Kiss Ilona

A Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam. Imádtam az irodalmat. Csodálatos tanárnőnk volt. Én voltam az előolvasója. Mindenki azt hitte magyar-francia szakos tanár lesz belőlem, de meglepetésre és szüleim riadalmára az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem, ahol könyvművészeti szakon diplomáztam.

.

Alkalmazott grafikusként dolgoztam, mígnem egyszer megalkottam egy könyvet szabad grafikai motívumokkal. Erre a könyvre kaptam első külföldi ösztöndíjamat Spanyolországba. majd a francia állami ösztöndíjat, két hónap Párizsban. Ráleltem új anyagokra, bátran készítettem könyvet gumiból és fémhálóból.

Átpároltam egy másik műfajba. Alig hatvan éve indult el a könyvhöz kapcsolódóan ez a képzőművészeti forma, amit ma művészkönyveknek hívunk. Egyedi vagy kis példányszámú, bibliofil könyveket készítek. Általában a magam kockázatára születnek a művek, de az is előfordul, hogy kiadók, szerzők, gyűjtők keresnek meg egy-egy verssel. Pályázatokra is dolgozom itthon és külföldön is.

Megfestem hozzá a papírt henger vagy ecset segítségével, néha fürösztéssel. A szöveg és a rajzok nyomtatásához sokféle technikát használok: a litográfia, szita, linó, rézkarc mellett dolgozom festett üveglappal, airbrush technikával, sablonnal, anyag lenyomatokkal.

Sokan idegenkednek a könyvek átformálásától. Mint egykori ösztöndíjas, minden évben részt veszek a Frankfurti Könyvvásáron. Németországban a megégetett papír, amit néhány művész beépít a kompozícióba, komoly történelmi sebeket szakít fel.

Ugyanakkor a használt kévéfilterből készült kávé könyvecskémért rajonganak. Nagy sikert arattam a “Teaház a nyúlhoz” könyvvel is, mely egy nemzetközi pályázatra készült Vilniusba. A filtert itthon találtam, a borító fűpapírját külföldön vettem, a történetet én magam írtam.

Sokszor hívnak Franciaországba. A francia költészet közel áll hozzám. Talán ezért is várják annyira tőlem a gyűjtők a ritkaságokat. Ebben a műfajban, fontos szerepe van a nyelvnek. Nemcsak a megértés, hanem a közvetített kultúra, az életritmus, a lélek szempontjából is.

A magyart kevesen beszéljük, ennél fogva kevesen ismerik íróinkat. Bizony kockázatos, ha saját nagyjainkról mintázok egy művet. Nagyon megörültem, amikor Esterházy és Márai arcképét felismerték külföldi kiállításaimon.

Könyvtárgyaimba könyvkötészeti anyagokat teszek, de beépítem a papírmerítéshez szükséges dróthálót, a fém stencillemezt, fát, papírmasszát. Fontos, hogy a végeredmény egy valódi könyv művészi élményét adja, üzenetét közvetítse, mint például a Face-book.

A budavári könyvünnepre készítettem egy sorozatot: magyar írók és költők ábécés könyvét a BUDAVÁR szó betűiből. Nem is olyan könnyű minden betűhöz találni egy híres nevet, hát még milyen szórakoztató volt megrajzolni, linóba metszeni a megfelelő figurát!

Budapest, 2012.november 14.

Munkácsy-díj (2008)