Olyan vagyok, mint a rák: Szétnyitom a karjaimat, majd bezárom és mindent viszek, amit összefogtam. Lomtalanításból gyűlnek a dobogó alá a tárgyak, a szekrényajtók, székek, hintaszékek. Lassan sorra kerül mind és nemezből elkészítem rá az új kárpitot vagy a betétet.                                                                                                                                                 .

Most ez az ő mestersége. „Angol férfiszabászatot tanultam a hatvanas években. De kinek kellett már akkor a negyvenes évekre jellemző keményre varrt zakó? Vagy kinek volt türelme kivárni amíg egy ülepvarrás hat hónap alatt kézzel elkészült. Ezekre a fortélyokra nem volt szükség a Vörös Október Ruhagyár (VOR márka) szériatermelésében.

Szabász tudásomat már ritkán használom. Túrkálóban szoktam fillérekért kincsekre bukkanni. A vadonatúj finom gyapjúból varrt kommersz kabátokat vagy kardigánokat csak át kell kicsit szabni, hozzánemezelek néhány finom részletet és máris kész a különleges szalondarab.

Friss és fád színekben sűrűre nemezelt textíliák, kacskaringós, gyajúval bevont drótok kerülnek elő. A tároló helyként funkcionáló, magas beépített dobogóktól teátrális a milliő. A főúri pompába öltöztett utazó láda mögül az sem lenne meglepő, ha maga Bánk Bán lépne elő. Főleg itt a Budai Várban.

Több évtizede annak, hogy olyan élethelyzetbe került, hogy elvállalta az Országos Levéltár házmesteri állását az Uri utcában. Ezt tartja élete egyik legszerencsésebb adományának. Ebben a palotában található még a Képzőművészeti Lektorátus, a Textil-Restaurátor műhely és a Könyvkötő műhely. Volt honnan ellesni a tudományt.

„Nemezelni bárhol lehet. Nyáron a Rialto hídat idéző lépcsőház alatt az udvaron. Télen a nagy étkezőasztalon.

A bútorkápitozást magyar gyapjúval kezdtem, ami nem volt a legjobb minőség. A színes részeken gyorsan elkopott. Ezért nem is merek pénzt kérni érte, elajándékozom őket még most is, pedig az ausztrál gyapjú már kiváló minőségű.

Azért készítem, mert sok örömet okoz.

Izgalommal vetjük rá magunkat a múzeumba illő kalaptartókra. Megszállottan gyűjt mindenféle textilt.

„Egy lomtalanításkor behívott a házába egy asszony. Látta, hogy a kidobott rongyok között matatok. Megajándékozhat-e egy régi keresztelő garnitúrával? Brüsszeli csipkéből készült a kis rékli és fejkötő. A régi bugyogó gyűjtemény is biztosan érdekes látvány lesz majd az lányunokáknak.

Elvarázsolt világba kerültünk. Néha olyan, mint egy babaház, néha pedig, mint egy palota. A ház úrnője dekorál, barkácsol, maga rakja a cserépkályhát, ragaszkodik a vörösréz fürdőkazánhoz, amihez saját maga gyártja a papírbrikettet. Büszke az 1917 előtt készített gáztűzhelyre, mert már akkor volt edénymelegítő.

A picinyke varrószoba pedig egy olyan időkről árulkodik, amikor a nő hölgy, a férfi pedig úr volt.

Budapest, 2012. szeptember 8.

„Egyáltalán nem foglalkoztam Picassoval. Nem érdekelt. De megkaptam államvizsga tételnek: a Gernicát kellett elemeznem. Ettől kezdve sokat tanulmányoztam, különösen a tragikus életű Dora Maarról készült portrékat. Picasso formákat látott maga előtt és mindent, amit térben látott befordította síkba. Én pedig Picasso után szabadon, kibontom festményeit a térbe.

.

A művészek szívesen feldolgozzák méltó elődeik munkáit. Ahogy Picasso El Greco után megfestette a Festőművészt, én elkészítettem Picasso Festőművészének szobor változatát. Ez még egy komoly Picasso műértő figyelmét is felkeltette. Kért egy változatot belőle.”

Nagyon sok vázlatot készít mozdulatokról, izomkötegekről, csontokról. Néha évek is eltelnek, mikor egy-egy részlet beépül egy szoborba. Dolgozik, keresi azt a valamit, ami valahogy nem illik az egészbe. Úgy mondja, ‘kell egy kakukk tojás’. A nézőt az a pont fogja meg és tartja az alkotás előtt.

Minden jó műben van egy anomália, ami visszakapja a szemet. Ilyen például a fej. A fej nála mindig más.

„Régóta foglalkoztat a ’végtelen tér’. Ha egy zárt test felületét megnyitjuk és belenézünk, akkor egy sötét térbe látunk, minek nincs meghatározható vége. Ennek kifejtése embert próbáló, komoly szobrászati feladat.

Eredetileg kizárólag bronzzal és fával dolgoztam. Aztán befestettem a szobraimat. Az alumíniumot mostanába fedeztem fel. Gyönyörű anyag. Jól lehet kombinálni fával, üveggel.

A szobrászat problémája maga a tárgy, olyat kell csinálnia, amihez kell a néző, aki felruházza és őrá kell bízni, hogy mit lát benne. A szobrásznak nem feladata, hogy ráerőltesse magát a mű befogadójára.

Készítek összerakható szobrokat is. Négy-öt részből állnak és akár többféle képpen is össze lehet rakni. Az interaktív szobornak olyannak kell lennie, hogy bárhogy is illesztik, ugyanúgy szobor maradjon. A gyűjtők nagyon szeretik. Van, aki ragaszkodik ahhoz, hogy otthon ő rakja össze egyedül a szobrot.

