„22 évesen ismerkedtem meg a kővel. Besétáltam egy kőfaragó műhelybe. Fájdalmas pillanat volt, mert egy öklömnyi kő zuhant a lábamra. Eltartottt egy darabig, amíg tovább tudtam lépni. Pár hét múlva heti öt nap, napi nyolc órát, három éven keresztül csak kőfaragást tanultam. Már egy év után tudtam, hogy ezt akarom egész életemben csinálni.” Hosszú kanyargós Tovább…

Meggyőződésem, hogy Rembrandt és Piranesi hagyományos grafikai nyelvén is lehet  mindig újat mondani. ’Budapest, Hommage a Piranesi’ rézkarcsorozatom egy olyan remélhetőleg soha meg nem valósuló jövőbeli Budapest víziója, ahol a nyugati kultúra hűtlen lesz önmagához, a világ által csodált eklektikus város romjai között csak csavargók bóklásznak (meg talán művészek), a többség a karcok hátterében sejlő Tovább…

  Már az egyetemen is a plein air festészet vonzott és kisméretű, ékszerszerű képeket szerettem készíteni. A táj és ember kapcsolatát kerestem, a tájban megjelenő szabályos formát. A szalmabálák például olyanok mint egy szép dekoráció. Pozitívan hatottak rám. Abban az időben vastagon használtam a festéket. De amint megpróbáltam nagyobb méretben, már nem volt jó. Másképp Tovább…

„ Amikor Európában először bemutattam a műveimet, mondták, hogy minden olyan hegyes, szúr, látszik, hogy máshol nőttem fel. Igen, ahol felnőttél, onnan szerzed a tárgyi élményeket. Én a természetből veszem a témáimat. A trópusi fények, a tükröződés jelenik meg a geometrikus szobrokban. A caracasi műtermemben rozsdamentes acéllemezekből vízvágással, majd tükörfényesre polírozva készítem a fémszobrokat. Talán Tovább…

Londonban vettem egy koponya- és fényképezőgépmintás lentikuláris táskát, amit még mindig imádok. Nem tudok ellenállni a vicces gyerekkori dolgoknak, a kacsintós pénztárcának, a színváltós matricának. Mikor elhaladok egy kerítés mellett, vagy az utcán meglátok egy lyukacsos szemetest, a lécek vibrálásától és ugráló pontok látványtól szinte gyermeki boldogságot érzek. Mindig művész akartam lenni. Úgy képzeltem el Tovább…

„Tanultam zongorázni, ezért valószínű másként hallgatom a zenét, mint akiknek kimaradt az életéből a szolfézs, a zenetanulás. Egy szomszéd családtól kölcsönöztünk egy pianínót, amit apám meg is vett. Gyufacímkét gyűjtöttem, lombfűrész szakkörbe jártam, a nyelvórák, úszás, tanulás mellett nem volt már idő a gyakorlásra.” A polgári otthonokhoz hozzátartozott a zongora. A régi hangszerek egy része Tovább…

Mindig izgatta, hogy az ókori egyiptomi társadalmakban honnan származott az erő, mely képes volt egy olyan szilárd hierarchia fenntartására, ahol az ábrázolás szinte változatlan formában megmaradt több ezer éven keresztül. A profilban ábrázolt emberi fejek kifejező ereje benne is elindított egyfajta narratívát. Megtapasztalt, továbbgondolt és elképzelt egy olyan világot, ahol az oldalra fordított fejek azért Tovább…

Először lealapozza a vásznat, ahogy minden festő. Utána akcióba lendül. Feloldja a felületet, ide-oda mozgatja a vásznat, csorgatja, fröcsköli rá a híg festéket. Újra játssza a víz dinamikáját, felveszi és átadja a vízesés vagy a hullám ritmusát. Egy három méteres vászonnál is elégnek kell lennie másfél-két órának, hogy elkészüljön a vászonra fagyott pillanat, maga a Tovább…

Az emberek többsége biztos úgy képzeli, hogy egy igazi műterembe csigalépcső vezet, a pici padlásszobában ott áll a szakállas festő, fején sapka, egyik kezében paletta, másikban ecset, mindene csupa festék és mindjárt éhen fog halni. Jelen esetben csak a csigalépcső és a padlásszoba igaz. „Úgy nézek ki, mint bárki az utcán, palettát sem használok, egyik Tovább…

A menedékről mindenkinek más juthat az eszébe. Aki ékszert visel, valószínű szeretné felhívni magára a figyelmet, de lehet, hogy el szeretne rejtőzni dísze mögé. Négy ötvösművész állt össze, hogy tárgyaikon keresztül ki-ki megfogalmazza mit jelent e szó: a gondolat szabadságát, szavakat, ami mögé elbújhatunk, a múlt átmentett tárgyait, melyek biztonságot rejtenek, a természetet, ahova a Tovább…

„Mióta az eszemet tudom, könyvkötő szerettem volna lenni. A szüleim is azok, a gyerekkoromat  testvéremmel együtt itt töltöttük velük a Fő utca 4-ben könyvek halmai, kézzel festett papírok garmadája és különleges öreg szerszámok között. A galérián futkározni, papírból játékokat készíteni, maga volt a paradicsom.” A reformkor idején, a polgári átalakulással egy időben, az 1800-as évektől Tovább…

„Nem szeretném, hogy teljesen átlátszók legyenek az üvegeim. Az olvasztással az üvegnek új minőséget adok, élő, organikus anyaggá válik. Keramikus akartam lenni, mert szeretem a formázást, de végül elcsábított a meleg üveg. Tanulmányaim során geometriával is sokat foglalkoztam, amit nagyon hasznosnak tartok, mert biztonságot ad, keretek között tart. Kísérletek közben érnek meglepetések, de a véletlenek Tovább…