Rieger Tibor

“A koronázási palást maga a csoda! Alig néhány kőfaragvány maradt fenn Szent István király idejéből, és akkor itt van egy ezer éves textil, a legesendőbb anyag…” Arannyal dúsan hímzett  ereklye. Megviselte az idő, de kopottsága még misztikusabbá teszi. Képzeljük hozzá a ceremóniát, amikor I.István és Gizella királyné átadja ezt a kultikus ornátust a székesfehérvári székesegyháznak, méltósággal vonulnak a nép között és kimért mozdulatokkal az oltárra terítik.

A Nemzeti Múzeum féltett kincse üveg alatt látható. A védelmező félhomályban alig élvezhető szépsége, pedig mintája megidézi államalapításunk korát. Nem hagyta nyugodni a dolog, komoly elhatározásra jutott: mindenkinek látnia kell ezt a fontos nemzeti kincset. „Egy szobrász nem csak akkor dolgozik, ha megbízása van.”-teszi hozzá.

(fotó: a Panonhalmi apátság kapu terve)

A puszta másolat szóba se jöhetett, át kellett írni bronzba. Nemcsak a szövéstechnikai részleteket kellett értelmezni és térben megfogalmazni, de személyiséget, arcot kellett adni prófétáknak, szenteknek és az apostoloknak, Krisztusnak és a királyi családnak. A mű különös vándorútra kelt. Most a budavári Kapisztrán téren áll. „Még nem találta meg a végleges helyét. Én elkészítettem, a palást meg intézze el, hova kerüljön!”- mondja.

„Egy szobrász műtermében nem sok a látni való” – fogadott bennünket a szeles, zivataros délután – „néhány vázlat, kis makettek, pár eszköz.” Tehát jeleket kerestünk. Kit ábrázolnak a falon a régi fényképek? „Anyai nagyapámat, nagyanyámat és legkisebb fiukat, aki ott veszett a Don kanyarban.” Kell ennél hitelesebb forrás II. világháború áldozatai emlékművéhez?

Amikor egy történelmi eseményhez kapcsolódóan kap a szobrász megbízást, együtt kell legyen a szakmai racionalitás, a gondolat és az érzelmi töltet. „Apor Vilmost ábrázolhattam volna égre tárt kezekkel vagy térdre borulva, Istenhez fohászkodva. De Győr püspöke a  fenyegetés ellenére sem volt hajlandó kiadni „krumpli pucolásra” a szovjet katonáknak a templomba menekült lányokat és fiatal asszonyokat. Apor püspök mártírsága és életének végső üzenete, hogy mindenkinek áldozatot kell hozni.”

Teleki Pál is súlyos döntés elé került, és bár a történészek különbözőképpen ítélik meg szerepét és személyiségét, a tények tények maradnak.

Mégis honnan lehet tudni, hogy egy szobor sikerült? „Talán onnan, hogy valami kiállja az idő próbáját. Amikor elkészül, csak arra gondolok: talán ez jó, talán ez nem rossz. Nehéz ma bármiben értéket megfogalmazni. Nincs olyan kiemelkedő kvalitás, amit ne kérdőjeleznének meg és nincs olyan hülyeség, aminek éltetésére ne találnának közönséget.

Szent Márton díj (2013)