Az egyik gyűjtője akkor kereste fel először, amikor rájött, hogy tekintélyesre bővűlt régiség-gyűjteményéhez újonnan épített, modern háza nem tűri az antikvitásokat. A hűvösen minimalista környezet kívánta ezeket a vidám és megfejtésre invitáló szobrokat.

Köztéren most nem található egyetlen alkotása sem. A saját kertjében pihen a Nagy Fekvő Nő, Michelangelo allegorikus szobrának az ’Éj’-nek parafrázisa. A 40 formából kiöntött szobornak nem volt könnyű öntőműhelyt találni. Ebben az időben mindenki Szent Istvánt öntött.

A szobor végül elkészült. A Szobrász Társaság az Únióhoz való csatlakozásunk alkalmából 2004-ben kiállította az Erzsébet téren. Végzetét az európai úniós festett műanyag tehenek okozták. Pont a ‘Nagy fekvő nő” helyét nézte ki a szervező és félretették a hatalmas szobrot. Most itt pihen a kertben a gipsz-kapni ’szülőformák’, közelében, sűrűre nőtt bokrok között és magasra szökött mezei virágokba burkolózva.

Biatorbágy, 2012. augusztus 28.

Díjak:

Derkovits-nívódíj (1987)

Munkácsy-díj (1992) .

További információ:

www.attilamata.com

Örökké elégedetlen vagyok magammal. Emiatt korábban a tubusból direkt a vászonra nyomtam a festéket. Minél erősebb lett a szín, annál jobban éreztem magam. Elsőre erős kritika ért miatta. Azóta visszafogottabban használom az árnyalatokat.

Az énem vívódik saját magammal. Erről szólnap képeim. Például a fejem körül kis katonák harcolnak, akár az egyik énem a másikkal. Sokszor felteszem a kérdést magamnak: Mond méhecske mi lesz veled?

Nagy kísértés ez a környezete számára, hogy megtalálják érzékeny pontjait. “Amikor már minden megjegyzés lepergett rólam, hunyorgó pillái alól felnevetett a szembogara: Nem tudsz fütyülni! – mondta győzedelmesen kedvesem. Füttyszó két felvonásban, avagy mit nem tudok amit egy madár is tud… Megfestettem hát válaszul ezt a két képet.”

“Sok képem szól a bálnaságomról.” – nevet nagyot a fiatal nőket állandóan foglalkoztató önsanyargató problémán.

A magabiztosan pózoló fiatal nőt –talán éppen önmagát – néhány zseniális tónussal formálja azzá, amit ma minden igazi nő sugározni szeretne magából: határozottság, stílus, intelligencia, szenvedély, titokzatosság.

“Amsterdam a hidakról szól. Látogatóban jártam ott. Sok hidas pillanatot megörökítettem, amiből megfestettem ezeket. Az Amadeus Alapítvány ösztöndíját ezzel a sorozattal nyertem el.

Ketten vagyunk ebben a szobában. Én jöttem legutoljára. Nagy dolog ez. Végre nem kell otthon minden este kirakosgatnom, letenni a fóliát, előszedegetni a festéket, miután polgári foglalkozásomból hazaérek. Most idejövök, ahol ráadásul nagy képeket is lehet készíteni, mert elférnek.

Itt még az sem katasztrófa, ha elmegy a villany. A laptopom és néhány mécses fénye mellett festhetek addig, ameddig csak akarok.

Budapest, 2012. augusztus 21.

A móri Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítványát 22 éve magánemberek, művészek, mesteremberek alapították, a helyet a Móri Önkormányzat adja. 1994 óta nyaranta művésztelepet és nyári táborokat szerveznek hivatásos képző- és iparművészek részvételével illetve gyerekek számára. .

Mór központjában, a későbarokk stílusú Lamberg Kastély volt gazdasági épületeit a helyi művészközösség önkéntes munkával alakította át a művésztelep igényeinek megfelelően. A hely infrastruktúrájának fejlesztését és fenntartását az Alapítvány saját erőből fedezi.

A helyre hozott kútházban működik a fazekas műhely, a volt szamár- és lóistálló a felújítás után jelenleg műhelyeknek és egy kiállító teremnek ad helyet.

A műhelyekben szakemberek és mesterek vezetésével a magas művészetekben és népi mesterségekben meglévő technikai ismeretek átörökítése és tanítása folyik.

Egész évben nyitva áll a kortárs hazai és nemzetközi művészeti élet szereplői számára. A művésztelepen készült alkotások képezik az Alapítvány állandó kiállításának alapját.

Az egyes műhelyek önfenntartóak, év közben művészi kivitelezési munkákban működnek közre.

Több műfajban tevékenykednek: Hagyományos népi fazekasság, cserépkályha készítés, rakuzás,

szobrászat, viaszveszelytéses és precíziós bronzöntés, kézműves kovácsolás,fafaragás, nemeztextil falikárpit,

tűzzománc, grafika és szitanyomás, fotózás és camera obscura, művészkönyvek.

Állandó jelleggel sem állami, sem önkormányzati pénzügyi támogatásban nem részesül.

Állandó fizetett munkatársa nincs. Az Alapítvány tagjai önkéntes és ingyenes munkájukkal több millió forinttal gyarapítják Mór város vagyonát.

A közösség tagjai becsülik egymást, és a vezetésükre bízott műhelyeket. Nyitott szellemben és kultúrált körülmények között fogadják a vendégként érkező művészeket és megrendelőket.

Mór, 2012. augusztus 2.

A bejegyzés a www.moriszabadiskola.hu honlap anyaga alapján készült saját fotóanyagunkkal illusztrálva.

