Wahorn András
Pintér néven született. Mást, különlegest akart, ahogy a farkas kimordul az erdőből, valahogy így: Wahorn! 16 évesen már ezzel jegyezte képeit. Képeket felirattal. A családban voltak, akik komolyan foglalkoztak rajzolással. Nem tőlük tanulta, minden ösztönből jön. Benne a szexuális ösztön a legerősebb, ezért szólnak arról a képei.
.
„1990-ben úgy éreztem elvégeztem a dolgom itthon.“ Vancouverben akkoriban a leszbi, az Aids, a négerek elnyomása volt a kultúrtéma. És az amerikai galériák tartják magukat a szabályokhoz
A hagyományos szexualitást ingerülten elutasították. „Számomra a művészetben nincs kompromisszum. A művészet lényege a szabadság, még a saját egomat sem hagyhatom, hogy felülbírálja, amit csinálok: Legyen egy kicsit hosszabb az egér farka, mert úgy jobban néz ki…
New Yorkba mentem: ott történik az én kultúrám, ott készül a jövő. Onnon jött Miles Davis, Jimmy Hendrix… Itthon is az amerikai irodalmat olvastam, a Hideg napok helyett nekem többet mondott az Apokalipszis most, nem érdekelt a táncház mozgalom, mert bluest hallgattam.
Rá kellett jönnöm, meg kell tanulnom angolul megmagyarázni a képeimet, a művészet nyelve nélkül nem boldogulok. Már a bejáratnál olvasni akarja a látogató mit fog látni. Addig egy tapodtat se lép. Ahogy ezt Tom Wolfe a Festett malaszt-ban megírja: ‚Ez a munkám egy kérdésfeltevés arra, hogy…’- a közönség nem elégszik meg azzal, amit a saját szemével tapasztal. Képek ábrázolása nem elég.“
A Klasky Csupo stúdiónak nagy a presztizse. Innen indult a Simpson család. Tülekedés folyik a jól fizetett állásért. Az se számít, ha maga a tulajdonos hívta. A háttér rajzoló a hollywoodi rajzfilmstúdióban lazán fogja a tollat. „A vonal rezdülését kellett megtanulni.
Kizárólag az art-direktorok utasításai alapján dolgoztunk. Néha nem bírtam magammal: a rendszámokra ráírtam Wahorn. Megtudtam, már vadásztak rá: egyszer figyelmeztetésben részesültem.
Los Angelesben kevés az energia. Amit mások egy nap alatt, én két óra alatt elvégeztem. A munkaidő fennmaradó részében posztiteket rajzoltam. Tízezer megrajzolt post-it lappal jöttem haza. Mondták olyan, mint egy napló, de nem az. A lányom hívott vissza.
A világ megváltozott. A komputer átvett mindent. Beletanultam. Az Encyclopedia Britannica webmastere voltam egy ideig. Az új médiumokkal a festék-anyag ideje lejárt. Nemrég, ha az ember olyat akart látni, ami otthon nincs, akkor felakasztott egy festményt, nézte egy életen át. Szükség volt mesterekre. Ma az igényeket dizájnerek szolgálják ki. Beláttam, már nem vagyok avantgard.
A zenében érzem jól magam. Ha festek, akkor is a szibériai sámánok dobjaira gondolok. A kifeszített vászon a falon felveszi a lelki rezdülést. Az energia ráfagy örökre. Ha az ember ránéz és együtt rezeg a vászonnal, akkor szeretni fogja a képet.“ – mondja és rak néhány gerenda darabot a tűzre. A leégett fészer-műteremből ez maradt. Az újra épített, tágas házrész is tapasztott fal, egy vaskályha kifűti.
A vidéki nyugalomról lehetne még mesélni. Bátor kutya nyargalászik a helikopter leszállópályává átminősült szántóföldön. „Csak zöldséget ültetek. Ekkora lett tavaly a cékla. Jól megmozgat a kert. A városban ki se modulnék a házból.“
Mezőszemere, 2012. március 15.
Díjak: /State awards:
Munkácsy díj (1993)
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007)
Elérhetőség: www.wahorn.com
ELŐZŐ: Schéffer Anna
KÖVETKEZŐ: Szöllősi Rita
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.