Szabó Franciska

Hirtelen lökéssel elindult a metró. A férfi feje nagyot zöttyent tenyerében. Egy pillanatra a szeme is felnyílt, aztán visszanyerte eredeti pozitúráját. “Évek óta vázlatolok a metrón, buszon, villamoson, s ennyi idő alatt megtanultam, meddig nézhetek valakire, hogy ne tűnjön fel neki, hogy figyelem. Régóta gyűjtöm az “ellopott” pillanatokat. Az utóbbi hetekben hozzákezdtem egy sorozathoz. Munkacímül az Unatkozók-at használtam eddig.

A képek a budapesti tömegközlekedési eszközök tétlen, vagy olvasásba merült alakjait mutatják be. Jellemző, hogy az alakok egyike sem néz szembe – senkivel sem teremtenek kontaktust. Önkéntelenül beleilleszkednek a járművek tipikus architektúrájába. A képeken az állandó metró-villamos környezet geometriáját hangsúlyozom, míg az alakokat csak egy-egy jellemző ecsetvonással mutatom be.

A figuralitás elkísért eddigi munkám során, valószínű, hogy ez egy darabig így is marad. Nagyon korán keztem rajzot tanulni és ez meghatározza a festészethez való viszonyomat. Az egyetemi évek idején barokk képeket másolhattam tanulmány-rajzolás alkalmakkor.

Megható pillanat volt, amikor egy egyetemről ismert idős modell felajánlotta, szívességből modellkedik nekem, csak azért, hogy ezzel támogasson a tanulmányaimban.

Az elmúlt egy évben többször festettem kartondobozokat, szemetes zacskókat, utcára kihajított zsákokat, konténereket. Sokan kérdezték, hogy miért foglalkozom ezekkel? Valójában a szépségük ragadott meg: a nejlonzacskók színjátéka, a dobozok geometriája, a használat során kialakult szabálytalanságaik.

Az utca lomjait korábban is feldolgoztam már. Hat évvel ezelőtt vittem haza az első lomtalanításról megmentett bejárati ajtót, hogy festménnyé alakítsam. Ezek lettek munkáim szellemi és fizikai keretei. A diplomamunkám is két ajtóból indult ki, ahol még az üvegre rárakódott koszt is beleépítettem a képekbe.

Két éve tanítok a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. Egy első évfolyam osztályának lehetek az osztályfőnöke. Új, tervezett sorozatomban a rajztanítás hagyományát, szokásait, eszközeit szeretném körbejárni. Az első ide tartozó képeimen az antik szobrokról készült gipszöntvényeket festettem meg. Egy másik munkám témáját a tanítás mindenapjaiból vettem. A félkörívben, bakokon ülve veszik körül a diákok a látványt, és a munkájukba mélyedve rajzolnak.

Az Amadeus Alkotóházba a 2009-ben alapított Műgyűjtők Díja díjazottjaként kerülhettem be. Az műteremházban egy kisebb teremben kezdtem, s évről évre nagyobb helyiségbe költözhettem át. Most festhetek 2×2,5 méteres képet is. Csak egy nagy térben derült ki, hogy nem is olyan monumentális, mint amekkorának közelről, szűk térben tűnik.

Budapest, 2012. június 22.

Elérhetőségek:

e-mail: szabo_franci@yahoo.com

műterem: Amadeus Alkotóház, 1035 Bp. Veder utca 14.

honlap: www.szabofranciska.hu

Díjak:

UniCredit Tehetségprogram, kisalkotói ösztöndíj 2012

Pro Arte Aranyérem, Művészeti és Művészettudományi kategória 2011

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Művészetelméleti kategória, I. hely 2011

E.ON Hungária alkotói ösztöndíj, Berlin 2010 és

Intézményi Művészeti Diákköri Konferencia, Művészetelméleti kategória, I. hely

Műgyüjtők-Amadeus alkotói ösztöndíj 2009

Barcsay Jenő-díj 2009

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, festészet kategória, II. hely 2009

Országos Művészeti Diákköri Konferencia, Szögart különdíj 2009

Székely Bertalan Ösztöndíj 2008 és

Intézményi Művészeti Diákköri Konferencia, festészet kategória, III. hely

PannoColor alkotói támogatása 2007