Alátogatás elmarad! „A szerencsi iskola támogatás és pénz hiányában befejezte 35 éves működését. A Fúga Galériában lévő kiállítás még látogatható, ott érdemes körülnézni… Üdvözlettel, Fajó János” A 36. Nemzetközi Iskola és Művésztelep két hetes alkotótáborát július 15-29. közöttre hirdették meg. .

Bejelentkeztünk látogatónak, de lehangoló… sőt a fenti megdöbbentő válasz érkezett. A 2012-es tábor hirdetményében még ezt lehet olvasni: „Az alkotótábort 1976-ban Szatmáry István alapította Deim Pál, Csiky Tibor, Misch Ádám és Fajó János művészeti vezetésével. 1990-ben egyesületté alakult, hogy szakmai rangját és függetlenségét megőrizhesse. 1994-ben Szerencsre települt. Minden év július második hetétől kerül megrendezésre 80-140 fiatal részvételével, akik 4-5 országból jönnek a két hétig tartó táborba.

A művésztelep és iskola szellemiségét a geometrikus, konkrét művészet hatja át. A tiszta formát tanítjuk minden anyagban, technikában, elméletben és funkcióban. Itt, csak önmagunk kibontásával foglalkozunk a nap 24 órájában. Iskolánkban azt az életformát modelleztük meg, amely ehhez a munkához szükségeltetik. Az élet élésének – az egyén önmagához való eljutásának – specifikus életformáját, ami eltér minden konvencionálistól, átlagostól. Céltudatos és magunkra szabott.” (Fajó János)

Nyolc szekcióban működik a tábor. – tudjunk meg a nyílt felhívásból. Művészeti vezető: Fajó János Kossuth-díjas festőművész, aki egyben a kompozíciós alapismereteket adja át.

Természet utáni stúdiumokat vezeti: Pataki Balázs ipari formatervező művész, grafikus képzőművész,

Grafika rézkarc, linómetszet, szitanyomat ismeretek és gyakorlat Kovács Tamás László, grafikus-, szobrászművész vezetésével,

Fotótechnikák, fényképezőgép használatának tudását átadja Matkócsik András operatőr, rendező, forgatókönyvíró, a fotólabort vezetik: Stradovár Júlia, Galambos Eszter,

Design, kerámia, formatervezés, tárgyak, edények szekció Réthy Zsuzsánna szakmai felügyelete alatt,

Plasztikai stúdiomok, térplasztikák Kludovácz András iparművész irányításával,

Építészeti alapfogalmak, térbeli viszonylatok makettezése: Kapy Jenő DLA, Ybl-díjas építész,

Animációk, digitális építészeti gyakorlatok, érdekes képi-formai kísérlet megvalósítása: Botzheim Bálint építész támogatásával.

„Az Alkotótábori Egyesület azzal a céllal jött létre, hogy felkutassa a tehetségeket, pótolja, amire a lezüllesztett gimnáziumi rajzoktatás nem képes és felkészítse őket a felsőoktatásba való bejutásra. Azon fáradozik, hogy tehetséges fiatalokat keressen, szűrje a homokból az aranyrögöket, mert tudja: minden népnek-nemzetnek – mint fúrónak a vídia – a tehetség, a rátermettség az eleje. Itt kezdődik a mindenfajta emberi felemelkedés és a gazdaság.”

„A résztvevők együttdolgozás utján válhatnak művésszé. Módszerének lényege az önkéntesség, Tíz éve a szabadiskola művészteleppel egészült ki, ahol már saját nevelésű, érett művészek is dolgoznak.”

Lezárult volna egy korszak? Mi lesz a tannal? Enyhe vigasz, hogy egyszer talán a hazai összművészeti oktatásban jeleskedő intézményről készül majd egy szakmailag kompetens tanulmány.

Mi csak annyit tehetünk az ügyben, hogy igyekszünk bemutatni minél több itt „nevelkedett” fiatal művészt, hogy átadjuk korszerű gondolkodás módjukat és megpróbáljuk menteni, ami menthető. A kiállítás megtekintésekor még fogalmam sem volt a fejleményekről. A NAGY látogatásra készültem, mint szoktam. A hevenyészve készített képeim talán visszaadnak valamit azokból az értékekből, amit az elmúlt 35 évben a Szerencsi Szabadiskola megteremtett.

Aki ezt a bejegyzést megtalálja, és elolvassa Fajó János kiállításmegnyitó beszédét (www.fuga.org.hu – 35 év Telkibányától) érteni fogja: mi a gondolkodás értelme és mi a nem öncélú művészet feladata?!

„…A legkisebb társadalmi részecske az egyén, azon múlik egy társadalom minősége. A személyiséggé művelt egyéneken áll vagy bukik egy nemzet jövője, és persze a társadalompolitikán, amely ezt felismerni képes és a tehetségeket tudatosan, programjaival segíti kibontakoztatni. Nem elé, hanem mögé áll! Egy ország attól szegény, békétlen, ha kiegyensúlyozatlan, ha nincs helyes értékrendje. Nem tudja, hogy mi az, ami fontos, fontosabb vagy felesleges luxus és ez irritálja polgárait. A szegénység csak az igazságossággal és a társadalmi perspektívával fogadható el. A hatalom fordított értékrendje a biztos pusztulásba, leépülésbe viszi az országot….” (részlet)

Budapest, 2012. július 15.

www.szabadiskola.hu

„A közel öt és fél méteres bronz szobrot hatvan darabból öntötték ki. Egy-egy darab 100-120 kilót is nyomott. Már mozgatásuk is sok embert és komoly szervezést igényelt. Wekerle Sándor, hazánk nagyformátumú államférfija 2011-ben kapott szobrot Móron, a szülővárosában. Készítője édesapám, Nagy Benedek szobrászművész.

