Mi a különbség a rézkarc és a rézmetszet között? „Ha én lépek be egy galériába, rézmetszetről van szó, bárki más, akkor rézkarc. A rézmetszés nagyon pontos technika, ezen belül egyik irányzata szigorú akadémikus stílus, másik un. szabadmetszés. Mindkét irányból tűhegyes vésővel véssük ugyanazt a vonalat. – mutatja a lupé fölé hajolva – A rézkarcban sok a váratlan esemény. Megbízhatatlanabb. A bankjegyek, okmányok, a bélyegek készítéséhez rézmetszetet használtak.

Biztonságos volt az ötszázas Ady, az ezerforintos, amin Meggyesi: ‘Anya gyermekével‘ szoborról készült a rézmetszet. Mind csapat munka volt, amiben én is részt vettem.“

„Rékassy Csaba igazi profi rézmetsző, igazi bohém volt. Róla egy történet: Karácsony előtt kért ötszáz forint kölcsönt édesanyjától. Késve adta meg a pénzt, ezért elkészítette a 620 forintos bankjegyet. Ebben úgy gondolta benne volt az infláció, a kamatok. Nem sok másolat készült, nehogy devalválódjon, ezért szöggel áthúzta a hátát. A másik oldalára megvéstem egy különös alkimista műhelyt, „hogyan lehet fekáliából pénzt gyártani” aláírással. Az igazgatóm értette a viccet, de kirúgott.“

A metszetekre jellemző a stufigság. Így mondják, hogy a szinezőssége többértékű, A különböző vésett-mélységgel finom árnyalatokat lehet a képbe vinni egy színen belül.

Porozással, az úgynevezett akvatintával még izgalmasabbá lehet tenni a felületet. ‚Ha a nagymamán az angol királynő lett volna‘ c. képen a nagy gallér kidolgozottsága kiváló példa erre az eljárásra.

A kép címe mellé a művész klasszikus elvárások szerint megjelöli a készítés technikáját, (gyakran rövidítéseket használnak: C2=rézmetszet, C3=rézkarc) a papír fajtáját, és a példányszámból a sorszámot.

Ex libris tevékenysége nemzetközi szinten jegyzett. A kiadók jól tudják, mindig számíthatnak valami abszurdra, egy csavaros gondolatra. „Nem lehet előre tudni, mi az, ami azonnal tetszik, és mi fog idővel beérni. A koponyától félnek, ha valami erotikus, azt mérlegelik, mit szólnak majd a szomszédok.“

Parafrázisait könnyen megértjük, ha ismerjük a Bibliát, a szentek életét, a történelmet, az irodalmat, a művészettörténetet, az élet apró és nagy dolgait. Akkor, nem lehet a világon semmi tabu, amin ne kacaghatnánk! Egyesek csóválják a fejüket, mert úgy tartják van, amivel nem szokás viccelődni… Döntsön mindenki szabadon: „Sapienti sat“

Az iróniától sem mentes képek sorában örömmel fedezzük fel az ‚Angyali üdvözletet a benzinmotornak‘, a huszadik század tárgyai alatt roskadva ‚Menekülő Lótot‘, ‚Jákob álmát az angyalokkal‘ hiszen miért lenne szövőszék és szabóság a mennyben?

Valamint a szószékből átalakított angyalkákkal, körbe hímzett liften, mennybe menetelő Máriát, majd fokozva a szellemi feszülést: Vajjon mi lehet az ördög játéka?

Budapest, 2011. december 22.

Monoron találkozunk. Az elmúlás, a megsemmisülés utolsó pillanatait látjuk a festményeken. Elfordul az is, hogy mire az utolsó ecsetvonásra sor kerül, eltűnik egy kapu, majd az egész ház. Jelen kell lenni ugyanis a helyszín inspirál, így hiteles. Nincs mit tenni, ha a festő a természet után fest, műterme a szabad ég alatt terül el, akkor gyerünk kirándulni. Gyönyörű az ősz, talán soha nem voltak ilyen csodaszínek a tanyavilágban.

Vállig érő csalánosban küszködünk, alakul az ösvény, de a kivágott, ölnyi eperfák szerte dobált ágai síkosak… nem könnyű feltápászkodni, minden csíp vagy szúr, amibe kapaszkodni lehetne.

Az egyik házat az iszalag már korábban megfojtotta, mellette a másik: „Tavasszal ez még állt, reméltem, hogy nem dől össze, amíg ideérek. Nagyon megsérült, ez már rom. A romok nem érdekelnek, a vég előtti utolsó pillanata érdekel inkább.“

Százéves életmód gyors pusztulásának lehetünk tanui a tanyákon is. A Kiskunság ligetes táj, ezért még a téeszesítést is túl élték. A külső gazdasági kényszerek miatt az önellátás ma halálra ítélt helyzet.

Ötven éve még virágzó gazdaságban az öt ló helyett egyszercsak egy állt az istállóban, most pedig már a nagy boroshordók is üresen állnak  a ház körül.

A kecel-tüskösi tanyasoron főleg tótok laktak. Narancsos, lilás házaikat hengerelt mintákkal díszítették. Itt az egyiken valamiért több mintasort is kipróbáltak. A hatvanas években talán? A soltvadkerti svábok más színeket használtak, de a polgári igény mindenütt látható.

Mellékutakra vezet, ahol korábban még emberrel beszélt. Tudta kik laktak arra és azt is, hogy ha újra idetéved már nem talál ember. Egyetlen alkalommal állt meg a főúton valaki. A tanya világot már régen kirabolták. Sokan ezért is hagytak maguk mögött mindent, főleg a reményt. Látta, hogy bóklászunk a ház körül és benézett. Kérdezte mi járatban vagyunk. Azt remélte vevők jöttek.

Visszaérünk Monorra a műterembe. Mindent látni akarunk. Felsőbányán a városka felett a hegyoldalban van a temető. Külön a katolikus, külön a református. Festői szépségű hatalmas szelídgesztenyefák alatt az ezerhét-ezernyolcszázas évekből még állnak sírkövek. Közöttük vastag, puha mohagombolyagok, cérnavékony nyúlványaikat lágyan fújja a szellő. Egy nap jött egy teherautó az öntöttvas síremlékeket felrakták. Remélhetőleg a kövek maradnak. A történetiség és az utolsó megmaradt értékek megörökítése foglalkoztatja a festőt. Gyorsan kell dolgozni, ezért is fest látvány alapján akvarellel, mint a régi vándorfestők.

Az öreg mezővárosi ház lakatlan. Holnap kiírják rá: eladó. Jön majd az új tulaj, lebontja és eltűnik egy történet, egy kor. A szomszédban már ott az új világ: a fehérre mázolt vaskapu.

Miből fakad a művész késztetése – talán hiányérzetből!

Monor, 2011. december 14.

Elhunyt 2019. december 21-én.

Április elseje volt, a barátainkat vártuk, amikor megcsörrent a telefon. A Hiltonból hívtak. Azt mondta az illető, ő Robert Redford titkára. Azt hittem ez egy beugratás. Redford Brad Prittel forgatott Budapesten. Később hallottam, a folyamatos zaklatások elől költöztek fel a várba.

Lőrincz Edit belsőépítész telerakta a szobákat a vázáimmal. Robert Redford összecsomagoltatta és mind elvitte. Egy órát kaptam, hogy odaérjek és találkozzam a szinésszel. A vendégvárásra hivatkozva nem mentem el, de valójában nem volt hozzá bátorságom. Üveggyári rajzoló szakra vettek fel, de a bizonyítványomba üvegházi rajzolót írtak. Elképzelem magam, amint ülök egy üvegházban és rajzolok…

Önálló életemet egy udvari szoba-konyhában kezdtem. A füst-köd hangulatú körfolyosóról alig derengett be fény, nem volt mérhető az idő. A növény sem maradt meg. Akkor csináltam a kukoricalevelűs vázákat.

Az ott töltött 12 év alapozta meg bennem merre menjek. Nem hiszek abban, hogy létezik ösztönös művész. Rendszerben gondolkodom. Elültettem a fámat, abból nőtt ki a csemete, locsoltam, más már ette a gyümölcsöt, amikor én még csak az ágait nevelgettem.

Sok irányt választhatott volna. Le tud gyártani színes táblát ólom háló nélkül, vagy képviselhetné a most divatos minimalista vonalat, mint például ez a fűszál tartó edénye.

Visszavágytam és visszaköltöztem Szentendrére, ki a zöldbe, ahol az ember átitatódik a természettel. Ha nem vesz bennünket körül florária, akkor szenvedünk tőle. Apró ajándékokkal gyógyítjuk magunkat, a nők virágos ruhákba öltöznek, hajukba porzókat és bibéket tűznek. Vágyunk a primér élményekre, amit a város elvesz tőlünk. Nem fogjuk idegileg bírni a destruktív szekunder városi környzetet, fel fogunk lázadni.

Az üveget nem itt fújjuk. Amikor dolgozom nem filozofálgatok, mert ott van az üveg, nem látod milyen lesz a színe, mert az izzástól csak vörös, se a formáját, mert lágy és mozog. Ha kihűlt, megállapíthatod: jól sikerült gyerek, vagy olyan, mint a nagyapa, nagy a füle, de mégis kedves.

De mindig nálam van az én „fogorvosi táskám“, benne minden fontos szerszámmal, fogóval, a srajzzal, a leütő vassal. Ez a munkás kesztyűm, az az ünnepi. Minden jobb kezes bőrkesztyűt szívesen elfogadok!“

Az idei „termésből“ is bőségesen lehet válogatni: pipacsos, szilvás, cseresznyés, szőlős, magnóliás, klematiszos… „Arra törekszem, hogy ne legyen szabályos, statikus a forma. A végén az edény kap egy patinát az ónfürdőben, hogy összehozza a színeket.

A tél karitatív tevékenységgel zajlik. Képeslap-kollázsaiból ugyanolyan pontosság, teljességre törekvés, szeretet és életvidámság árad, mint üvegeiből. Közben elképzelem, azt a fiatal nőt, aki annyira vágyott egy biciklire és amikor a hófehér bringát meghozta a Mikulás, boldogan ráült és elindult a jégbordás Városligetbe.

Szentendre, 2011. december 7.

Díjak:

Ferenczy Noémi-díj (1996)

Feleségemnek szántam nászajándékul az üvegfürdőkád szobrot, de már nem volt időm befejezni. Úgy két év múlva vettem újra kézbe. Már nem volt értelme úgy megcsinálni, ahogy terveztem, és hogy ne legyen semmi sexuális gondolat a szobor mögött a kádban gésák fürdenek.

