Szaniszló Judit

„Néhány éve a Belvárosból kiköltöztünk Tinnyére. Építettünk egy szép nagy házat, jöttek a gyerekek, néhány sarokra volt az iskola, oda jártam tanítani rajzot és magyar irodalmat. Aztán egy szakkörben megpróbáltam, hogyan kell nemezt készíteni. A napi rohanásban kikapcsolódás képpen készítettem szőnyeget, párnát. Jött a tél. Fázott a fejem.

A sapka nem elég nőies, a kalap meg túl merev, megpróbáltam, tudok-e kreálni valami átmenetet a sapka és a kalap között nemezből. Egy-két darabbal kezdtem, próbából hordogattam, jöttek az újabb ötleteim, váltogattam. Másoknak is tetszett. Öt éve kezdtem.

„Az angol „nuno felt“, magyarosan selyemnemez, egy újfaja nemez, különleges anyag. Vékonyabb és sokkal finomabb, mint amit általában ismerünk. Szalaggyapjúval dolgozom. Ez más, mint a bunda. A gyapjú kártolásában van a különbség. Az új nemez selyemre van dolgozva, ezért egészen vékony, mégis formatartó és jó meleg ruhadarabokat lehet belőle készíteni.”

„Ausztrál merinót vásárolok, magam festem. Szívesen kombinálom fonállal, gyönggyel, selyemmel, selyemrosttal. Használható holmikat készítek, kalapot, stólát, kabátot, szoknyát, esetleg függönyt. Lehet, hogy egy elveszett divattervező van bennem.“

„A mellény és a kabát készítése is úgy indult, mint a kalapok. Valami szépet szerettem volna csinálni a gyerkeknek, magamnak. Az első kabáthoz egy hét kellett.”

A selymet összehúzza a nemez, ettől buborékos lesz a struktúra. Nem kell szabásminta, csak egy elnagyolt sablon, ami viszont majdnem kétszer akkora, mint a végleges darab.
Ilyen óriási méretből indul. Nincs benne varrás, egybe van nemezelve az egész, menet közben alakítható a forma.

Egy kivágott fólián a formatartó helyekre selymet fektet, a finom gyapjú-pamacsokat szétteríti, szappanos vízzel meglocsolja, mindezt több rétegben. Ezt összegyúrja, aztán meleg vízben lötyköli.

Majd újra kiteríti, formálja, jön a szappanos víz, hengerelés, lötykölés és ezt addig kell csinálni amíg a finom szálak öszegabalyodnak, az anyag összeáll és a kellő méretre nem zsugorodik. Az egyedi, testre formált öltözet, mondhatnánk ‚örök darab‘. Erős, nem szakad, mindig jól áll.

A Prágai Magyar Intézet kérte fel először kiállításra. Véletlen találkozás volt. Azóta több népművészeti kiállításon vett részt, és jelen van a nagyobb vásárokon. Újra divat a természetes anyag, és a hagyományok újjáéledése. „Jó érzés, amikor találkozom a városban a kalapjaimmal.“

Tinnye, 2011. március 16.

Elérhetőség:
feltjudit.hu