Balla József

„Mióta van kovácsművészet? Még soha nem gondolkodtam róla. Talán 1963-tól?”

Akkor jelent meg Bieber Károly: Kovácsművészet c. könyve. A múlt század elején volt elég idő kovácsoltvas korlátokat, ablakrácsokat és kapukat készíteni.

Régen a falu egyik végén volt a templom, másik végén a kovácsmester. A mezőgazdasághoz kapcsolódott a tevékenység, kocsikereket kovácsoltak, lovat patkoltak.

„1951-ben születtem a hal jegyében. 43 évvel ezelőtt beálltam a Váci utcai minta készítő műhelybe. Az osztrákoknak készítettünk kovácsoltvas mintákat. Amit nem vettek át, azt itthon eladták. Abban az időben az Artex, a Tanért, az Iparművészeti Vállalat foglalkozott külföldi eladásokkal. Kijártam én is, de eszembe nem jutott kint maradni. Pedig a nagymamám osztrák.

Pócs Zoltán műhelyébe kerültem. Ő a nyolcvanas években meghalt, de a tábláját fenthagytam a bejáraton. A mesternek nagy volt a respektje. Ha levelet kapott a Tanácstól, úgy ahogy volt kormosan, olajosan, a kötényében elballagott hozzájuk. Percek leforgása alatt küldték is vissza: „Na, jól van Zoli bácsi…”

Az Olasz intézet melletti házban óvatosan keressük a félhomályban a lépcsőket. A boltíves pinceében korlátminták, lámpák, székek, beljebb vörösen izzik a szén, cseng a vason a kalapács, szikrát vet a hegesztő pisztoly. A lakók már megszokták a zajt. A műhely hozzátartozik a belvároshoz életéhez.

Budapesten kiemelkedően sok értékes kovácsoltvas emlékünk van, szerinte sokat elpusztítottak az elmúlt években is. A felújításokhoz pedig nem mindig áll rendelkezésre dokumentáció. „Nekünk kell megtalálni a megfelelő mintát. Ennyi év után az embernek benne van a kezében, vagy elég egy korlát darab. Korabeli módszerrel dolgozunk, mi még szegecselünk.

A Vásár utcai házunk az 1920as években épült. Már 5 éve újítom fel a kovácsoltvas korlátokat, a kaput, a lámpákat. A búrákat már elvitte valaki. Még Tokodon fújattam le. Azóta Tokod bezárt.

Egy időben sok munkám volt. Amikor elkészítettem egy kaput, jött a szomszéd: „Hány levél van azon a kapun? Harminc? Akkor nekem csinálja meg hatvannal!”

Tíz éve még 4-5 fő is volt mellette. Most csak egy embere van. „2001-ben jöttem ide. Több helyet is megnéztem, de ennek a műhelynek volt hangulata, tetszett a légkör, itt van a belvárosban, szeretek itt lenni.” – mondja a flex mellől. Az ő generációjával – lehet- vége a mesterségnek.

Sok tanuló is megfordult itt, de nem maradtak a mesterségnél. Már oktatás sincs. „Nem vagyok nyugodt: számítógéppel nem lehet a szöget beverni. Ha én újra születnék, akkor is kovács lennék. Király vagyok. Királyi érzés tűzzel készíteni valamit.”

Budapest, 2012. június 30.