2003-ban végeztem az Iparművészeti Egyetemen. Rögtön az Ajka-i üveggyárban helyezkedtem el tervezőként. A gyárat ekkor keresték meg a Prima Primissima közönségdíjának, egy üvegló elkészítésével. Ez volt az első munkám.

Így sikerült kialakítani a gyáron belül egy casting műhelyt. Ennek a műhelynek egyik legfőbb megrendelője a Fabergé cég. Üvegnippeket gyártottunk nekik, a legkedveltebb figura a bankárok jelképe a medve bikával. Egy igazi bankárnak nem hiányozhat az íróasztaláról. Az Ajka Kristály-ban készült tárgyak még ma is a kézművesség tipikus termékei.

Két év után eljött Ajkáról. Azóta cégek megbízására dolgozik. Folyamatosan kap munkát díjak tervezésére és gyártására.

Egy évvel ezelőtt megvette és berendezte ezt a műhelyt. Casting technológiával, azaz viaszveszelytéses módszerrel dolgozik.

„Ez itt pont olyan, mint egy bronzöntő műhely. Az ipari tapasztalatomat maximálisan ki tudom használni. Ez nemcsak a technológiára és az anyagismeretre vonatkozik. A cégekkel arculatról, anyagi lehetőségekről, határidőkről tárgyalunk.“

A hideg technológiára is berendezkedett, mert van rá kereslet.

A főiskolán más a szemlélet. Az úgynevezett stúdióüveg ott kísérleti művészetnek számít. Nála ez másképp van. A különbség lényege az, hogy míg a kísérletezésbe belefér a véletlenszerűség, a technológiai malőr is, addig ő az adott technológiát addig finomítja, amíg pontosan létre nem jön az elképzelt eredmény. Éppen ezért nem is titkol semmit, abból, amit megtanult.

A külső-belső formák sajátos kialakításának módszerét kutatja. Ebből, amit látunk, talán 5-6% tervezés, a többi mind szakmunka. Fejben dolgozik akár egy évig is. Miért tartja fel Suzy a kezét, miért nyeli le az embert a kutya? Azért, hogy legyen a bonboniernek fedele!

Budapest, 2011. november 28.

Már itthon is attól tartottak, botrány lesz. Harmadik hónapja voltam Moszkvában.. Persze közben még szigorú brezsnyevi időket éltük. Tél volt: mi egy hideg kollégiumban laktunk. A Szurikov Akadémiára 77-ben egyéves ösztöndíjat nyertem egy társammal, aki szobrász. Naponta mentem a Vörös tér sarkán lévő műterembe, persze se vásznat se festéket nem adtak.

Türkmének laktak mellettünk. „Csinálj linómetszetet, adunk anyagot, szerszámot.“ (Hasonló baráti gesztusban később máshol is volt része.) Mivel sohasem szerettem a linómetszeteket, mert nem szeretem a száraz linómetszeteket. Ezért azonnal egy Derkovits Dózsa Györgyről készült durva metszete jutott eszembe. Nem volt hozzá kedvem, de nem tudtam ellene mit tenni. Magamon erőt véve mégis sikerült a tükör előtt egy olyan önarcképet faragni, ami hasonlított rám.

A munka közben ráéreztem az ízére, megtetszett a vékony finom vonalak és a nagy fekete felületek festőisége. A térjelző csíkok régi technika szerint keletkeznek, a grafitto eljárással: több réteget visznek fel, és ahol kell visszakaparják a felső réteget.

Gyorsan kiderült, mindent tudnak rólam. Próbából elképesztő dolgokkal ugrasztottam Szását, Natasát és a többi lányt…nagyon helyesek voltak, de kiderült, minden mondatom továbbment.

A feszültség nőttön nőtt bennem. Ennek otthon is híre ment. Dora Kogan műtörténész Pécsett Csontváryt tanulmányozta és egy bőrönd porfestékkel jött vissza Moszkvába. A barátaim, akik a festéket küldték, mondták, ne aggódjon felismeri a fiatalembert feltűnő bundájáról. Bejött a vonat. Már minden utas elment, álltam a peronon a szarvasi zsinórmintás irhabundámban, és jött felém az elegáns hölgy.

„Nem vagy egy tipikus szocialista festő!“ – közölte haragosan a „leninfejű“ tanulmányi osztályvezető minden kérvényemre. Ezért nem jutottam el Leningrádba, hogy megnézzem az Ermitázst.

Mit jelentetett a szocialista festés? Nem tudtam meg soha.

Egy antik üzlet tulajdonosa felkérte a város művészeit: készítsenek képeket lovakról. Rajzoltam öt-hat krokit (vázlatot), ahogy mozgásban voltak. Viszonzásul ezeket a régi kereteket kértem. Restauráltam, bekentem őket aranypasztával.

Szentendrén a régi Művésztelepen dolgozom. Október végén beköltözöm Pestre, persze tavasszal, amint lehet visszamegyek Szentendrére.

Jó összekenni a farostot! Amint elkezdem jönnek az emlékek, és beindul a képzelet. Eszembe jutnak a gyermekkori emlékek, alakot öltenek a fejkendős nénik, vagy akár a nyárikonyha falán lévő kacatok és előjönnek a fények és árnyak…

Budapest, 2011. november 22.

A belső üveg köré egy külső üveghéj kerül. Ennyit lehet nagyjából tudni a diatréta (dupla falú) üvegről.

