Smetana Ágnes

Április elseje volt, a barátainkat vártuk, amikor megcsörrent a telefon. A Hiltonból hívtak. Azt mondta az illető, ő Robert Redford titkára. Azt hittem ez egy beugratás. Redford Brad Prittel forgatott Budapesten. Később hallottam, a folyamatos zaklatások elől költöztek fel a várba.

Lőrincz Edit belsőépítész telerakta a szobákat a vázáimmal. Robert Redford összecsomagoltatta és mind elvitte. Egy órát kaptam, hogy odaérjek és találkozzam a szinésszel. A vendégvárásra hivatkozva nem mentem el, de valójában nem volt hozzá bátorságom. Üveggyári rajzoló szakra vettek fel, de a bizonyítványomba üvegházi rajzolót írtak. Elképzelem magam, amint ülök egy üvegházban és rajzolok…

Önálló életemet egy udvari szoba-konyhában kezdtem. A füst-köd hangulatú körfolyosóról alig derengett be fény, nem volt mérhető az idő. A növény sem maradt meg. Akkor csináltam a kukoricalevelűs vázákat.

Az ott töltött 12 év alapozta meg bennem merre menjek. Nem hiszek abban, hogy létezik ösztönös művész. Rendszerben gondolkodom. Elültettem a fámat, abból nőtt ki a csemete, locsoltam, más már ette a gyümölcsöt, amikor én még csak az ágait nevelgettem.

Sok irányt választhatott volna. Le tud gyártani színes táblát ólom háló nélkül, vagy képviselhetné a most divatos minimalista vonalat, mint például ez a fűszál tartó edénye.

Visszavágytam és visszaköltöztem Szentendrére, ki a zöldbe, ahol az ember átitatódik a természettel. Ha nem vesz bennünket körül florária, akkor szenvedünk tőle. Apró ajándékokkal gyógyítjuk magunkat, a nők virágos ruhákba öltöznek, hajukba porzókat és bibéket tűznek. Vágyunk a primér élményekre, amit a város elvesz tőlünk. Nem fogjuk idegileg bírni a destruktív szekunder városi környzetet, fel fogunk lázadni.

Az üveget nem itt fújjuk. Amikor dolgozom nem filozofálgatok, mert ott van az üveg, nem látod milyen lesz a színe, mert az izzástól csak vörös, se a formáját, mert lágy és mozog. Ha kihűlt, megállapíthatod: jól sikerült gyerek, vagy olyan, mint a nagyapa, nagy a füle, de mégis kedves.

De mindig nálam van az én „fogorvosi táskám“, benne minden fontos szerszámmal, fogóval, a srajzzal, a leütő vassal. Ez a munkás kesztyűm, az az ünnepi. Minden jobb kezes bőrkesztyűt szívesen elfogadok!“

Az idei „termésből“ is bőségesen lehet válogatni: pipacsos, szilvás, cseresznyés, szőlős, magnóliás, klematiszos… „Arra törekszem, hogy ne legyen szabályos, statikus a forma. A végén az edény kap egy patinát az ónfürdőben, hogy összehozza a színeket.

A tél karitatív tevékenységgel zajlik. Képeslap-kollázsaiból ugyanolyan pontosság, teljességre törekvés, szeretet és életvidámság árad, mint üvegeiből. Közben elképzelem, azt a fiatal nőt, aki annyira vágyott egy biciklire és amikor a hófehér bringát meghozta a Mikulás, boldogan ráült és elindult a jégbordás Városligetbe.

Szentendre, 2011. december 7.

Díjak:

Ferenczy Noémi-díj (1996)