„Igen, a cipőnek lehet erotikus tartalma.“ Sejtelmes mosollyal pödörint egyet a spirálban kunkorodó bőr-spanglin. A mozdulat jelzi, ne kérdezzük tovább. A cipő és viselője lelki kapcsolatáról már sokan elmondták a véleményüket. Mint képzőművészeti elem és szobormű még többet elárulhat a témáról.

.

„87-ben végeztem az Iparművészetin. A kor divatos post-modernje helyett a barokkos-rokokós stílusú diplomamunkám nem kis megrökönyödést keltett. Lenyűgözött, hogy e kor mesterei milyen technikai és technológiai bravúrra voltak képesek.“ Rövid ideig tartott az életre tervezett karrier. Neves, exportra termelő hazai cipőgyárainkat elsöpörte a rendszerváltás.

„Cipőt készíteni ma nekem az élvezetek csúcsa, boldogság, szabadság, felfedezés. Becsempészek egy darabka marabút, néhány tollpihét a cipő belsejébe és elképzelem, ahogy csiklandoz, amikor belebújok…

Offenbachban van egy Bőrmúzeum (Schuhe und Ledermuseum). Felkerestem a kurátor asszonyt. 2002-ben mecénásom-barátném gondos szervező munkája eredményeképp bemutathattam Curly sorozatomat. A kamara kiállítás után egy csapásra elterjedt a hír a szobrokról, a múzeum kurátora dr.Rosita Nenno jóvoltából jöttek a felkérések: Bréma, Mainz, Herne és 2006-ban a német Shoe Design Award első helyezése Pirmasensben.

A „Kis szűz“ a címlapon volt Barcelonában. 107 cipő készítettem, úgy 40-et állítottam ki eddig a világban és folyamatosan jönnek a meghívások. A „Sárkánytól“ sem tudok megválni. Ezeket még gyűjtőknek sem adom oda.

A szín-kép mindig tudatos választás, de a belseje ötletszerű, véletlen. Nagyon jól szórakozom. A cipő minden részlete izgalmas. A talp is egy élmény! Tekinthetjük puzzle-nak. Miért ne lehetne egy gumiból beillesztett darabka benne? Biztonságosabbá tenné a járást. A talp alá alá símuló bőrtől érezhetjük igazán: lábbelinket ‚ránk öntötték‘.

Kik járnak a fejemben? Női idolokra gondolok, olyan erős karakterekre, felvállalósokra, mint Iris Apfel, Peggy Guggenheim, Diana Vreeland vagy Psota Irén. Soha nem mertem megkeresni a szinésznőt, pedig a diplomamunkám ruháit az Ő személyisége ihlette.

Legtöbbször finom kecskebőrt, sevrobőrt, puha borjúbőrt használok. Nem lehet a cipőszobrokat hordani. A design formai kialakitásának megmodellezésére készülnek. Egy kaptafám van az én méretemre. Ha a vicces sarkakat is figyelembe vesszük, akkor egy hordható szériához komoly pénzeket kellene befektetni. Akkor még nem beszéltünk a felsőbőr kézimunkaigényéről, amihez sokszor már nekem sincs akkora türelmem.

Kisebb kihagyásokkal húsz éve tervezem cipőimet. Kezdek kisimulni. Kinőttem bohókás, lázadó korszakomat. Mára értettem meg, mit jelent a kevesebb több. Cédulákra rajzolgatok és csak utána dolgozom ki számítógépen a részleteket. Ennyi tapasztalat után már tudom, nem kell más csak egy jól elhelyezett piros csík, de tudni kell hova. Vagy miért ne lehetne a jobb és bal cipő aszimmetrikus, esetleg párban egy kép?

Magamnak a jó minőséget vadászom leárazva. Ha rátalálok egy jó darabra, megveszem több színben. A bársolyos érintésű nubuk bőrnek nem tudok ellenállni. Van talán harminc pár cipőm… Na jó, igazatok van, biztos több, mint harminc…”

Budapest, 2011. szeptember 13.

http://members.chello.hu/attalai.zita/

„Nagyapám parasztember volt. Szikár termetű, hallgatag. Szerette a szépet, egyszer egy derék szénáért cserélte ezt a nagy butellát. Mérges is volt nagyanyám. A butellákért én is megőrülök! Képes voltam vizes pincében, téglákon ugrálva bemenni egy szép darab lerajzolásáért.Nagyon romantikus gyűjtőutak voltak ezek, amik aztán a Néprajzi múzeum cserépgyűjteményében folytatódtak és fejeződtek be.

