Robitz Anikó
„Az Örökmozgó mozi mellett laktam. Csak gondoltam egyet és lementem megnézni egy filmet, sokszor csak papucsban. Az előtérben mindig voltak fotók vagy festmények. Egy nap megkérdeztem: Én kiállíthatok? Megengedték. Egyik barátom segített, hogy bekeretezzem a fotográfiáimat. Elmentünk egy barkácsáruházba, pozdorja falapokat vágattunk, vettünk cementet, rádolgoztuk a lapokra és erre raktuk fel a képeket.
A beton keret borzolta a kedélyeket. Megosztotta a közönséget, de sokaknak tetszett. Az épített környezet, a városok és épületek érdekelnek. Portrék, tájak nem igazán. Kedvencem a Bauhaus. Budapesten kevés az igazán izgalmas épület. Az utcától is elment itthon a kedvem, többször elzavartak a kamerával. Inkább külföldön fotózom. Lisszabonban az Expot, Berlinben a kormánynegyedet, Tiranában a rengeteg új épületet vagy bárhol, ahol brutálisan nagyszabású, modern és izgalmas épületek készülnek.”
„Lehet, hogy a világvége mindent elsodor, de addig is az emberek szeretik nézegetni a képeket. Azért van olyan sok színes újság, és készül a sok fénykép. Még egy ‚amatőr‘ is, a nagy számok törvénye alapján elkaphat egy rendkívüli pillanatot. Ismeritek a Hórusz Archivumot? Kidobott, régi fotók gyűjteménye. A képek némenyike annyira jó, hogy akár Kertész is készíthette volna.”
Stúdió az Erzsébet körúton. A házat most renoválták. Novemberben volt az avató buli.
„Minden nap jövök, sokat válogatok, a képekkel vacakolok. Nagyon erős koncentrálással készítem a képeket, aztán sokat rágódom rajta, melyik a jó. Nincs utómunka. Az analog fotózásban szerzett tanulmányaim így hasznosulnak. Fekete-fehér fotókat készítek, általában azonos 75×50 cm nagyításban.”
Többnyire aukciókon alakul ki az ár. „Külföldön jobban meg tudják fizetni a fotográfiát. Mások a dimenziók. Már Szlovéniában sem különös, hogy egy alkotás közel ezer euro és egyszerre megvettek tőlem egy sorozatot.” Járja a világ nagyvárosait, dolgozik és kiállít.
Az egyik vevő arra kérte, hogy egy „bontatlan”, vadi új nagyítást készítsen az egyik képről. „…pedig szerintem sokkal érdekesebb egy kép, ha már megjárt néhány várost.”
„Galéria vezetőként dolgoztam egy ideig. Sok kiváló képzőművészt ismerek, sokat tanultam tőlük. A legjobb személyesen ismerni a művészt, mielőtt vásárolsz tőle valamit. Megeshet, hogy haza viszed egy ismeretlen ember művét, kiakasztod a nappaliban, közben meg nem tudod, hogy egy őrült lelke uralkodik rajtad és nem érted, miért megy fokozatosan tönkre az életed!“
Budapest, 2011. február 15.
Életrajz: anikorobitz.com
Egykeként nőttem fel. Mindig sok felnőtt volt körülöttem. Érdekes emberek, én csak hallgattam őket. Tanultam analóg fotózást, elkezdtem a filmszakot, közben elhatároztam, inkább műveltséget szerzek és beiratkoztam a Zsigmond Király Főiskolára. Angolul tanultam, aminek nagy hasznát veszem, mert a külföldi kiállításokon beszélnem kell a munkáimról.
ELŐZŐ: Ács Ilona
KÖVETKEZŐ: Szombathy Gábor
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.