„Képzeletemben a világ valós és átvitt értelemben is egy nagy sivatag, aminek a közepében mindig létezik egy élő hely. Ezeket a helyeket keresem, kutatom. Tanulmányaim idején jöttem Zebegénybe a művésztelepre. A mesés környezet, a változatos, élénk természet életreszóló hatással volt rám, beleszerettem a színekbe és itt ismerkedtem meg a férjemmel. Amint átvettem a diplomámat már jöttem vissza hozzá Magyarországra, azóta élek Nagymaroson.” Szenvedélyük az utazás, és az egzotikus kirándulásokról begyűjtött relikviákkal megtöltött lakótérből misztikusan átszivárog a sok élmény a műtermek praktikumába.
„Egy ideig hezitáltam a textil és az üvegszak között, de az építészkarra is felvettek. Akkor még volt NDK. Az üveg mellett döntöttem és beiratkoztam az Iparművészeti Akadémiára Halléban. Engem az üveg anyaghoz kötöttsége vonzott, ráadásul a nyugati kultúrában a középkori templomokban az üveget kárpitnak fogták fel. Az ólmozott üvegeken a figurákat síkban ábrázolták, ezzel szemben Magyarországon a színes üvegablakok jóval később, elsősorban Róth Miksának köszönhetően a szecesszió idején terjedtek el, ahol a térbeliség és a sok a szín jellemző.
Közel harminc év alatt számos templom és kápolna, valamint jelentős középületek, többek között a Holokauszt Múzeum ablakait készítette. Szívesen dolgozik építészekkel, mert a közös gondolkodás különösen inspirálja.
Most a gazdagréti Angyalok templomának kórushátfal ablakán dolgozik, melynek mottója: „Áldjad én lelkem az Urat! Uram és Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.” (Zsolt 104,1-2)
A 45 m2-es üvegablak nem sokára kész. Ki tudja hányszor emelte már meg az egyenként 5-10 kilós, összesen 62 darab táblát? Ha elégedetlen egy színfolttal, a darabot teszi újra a kemencébe és a fiókból előkerülnek a keskeny lapokból összekottázott színpróbák és anyagminták.
A jellegzetes rusztikus felülethez a kemence aljába finom kerámiagyapotból és porokból vet ágyat. Erre kerülnek az üveglemezek. Így készültek azok az alkotások is, melyek a saját kertészetükben kialakított galériában, a családi szervezésben megrendezett népszerű kulturális események izgalmas hátteréül szolgálnak.
„Örülök, ha olyan művészekkel állítok ki, akik mást csinálnak, mint én. A saját tárgyaimban is szeretem kombinálni az üveget más anyagokkal, fémmel, kővel, textillel.” Minden zugban és minden tárgyban kaland és meglepetés és ott van a keresett meghittség.
„Utazásainkra mindig viszek egy jegyzettömböt és vízfestéket. Míg festek a helyiek mindig nagy kíváncsisággal állnak körbe bennünket. Rövid idő alatt barátságos hangulat alakul ki, és amíg a figyelmüket teljesen lekötöm, addig a férjem nagyon jó fotókat tud róluk készíteni. Ezek az élmények később a tárgyakba is beépülnek.
Így volt akkor is, amikor valahol Ázsiában egy kőfaragó érdeklődve vizsgálgatta, hogyan használom az ecsetet. ’Ha maga ilyen ügyesen fest – mondta – akkor ki kell próbálnia a faragást is!’ és ragaszkodott hozzá, hogy üljek mellé és ahogy ő vési a fejeket, tegyek úgy én is. Haza érkezve az első dolgom volt, hogy üvegből is elkészítettem párat.”
CD/9 eladva