Csodálatos életem volt a tanyán, ahova a TSZ beköltöztetett egy kovács és egy bognár műhelyt is. Hajnalban keltem, s a sok magam által kitalált játékkal elfoglaltam magam egész nap. Később rám bízták a malacok őrzését, nehogy kárt tegyenek a kukoricásban. Vittem a zsebemben a három forintos klasszikusokat és amilyen rafinált, okos állatok voltak, látták mikor merülök el úgy az olvasásba, hogy beszökhetnek egy kicsit a tilosba. Ezért szoktam viccesen mondani, hogy a műveltségemet a disznók mellett szereztem.

Szép nagy tanyánk volt. A szobában állt egy régi hangverseny zongora. Ehhez kötődik az utolsó gimnáziumi mulatságunk emléke is. Kijöttek az osztálytársaim. Apám zongorázott, szép bariton hangján énekelt, égett a petróleumlámpa, óriási buli volt.

Hogy ne kelljen messze járni a tanyasi iskolába, beadtak Mezőtúrra a nagymamához. Megnyomorított, hogy nem a tanyán éltem. Hiányzott minden: az állatok, a fák, a pacsirta dala. Itt a tanyasi, csendes szünetekben kezdtem agyagot formázni, majd a gimi mellett korongozni tanulni. Az első szakmai iskolám a túri Fazekasházhoz kötődik, ahol le is tettem a szakmunkás vizsgát.

Amikor Veresegyházra költöztünk még nem volt itt ekkora élet. Sok kedves művész kollega lakik itt. Szinte egyetlen hely kis hazánkban, ahol a középületeknél megbízást kapunk. Legutóbbi munkám is az itteni új református iskola kerámia dekorációja.

A tervezésnél inkább ösztönös vagyok, mint racionális. A munka gyakran olyan, mint egy meditáció. Ebben sokat segít nekem az irodalom, a hangoskönyv vagy a a rádiójáték gyűjteményem egy-egy darabja. A munkám során állandóan ezeket hallgatom.

Gyerekkorom óta kedves szórakozásom, hogy alaktalan foltokba képeket képzelek. Így született Mária és Krisztus rajzom a műtermi kanapé fölötti plafon foltjaiból.

A műhely a kertben folytatódik. Itt van a „raku“ kemence, amiben egy különleges színvilágot létrehozó égetést alkalmazunk. A mázasra égetett, izzó tárgyat e kemencéből kivéve, földbe takarva hűtjük. Ezzel hozzuk létre e különleges színvilágot. Eredetileg a japánok találták föl és alkalmazták a teaszertartások edényeihez. Ma már mindenütt ismerik és gyakorolják a kerámikusok a világon.“

Igazi szenvedélye a tóépítés és a kert. Erre mindig sikerül lopni egy-egy órát a munkától. Nem egy barátnőjét „megfertőzte“ a szenvedéllyel, akiknek aztán kénytelen volt segíteni tavat és csobogót álmodni.

Veresegyház, 2011. szeptember 8.

„Korán kezdtem fényképezni. Főként részleteket, minimális felületeket kerestem. Nem érdekeltek a nagy terek, sem az emberek. Nagyszüleim vegyészek, mérnökök, innen örökölhettem a vonzalmat a geometria és a formák iránt. Még az „őskorban“ kaptam tőlük egy zakatoló számítógépet ajándékba.

Nem volt rajta játék, de élveztem, ahogy rajzolhatok rajta. Hamar megtanultam programozni.“ A családi videózás lehet az oka, nem kötötte le ami statikus, annál inkább minden, ami mozog. „Az animáció izgatott, de úgy, hogy nincs előtte megszabott történetiség, hanem a mozgás külső tényezőtől függ. A videomorf installáció olyan illúziót kelt, mintha a közönség úszna a teremben. Bulikon kezdtem először vetíteni. Az animáció szakra nem, de a videora sikerült bejutnom.“

A MOME-n találkozunk, a Média Design Szak szobájában. Biztonságos sarokban a diploma munka. Az interaktív szobor érzékeny totem oszlop. A néző közeledésével az érzékelők elindítják a digitális motorokat, azok a papírlegyezőket sziromszerűen nyitják és zárják. A vesszőfonat a szobrász édesapa emléke előtti tisztelgés.

Harmadéven már oktatta is a számítógépes kísérleteit. „Új médiáról szokásos beszélni. Itt az anyag, maga a technológia. Tulajdondonságait ugyanúgy kell figyelembe venni, mint bármely más anyagnál, legyen kő vagy fa. Az anyag meglepetései, hibái, a véletlenek részei az alkotásnak. Aki fest különböző hangulatot érez, csak itt nem ecsetet adok a hallgatók kezébe, hanem digitális ceruzát, tablet-monitort.“

A főiskola művészeti szemlélet ad. Az önkifejezéshez meg kell keresni hol lehet dolgozni az alkalmazotti világban. A fogékony közeg alakul. A Pannonszékház art projektje három évre beprogramozva: az aula nagyvonalú terében futó optikai fríz képi változásait különféle fizikai paramétek generálják, például az időjárás változásai.

