Kovács Kékfestő

Hajnali négykor Kovács Miklós, a Népművészet Mestere műhelyébe ment, hogy begyújtson a kályhába. A kékfestés elérkezett a legizgalmasabb naphoz. Hat órára már kész a gőz. Majd érkezik a család többi tagja, felesége Mária és lánya népi iparművészek, és az unokák. Mindenki tudja a dolgát. A minőség a tűzön és a sebességen is múlik. 640 liter 85°C-os kék massza tölti meg a festőkádat, ahol 60 mp-ig liftezik le-föl a vászon, hogy jól átjárja a pamutszálakat a festék. Óránként 600 méter készül el, nagyjából hét óra alatt végeznek a 4000 méterrel. Ez talán elég lesz 4 hónapra.

„A BASF mesterséges indigóját használjuk. A festékszemcsék mérete a természetes indigó 360-ada, jól tapad és a festés hatékony.“ Az indigó csávafesték. A vízben oldhatatlan festékpor megfelelő redukáló szerekkel oldódik lúgos környezetben, körbevonja a hajszálvékony gyapotszálat és amint levegővel érintkezik, ráoxidálódik az anyagra, ettől a festék újra oldhatatlanná válik. Ha a valódi kékfestő anyagot lúgos közegben mossuk, nem ereszti a színét, szemben más festési eljárásokkal, ahol a festék csak az anyag felső rétegére tapad, és könnyen leázik.

Az anyag a szellőztetés után savas fürdőt kap, ahol a mintázáshoz használt paszta is leválik és alatta fehéren kiragyog a gondosan előkészített minta. Újabb fürdetés következik és másnap négy kilométernyi kék vászon hullámzik szárítón a kert végében. A burgonyakeményítős mosdatás után vasalják és méretre vágják. A szerencsések pedig találkozhatnak velük vásárokon és Szentendrén az üzletükben.

A kékfestéshez nemrég természetes indigót használtak. Az indigócserje törzsének haját lehámozták, egy mozsárban addig törték, amíg a háncs szétmállott, a finom festékpor a mozsár aljában összegyűlt. A földbe süllyesztett tartályban, a küpában festettek. „Apám mesélte, náluk az udvaron állt a küpa. Télen reggelre befagyott. Feltörte a jeget, aztán festett. Kellett nyolc óra, hogy hússzor belemártsa a csillagráfokra felakasztott anyagot. Legalább 20 festékréteg kell, hogy ne fakuljon ki. Egy nap 60 métert tudott megfesteni.“

A szemcsenagysága miatt azonban a festés napfény és dörzsállósága nem a legjobb. „Egyszer a kék beduinoktól kaptam megrendelést. Próbáltam lebeszélni őket a küpáról. Elmagyarázták, hogy náluk a sivatagban a napi hőmérséklet ingadozás 50 fok, és amikor megizzadnak, akkor a nyakuk, karjuk kék lesz az indigótól. Ezért hívják őket kék beduinnak.“

Minden kékfestő műhely kincse a saját mintakészlete. Több, mint száz éves mintafákkal is találkozhatunk. A mintafákhoz rézlemezkék kellenek, elkészítésük komoly vállalkozás. A pöttyöshöz fával kombinálják.

A minták éles kontúrjához rézgálicos, gumiarábikumos masszát használnak. A textilfestés tudománya más számtalan titkot rejt. Az asztalfiókban rejtőznek a színes pöttyös minták.

„Nálunk a nők szavazzák meg, hogy milyen mintát válasszunk egy-egy alkalommal.“ A terítőket, kendőket még mindig kézi-nyomással készítik. A méteráru mintázása géppel történik. Pár évbe is belekerül, mire valaki pontosan megtanulja a mintafák tökéletes felszerelését. „Az egyik unokám nagyon érdeklődik, most őt tanítom a mesterségre.“

A 18. században terjedt el hazánkban az indigóval festés. Magyarországon a Trianon előtti 400 kékfestő volt. Mára a klasszikus értelemben vett kékfestő műfajban talán ketten maradtak. Eltűnt Európából is. Alapanyaghoz is nehéz jutni. Indigót már nem termesztenek, a BASF sem gyártja, sűrű szövésű pamutvásznat pedig kizárólag megrendelésre gyártanak Pakisztánban és Törökországban.

Sok lépésből áll, mire a szép fényes, keményített textil elkészül és kézműves vásárok, vagy szaküzletek polcaira kerül. Kovács Miklós 87 évesen még ott áll a gépek mellett felesége és lánya aggódó figyelme mellett, közben minden szem az unokára szegeződik…