Csúcsidőben egy tucat diák is besegített. A hegesztők szintén kiváló munkát végeztek. A hegesztési varratok lecsiszolása után még patinázva lett a szobor, ettől még szebb a felülete.”

A bronzöntő mester viaszöntéses eljárással dolgozik. Most Zichy Jenő szobrán lehet tanulmányozni egy köztéri szobor születését. A szoborról guminegatívot készítenek, a tekervényes viasz rudakból lesznek a járatok, melyen keresztül ki tud folyni a viasz a samottos formából. Régen méhviaszt használtak, most egy Niral nevű műviaszt.

A bronzöntés már a fészerben történik. Nem titok ma már az sem, hogy minden köztéri szobor közepébe egy óriási acélcsapot erősítenek, hogy ne tudják ellopni a szinesfém tolvajok.

Sok mindent, embert, lovat, kicsit-nagyot is kiöntött már bronzból. De nem az számít, hogy mit ábrázol a szobor. Egy öntőnek az a fontos, hogy pontosan a művész elképzelését valósítsa meg. Ez alatt nem csak a tökéletes formát érti, hanem az anyag választást, a színt, a patinát. Partnerség, szaktudás és szakmai alázat nélkül el se képzelhető a mesterség.

Nincs kísértés arra, hogy egy kicsit hozzá alkosson az ember valamit egy alkotáshoz, amikor egy nagy feladat közelébe kerül? „Kizárólag akkor ’nyúlunk bele’ a műbe, ha az anyag vastagsága miatt kell. Egy öntősegédről mesélték, hogy egyszer viccből az Epreskertben Pátzay mester lovasszobrának a farkát jobbról balra igazította. A mester nem értékelte humort”

Az anyagismeret kulcskérdés. Pontosan kell ismerni, hogyan viselkednek az ötvözetek. Miután megolvad a réz sokat számít mennyi ónt és egyéb fémet ad hozzá. „Egy dizájner megkért, hogy készítsek el néhány lámpakart alumíniumból. Az alumíniumöntészet sokkal inkább az ipari technológiákhoz áll közel. Drága, nagy sorozatokban érdemes foglalkozni vele. Én maradok a bronznál és a szobroknál.”

Édesapja, huga, sógora is szobrászok. Ennyi kiváló művész között nincsenek alkotói ambíciói. Szeme azonban megakad a vízbe kiömlő viasz lassan kialakuló hullámain: mint a láva vulkánkitöréskor.

Már csak kíváncsiságból is ki kellett önteni vasba és bronzba. Egy csokor szárazvirágból is izgalmas forma kerekedett, és a miniatűr ablakkeretek is milyen jól mutatnak egybeépítve.

Mór, 2012. július 13.

A fekete keménykalap alól elővesz egy fehér kendőt, megtörli vele homlokát, majd a negatívval együtt szépen eligazgatja egy falap és egy üveg közé, aztán kiteszi a napra. És az idő kérem zenével méretik! Mire lejár a kis felhúzható zenélő doboz a nézők legnagyobb csodálatára előjön a kép. Nem tudhatta senki, hogy a rongy fényérzékeny folyadékkal van bevonva és az egész egy nagy Commedia dell’ arte.

A vándorfotográfus olyan mesterség, amit mindig csodálattal vettek körül a népek. Ahol megjelenik a kisbusszal és előkerül a Camera Obscura Sátor, nagy móka következik. Azok akik beülhetnek a sátorba, egy lepedővásznon láthatják a kis lukon beáramló kinti világot, csak mindent fejjel lefelé. Tükör és lencse segítségével a camera obscura rajzasztal szoknyája alá bújva a külvilág perspektívikus síkképe tanulmányozható. Eközben speciális lyukkameráival és egy régi fényképkészítési eljárással fotográfiai bemutatót is tart.

Camera obscurát sok mindenből lehet csinálni. Dobozból, könyvből… Csak egy sötét térre és egy lyukra van szükség.

You can produce a camera obscure of many objects. Of a box, of a book… You only need darkness and a hole.

„Portrék mellett csoportképeket szerettem volna csinálni, nagyobb tárgyra volt szükségem, akkor találtam otthon ezt a zsírosbödönt. Az emberek meglepődnek és nevetnek rajta, amikor a fotóállványra helyezem.

A fotózásnál nagyon fontos milyen az előadás, melynek a csúcspontja maga a fénykép. „Általában nagy tömeg vesz körül és mindenki szeretne jót szórakozni. Közben pedig megtanulják a fényképezés ősi technikáját. A mottónk: Együtt a zsírosbödönben!”

A sötétség, a napfény, egy kis abszint-zöld vegyszer, némi matatás, hókusz-pókusz, ráolvasás, zenebona és türelmes lötyögtetés beiktatásával igazi poénos játékká válik az, amit ma a digitális technikával egy kattintással mindenki el tud végezni.

Nemcsak itthon, de Európa számos országába meginvitálják fesztiválokra, rendezvényekre. Ő pedig szívesen megy. Az emberek szeretik az interaktivitást, és azok a szerencsések, akiknek jut a kék színű cianotípiából, még évekkel később is keresik. Egyáltalán nem bánják, ha egy egész percig mozdulatlanul kell ülniük a bödön előtt.

Szívesen rázzák, vagy gurítgatják akár öt percig is az előhívó folyadékkal telt tartályt és békében várakoznak, amíg a napfénnyel átmásolja a képet.