Telenor székház (Molnár Ágnes fotói)

Sanghaji Világkiállítás: a magyar pavilonról sokat cikkeztek. Arról nem nyilatkoztak, hogy a Gömböc sikeres bemutatkozása mellett, mit érzett a közönség a különös élményt nyújtó hangi és képi térben, mely a benti hangulat állapotának megfelelően változott.

Egy biztos: már kapisgálják a fiatalok mit akarnak. Nem elégíti ki az ember fiát, ha csak nézi és hallja, amit gyártanak neki. A multi-touch asztal, a beat-box már a jelen. Képzeljünk el egy zene asztalt, ami egy tablet-monitor, ahol az ujjunk érintésével pengethetjük a húros hangszereket és kedvünkre „verhetjük“ a dobokat.

Nincs határa a fantáziának! Összejössz a barátaiddal. A legújabb technológiai rafinesszel összerakott asztalhoz ültök. Csendben beszélgettek, inkább csak hallgattok. Nézitek a szép fehér kavicsokat. Leszáll a nyugalom, lassan sötét lesz, a kövek világítani kezdenek. Felszabadul a gondolat. Hirtelen megmozdul valami: azonnal világos lesz és minden kifehéredik, a kövek eltűnnek. Berobbannak a későn jövők. „Mindez az első bemutatón történt. Ne mozogjatok! –szólt egy hang. Olyan varázslatos volt!“

Budapest, 2011. augusztus 17.

A világ elitje sürög-forog a Parlament Vadásztermében. Államfőket fogadnak, zajlanak a hétköznapok. Ebédek, vacsorák, inyencfalatok, kristálypoharakban csillogó vörösbor. Az ország házához méltóan gazdag szőnyegen nyomot hagy a jövés-menés, étel-ital. „Kopott volt és olyan foltos, már nem lehetett helyre állítani, újra kellett szőni. Munkám arra irányult, hogy az eredetivel megegyező gyapjúból, sűrűséggel, színekkel készüljön el a több, mint 200 m2-es új kézi csomózású szőnyeg.

Békésszentandráson és Öcsödön szőtték meg az asszonyok.“ A textiltörténet kutatás a műemlékvédelem, az építészet, és a festészet egyvelege. Meg egy ritka szenvedély: régi mesterek megértése révén tudásuk előhívása és reprodukálása.

Apám ismerőse vitt a Soproni Szőnyeggyárba: kapjak kedvet. Három műszakban dolgoztam a gépek mellett. Csináltam lyukkártyaverést, megtanultam minden technikát. Az epinglé és frizé bútorszövet szövés is, amit mindenki utált. Unalmas és ronda. Száz éve volt divat. Az Iparművészetin kiharcoltam, hogy kéziszövést is tanulhassak. Mire végeztem centralizálták a textilipart. A Latex budapesti tervező irodájába kerültem. Amikor Sopron levált a Vállalatról Szombathelynél maradtam. Sokkal többféle tervezési lehetőség adódott. Sopronban kikiáltottak árulónak.

Munkám volt bőven: szőnyeg, bútorszövet, takaró, faliszőnyeg. A gyári sorozatok előtt három méteres próbadarabokat készültek a mintázó üzemben.“ Bedobozolva több évtized hazai textil divatja, köztük a Miró és William Morris ihlette sorozat. A történetkutatási érdeklődés egyik elismerése, a weimari Liszt ház Bauhaus szöveteinek újabb rekonstrukciója. Az elsőt Pécsi László készítette. A technológiák, lyukkártyák elvesztek.

A gépi perzsáknál két szőnyeget szőnek egyszerre egymással szemben, már a szövőgép kettőbe nyírja. Egy szőnyeg esztétikai minőségét abból lehet megítélni, hogy a kompozíció pozitív formáinak ritmusa, milyen negatívot vág ki, ez együtt hogyan alkot színharmóniát. A bútorszövetnél a szabás miatt a forgathatóság is cél lehet, ezért találkozunk sokszor apró mintával. A kézi szövőknél ez az olló a csúcsszerszám.

89-ben megjelent az első számítógép. Pianinó nagyságú volt, lassú. Minden magára adó szövőgyár vásárolt, de a státusz-szimbólumnak számító, cocom listás kompjuterek egyike se volt kompatibilis a másikkal. Egy még működik a Kőszegi Bútorszövetgyárban.

