„A művészet egyáltalán nem érdekelt 19 éves koromig. Atletizáltam. Ekkor versenyre mentünk Pécsre, az edző elvitt a Székesegyházba. Ott láttam meg Lotz Károly freskóit. Olyan erős hatással volt rám, hogy ilyet tud az ember, elhatároztam, festő leszek. Még aznap nyertem a totón 13 ezer forintot. Égi jelnek tekintettem. Vettem egy csomó művészeti könyvet, vásznat, olajfestéket. Kimentem a mezőre és igyekeztem élethűen megfesteni Tóthné tehenét. 3-4 hónap volt a felvételiig. Éjjel nappal olvastam és festettem, Bernáth Aurél is mondott egy-két dolgot. Felvettek a főiskolára, a 720 jelentkezőből húszunknak sikerült.”
A szocreál nem tűrte rabruhás fegyencek és a vesztett forradalmat felidéző lelkiállapot ábrázolását. 65 őszén a hajdúszoboszlói kiállításán felolvasták Hruscsov elvtárs üzenetét, aminek lényege: A képzőművész ne fesse se szebbre, se csúnyábbra a világot! Szólásra jelentkezett, amit mondott rövid és elutasító volt. „Megmondom, amit gondolok: aminek nincs éle, nem vág.” Többé nem állíthatott ki. Ha művész akart maradni, mennie kellett.
Pénz, nyelvtudás nélkül Jugoszlávián keresztül 1969-ben érkezett Franciaországba. A szabadság kifejező eszköze volt abban az időben a postai borítékokon és üdvözlőlapokon megjelenő Post-Mail-Art. Először csak szövegek kerültek a borítékra, később képek is. Hatalmas levelezésbe fogott, naponta százával kapta a leveleket a világ minden tájáról. Ezekből rendezett kiállításokat. Jött minden, még trikó is, Svédországból egy zöld cipő felbélyegezve, pecséttel, megcímezve.
„Franciaországban az állam nem támogatja a művészeket. A galériák építik fel a művészeket. 1970-ben az egyik galérista azt mondta, ha nem csinálok minden évben egy kiállítást, elfelejtenek. Nála kitehettem a képeimet, de csak kis méretek voltak, ezért egybe kereteztem egy figuratív és egy non-figuratív képet. Kiderült, hogy amit csinálok, az maga a dualizmus. Elsőnek 36 darabot adott el a galériás.”
Az elmúlt ötven évben nem jelentek meg új stílusok. Nem marad más, mint felhasználni a múltat. Az egyiptomiak óta létezett összes stílust egybevéve 64 féle kombináció lehetséges. A szürrealista, geometrikus, figurális, absztrakt, konstruktivista periódusaiból időről-időre elkészülnek dualista művei.
A konstruktivisták többnyire síkban ábrázolnak, az univerzumban azonban minden térben van. Ebből a megfontolásból alkotta meg a térgeometriát, melyet a futurizmus 100. évfordulója alkalmából Rómában megrendezett kiállításon mutatott be. Az addig statikus ábrázolásba azzal vitte be a mozgást, hogy a térben megjelenő elliptoid eldől.
Újat vinni a művészetbe, képzőművészek számára evidencia. „Ami lejárt azzal már nem szabad foglalkozni.” Innen fakad a műfaji sokféleség: festmények, grafikák, nyomatok, mail-art, fekete bélyeg, könyvmunkák, elektrográfia, fotó. Nagy hatással volt rá a Bauhaus, ahol nem szemből fotóznak, hanem lentről vagy fentről. A nagyítás során torzítással megismételhetetlenül egyedivé tett, híres emberekről készített fotókat egy kis autóban, a világ legkisebb galériájában állította ki. Ma ezeket drága pénzen árulják Párizsban.
Hajdúszoboszlóra 1994-ben tért vissza. Most is levelezésben áll a világ múzeumaival, galériáival, folyóiratokat jelentet meg, rendíthetetlenül rendezi a kiállításokat, múzeumokat alapít, ’96-ban megnyitotta a Nemzetközi Modern Múzeumot, ahol száz művész alkotásaiból álló geometrikus gyűjteménye látható, Álmosdon vannak a Post Art Mail-ek és elektrografikák, múzeumokra hagyja örökül malomkő és népi kerámia gyűjteményét.
„A kiállításokat a múzeumoknak és a gyűjtőknek csinálják és persze vannak jószemű emberek is. A közönség nem számít, az impresszionistákat is leköpdöste a nép. Minden galériásnak van egy titkos, milliókat érő címtára, és azt is tudják, hogy a művek 5-10-20 év múlva lesznek igazán érdekesek.”