Grafikusként végzett, majd fotográfiát tanult. Jelenleg Móron ‘keresi a helyét a világban.’ 2000. óta vezeti a Képző-és Iparművészeti Szabadiskola Alapítványának grafikai-szitanyomó-fotós műhelyét. A befogadó művésztelep egész évben, önfenntartó módon működik. A műhelyek kötelezik magukat arra, hogy együttműködnek a hozzájuk fordulóval és résztvesznek a tábori munkában

Aki egyszer idekerül, bármit kipróbálhat, és szíves segítségre számíthat. Ha pedig a fotográfusnak az jut eszébe, hogy a macska a farkával húzza ki a borosüveg dugóját, akkor a bronzöntőnél elkészítheti.

Mór, 2012. július 5.

További információk:

www.moriszabadiskola.hu

Elérhetőség:

+36 30 254 74 68

akopiko[kukac]gmail.com

Fotográfiai, grafikai workshopokat-, előre bejelentett csoportoknak, látogatóknak bemutatót tart és utazik bárhová ahová érdeklődéssel hívják.

Mór, 2012. július 5.

Van valami boszorkányság a tűzben. „Sokszor mondtak hasonlót a gyerekeim. Két héttel a vörösiszap katasztrófa előtt művésztelepen dolgoztunk. Este sötétben égettünk. Egy nagy vörös képet készítettem. Már a műteremben vettem észre, hogy elveszett a kis ház. Egyszer csak jött a kollegám kezében a darabbal: ’Kint a fűben találtam. Nem a tied ez a kis vacak?’ Itthon kézdezték a gyerekeim: Mi ez?

Én nem tudom -mondtam- csak valami borzalom lehet, ez talán vér, ház félig kifordulva, közte gyászszalag… Belesápadtam, amikor bemondták a katasztrófát.

Észak-Olaszországban a Morelli név olyan, mint nálunk a Kovács. Ükapám Garibaldi hadseregében szolgált, aztán elment Lengyelországba, majd egy lengyel feleséggel letelepedett Tokajban. Egyik fia fametsző lett. Tanulmányai után elindult világot látni egészen Londonig. Megvan a levelezése. Ő hozta Magyarországra Londonból a színes metszetnyomás technikáját. Morelli Gusztáv az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt egy ideig. A két unokája közül László lett az én apám.”

A Széchenyi Könyvtárból gyűjtötte a szakirodalmat. Kisméretű tűzzománcok készítésével kezdte, hogy megismerje az anyagot. Az iparművészeti eljárásokat végigjárva a festőzománc állt hozzá a legközelebb. A Kecskeméti Zománc Művésztelep alapítótagjaként (Kátay, Petrilla, Stefániai és Fabok társaságában) vett részt a nyári munkában. A gyökerekhez nyúltak vissza, ősi magyar motívumokat használtak, megidézték a reneszánsz időket.”

A Millenium alkalmából egy nagy kompozíciót állított ki a Műcsarnokban. Megjelent a királyok, a háborúk, a viszályok, a kiegyezés stb. kora.

A festő zománcot Limoge-ban kezdték, nálunk sokáig nem ismerték. Hála a Kecskeméti Művésztelepnek a hetvenes évekre Limoges, Mores, Erfurt, Barcelona mellett Kecskemét benne volt a világ öt legjobb műhelyében. A világszínvonalú elismerés idecsalogatta a művészeket az egész világból. Nagy divatja lett nálunk a tűzzománcnak.

A tűzzománc egy igazi nemes anyag. Évezredeket átívelő értéke miatt igen közkedveltté vált. Sajnos, ha az anyag és a technológiák ismerete nem tökéletes, akkor nem válhat igazi alkotássá, csak széptevéssé. „A zománc gazdagságának meghatározó ereje pedig nagy csapda a művésznek, mert olyan belső erővel és alkotói invencióval kell rendelkeznie, mely révén az alkotó gesztus méltó társává lehet az anyag gazdagságának”

A négy alapelemből születő új mű hordozóját nagyon meg kell választani. A megmunkált fát szereti felhasználni. Ő vési, de már szerepet kapott a használaton kívüli udvari poroló állványtis egy 56-os emlékműhöz.

A zománcozás technológiáit meg kell tanulni. Van az ötvöszománcok nagy csoportja és a festőzománc. Más-más eljárás alkalmazható. Az tűzzománc eggyé válik a hozdozó anyaggal, de kizárólag azonos olvadáspontú fémekkel (arany, ezüst, vörösréz) válik egy anyaggá. Az ékszerzománcot az arannyal egyenlő áron adják.

A vas zománcozás csak ipari segítséggel a elmúlt század fordulója óta lehetséges. Egészen más a technológiája, mert a vassal nem válik eggyé a zománc. A nagyméretű zománcégetés alagútkemencében történik, ami a gyárbezárások miatt Magyarországon Bonyhád kivételével megszűnt. „Fejed fölött a szállító szalagon láncra aggatva lavorok, lábosok csilingelnek, büdös van, hangos, mindenki kiabál zaj miatt. Szerettem a gyárat. Van amit csak ott lehet megcsinálni.”

Naszvadról jött éppen, ahol 35 nagyméretűtűzzomác képét állították ki és megkapta a „Mester” címet és a nagydíjat. Miért kapta? „Ezentúl mindenkinek segítened kell!” De hát ő eddig is ezt csinálta egész életében.

Budapest, 2012. június 28.

Jelentősebb díjak / Awards:

Ferenczy Noémi díj

Szent Adalberti díj

MAOE és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely többszörös nagydíjak mellett külföldi kiállítások díjai

Hirtelen lökéssel elindult a metró. A férfi feje nagyot zöttyent tenyerében. Egy pillanatra a szeme is felnyílt, aztán visszanyerte eredeti pozitúráját. “Évek óta vázlatolok a metrón, buszon, villamoson, s ennyi idő alatt megtanultam, meddig nézhetek valakire, hogy ne tűnjön fel neki, hogy figyelem. Régóta gyűjtöm az “ellopott” pillanatokat. Az utóbbi hetekben hozzákezdtem egy sorozathoz. Munkacímül az Unatkozók-at használtam eddig.

A képek a budapesti tömegközlekedési eszközök tétlen, vagy olvasásba merült alakjait mutatják be. Jellemző, hogy az alakok egyike sem néz szembe – senkivel sem teremtenek kontaktust. Önkéntelenül beleilleszkednek a járművek tipikus architektúrájába. A képeken az állandó metró-villamos környezet geometriáját hangsúlyozom, míg az alakokat csak egy-egy jellemző ecsetvonással mutatom be.

A figuralitás elkísért eddigi munkám során, valószínű, hogy ez egy darabig így is marad. Nagyon korán keztem rajzot tanulni és ez meghatározza a festészethez való viszonyomat. Az egyetemi évek idején barokk képeket másolhattam tanulmány-rajzolás alkalmakkor.

Megható pillanat volt, amikor egy egyetemről ismert idős modell felajánlotta, szívességből modellkedik nekem, csak azért, hogy ezzel támogasson a tanulmányaimban.

Az elmúlt egy évben többször festettem kartondobozokat, szemetes zacskókat, utcára kihajított zsákokat, konténereket. Sokan kérdezték, hogy miért foglalkozom ezekkel? Valójában a szépségük ragadott meg: a nejlonzacskók színjátéka, a dobozok geometriája, a használat során kialakult szabálytalanságaik.

Az utca lomjait korábban is feldolgoztam már. Hat évvel ezelőtt vittem haza az első lomtalanításról megmentett bejárati ajtót, hogy festménnyé alakítsam. Ezek lettek munkáim szellemi és fizikai keretei. A diplomamunkám is két ajtóból indult ki, ahol még az üvegre rárakódott koszt is beleépítettem a képekbe.

Két éve tanítok a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Egy első évfolyam osztályának lehetek az osztályfőnöke. Új, tervezett sorozatomban a rajztanítás hagyományát, szokásait, eszközeit szeretném körbejárni. Az első ide tartozó képeimen az antik szobrokról készült gipszöntvényeket festettem meg. Egy másik munkám témáját a tanítás mindenapjaiból vettem. A félkörívben, bakokon ülve veszik körül a diákok a látványt, és a munkájukba mélyedve rajzolnak.

Az Amadeus Alkotóházba a 2009-ben alapított Műgyűjtők Díja díjazottjaként kerülhettem be. Az műteremházban egy kisebb teremben kezdtem, s évről évre nagyobb helyiségbe költözhettem át. Most festhetek 2×2,5 méteres képet is. Csak egy nagy térben derült ki, hogy nem is olyan monumentális, mint amekkorának közelről, szűk térben tűnik.

Budapest, 2012. június 22.

Elérhetőségek:

e-mail: szabo_franci@yahoo.com

műterem: Amadeus Alkotóház, 1035 Bp. Veder utca 14.

honlap: www.szabofranciska.hu

Díjak:

UniCredit Tehetségprogram, kisalkotói ösztöndíj 2012

Pro Arte Aranyérem, Művészeti és Művészettudományi kategória 2011

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Művészetelméleti kategória, I. hely 2011

E.ON Hungária alkotói ösztöndíj, Berlin 2010 és

Intézményi Művészeti Diákköri Konferencia, Művészetelméleti kategória, I. hely

Műgyüjtők-Amadeus alkotói ösztöndíj 2009

Barcsay Jenő-díj 2009

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, festészet kategória, II. hely 2009

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Szögart különdíj 2009

Székely Bertalan Ösztöndíj 2008 és

Intézményi Művészeti Diákköri Konferencia, festészet kategória, III. hely

PannoColor alkotói támogatása 2007

„Nyüzsgött a tömeg Toledo utcáin, hétágról sütött a nap. Az El Greco múzeumból jövet hirtelen jött az ötlet: Piknikezni kéne a város fölött, ott, ahonnan Greco megfestette az ismert városképet. Meredek oldalon másztunk a sziklák alá, hónunk alatt néhány üveg borral. Fehérből a friss, a vörösből meg óbor. Pár száz évet kiugrottunk időben.“

Arra már nem emlékszik senki, akkor vagy később határozták el, hogy a nagy példaképekhez hasonlóan ők is többen, együtt festenek meg egy vászont. A lehetőség most adódott, amikor a Bartók Béla úton az önkormányzat a festészet népszerűsítése céljából átadott egy tágas, üres üzlethelyiséget egy hónapra. Ahogy egykor Tiziano műhelye felett, itt is az írás: Sensaria (Friss levegő) hívogatja a járókelőt, az ajtón egy cédula: Nyitott műterem, nyitva naponta 10-18-ig.

Itt alkottak és rendeztek páros kiállításokat a Sensaria Egyesület tagjai. 2003-ban alakultak Károlyi Zsigmond osztályából a Képzőművészeti Egyetemen. A társasághoz később olyan fiatal művészek csatlakoztak, akik erősen kötődnek a tradicionális művészethez. A művészettörténészek új figuralitásról beszélnek. A képeken tájak, csendéletek, emberek.