„Húsz éve a közös gobelin munkákon kívül főleg magamnak dolgozom. Szőnyegszövő állványon kísérletezem ógobelin felületekkel, különböző göbös hatásokkal. Kozmikus tájba illő a szem sárga foltjának mikroszkópikus metszete.

A franciák a kárpitot függőleges vagy vizszintes szövőszéken, többnyire fonákról szőttek, így a fonalak elől lógtak. Tükörből nézték a mintakartont és amit szőttek. A vízszintes, fekvő szövőszéken színén szőni szinte lehetetlen, a hátra dugott szálakat kell kotorászni.

Ha egy zongora és egy trón szék a színpadon van, akkor azok szerepet is kapnak. Higgyük csak el, az Aurum és Argentum nevet viselő díjnyertes szőttesek középkori hangutához jól passzolnak a vadnyugati dallamok, csak a megfelelő személy kell hozzá!

Budapest, 2011. augusztus 15.

Elismerések:

Ferenczy Noémi díj

Rózsa Anna díj

„Japánban van egy papírmúzeum. A meghívás úgy szólt, vihetek kísérőt magammal. A fiammal álltunk a hatalmas kád két oldalán, nyálkás, híg papírpépbe merítettük a keretet. Küzdöttünk rendesen, mire a hihetetlen erős, hártyavékony papírt legyártottuk magunknak. Öt művész, a világ minden tájáról, öt különböző stílusú művet hagytunk a múzeumnak. Az enyém az asszimetrikus.

Egy tíz éves fiú tanított meg sárkányt készíteni. Négy éves kisfiamat akartam vele szórakoztatni. Első munkám a sárban végezte.“ Aztán addig fejlesztett a dolgon, hogy három könyvet írt a fortélyokról. Sajnos már egyik sem kapható.

Általában a felület-súly arány kiegyensúlyozásán múlik, hogy a test levegőben maradjon. Az asszimetrikus sárkányok esetében rejtett a szimmetria, csak vizuálisan nem tűnik szimmetrikusnak. A két oldal az emelő erő szempontjából azonban szimmetrikus.

„A merőleges síkokat zsinór-zsanérral lehet szétnyitni. Saját találmányom. Íly módon laposan szállítható, Los Angelesbe is adtam fel postán sárkányt. Az öko-ház tulajdonosai egy hétig szenvedtek vele, mire összerakták.“ Tanulság: nem árt magyarázatot csatolni! (Szerk.)

A sarkon befordulva elmaradt a kakafónikus hegedű és zongora futamokba trillázó fuvola dallam. Nyári szünetet tart a Zenedé a Semmelweis utcában. Kovácsoltvas kapu kattan, meredek falépcső vezet a negyedik emelet felett a műteremszintre.

„Nem csak azért üresek a falak, mert most festettünk. A fehér falon nem tartom egyetlen munkámat sem, mert amikor neki fogok egy újnak csak zavarna: már megcsináltam ezt is, meg azt is. Most is a földön dolgozom, csak nehezebben állok fel.

„Konceptuális térbeli konstrukciónak hívom festményeimet, melyek tudnak repülni is.“ Így akár egy-egy gondolat is szárnyra kaphat. Szó szerint! Skiccpausszal dolgozik. A selyem erősebb, de arra nem szeret festeni. A papír megerősítésére használja csak, közé műanyag fóliát olvaszt, vagy tapétaragasztóval cérnahálót.

„Másoknak addig okoz örömet, amíg nem sérül meg, de mi sem vagyunk örökké valók. Arra mégsem gondoltam, hogy az egyik múzeumban fejtörést okoz a terrorista elhárításnak, amikor egy közjogi méltóság látogatását készítették elő. Úgy gondolták, a csarnokban függő művem komoly veszélybe sodorhatja az alatta sétálót. Addig hurcolták ide-oda a könnyű szerkezetet, míg eltörték.“

Vannak emberek, akik mást látnak az alkotásokban. Toldon nem ismerték a ‚sárkányt‘. „Ritok Nóra hívott oda. Hatszáz, mélyszegénységben, kiszolgáltatottságban élő gyermek művészeti képzését végzi az Igazgyöngy Alapítvány. A gyerekek választottak egy témát és megfestették. Ezeknek a lányoknak, fiúknak nem kell beszélni a komplementer színekről. Zsigerből tudják. Ezt a képet, a két sárga kézzel, tisztelték a gyerekek a legjobban. Az absztrakt nekik felnőttes. A focipályán még reptetni is tudtunk.“

Budapest, 2011.augusztus 15.

