egy furcsa eszköz a millefiori készítéséhez és egy antik lámpa ebből a különös üvegből.

A padláson sem sonkák lógnak, hanem itt található egy kis bemutató terem, ahogy mondja a „receptes könyv”. Itt minden technikára és technológiára van egy-egy példa, amit élete során használt vagy kidolgozott. Ha kíváncsiak arra, hogyan kell „beleharapni” az üvegbe, miféle egyéb varázslatokra képes az ember, akkor menjenek és keressék meg a „szalmakalapos polányvégi üvegest”!

Magyarpolány, 2013. augusztus 18.