„A Nemzeti Múzeum felkérésére belevágtam a kísérletekbe, hogy a világon összesen 12 megmaradt darabból a Budapesten őrzött edény másolatát elkészítsem.“

Úgy sejtik, hogy a 2. és 4. század között keletkezhettek a római eredetű üvegek, még arra is gondolnak kutatók, hogy egy család ismerte kizárólag a titkot.

„Először a betűkkel kísérleteztem heteket. Körben a szöveg ógörögül íródott: Igyál és áldozz a pásztornak

Sok munka előzte meg a csipkés karéjt is. Az eredeti annyira kifinomult és teljes, ami a mai technológiai fejlettség mellett is embertpróbáló feladat.

Fél éve ráment. Kiszedte belőle az energiát a rengeteg kísérletezés. Hiába a finom eszközök, egy rossz mozdulat és már le is tört a csipke egy darabja. Csapkodtak a szilánkok. Vízzel kellett hűteni, nehogy a csiszoláskor keletkezett hőtől a kehely megrepedjen. A kész másolat látható a múzeumban.

„Eddig sokszáz rogyasztást végeztem. Ez a hangulat lámpa a diploma munkám. Az halogénégőt LED-re cseréljük, ezért van nálam. A megnyúlt nyelvektől különleges. Nagyon kell figyelni a kemencére. A dróton lógva nyulik és egy másodperc alatt egész más lesz a formája.“

Sok az izgalom. A geometrikusra tervezett forma a véletlennek köszönhetően behorpadt. Ha a hevítéskor buborék kelezkezik, lehet örülni vagy keseregni.

„A spagetti üveget forró üvegből húzom. Itt is pillanatokon múlik milyen lesz. Itt alig látható buborékok keletkeznek benne, amitől más lesz a fénye.“ Dekoratív elem, amit szívesen használ, de kényes is, nincs kétségünk felőle.

A garantáltan egyedi pálinkás poharak minden egyes darabjához másik gipszminta szükséges, mert a gipszet össze kell törni, másképp nem jön ki a kész pohárból. A kényes üveg pedig néha csak eltörik, kicsorbúl, de minden darabját féltve őrzi.

Küzd a finom csipkékkel, mázsányi anyagot dolgoz be a másfél méteres üveg asztallapba, három műhely között közlekedik, a fejében álladóan ötletek kergetőznek, kísérletezik, dolgozik, tanít és mégis alig várja, hogy témát válthasson és iparművész kollegáit dícsérhesse.

Budapest, 2011. november 11.

Elérhetőség: www.borkovics.hu
KANAZAWA EXHIBITION OF GLASS (2013) Honorable Mention díj (nyertesek listája: http://www.glassismore.com/core/projects/104/user_files/records/10/55/glass2013_prize.pdf )

Gyerekkoromban hegedülni tanultam. A tanárom a nyitott bicskája hegyét tartotta a könyököm alá, hogy tartásom tökéletes legyen. Abba is hagytam a zenélést. Szerettem bütykölni, fúrtam-faragtam, szereltem, rajzoltam. Így kerültem gépipari technikumba, majd az Iparművészeti Főiskolára, ahol ipari formatervezőként végeztem.

.

A tanulás, később a munka mellett egy műlakatos műhelyben dolgoztam. Idős mesterem kénytelen volt háromszor is költözni, végül feladta az ipart és felajánlotta vegyem át a műhelyt. Ezzel az ipari formatervezői működésem fokozatosan átalakult kézműves tevékenységgé.

A Művészeti Alap tagjaként terveztem és kiviteleztem különféle tárgyakat, például az Omega lámpacsaládot. Ment is egy darabig, de rá kellett jönnöm, a tervezés nem igazán az én világom.

A restaurálásban több a manualitás. Élvezem a közös feladatmegoldást az építésszekkel, megrendelőkkel, műemlékesekkel. Ha nincs meg az eredeti, akkor megbeszéljük a stílust, az arányokat, mi legyen a műszaki megoldás, azután elkészítem.

A Sándor Palota átépítésekor elkészíthettem a történelmi magyar címert, lámpákat, feliratokat. A Klotild Palotába lámpákat készítettünk, a Tihanyi Apátságba korlátokat, zárakat, rácsokat… Folyamatosan van munkám, akár felújítás akár korhű másolatok.

A legizgalmasabbak a zárak. Érdekes, szellemes műszaki megoldásokkal találkozom. A legnagyobb méretű lehetett úgy harminc centi. Privát megrendelőim is vannak. Aki régi kúriát vásárol, igényli a korabeli vasalatokat, de új, modern épületekhez is kérnek míves kovácsoltvas és műlakatos elemeket.

A régi lámpák felújításánál az egyik legnagyobb probléma a búrák beszerzése. Ezekhez a szépséges szecessziós csillárokhoz sikerült hozzávalót találni. Érdekes ritkaságok, ezt közepén egy rúddal le-fel lehet mozgatni.

A műhelyben van min ámuldozni. A transzmissziós fúróállvány, ami még súllyal és nem rugóval működik.

És az öreg kézi prés, a sarokban pedig a fémnyomó pad. Ezen készülnek a lámpákhoz a fémkúpok. Kell hozzá erő és kitartás.