„Azt gondolom, hogy a festmény nem egy képrejtvény! A festő a gesztusokat, a vonalakat intuícióból festi, nem kell mindig mindent megfejteni. A képeim egyfajta totemek, jelhordozók. Nem feltétlenül visszaolvashatók, inkább primér jelek, melyek az odafestés pillanatában kapnak értelmet. A festő színek, formák és jelek segítségével teremti meg saját mítoszát.“

Körös-körül képek, egymás szolid takarásában, gazdag színek, műterem-hangulat. Műfaja a sík plasztika, más szóval plasztikus, monokróm módon épített képek. Egy szintetizált világ, ahol a tér nincs megfestve, hanem az anyaghasználatból adódik. Egy ősi fal, rajta rovásírásszerű rajzolat.

„Saját vázlataimból kollázsokat készítek, ami alapján festem a képeket. Gyakran szerepel nálam a kép a képben, olykor aranyfüsttel emelek ki részleteket.

A festővászonból is megmaradnak darabok, csíkokra vágva beleapplikálom a képekbe. Ebből is adódhat a kompozíció. Használok durva zsákvásznat is.

Festékbe keverek homokot egy speciális alaphoz, ami karcolható, vakolható, pecsételhető. A homoktól a festék fénye kicsit megtörik, mattabb, pasztózusabb lesz, de ha nagyon tüzes színt akarok elérni, olajat vagy bitument használok. Képeim vegyes technikával készülnek, a kollázstól a terrakotta, grafit pasztákig mindent felhasználok.

Pecsételni talán még jobban szeretek. Általában magam készítem a pecsétjeimet fából, linóleumból, hungarocellből, különböző anyagokból, de találtam régi fapecséteket az Ecserin. Ritkaságnak számítanak, bizonyára terményzsákokat jelöltek meg velük. Merített papírba nyomva érvényesülnek igazán.

Ismerős afrikai elemek: homok, kiszáradt bika fejek, égetett totemek. A megrepedezett szikkadt földre, máló vakolatra emlékeztető felületekbe vésett karcolatoknak sajátos üzenete van. „Engem inspirál az afrikai kultúra. Elementáris erejű műveket hoznak létre, hihetetlen egyszerűséggel ábrázolják környezetüket, természetes anyagokat használnak az ábrázoláshoz.“

Főleg kiállításokra dolgozik, minden alkalomra új művekkel jelentkezik. A tematika szisztematikus gondolkodást kíván. „A kép készítése során át kell vinnem a bennem lévő energiákat, bele kell festenem a képbe, hogy aztán a néző számára megszólaljon a kép.“

Budapest, 2011. augusztus 1.

Aktuális

„Az üveg törékeny, mint az élet. Mi úgy bánunk vele, mint az oroszlán: bátorsággal, erővel, határozottan. Nincs kapkodás. Tudjuk, hol kell megfogni, rakosgatjuk ide-oda, tesszük ki-be az autóba. Kezünket is ritkán vágjuk el. Nálunk még egy pohár se törik össze.”CCSIIiinnggg… megdermedünk: a golyóstoll vége hozzákoccan a fúvott pohárhoz! Kristályhangon csilingel. Pillanatok alatt öt-poharas ütőhangszert készítünk… Ennyien iszogatjuk a bodzalét.

„ Az üveggel majdnem mindent kipróbáltam már. Klasszikus stilisztikai alapokon, csak a technológiák újak. Sokat tanultam édesapámtól. Szobrász volt, figurális műveket készített. Hozzám is a régi mesterek, az archaikus témák állnak közelebb.”

Friss diplomásan, húsz méter magasban lógva meg hasalva, az Magyar Nemzeti Bank épületének restaurálásával indult a pálya. „Az épület ívei miatt sokszor fél méterre a faltól raktuk helyére a századfordulós mozaikokat. A BB Bank 40m2-es üvegkupolája acélvázán meg úgy mászkáltunk mint a pókok. Ma a szakmai nőiesebb része vonz.

Gyerekeim mellett könnyen abbahagyható művekre vállalkoztam. Miközben sült a répatorta tudtam alkotni. Itthon nem lehet ropogtatni az üveget, anyám megértő türelmét élvezem, nála van a műhelyem a koszosabb, rendetlen munkához.“

A padöver (pâte de verre/üvegmassza) készítéséhez apróra tört üveg kell. A megmintázott agyag szoborról, reliefről készült gipsz formába a kemencében olvad bele a tört üvegmorzsa.

