Szelényi Károly

szelenyi_karoly-1-274x412” Tizenhárom éves voltam, amikor díjat nyertem az Országos Középiskolai Fotóversenyen Pécsett. Egy 500 wattos lámpával világítottam meg a húgomat az akváriumunk előtt. A profilról készült fotó győzött, de a lámpa hőjétől elpusztultak a halak.                                                                                                                                                                    .

 

 

szelenyi_karoly-2-274x182 szelenyi_karoly-3-274x182

A második világháború kitörése előtt az Agfa már elkészítette az első színes filmet és azok a kamerák, amit abban az időben a Leica és a többiek gyártottak komoly értéknek számítottak. Ezért a harcok idején elrejtették őket. A háború után egy kis idő múlva előkerültek az eldugott családi fényképezőgépek. Nálunk is ez történt, s mivel akkoriban a családi kirándulás jelentette a leggyakoribb programot, a géppel örökítettük meg a látottakat.

szelenyi_karoly-4-274x412 szelenyi_karoly-5-570x379

Engem különösen a technikai részletek érdekeltek, és jelentkeztem a Forte gyárba. Ezután kerültem az 1960-as évek közepén a Corvina Kiadóhoz, amely a kulturális örökségek felmérésében és megörökítésében jelölte ki feladatát. Így kaptam megbízást a magyarországi freskók lefényképezésére. Mindenki menekült a feladattól, senki nem akart cipelni egy 60 kilós fényképezőgépet a tartozékaival. Én pedig nagyon megörültem a lehetőségnek.”

szelenyi_karoly-6-570x379 szelenyi_karoly-7-274x412

Ennek köszönheti, hogy őt kértek a Szent Korona fotózására, majd a koronázási palástról is ő készítette a felvételeket. Azóta több, mint nyolcvan könyv jelent meg múzeumokról, műemlékekről, művészekről, városokról, tájakról fotóival illusztrálva.

szelenyi_karoly-8-274x412 szelenyi_karoly-9-274x412 szelenyi_karoly-10-274x412

Évekkel ezelőtt felvetődött a Nyugat Magyarországi Egyetemen, hogy indítanak egy fotós tanszéket. Ehhez kezdett összeállítani egy színtankönyvet. Tanszék nem lett, de a kutatásokba annyira belemerült és évek alatt olyan sok izgalmas ismerettel találkozott, hogy megírta a „Színek – a fény tettei és szenvedései. Goethe színtana a mindennapokban” című könyvet.

szelenyi_karoly-11-274x182 szelenyi_karoly-12-274x182

” Egy nap megértettem, mit keresett Goethe mellszobra nagyapám könyvtárában. Egyszer megemlítette, hogy Goethe felrajzolta a színkört, de akkor még nem tudtam, hogy a színek révén lesz közöm a költő óriáshoz.” Egy alkalommal Goethe belenézett egy prizmába, és a látvány teljesen beszippantotta a színek világába. Ő képviselte azt az arisztotelészi álláspontot, hogy a színek létrejöttéhez a fény és a sötétség találkozására van szükség.

szelenyi_karoly-13-274x182 szelenyi_karoly-14-274x182

Több évtizedes kutatásai alatt számos elméletet alkotott. Felfedezte többek között a bíbor színt és a színes árnyékot. Ha egy tárgyat félhomályban vörös fénnyel megvilágítunk, akkor a szemünk a tárgy szürke árnyékát kékeszöldnek látja. Ez a kisegítő szín azonban csak az agyban jelenik meg, mert agyunk törekszik a teljességre. Goethe még egy vendéglőbe se tudott úgy belépni, hogy ne a színekkel foglalkozott volna.

szelenyi_karoly-15-274x182 szelenyi_karoly-16-274x182

Az okos és szórakoztató könyv, a színkeverést bemutató készülék, a színsakk mind csak eszköz, hogy megértsük a színek kapcsolatát és azok milyen hatással vannak ránk. A színízlés kialakítása már művészi és társadalmi feladat, kezdve az épületek színterveitől, az öltözködésen át a reklámokig.

szelenyi_karoly-17-274x412 szelenyi_karoly-18-570x379

” A szoftverek ma úgy vannak beállítva, hogy a kép harsogóan színes legyen. Elfogadható fotót készíteni nem nagy művészet, de ezzel a fényképezés mint műfaj, átmeneti „süllyedésben” van. A minőséghez, az igazi fotó elkészültéhez azonban kell egy belső indulat, egy mondanivaló, hiszen a fénykép is egy beszélt nyelv, a színeknek pedig alá kell támasztaniuk a mondanivalót.”

szelenyi_karoly-19-274x182

ELŐZŐ:

KÖVETKEZŐ:

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.