Reméltem, fiaim közül valamelyikük majd követ engem, ehelyett lett építész iparművész, trombitaművész, zongoraművész. Egy időben tanítottam a gödi szakiskolában, hátha lesznek olyanok, akiknek tovább lehet adni a mesterséget. Vagy tíz évig fogadtam itt az ipari tanulókat, de egy kivételével mind kihullott.

De majd az unokák! Tizenkét unokám van. A tizenhárom éves már nyaranta nálam inaskodik. Lehetett úgy tízéves, kaptunk tőle egy rajz-sorozatot, címe: A négy évszak. A kilenc évestől pedig mikor megkérdeztük, mi szeretne lenni: „Kovács leszek, vagy hegedüs, úgyhogy sokáig élj még nagypapa!“

Budapest, 2011. október 28.

Elérhetőség: felegyhazik[kukac]freemail.hu

A mutermek.com 50. bejegyzése:

Édeskéim! Jöjjenek be! Barátságos ölelés után, fürgén, a selyemfényűre járódott, keskeny falépcsőhöz vezet, fent aztán a gépkolosszusnak álcázott gardrób előtt lerugjuk a cipőnket.

Julcsi az unoka, újjongva érkezik utánunk: „Jön a csontfogam Édeske!“ A stúdió egyben a „study“, érintőképenyőkkel, irigylésre méltó kütyükkel, íróasztallal, iratokkal… de miféle iratokkal. A fontosabbak kollázsba rendezve: a lakatos szakmunkás bizonyítvány, megsárgult újságcikkek között igazolás, miszerint az 56-os forradalomban nem lőtt az ellenforradalmárokra, kiváló társadalmi munkás, majd a karikákkal jelölt sávtól a rendszerváltást követő ereklyék. „A Kossuth díjnál befejeztem a táblát.“

„A kártyalapot az utcán találtam, amikor DAAD ösztöndíjjal Berlinben dolgoztam. Attól kezdve nem hagyott el a szerencse. Aznap megjelent egy házaspár. Megvették két képemet. Az egyiket ingyen akartam odaadni, nem értették. A Storck csokigyár tulajdonosa volt nemesi származású feleségével. Berlinben mindent képemet eladtam. Hazaérve végre házbővítésekbe kezdhettünk Évával.

Szűkösen, de sok munkával jutott egy tetőtérre. Az ideálisnál jóval alacsonyabbra futotta. Hétrét görnyedve járkáltunk. Mikor Demszky és Magyar Bálint látogatóba jöttek, zsörtölődtek is: Biztosan azért csináltad, hogy hajlongjunk előtted. „Ezen a lukon másztam át ide. Befért egy ágy és a végébe az íróasztal. Egy nap az egész ház mienk lett és a tetőt is magasabbra ácsoltuk!“

A Magyar Festészet Napja ünnep számunkra, itt megtoldódot egy nem várt programmal. Ekkora gyűjteményt még sehol nem láttunk. A ház minden rejtekében a legnagyszerűbb kortársak alkotásai. Minden milliméter felületet kihasználva: legalább kétszáz festmény. De a lélegzetünk eláll a sok kisplasztikától is. „Nem fér több! Csak ezért nem tudom a többi sok száz művész barátom munkáját begyűjteni.

Kaptam, vettem, cseréltem. Ifj. Szlávics László barátom születésnapomra meglepett a mobil-érméim kicsinyített másaival. Ezekben azonban az is fantasztikus, hogy áram nélkül működnek.“ (Jobb oldalon az eredeti mű.)

A sűrűségben a saját alkotásokat mégis gyorsan kiszúrja a szem: a plasztikába beépített finoman kidolgozott fémtárgy vagy tárgyi sorozatok miatt…

vagy, mert várhatóan mindjárt megmozdul. A művek mellé úgy kerül a cím, mint i-re a pont: „Kettősjáték“ vagy a „Csúsztatás mutató gép“.

A műhelyben pedáns rend. „Százezer dolog van itt, mindenről tudom, hova tettem. Nincs az a barkácsáruház, ahol ekkora választék lenne.

Tudtátok, hogy a fényképezőgépbe 6-os csavarral kell az állvány felerősíteni? De boltban ilyen hatost nem kapsz. Van 1 mm-es csavarom is, alig lehet megfogni.

Annyi anyagom van, akár ötven évig is dolgozhatok belőle.

Nagy szerencse ért nemrég. Szemben megvettünk egy házat és ott be tudom mutatni a legújabb műveimet: „Újra kezdés, Megittasulva, Csirkefogó, Izzoláció, Elszabadult luftbarmok…“ Mit is mondtak a Dési Huber képzőművészkörben, amikor megmutatta a festményét: ‚Ez egy halandzsa, a művészetben azt festjük, amit látunk.‘ Ő ezt látja!

Budapest, 2011. október 19.

Elérhetőség:
www.edeske.hu

Nálunk mindenki irodalmár a családban. Jókai és Verne könyveken nőttem fel. Élveztem, ahogy megjelent a képzeletemben, amit olvastam. Ki volt jelölve hát az utam, faltam a könyveket, színjátszó körbe jártam. Szinész?

Talán azért sem lettem, mert az ének nem ment. Az Iparművészetire elsősorban a könyvillusztrációk és a plakát miatt jelentkeztem.