Egy időben mindenki Tiffany-t készített, aztán rogyasztott, majd fusing üveget. Az ‚iparművészet‘ –ahogy nálunk nevezik- védtelenül, hétköznapi ésszel felfoghatatlan globális versennyel küzd. „Nem engedhetem meg magamnak a technikai egyszerűséget, mert lemásolhatják.“

Olyat mutat, amit még nem láttunk: homok fúvott tükröket, a felületen kirajzolt minta látványát leheletfinom ezüst fólia teszi teljessé. Az archaikus hatást fokozzák a bronz és aranyfüst applikációk. Ennél többet nem árulhatunk el.

Belsőépítészeti elemként is elfogadottá vált az üveg. „Nehéz megmondani ki milyen stílust követ. Akik sok könyv között élnek, ragaszkodnak megszokott tárgyaikhoz, inkább archaikus formavilágot választanak.“

A minimal art, hívhatjuk igényes egyszerűségnek is, tényleg irtózik a személyességtől? „Nem gondolom, hogy kizárja egymást a minimalizmus és az egyediség. Kétségtelen a számítógép elterjedése óta az építészek alig rajzolnak kézzel, a képernyőn könnyebb láthatóvá tenni egy tervet, de nehéz egyedi üvegfelületet eladhatóan beleálmodni.“

Igaz, hogy az ötvenes kororosztály semmit nem visz magával a múltból egy új otthonba? „Előfordul, de örülnek egy szép idézetnek az üvegajtón, egy diszkrét színfoltnak. Remélem sikeres lesz legújabb tervem is: ledekkel világítok meg egy üvegfalat. A nappal, természetes fény-játékát éjszaka számítógéppel vezérelve lehet majd felidézni. Alig várom, hogy elkezdődön a játékos alkotás.

Adyliget, 2011. augusztus 1.

„A Tisza egyes vidékein terem a sulyom. Ennek a vizinövénynek jellegzetes a levele, karakteres formájú a termése, régen – talán ma is – megőrölték és kenyérfélét készítettek belőle. Vizigesztenyének is hívják. A tüskés termés megbújik az iszapban, mikor rálép az ember nagyon tud fájni. Ha eredeti arányban készítem róla a szobrot, akkor ilyen hosszú lett volna a tüskéje, de nekem ez egy szakrális jelentéssel is bíró forma, ezért rövidebbek a hegyei.

Egydarab nyárfából faragtam. Szűk résen keresztül vájtam fát. Ki kellett találnom a szerszámokat hozzá. Ilyenkor nem nehézséget lát a művész! Ellenkezőleg az örömet: Meg tudom csinálni!“ Apró fénypont csillog a szobor legmélyén: egy picinyke tükör.

A Sashegy odalában bújik meg, sűrű növényzet takarásában az öreg családi ház. „Kertes házban nőttem fel Kőbányán. Szomszédban egy kádár műhely maradványai: volt ott szekerce meg fűrész. Az egyik gyalut elhoztam. Igyekszünk felelősséggel hozzáállni környezetünkhöz: gyűjtjük az esővizet, szelektíven szemetelünk, megválogatjuk, mit eszünk. A kályhát is magam raktam. Nyár van, de ebben égetjük a szemetet.“

Finom a citromfűtea. Meglepetésekkel, apró figyelmességgel tele a ház. Gyufaszálakból szív-kert az ágy fölött. A ház ablakában dobba rejtve camera obscura, párja a műhelyben Samu Géza művészi felfogását idézi. „Nagy tisztelője vagyok. Ő faluról indulva használja autentikusan a paraszti életforma tárgykultúráját. Az én eredetem városi közeghez és mérnöki felmenőkhöz köt. Az ő munkássága számomra mégis fontos: párhuzamos ihletet jelent. A régi favillával rá emlékezem.“

Új életet kapott a soha nem használt hibás hordódonga, a szakszerűtlen öntés miatt csonka 20 kilós súly, egy kapualjból előkerült nagy zsák, selejtes gyöngyházgomb. A pikkelyes szobor címe egy india étel: ‚A tejföle gyönyör‘. A súlyban egy lyuk: pöttömnyi tükör csillog a közepén.

„Mint szobrászt, érdekel a dimenziókkal foglalkozás.“ A hajtogatott rézlemezeken megtörnek a barázdák, párhuzamban fut színe és visszája. Lelapított nádszálként, optikailag emelkedik ki a térből.

„Hogyan élhet egy növény? A nyugalom izgat! Azt keresem, mi lehet bennük, ami az emberi kultúrkörhöz kapcsolódik.“ A fűszállal is minden kifejezhető. A „V“ betű = Virya, egy szanszkrit jel, maga a férfias életenergia.

Növény nincs víz nélkül. Két nádtorzsa ér a képzelebeli víz szintjéig. Középről szökik az égbe egy érintetlen nádszál. Kis varázslattal három águ, tulipán motívum kel életre.

