Kunckel Zoltán
„ Amikor Európában először bemutattam a műveimet, mondták, hogy minden olyan hegyes, szúr, látszik, hogy máshol nőttem fel. Igen, ahol felnőttél, onnan szerzed a tárgyi élményeket. Én a természetből veszem a témáimat. A trópusi fények, a tükröződés jelenik meg a geometrikus szobrokban. A caracasi műtermemben rozsdamentes acéllemezekből vízvágással, majd tükörfényesre polírozva készítem a fémszobrokat. Talán ennek a hűvösségnek a kiegyensúlyozására készültek 2003-ban az első Trópusi tojások. Üveggel Magyarországon dolgozom a barátaimnál. Most nagyon készültem színcsapokkal, frittekkel. Két nap alatt 29 tojás lett lefújva. Mindegyikben megjelenik egy trópusi madár színe, tulajdonsága. Kedvencem ez a piros.” Nem véletlenül. Rubin gold üvegről először az Ars Vitriában írt Johann Kuckel, az alkimista felmenő fedezte fel az 1700-as években.
Multikulturális közegben nőttem fel. Édesapám német, édesanyám magyar. Én Caracasban születtem. Az 1900-tól egészen a nyolcvanas évekig Venezuela egy nagyon befogadó ország volt. A migránsok mindenféle kultúrát hoztak magukkal. Caracasban pezsgett az élet a sok nemzeti fesztiváltól. Volt egy 2000 fős magyar közösség is, ahol lelkesen őriztük az óhaza hagyományait.
Szomszédunk volt Seka, a világhírű horvát keramikus művész. 15 évesen elszegődtem hozzá asszisztensnek. Nem kész agyagot használt, hanem porokból dolgozott, amit én kevertem a megadott recept szerint. Épített formákat készített, sokszor 15 réteget is kiégetett. Ekkor már tudtam, hogy valamilyen művészetekkel kapcsolatos dologgal akarok majd foglalkozni, de Venezuelában erre nincs képzés.
A rendszerváltás után megkértem a magyar állampolgárságot és eljöttem Budapestre. Először a Filmművészetire akartam jelentkezni, végül az Iparművészeti Egyetem Formatervező Szakára iratkoztam be. Az alkotáshoz szükséget eszközöket akartam megismerni, ezért bejártam az összes műhelyt. Miközben megismertem az anyagokat és elsajátítottam a technikai fortélyokat, számos barátot szereztem a diákok között és nagy hatással voltak rám a művésztanárok.
A diploma után Berlinben folytattam a tanulmányaimat. Olyan tárgyakat hallgattam, mint a kurátori tevékenység, a művészet szerepe az építészetben. Most ezen az egyetemen adok elő a Dél-Amerika művészetéről. Berlinben 2400 galéria működik, és négyszáznál több múzeum látogatható. Nem véletlen, hogy a damaszkuszi művészelit java itt talált menedéket.
Nem titkoltan érzékenyen foglalkoztatják a világ nagy társadalmi feszültségei. Nemzetközi művészeti projekthez csatlakozik, melynek keretében installációkat tervez, a videó, és a fotó nyelvén mondja el a véleményét a hatalomról és az erőszakról.
ELŐZŐ: Martin Henrik
KÖVETKEZŐ: Mara Kinga Villő
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.