Az irodalom hat, mint például Babits verse: Az örök folyosó és egyszuszra citálja: „A véghetetlen portikusznak egyhangu oldalívei rejtett forrásu fényben usznak. Mi haszna széttekinteni? A síma égnek semmi ránca s szemed a földet nem leli. S tán e nagy ívek néma lánca a végtelenbe fűzve nyúl: holt oszlopoknak méla tánca huzódva, mozdulatlanúl légtengelyén az üres ürnek, s a külső sötétig vonúl, hol a Pokol lakói sülnek.“ Máris az építészeti geometriánál vagyunk, ezeket a térbelinek látszó formákat lehetetlen lenne megépíteni, lerajzolni viszont olykor mégis sikerül.

Csupa csalafintaság: az Oszlopcsarnok oszlopainak száma eltér lent és fent, van benne élő fa és halott fa, hogy az idő is megjelenjen rajta… A tökéletest sok vázlat előzi meg. „Azt mondják kétféle művész van: az egyik azért csinál sorozatot, hogy legyen egy sikerült, a másik, akinek annyira sikerült az első, hogy megcsinálja több változatban“

Csigabiga az aranymetszés szabályait bemutató formajáték. „A teraszasztalon sétált a csiga-modell. Lefotóztam, hogy egyszer majd felhasználom.“

A Bolondok hajóját most nálunk is kiadják tíz kötetben, ebből öt van kész. Száztizenkét darab rézkarcra van megbízásom. Sebastian Brand könyvét először Dürer is illusztrálta az 1400-as évek vége felé. Fametszetek voltak, ami azt jelenti, hogy fametsző iparosok vésték és nyomtatták a Főmester rajzait, mert hogy Dürer mellett még mellék-mesterek is segítették a munkát. A sokszorosításnak nagyon sok formája van.

Heliogravure eljárással készültek a nyomatok. A mélynyomás majd kétszáz éve ismert formája, régiesen rézfénymetszetnek hívták. A rézkarcszerű tollrajzot fényérzékeny rézlemezre vetítik, aztán a vasklorid marja ki a vonalakat. Amikor a lemez kész, még bele lehet karcolni, hidegtűzni.

Fontos, hogyan veszi fel a papír a festéket. Kedvenceim a Fabriano és az Ingres papír. Ez utóbbi finoman bordázott. De, ha igazán különlegeset szeretnék, akkor Szentendrén Vincze Lászlótól rendelek kézzel merített papírokat.

„Az anamorfózis ma már nem ördöngősség“ – helyezi középre a tükörhengert – „számítógépes program is van rá. Hagyományosan a jobb oldali kész képet, bal oldalon négyzetekre bontják és középen átmásolják egy köpenyre. Én abban fejleszettem tovább, hogy az anamorfózis csak egy részét adja a képnek, csak a második jelentést. Ez a Holló c. vers egy illusztrációja. Sokan találgatják, fikcióról van szó, vagy maga a költő szólal meg egyes szám, első személyben a versben. Edgar Allen Poe hevesen tiltakozna, én azonban mégis őt mutatok meg a tükörben.

Mindenhol könyv. „Már annyi van, hogy ha kell valami, nem találjuk. Lassan úgy járunk mi is, hogy könyvtárba kell menni, ha el akarjuk olvasni valamelyiket.“ A polcon ott sorakoznak a saját művek is. Ő Utisz, az író. És azok kedvéért, akik még mindig nem szeretnek olvasni kilopunk ide tőle néhány sort:

„Nyílik a könyv s arcodba mered, / Nézi merőn két árva szemed, / Semmi esélyed, tudja, mit érzel, / Bármire gondolsz, már nem enyész el.“

Grafika, animáció, plakát, könyv…mi jöhet még? Szerencsénk volt, mert mi láttuk, de őszig ez egy nagy titok. Csak annyit, hogy ez még nem volt!

Budakeszi, 2011.október 11.

Elérhetőség és életrajz:

www.utisz-utisz.blogspot.com/

Utazás előtt kimentem az állatkertbe megnézni, mire kell figyelni. Los Angelestől buszoztunk Mexikóvárosig, onnan majdnem két hónapon keresztül stoppal csavarogtunk. A tengerész zsákban a ruháim mellett elfért a hálózsák és a függőágy. Veszélyes földön aludni. Két dúc között ringatóztunk a tengerparton az éjszakában, alattunk szaladgáltak a rákok, köztük néhány skorpió. Úton lenni, az egyik legjobb dolog a világon. Veszély mindenütt lehet.  .

Skorpióval Törökországban is találkoztam. Egy félrebukó kő alatt, áttetsző zöld teste mögött megláttam felágaskodó farkát, szemvillanás alatt fenn voltam a szikla tetején. Peruban a fényképezőgépemet lopták el táskástul. Egy vendéglőben, a nyitott fiókban ott lapult a forgópisztoly is. Akkor volt a legnagyobb érték nálam, nem sokáig.

Kínába készülve egy év alatt megtanultam hétszáz írásjelet. A hős partizán lányokat és Mao Ce Tung-ot méltató népi Kína irodalmi szókincsével nem sokra mentem volna. Kínába nem jutottam el, de egy kínai regény alapján elkészítettem a „Nyugati utazás“ c. grafikai sorozatot. Szeretem a klasszikus kínai irodalmat.

