Szűcs Blanka

„A ruhatervezők legszívesebben 36-38-as méretre dolgoznak. Nálunk gyakoribb a 40-44-es méret, ahol már a kényelem élvez prioritást. Ezt felismerve a célom mégis olyan komfortos és egyedi ruhák készítése, melyek csinosak bármilyen méretben.” Hogyan lehet egy ruha egyszerre kényelmes és passzentos, trendi és időt álló, egyéni és a társadalmi szerephez illő? A válasz az anyagban keresendő. .

Hightech környezetben beszélgetünk. Nem hivalkodó, racionális, mégis különleges. Felpolírozott szürke betonfelületek, acél sodronyok, nyers fa burkolatok, átgondolt, arányos és nagyvonalú terek. A modern technikai dizájn mellett meglepetésnek becsempészett klasszikus családi darabok, egy-egy apró emléktárgy, néhány kellemes színfolt. Egyszerű anyagok ötletesen felhasználva.

„Nálam elsődleges az anyag. A textil esetében is jellemzően sokféle anyagot rakok össze. Szalagokkal, csíkokkal szelidítem vagy éppen ’vadítom meg’ az egyszerű textiliát. Attól még, hogy a szürke és a natúr színek közül kivillan egy-egy harsányabb csík, az öltözet még decens marad és egyéniséget kölcsönöz viselőjének. Lakástextil esetében pedig varázslatos hangulatot lehet elérni.”

A szabásnak koránt sincs akkora jelentősége, mint az új felfogásban átalakított textilnek. A különböző anyagok, színek, felületek összetársításával elkészült viselet valójában „betakarja” az emberi testet.

A kiegészítőknek is ez a szerepük. Egy egyszerű pólót vagy egy megunt felsőrészt könnyű feldobni egy sállal vagy egy színes könyöklővel. A lényeg, a kézművesz technika, mellyel minőséget, egyediséget, maradandó értéket és egyéniséget lehet előállítani. Az ékszerkészítést kikapcsolódásnak szánom. Ez nálam levezető terápia.

Hogyan lehet az öltözködési hagyományokat tovább vinni? A plisszírozást tekinthetjük akár sajátosan magyarnak is. Városon és falun nagyanyáink sűrün rakott szoknyát hordtak hétköznap éppúgy, mint ünnepnapokon. Szívesen és gyakran használom. Talán épp ettől a csipetnyi múlttól válik a viselet konszolidálttá.

Az Iparművészeti Főiskola után a dunaújvárosi Junior cipő gyárban dolgoztam. Ösztöndíjas szerződésem volt. A harmadik év végén a gyár tervező részlegén már alig volt munkánk. Ruha és bőrszakon végeztem, egyébként is a textillel szeretek foglalkozni, ezért saját vállalakozásba fogtam. Egyedi lakástextilt és öltözeteket készítek.

Munkái szerepeltek divatbemutatón Párizsban a Louvre-ban, láthatták kiállításokon Bécsben, New Yorkban és Tokióban. Az UNESCO nemzetközi divatpályázatán 1995-ben pedig beválasztották a legszűkebb körbe, a világ legjobb ötven fiatal tervezője közé.

Telki, 2013. június 17.

Tagja MAOE-nak, FISE-nek, a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének.