Bohus Zoltán

„Az Iparművészeti Főiskolán díszítőfestőnek készültem, de az üveg jobban érdekelt. Volt a cseheknél optikai üvegtömb, abból hozzánk nem jutott a hatvanas években. Nem nyugodtam bele. Síküvegből ragasztottam össze tömböt. Mindenre magamtól kellett rájönnöm. Már a tervezéskor kezdődtek a problémáim, napokig kínlódtam a szerkesztéssel. A Főiskolán pontosan meg kellett rajzolnunk a lépcső árnyékát. Ha nem utáltam volna annyira a feladványt, nem szenvedtem volna később annyit.”

Sok kísérlet vezetett az első művekhez.

Először pontos rajz után vágja ki az üveget. A szobor belső plasztikájához, a kívánt fényhatáshoz a foncsort kitakarja és homokfúvással lemarja a kimaradt felületet.

Aztán egymáshoz ragasztja az üveglapokat. Már ’csak’ a nyersen kiálló, durva éleket kell gondos, kitartó munkával a tökéletességig lecsiszolni és felpolírozni.

Az üvegrétegekbe zárt belső terek lenyűgözően talányosak, mozgásra ösztönzi a nézőt.

A szobrok előtt elsétálva, hol egy gömb lebeg a térben, hol kitárul egy rejtélyes kapu. A misztériumot csak emeli a matt és ragyogó felületek váltakozása.

Bolyongunk az ódon művésztelepen. Negyven éve belakott műterem egyben műhely. A fal mellett üvegtáblák sokféle színben, vastagságban, különleges foncsorokkal. Eleinte feszélyező a törékeny környezet. De kiderül, súlyos darabok között beszélgetünk. Nem lehet ellenállni a kísértésnek: a Katedrális hűvös üvegdomborulatát végig simítani, bizony kéjes-hűvös érzés.

„Kénytelen voltam beletörődni abba, hogy nem lehet modern, ipari eljárással elérni azt a felületet, amire vágytam. Nem volt mit tenni, ’kőkorszaki’ módszerekhez kellett folyamodni, kézzel csiszolni és polírozni.”

Több munkafázisra és szerszámra van ehhez szükség, kizárólag a praktikum a cél. Működjön! A gépek részben saját tervezésűek. A vízszintes vaskorongra vizes szilíciumkarbid (a smirgli anyaga) csorog több fázisban a durvától a púder finomságú szemcséig. Azon kell koptatni a felületet.

A függőleges kerámia korongot régi varrógép kuplungja működteti. Finoman forgat, mert ólomcsapágyas. Egy nagy kalapácsütéssel megvan a karbantartás. Temérdek időre és sok gyakorlatra van szükség a végeredményhez. „Nyolc óra csiszolás hat a lélekre, az erőnlétre, egyben erősít és puhít. Ez egy ’body building’ művészet.”

Budapest, 2012. december 28.

Díjak:

Munkácsy-díj (1984)

Érdemes Művész (1997)

Kossuth-díj (2014)

Nemzet művésze (2014)

Életrajz és életmű:
Nagy T. Katalin: Illúzió és illumináció Bohus Zoltán (kiadja: Geopen Könyvkiadó, 2009)