Mindenhova nem jutunk el. Az olvasás megtöbbszörözi az ember életét, mintha száz lenne. Olvasd csak Fernando Pessoa versét: Hajó, ki messzi útra kelsz… Maga a végtelenség. Szeretem a rövid elbeszéléseket. Különösen Kafkától. Eredetileg egy színnel nyomtattam a lovamat: „Vágy, hogy indiánok lehessünk“. Nem bírtam ellenállni a késztetésnek, kiszíneztem.

Kafka ír a magányosságról, szorongásainkról is. Erről szól „Kafka madara“ c. linómetszetem.

Nehezen férünk. Mindenhol az én holmim van. Itt nőttem fel. Az ajtófélfán ott a rúd: 40 éve jógázom. A ház megsérült a háború alatt, darabokban maradtak meg a színes ablakkeretek, kerámia díszek. A hatvanas években leverték a vakolatot, egy ideig csupaszon hagyták, majd egyformára vakolták és festették az egészet. Húsz éve kidobtam a TV-t, számítógépes játék sem rontja Ákos fiunk ízlésvilágát. Ilyenek fest, amikor kedve van hozzá.

Az idén Norvégiába utaztam a fiammal. A kétszemélyes ajándékút a „Europe is beautiful“ fotópályázat győztesének szólt. Erdélyben, Buzán voltam egy népzenész barátommal. Nagyon jó volt a hangulat. A háziak táncra perdültek a konyhában. Gondoltam, beküldöm a képet.

Többnyire linóleum metszeteket készítek, de csinálok rézkarcokat, fametszetet és rajzokat is. A linómetszetekhez sokszor tenyérnyi rajzaimat nagyítom fel. Eljátszom a formákkal, bizarr dolgok jönnek ki belőle.

A művész kísérletezik. A megtanult dolgok olyanok, mint egy nyelv szavai. Minél több van belőlük, annál nagyobb a variációs lehetőség.

A metszetekhez padló-linóleumot használok. Sok szerszámom van, de többnyire néhány kedvenc eszközzel dogozom. Sétálok az utcán, lógnak a kis halfüggők a nők nyakában achátból. Vágyat érzek, hogy letörjem uszonyos farkukat (nem csak ahhoz). Az achátkőből készült szerszám a rézkarc és borzolás csiszolásához a legalkalmasabb, de használják a restaurátok is aranyozáshoz.

Amikor rajzolok, pont, mint olvasáskor, megjelennek előttem a dolgok, érzem a szagát, a levegőjét. Szeretem a grafikát, legszívesebben éjjel-nappal ezt csinálnám, ha lehetne. Vagy a természettel foglalkozom, felvágok egy káposztát, forgatom, lerajzolom, lefotózom a kiszáradt földet, aztán metszek. Vagy kint lógok az erdőben, gombászom, kint alszom sátorban… még télen is…

Budapest, 2011. október 7.

Tagságok/Membership:

Művészeti Alap / Magyar Alkotóművészek Szövetsége

Magyar Grafikusművészek Szövetsége

Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete

Art 9 Egyesület

Galéria 12 Egyesület

A régi bútorok idővel összeszáradnak, vetemednek, fájuk megreped, lötyög a lába, akad a fiók. Legtöbbször lomtalanításkor egyszerűen kidobják őket. Az évtizedekkel ezelőtt kivágott fadarabokban a mester szeme újrahasznosítható kincset lát. „Lomtalanításból mentünk haza. Gyűjtöttük a felhasználható deszkákat, kidobott fiókokat, amikor feleségem hirtelen álljt parancsolt: Ott egy pad! Tövig nyomtam a féket, kiugrottunk és rángattuk a halmok alól a padot, de nem mozdult. Városi pad volt, lecsavarozva.

Tizenöt évvel ezelőtt egy haverom elvitt egy restaurátor műhelybe. Biedermeier és empire bútorok felújításával és átalakításával foglalkoztak. Három hónapot csak csiszoltam, azt se tudtam hol vagyok. Aztán kaptam egy munkát, darabokra szedtem és összeraktam egy komódot. A német főnökömnek tágra nyílt a szeme, azután már csak kiadta a munkát. Ezt itt vágd le, ide tegyél egy oszlopot… Egész Európából hordták ide a romos bútorokat.

Több száz bútort szedtem szét atomjaira. Nincs előttem titok: kötések, furnér vastagság, ragasztások minden elárulnak a szakértő szemnek. Amikor Óbudára kerültem egy másik restaurátor műhelybe, már totális átalakításokat is meg tudtam csinálni. Fotelből építettem komódot, az íróasztalból bárszekrényt…amit csak a vevő kívánt…

Az antik üzletek rendelik a felújításokat, mellettük jönnek a lakberendezők mindenféle ötlettel. Kapok egy rajzot, fotót pl. empire óratok: na ezt kell elkészíteni ember-magasságúra bárszekrénynek, a kerek asztal széthúzható legyen, kényelmes tizenkét ember számára.

Ennek a szekreternek Bécsben van az eredeti példánya. 147 cm, amit 170-re kellett arányosan felnagyítani és a rendeltetése is megváltozott. Két hét, mire a szegmeseket összeragasztottam a minta szerint. Komoly agymunkát igényel a csapolás kitalálása.

A finom illesztésekhez is csak békebeli technológiákat használok, a fiókok csak grótolva, vékony furnért melegenyvvel reibolok, de jobban szeretem a a magam vágta schwartnit: a vastag nemesfa furnért. A filéhez többszínű furnért összeragasztok és keresztbe vékonyan felszelem.