„Törekszem arra, hogy ne értsék félre a műveimet.“ Mit üzen a tüske? Súlyos alapból, a nehézkedésből tör elő ez a mammutfenyő tüske, anyaga a Nagyatádi Művésztelep szomszédságából került elő. Tüskeként emelkedik ki a ‚Kishegy‘ is. Lehetne akár a Badacsony. Talpa nagyatádi patak-iszapos, mészkő porral fedett a felszíne, a vulkánt élethűvé teszi a tetején szenesre égetett fa. „A barátomnál van egy példány. Nem meri letörölgetni, csak ráfúj egyet. Azt meséli, újabban már ketten is takarítják: két éves kisfia mindannyiszor elmegy előtte ugyanolyan gondossággal fúj felé egy nagyot.“

Budapest, 2011. július 21.

Algéria… lágyan sodródnak partra a hullámok, a mindig szürke tengertől narancsosan búcsúzik a nap. Nők lépkednek óvatosan, talpuk finom érintésére süppedő hanggal válaszol a homok. A szabadság illatát hozza a hűvös esti szél. Ledobják fátylaikat, ékszereik követik a fátylak útját. Homok, tenger, kabil ékszerek: a szófa születésének kezdő akkordja.

A bútorcsalád harmadik ülőkéje, az ‚Algériai puff‘ elnevezésű a 2010-es Construma óta nincs itt. A Mapei standjáról egyenesen vitték ki magángéppel a világ legnagyobb design megmérettetésére Milánóba, az I Salonira. Innen egyenes út vezetett: „Megválasztottak a ravennai Kortárs Mozaikosok Nemzetközi Egyesületének (AIMC) tagjává.“

A formák és mintázat ihletét a keleti imaszőnyeg adta. Fényjátszó környezetből, mint őstengerből emelkedik ki a patchwork szcenárió: életfa, keleti ékszer, mecset ablakok. A boldogság madara mindig magányosan szerepel, hiszen szívében őrzi szerelmesét.

„Az anyag bűvöletében élek. A Ravennából érkező SICIS mozaik hivogató formavilága, a gondolat szárnyalását hűen követő Wedi lemez, a lágyan alakítható MAPEI Kerapoxy Design fugázó habarcs a millió fényt szóró glitterrel keverve, a design vegykonyhájának alapanyagai. A végső látványában puha szövetnek látszó fugázó anyaggal képzeletet felülmúlóan sok fáradság van. A függőleges burkolásnál a gravitáció törvényei szerint állandóan lefelé tartó anyagot kell formába és helyére zabolázni. Ez nem egyszerű feladat, nagy állóképességet, jó kondit igényel“

„A kis kék elefántomat nagy várakozással és lelkesedéssel jönnek másolni a mozaikos tanfolyam hallgatói. Kitaláltam egy trükköt a munka csalódásmentes kivitelezéséhez. Előrajzolom a Keraflex ragasztóba a kontúrt, így ennek mentén töltik fel a Kerapoxy designnal. A nagy nekirugaszkodás mindig nagy örömmel is végződik.“

A fugázó habarcs a csempék közötti rések feltöltésére szolgál. A fugát olyan mennyiségben használja, mint eddig senki más. A mélységek, a dolgok leglényege érdekeli. „Édesanyám finom fánkot készített. Kiszaggata a kerek darabokat, én a visszamaradt furcsa alakzatokra vártam. A kedvemért azt is kisütötte. Azóta tudom, mindennek a ‚belső tere izgat…‘ a fonákja felől is megnézem, milyen onnan a világ.“

Kényeztetés mai felfogásban: wellness ágy egy intim meditációhoz. „Alsó részén Velence motívumai: hidak, árkádok, puha kárpitok színe, a karnevál csillogása. Amikor ráfekszel, finoman ér el a színvarázs, mint akár egy lepke pora… Abban bízom, korunk mozaik művészeire 200 év múlva azt fogják modani az emberek: ez olyan ‚Ditis‘érzetű mobilia…“

Budapest, 2011. július 11.

„Mászkálok a gyárban és hosszú métereken keresztül jön a szövőgépen az általam tervezett bútor és öltözködési gyapjúszövet. Az utcán hordják az emberek azokat a ruhákat, amihez az anyag az én fejemben született meg. Leírhatatlan érzés.

Itt még megőrizhettem művészi önállóságomat. Kereskedőink jöttek ugyan a külföldi rongyikákkal, gyártmánytervezőink elvégezték a tökéletesen adaptációt.“ Baján a Finomposztógyárban sokáig egyedül tervezett. Pályakezdőként! A Lakástextil Vállalatnál 13 tervező közé került. A rongyikákkal is foglalkozni kellett.