„A kép a falon magában didereg, várja, hogy jöjjön valaki és megszólíthatja. Néhány ‚őrült‘ pedig összeállt, és azzal foglalkozik, hogy úgy látassa a világot, ahogy az megteremtetett, nő a fű, süt a nap, ember, asszony… Olyan képeket akarunk festeni, amihez ne kelljen egyetemet végezni azért, hogy megértse valaki… A kép feladata, hogy megfogjon, a festőé pedig, hogy a lehető legtöbbet hozzon ki a témából… Akkor jó a kép, ha őszinte…“ – mondja ki-ki, amit hirtelen gondol.

Kovács Lehel a táj sebeit festi meg, amit senki nem fest meg. Lőrincz Tamás önarcképet, tükörképeket és egy F1-es autót, a belsejét feszítő energiák szimbólumaként. Szabó Ábel azokat a tárgyakat, amikkel nem foglalkozik a művészet, pedig nagy hatással van sokak életére. Horváth Krisztián filozofikus magaslatba emeli a romlandóságot és az újjászületést. László Dániel a kertben sétáló kislányát, vagy kisfiát a Terror házában, amikor ‚Rákosi Mátyás és kora‘ c. sorozatát készítette a szoci nyomorról.

Megfestik országunkat, elhagyott gyárainkat, lakótelepeinket, a parlag heverő földeket. Meglátják a szántóföld közepén a körbe szántott kis szigetet, rajta omladozó házzal. Új földosztás van! A lakók sebtében távoztak- ki tudja- talán elüldözték őket, még bent van a gáz és villany, a zsákok tele terméssel.

A szakralitás számukra nem avantgard gag tárgya, nem közelítenek cinikusan a valláshoz. Egy templom meghitt tere, az oszlopok égbenyúló alakja, Balogh Zsófia kis Jézusa és Mária szobra válasz arra, hogy a ma nemzedéke mit érez a hittel kapcsolatban.

A modern művészetben van egy öncsonkító jelleg. A modernizmusig arányosabban kezelték az emberek magukat és a környező világot. Egyesek hiszik, attól lesznek korszerűek és haladók, ha tagadnak. Úgy is lehet minimalista egy művész, ha egyszerű témákat keres, és azokat expresszívebben dolgozza ki.

Változatos volt a látogatók köre. Jött egy lány igazi punk öltözetben, karikákkal a fülében, fekete pólóban, terepi nadrágban, bakancsban. Agresszív kinézete ellenére nagyon kedves volt és érdeklődő, finom lelkű és érzékeny. Gyakran belátogatott egy asszony. Hosszú időt állt egy-egy kép előtt. Annyira kíváncsi voltam, vajjon mire gondol.

Az utolsó nyílt napon, ott lóg a két közös kép. A „Budakalászi réten“ kompozíciója magától alakult ki, aki amikor jött, azt festett amire gondolt. Lehel az eget, Krisztián hegyeket, Dani a rétet és az alakokat, Tamás a demizsont. Ábel pedig úgy gondolta ebbe már nem szabad belenyúlni. A Toledóhoz volt néhány fotó és némi egyeztetés. Mindenki más palettát használt, így a színek mindenkinél másképp keverednek a széleken. Egymást is sikerült meglepniük.

Mi is történt ott a Bartók Béla úton? Egy jó szándék kapcsán élményzuhatag, színt vallás, közös remények. Megtanultuk, hogy az alapos önismeret és annak elfogadása, ahogyan mások látnak bennünket erős bizalmat épít az emberekben. Akkor nem kell feladni egyéniségünket, mindenki magától megtalálja a helyét és megszületik a mű.

Budapest, 2012. június 7.

Tagok / Members:

Balogh Zsófia
Horváth Krisztián
Horváth Roland
Kovács Lehel
László Dániel
Lőrincz Tamás
Szabó Ábel

Édesapám tükörgyárban dolgozott. Hetedikbe jártam, amikor elvitt a gyárba. Ott vágtam, csiszoltam üveget először. Az osztálytársaim sem akarták elhinni, hogy én fazettáztam a poharakat. Azóta az üvegnek élek. A Margit körúton laktunk. Főiskolás koromban az ötödik emeleti mosókonyhában építettem magamnak kis hutát és éveken keresztül ott fújtam titokban az üveget, főleg kéket. Butikban árulták. Vitték, mint a cukrot.

Aztán egyik napról a másikra abbahagytam a hutázást. A tükörben, a síküvegben több lehetőséget fedeztem fel.“

A tető ablakon keresztül árad a fény a műterembe. Szinte vakít. Tükörlapok és üvegek között törtfehér, puha padlószőnyegen közlekedünk – mezítláb. Nem kell aggódni, nincs benne üvegszilánk. „Mindig mondom, az üveggel nincs kapkodás és makulátlan tisztaságra nevel. Egy tanárom egyszer azt mondta: csak a rossz üveg törik össze, a jóra vigyáznak.“

„A tükör nevel, minden meglátszik rajta. Van egy végső folyamat, amikor a kezemmel tudom csak a legfinomabb szöszt és port eltávolítani a kész tárgyról. Sokáig áztatom a kezemet szappanos meleg vízben, amíg úgy kiázik, hogy semmi ujjlenyomatot nem hagyok.

A gépek és eszközök pedáns rendben: „Mániákusan sok pénzt forgatok vissza gépekbe, szerszámokba. A család gyakran jajong emiatt.“ Elegáns mozdulattal érinti a csiszoló korongot az üvegtömbhöz. „Nagyoláskor, mikor teljes fordulatra kapcsolok, pattognak az apró szilánkok. A védőszemüveg kötelező. De az üveget nem elég látni, érezni is kell…“

Készítés közben jönnek a felfedezések. Például a legyezőszerű tükörrétegek számtalan variációinak lehetősége. A sugarak tágulnak, szűkülnek. A legnagyobb méretű legyezőm Kanazawában – 470 nemzetközi művész alkotása közül – aranydíjas lett. Ennyi év után a világ számos üvegmúzeuma és üveggalériája a ‚Legyező-emberként‘ ismer.

