Harasztÿ István

My sweeties! Come in!” After a friendly hug, he briskly leads us to the narrow stairway of satin-polished wood. When up, we kick off our shoes at a wardrobe, camuflaged as a giant machine.                                                        .                                                                                                                                                                                                                                                                                                                       .

.

Following us, his granddaughter, Julcsi arrives rejoicing: „My permanent teeth is coming, Sweety!” The studio is really a study room as well, lot of technical gadgets, touchscreens, a desk and documents. But what documents! The more importants are arranged to a collage: the locksmith master certificate, faded newspaper sheets, a certificate that he did not shot to the ’counter-revolutionaires’ at the 1956 Revolution, a diplom for excellent voluntary activity, and memorabilities of the non-communist era after 1990. „ I finished this table after the Kossuth Prize” – he said.

„I found this playing card in the street, when I worked in Berlin as DAAD fellow. Starting from this moment, the luck and myself were together. That day a couple appeared, they wanted to buy two pictures of me. They did not understand that I wanted to give one of the pictures free. He was the owner of the Storck Chocolate Company with his wife of aristocrat origin. In Berlin I sold all of my paintings. Returning home, we (Éva and myself) were able to extend our house.”

Szűkösen, de sok munkával jutott egy tetőtérre. Az ideálisnál jóval alacsonyabbra futotta. Hétrét görnyedve járkáltunk. Mikor Demszky és Magyar Bálint látogatóba jöttek, zsörtölődtek is: Biztosan azért csináltad, hogy hajlongjunk előtted. „Ezen a lukon másztam át ide. Befért egy ágy és a végébe az íróasztal. Egy nap az egész ház mienk lett és a tetőt is magasabbra ácsoltuk!“

A Magyar Festészet Napja ünnep számunkra, itt megtoldódot egy nem várt programmal. Ekkora gyűjteményt még sehol nem láttunk. A ház minden rejtekében a legnagyszerűbb kortársak alkotásai. Minden milliméter felületet kihasználva: legalább kétszáz festmény. De a lélegzetünk eláll a sok kisplasztikától is. „Nem fér több! Csak ezért nem tudom a többi sok száz művész barátom munkáját begyűjteni.

Kaptam, vettem, cseréltem. Ifj. Szlávics László barátom születésnapomra meglepett a mobil-érméim kicsinyített másaival. Ezekben azonban az is fantasztikus, hogy áram nélkül működnek.“ (Jobb oldalon az eredeti mű.)

A sűrűségben a saját alkotásokat mégis gyorsan kiszúrja a szem: a plasztikába beépített finoman kidolgozott fémtárgy vagy tárgyi sorozatok miatt…

vagy, mert várhatóan mindjárt megmozdul. A művek mellé úgy kerül a cím, mint i-re a pont: „Kettősjáték“ vagy a „Csúsztatás mutató gép“.

A műhelyben pedáns rend. „Százezer dolog van itt, mindenről tudom, hova tettem. Nincs az a barkácsáruház, ahol ekkora választék lenne.

Tudtátok, hogy a fényképezőgépbe 6-os csavarral kell az állvány felerősíteni? De boltban ilyen hatost nem kapsz. Van 1 mm-es csavarom is, alig lehet megfogni.

Annyi anyagom van, akár ötven évig is dolgozhatok belőle.

Nagy szerencse ért nemrég. Szemben megvettünk egy házat és ott be tudom mutatni a legújabb műveimet: “Újra kezdés, Megittasulva, Csirkefogó, Izzoláció, Elszabadult luftbarmok…“ Mit is mondtak a Dési Huber képzőművészkörben, amikor megmutatta a festményét: ‚Ez egy halandzsa, a művészetben azt festjük, amit látunk.‘ Ő ezt látja!

19/10/2011 Budapest

Elérhetőség:
www.edeske.hu