A bútor teste kizárólag régi fenyő. Hozom haza az eldobott fadarabokat, ismerősöktől is kapok használt bútorokat. Rovartalanítás után lécekre vágom, csontenyv és a „segédmunkásaim” (faszorítók) segítségével formába ragasztom.

Erre jön a nemesfa furnér. Az almafa mintázatában látszik, hogyan hajladoztak ágai a szélben, úgy alakultak a finom hullámok. A citromfa bársonyos, a földből felszívott kvarcszemektől kissé csillog.

A dióval markáns nagymintákat lehet kirakni, a komódról akár arcok, állatok néznek vissza.

Igazi élvezet a rejtett ékszer fiókok kitalálása, hova kerüljön a kis pöcök, ami nyitja a titkos zárat, a bőrizé, amivel a láthatatlan fiók előugrik. Vagy milyen legyen egy robosztus asztallap alátámasz, amit könnyű mozdulattal tud kihúzni egy filigrán háziasszony. (Bútor fotók / Jámbor Attila készítette)

Vannak „mesterkópiák”, és vannak bútorok, melyek mai igényekre készülnek egy klasszikus stílus átkomponálásával. Édesapja viasz pecsétjével meg is jelöli őket. A közös bennük, hogy az itt felhasznált anyagok már tökéletesen kiszáradtak, ezért nem csalódhatunk bennük és a régi kipróbált technikák bravúros megoldásai külön élvezetet nyújtanak. A felhasznált természetes anyagokról már ne is beszéljünk. A bizonyíték: ‘Csontenyvet nyalogat az asztalos kutyája’.

Budapest, 2011. szeptember 30.

Az olvasztó kemencében 1190 fokon fortyog a vörös üvegmassza. Akár egy könnyűjárású artista átveszi, „hefteli“ a fúvópipára a palackot, addig tartja, mozgatja az olvasztó forrójában, amíg színe kellőképpen felveszi a lángot. Amikor eléggé átizzott, táncra perdül: fordul, forgat, lendít és a tüzesből haragos zölddé vált palack száját óvatosan tágítja, ami aztán a kemence melegében szépen lekerekedik.

A segédkező fúvómester (Ferenczy Károly) már újabb darabhoz tekeri fel az üveget.

A borospince vakablakában tartották a ‚pincetokot‘ (faláda). Praktikus célokat szolgált: a borral, vízzel, pálinkával teli üvegek, miket a gazda magával hordott, ne zörögjenek a szekéren.

Az L alakú forma, a klasszikus paraszti üveg továbbgondolása. Két darab egymásba forgatható. Ma kedvelt nászajándék, ha kérik, egyedi monogrammal készül.

A pecsétet is maga faragja grafitból. Saját pecsétgyűrűje a mesterjele: az alkimisták üvegjele – a végtelen és a kereszt találkozása – két oldalról a PG monogrammal kiegészítve.

„A ‚szabadon fújt‘ technika virágzott a XIII. században Európában. Kutatások bizonyítják, nálunk még a velenceinél is korábban fejlődött magas szintre az üvegművesség. A műhelyemben részben skandináv technikával fújunk, ami a velenceiből fejlődött. Az olaszok büszkesége pedig közel-keleti hagyományokra épült.

Itthon végül elterjedt a sokkal hatékonyabb német ipari irányzat. Formát használtak, mely elsorvasztotta a fújó mesterek esztétikailag magas szintű, korábban kiemelkedően érzékeny művészi vágyait és képességeit. A szabadon fújás sokkal gazdagabb üveg-kultúrát tesz lehetővé.

Voltam cserediákként Írországban. Remek tanárnőm volt Dublinban. Tetszett neki, hogy dolgozni akartam, a diákokra ez ott sem mindenkire jellemző. Így aztán sokat foglalkozott velem. Kezdetben bajlódtam a nyelvvel, de hamar megtanulták, nem kell engem mindig kérdezgetni: Miért akarsz te rekonstruálni, Gergő?

Végig hordott az országon, hála neki sokszínű művészi hagyománnyal találkoztam. Hazaérve kutatni kezdtem. Egyik kincsünk a ‚nemzeti pohár‘. Olyan, mintha két azonos méretű talp lenne egymáson. Nehéz elkészíteni, de az egyik legkülönlegesebb formájú paraszti üvegnek számít a világon.

A szecesszió talán utolsó izgalmas példája lehetne az Andrássy grófnak tervezett ebédlő. Rippl-Rónai összművészeti törekvése itt megelőzi az art-decot. Mire az asztali terítékhez, a poharakhoz ért bizonyára unhatta, mert rajzain a méretek sehogy se stimmelnek. Nem tudjuk, miért nem csinálta meg őket. Sokat kellett kísérleteznünk, mire a mester előtt is talán kedves módon hajladozó poharak és kancsók elkészültek.“

Kertszomszéd a kocsmáros. Hátsó kapu zárja a titkos ösvényt. Jól esik a hideg sör, végre beszélgethetünk is az üvegről, meg a tájszólásokról. Aztán szóba kerül, ami férfiak között szokás: a foci. „Na, mit skandálnak errefelé a téti bírónak, ha a nézőknek nem tetszik a döntés: ‚Mit itété Te téti tetű, Te?‘“

Révfülöp, 2011. szeptember 22.

További információ és tanulmányok:

Fénybánya Huta-Üveg Alapítvány

www.fenybanya.hu