A jellegzetes forma mellett ezeknek a tárgyaknak különleges belső életük van. Ha tökéletesen fényesre políroznék egy tárgyat, akkor esetleg zavaróan mindent visszatükröz a környezetből. A felület selyemfényétől kapja azt az utánozhatatlan belső életet, amiért nem beszélhetünk csupán „legyezőről“. Inspirációim a vitorlázó madarak szárnyai, a halak uszonya, kavicsok, levelek… Sok múlik az érzékenységen, minden finom rezdülésre figyelni kell, mert a természet a legnagyobb szobrász.

A szobor címe számomra sosem fontos. Viszont kiváncsian fogadom, mit gondolnak látogatóim a készülő művekről. Pl. itt a csiga adta az ihletet, de ha pontosan ezt készítem, akkor nincs hozzáadott művészi értéke. Ti kagylónak nevezitek, az orr-fül-gégész barátom szerint ez egy füljárat.

Ez a létező legvastagabb üvegtábla. Egy hátulról megvilágított kép lesz belőle. Az üveget folyadékként fogom fel. Már több kísérleten túl vagyok, hogyan lehet vízhullámok effektjét előcsalni az üvegből.

Sokat kell kézzel csiszolnom, bármikor közbejöhet egy gixer, ezért nem lehet előre az időigényt felmérni. A határidő a legnagyobb ellenségem, mert annyit kell dolgoznom egy üvegszobron, amennyit az anyaga, felülete igényel. Legutóbb, a londoni Plateaux Galéria kiállítása előtt már kint állt a reptéri taxi a ház előtt, amikor befejeztem. Még rendes ruhatárat se vittem magammal, mert a végső futás közben véletlenül az egyik munkaruhámat dobtam a bőröndbe.“

Budapest, 2011. július 15.

Kiemelkedő díjak:

Kanazawa/Japán 1. helyezés (2010)

Habatat Gallery (USA) különdíj (2009)

Ferenczy Noémi díj (2002)

Kint ragyogó napsütés, a beszűrődő zajok elől lehúzott redőnyök mögött hallgatjuk Bocelli átfűtött tenorját: „Besame, besame mucho…“ A szobában sápadt lámpafény. Csukott szemmel még erősebb a térhatás. A hangfal miatt jöttünk.

.

„Finom izlésű barátnőmmel felújítottuk a lakásunkat, kiválasztottam az akkor kapható legjobb hangfalat. Amikor hazaértem a gondosan megválasztott bútorok és színek közé, csak annyit mondott a hölgy: Mit akarsz ezzel a koporsóval?“

Fel volt adva a lecke, hogyan lehetne kitörni a doboz formából és elkezdett kísérletezni idomokkal és anyagokkal. A gömb a legideálisabb, és olyan műgyanta keverék, amitől kőszerű anyagot kapunk, hogy ne rezonáljon a hanghullámoktól. A magas hangsugárzót tartó idomot pedig fából esztergálják.

Akusztikailag a literméret számít. A sablonok szerint öt cm-ként növekedik a golyó. A lelke a hangösszekötő és a „hangváltó“ kábel. A legérzékenyebbet a Pénzverdében 9.999-cel ezüstözik, a 9.998-ast egyszerűen a Csepeli galvanizálóba viszi. Egy két-három méteres ezüstbők készült kábel akár másfél millióba is belekerülhet, amit az erre speciálizálódott gyártók állítanak elő külföldön.

A mélyhangsugárzó membránja kevlárból, karbonból vagy kerámiából is készülhet. Puha bélésbe burkolva kerül bele a tekercsekből és a kondenzátorokból felépülő vezérlő, a passzív elektronika, a „hangváltó“. A jó hangfal minden hangot tökéletesen ki tud adni lineárisan, hangszíne egyensúlyban van. Számítógéppel, speciális mikrofonnal pontosan lehet tesztelni.

Az erősségét watt-ban adják meg, de ennél sokkal fontosabb a valós frekvencia átvitele. „Vannak huncut cégek, akik tudják, hogy rosszak a paraméterek. Ilyenkor meghirdetik, hogy kiváló a hangfal házimozizásra. Alig vagyunk a világban, akik ennyire közel vissza tudjuk adni a hangszerek hangját úgy, mint az eredeti. Nálunk „high end“, csúcsminőség készül.

Egyedi dizájnnal, egyedi tárgyakat készítünk, magas technikai tartalommal. Amikor a technika kész, kap egy szórógittet, kézzel díszítjük és fényezzük. Először nem is gondoltam komolyan, hogy felhasználjuk a Sixtusi kápolna freskó motivumait, de végül Gasztonyi Kálmán festő barátom két részletet is megfestett a teremtés történetéből. Egy hangfal teljes felülete több, mint egy négyzetméter. Bármilyen texturát (bőr, kő, rattan mozaik stb.) el tudunk készíteni.

Amikor Prince nálunk koncertezett, az öltözőjébe tettek egy matyó mintás hangfalat, amit a koncert után megkapott ajándékba, hogy erről is emlékezzen Magyarországra. Gut Zoltán porcelánfestő „cérnaszálanként“ festette meg a virágokat.

Változatos a vevőkör. A lakáshoz állítom be a hangokat és a dizájnt. Egy helyiségen a sok üreges bútor elnyeli a hangot, ha pedig nincs bútor, akkor pattognak a hangok a falon, interferálnak. A dizájnban a legfontosabb, hogy a „nőknek tessen“, illjen a lakáshoz.

Budapest, 2013. november 14.