Sensaria csoport
„Nyüzsgött a tömeg Toledo utcáin, hétágról sütött a nap. Az El Greco múzeumból jövet hirtelen jött az ötlet: Piknikezni kéne a város fölött, ott, ahonnan Greco megfestette az ismert városképet. Meredek oldalon másztunk a sziklák alá, hónunk alatt néhány üveg borral. Fehérből a friss, a vörösből meg óbor. Pár száz évet kiugrottunk időben.“
Arra már nem emlékszik senki, akkor vagy később határozták el, hogy a nagy példaképekhez hasonlóan ők is többen, együtt festenek meg egy vászont. A lehetőség most adódott, amikor a Bartók Béla úton az önkormányzat a festészet népszerűsítése céljából átadott egy tágas, üres üzlethelyiséget egy hónapra. Ahogy egykor Tiziano műhelye felett, itt is az írás: Sensaria (Friss levegő) hívogatja a járókelőt, az ajtón egy cédula: Nyitott műterem, nyitva naponta 10-18-ig.
Itt alkottak és rendeztek páros kiállításokat a Sensaria Egyesület tagjai. 2003-ban alakultak Károlyi Zsigmond osztályából a Képzőművészeti Egyetemen. A társasághoz később olyan fiatal művészek csatlakoztak, akik erősen kötődnek a tradicionális művészethez. A művészettörténészek új figuralitásról beszélnek. A képeken tájak, csendéletek, emberek.
„A kép a falon magában didereg, várja, hogy jöjjön valaki és megszólíthatja. Néhány ‚őrült‘ pedig összeállt, és azzal foglalkozik, hogy úgy látassa a világot, ahogy az megteremtetett, nő a fű, süt a nap, ember, asszony… Olyan képeket akarunk festeni, amihez ne kelljen egyetemet végezni azért, hogy megértse valaki… A kép feladata, hogy megfogjon, a festőé pedig, hogy a lehető legtöbbet hozzon ki a témából… Akkor jó a kép, ha őszinte…“ – mondja ki-ki, amit hirtelen gondol.
Kovács Lehel a táj sebeit festi meg, amit senki nem fest meg. Lőrincz Tamás önarcképet, tükörképeket és egy F1-es autót, a belsejét feszítő energiák szimbólumaként. Szabó Ábel azokat a tárgyakat, amikkel nem foglalkozik a művészet, pedig nagy hatással van sokak életére. Horváth Krisztián filozofikus magaslatba emeli a romlandóságot és az újjászületést. László Dániel a kertben sétáló kislányát, vagy kisfiát a Terror házában, amikor ‚Rákosi Mátyás és kora‘ c. sorozatát készítette a szoci nyomorról.
Megfestik országunkat, elhagyott gyárainkat, lakótelepeinket, a parlag heverő földeket. Meglátják a szántóföld közepén a körbe szántott kis szigetet, rajta omladozó házzal. Új földosztás van! A lakók sebtében távoztak- ki tudja- talán elüldözték őket, még bent van a gáz és villany, a zsákok tele terméssel.
A szakralitás számukra nem avantgard gag tárgya, nem közelítenek cinikusan a valláshoz. Egy templom meghitt tere, az oszlopok égbenyúló alakja, Balogh Zsófia kis Jézusa és Mária szobra válasz arra, hogy a ma nemzedéke mit érez a hittel kapcsolatban.
A modern művészetben van egy öncsonkító jelleg. A modernizmusig arányosabban kezelték az emberek magukat és a környező világot. Egyesek hiszik, attól lesznek korszerűek és haladók, ha tagadnak. Úgy is lehet minimalista egy művész, ha egyszerű témákat keres, és azokat expresszívebben dolgozza ki.
Változatos volt a látogatók köre. Jött egy lány igazi punk öltözetben, karikákkal a fülében, fekete pólóban, terepi nadrágban, bakancsban. Agresszív kinézete ellenére nagyon kedves volt és érdeklődő, finom lelkű és érzékeny. Gyakran belátogatott egy asszony. Hosszú időt állt egy-egy kép előtt. Annyira kíváncsi voltam, vajjon mire gondol.
Az utolsó nyílt napon, ott lóg a két közös kép. A „Budakalászi réten“ kompozíciója magától alakult ki, aki amikor jött, azt festett amire gondolt. Lehel az eget, Krisztián hegyeket, Dani a rétet és az alakokat, Tamás a demizsont. Ábel pedig úgy gondolta ebbe már nem szabad belenyúlni. A Toledóhoz volt néhány fotó és némi egyeztetés. Mindenki más palettát használt, így a színek mindenkinél másképp keverednek a széleken. Egymást is sikerült meglepniük.
Mi is történt ott a Bartók Béla úton? Egy jó szándék kapcsán élményzuhatag, színt vallás, közös remények. Megtanultuk, hogy az alapos önismeret és annak elfogadása, ahogyan mások látnak bennünket erős bizalmat épít az emberekben. Akkor nem kell feladni egyéniségünket, mindenki magától megtalálja a helyét és megszületik a mű.
Budapest, 2012. június 7.
Tagok / Members:
Balogh Zsófia
Horváth Krisztián
Horváth Roland
Kovács Lehel
László Dániel
Lőrincz Tamás
Szabó Ábel
ELŐZŐ: Lukácsi László
KÖVETKEZŐ: Szabó Franciska
LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )
Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.