Samu Bence

„Korán kezdtem fényképezni. Főként részleteket, minimális felületeket kerestem. Nem érdekeltek a nagy terek, sem az emberek. Nagyszüleim vegyészek, mérnökök, innen örökölhettem a vonzalmat a geometria és a formák iránt. Még az „őskorban“ kaptam tőlük egy zakatoló számítógépet ajándékba.

Nem volt rajta játék, de élveztem, ahogy rajzolhatok rajta. Hamar megtanultam programozni.“ A családi videózás lehet az oka, nem kötötte le ami statikus, annál inkább minden, ami mozog. „Az animáció izgatott, de úgy, hogy nincs előtte megszabott történetiség, hanem a mozgás külső tényezőtől függ. A videomorf installáció olyan illúziót kelt, mintha a közönség úszna a teremben. Bulikon kezdtem először vetíteni. Az animáció szakra nem, de a videora sikerült bejutnom.“

A MOME-n találkozunk, a Média Design Szak szobájában. Biztonságos sarokban a diploma munka. Az interaktív szobor érzékeny totem oszlop. A néző közeledésével az érzékelők elindítják a digitális motorokat, azok a papírlegyezőket sziromszerűen nyitják és zárják. A vesszőfonat a szobrász édesapa emléke előtti tisztelgés.

Harmadéven már oktatta is a számítógépes kísérleteit. „Új médiáról szokásos beszélni. Itt az anyag, maga a technológia. Tulajdondonságait ugyanúgy kell figyelembe venni, mint bármely más anyagnál, legyen kő vagy fa. Az anyag meglepetései, hibái, a véletlenek részei az alkotásnak. Aki fest különböző hangulatot érez, csak itt nem ecsetet adok a hallgatók kezébe, hanem digitális ceruzát, tablet-monitort.“

A főiskola művészeti szemlélet ad. Az önkifejezéshez meg kell keresni hol lehet dolgozni az alkalmazotti világban. A fogékony közeg alakul. A Pannonszékház art projektje három évre beprogramozva: az aula nagyvonalú terében futó optikai fríz képi változásait különféle fizikai paramétek generálják, például az időjárás változásai.

Telenor székház (Molnár Ágnes fotói)

Sanghaji Világkiállítás: a magyar pavilonról sokat cikkeztek. Arról nem nyilatkoztak, hogy a Gömböc sikeres bemutatkozása mellett, mit érzett a közönség a különös élményt nyújtó hangi és képi térben, mely a benti hangulat állapotának megfelelően változott.

Egy biztos: már kapisgálják a fiatalok mit akarnak. Nem elégíti ki az ember fiát, ha csak nézi és hallja, amit gyártanak neki. A multi-touch asztal, a beat-box már a jelen. Képzeljünk el egy zene asztalt, ami egy tablet-monitor, ahol az ujjunk érintésével pengethetjük a húros hangszereket és kedvünkre „verhetjük“ a dobokat.

Nincs határa a fantáziának! Összejössz a barátaiddal. A legújabb technológiai rafinesszel összerakott asztalhoz ültök. Csendben beszélgettek, inkább csak hallgattok. Nézitek a szép fehér kavicsokat. Leszáll a nyugalom, lassan sötét lesz, a kövek világítani kezdenek. Felszabadul a gondolat. Hirtelen megmozdul valami: azonnal világos lesz és minden kifehéredik, a kövek eltűnnek. Berobbannak a későn jövők. „Mindez az első bemutatón történt. Ne mozogjatok! –szólt egy hang. Olyan varázslatos volt!“

Budapest, 2011. augusztus 17.