Itt már Jacquard gépek is működtek. A lyukkártyás szövőgép szinte bármilyen mintát képes megszőni. Ma már számítógépek vezérlik. Hát nálunk a rendszerváltás elsöpörte a textilipart. Azt se tudni, mi van a gépekkel. „Mielőtt végleg kiderült, nincs ránk szükség, jelentkezett egy amerikai hölgy. A magyar kultúrához kötődő mintát kért. A Mátyás templom falfestményeinek motívumaival terveztem meg a kollekciót.“

Forró a kert, kizárólag a ‚Téli kert‘ jégcsap ezüstjei és kékjei megcsillogtatása miatt vállaljuk a gutaütés veszélyét. Öt év kellett a sok apró részlet kidolgozásához.

Vízszerűen csillog a Strassburgból hazaért gobelin kép is. Az Európa Tanács strassburgi központjában állították ki az Európa fényei nagyméretű gobelint. 15 alkotó magyar művész lehetőséget kapott 15 kisméretű alkotás kiállítására.

Textilművészeknél általában mindent elfoglalnak a motringok és gombolyagok. Itt anyáink és nagymamáink hímzései lógnak: a falvédők. „Ajándékba kaptam őket. Kultúránk különös részei naív rajzokkal és ügyetlen versikékkel.“

Miért ne lehetne új felfogásban feldolgozni a témát? És miért ne legyen a központi figura egy egyszarvú? Ez utóbbi már ikonnak számít, hogyha elmarad, akkor is ott van:

‚Ponyva –kamionponyva – út – utazás – a nagy utazás és hol van már az unikornis?‘ A cím nemcsak a falvédők világába vezet. „Sokan nem értették… A Textilmúzeum szervezte a művészeti akciót. Öreg kamionponyvákból lehetett alkotással jelentkezni. A fekete ponyvát választottam. Sokat kínlódtam a lyukakkal. Látjátok benne a régi típusú vagont? A mondanivalót a fantáziátokra bízom…“

„Gobelin képeim tájakat ábrázolnak. Addig egyszerűsítem, amíg pusztán a táj szépsége hatását érezzük a képtől függetlenül és egyértelmű, hogy textilről van szó.“

Már-már szoborszerűek a miniképek: a maszkok jellemeket ábrázolnak. A beszűkült asszonysághoz kapcsolódhat egy tanulságos történet. Dúsgazdag, reneszánsz hangulatú, baldahinos ágy köré kellett készíteniük egy U alakú szőnyeget úgy, hogy ne lehessen látni, az ágy alatt nincs szőnyeg. Praktikus okokból! –szólt az ukáz, így könnyebb az ágy alatt takarítani. A megrendelővel nem is találkozhattak. Úgy szól a fáma, hogy két éven belül a kutyák tönkre tették a kéziszövésű gyapjúszőnyegeket. A lakók el is költöztek. Az új házba már nem rendeltek tőlük szőnyeget.

Budapest, 2011. július 6.

Elérhetőség: mutermek@mutermek.hu

„A Sterling galéria India című kiállítására készültem. A macskabajusz gyűrűm után, egy tigris bajuszát akartam gyűrűbe foglalni. Bogi lepett meg engem a bajusszal. Felhívta az állatkertet: Nagy szerencséjük van, mert ha tegnap hívnak, akkor nemet mondanék, de pont ma találtunk két szálat. -mondta az állatkert munkatársa. Ez készült belőle, a másik szál még vár a befoglalásra.

Szüleimmel együtt élünk. Édesapám, mióta az eszemet tudom a pincében fúr és farag. A melléképület volt már szövőüzem és lakatosműhely is.

Amikor Bogival megkaptuk, sok szerszám hiányzott még. Bolhapiacról került a kályha, ismerős mesterektől az eszterga, kalapácsok innen-onnan.“

A sok oldalú érdeklődés csak úgy árad a berendezésből. Az egyetem előtt megszerezte az fémműves szakmunkás bizonyítványt a ‚Kisképzőben‘. A műhelyt többek között az ott szerzett tapasztalatok alapján alakította ki. Így kapott helyet például a klasszikus Brett asztal. Könnyebb mellette egyenes háttal dolgozni, és a fémreszelékek összegyűjtését is megkönnyíti.

A viaszveszelytéses öntési technikához szükség van viasz injektorra is. Egy megszállott barkácsoló család sarjának nem kellett sok ahhoz, hogy egy gázbojler termosztátját újrahasznosítsa és elkészítsen belőle e fontos szerszámot. Bogi a „pocok“ gyűrűt már ezzel készítette.

„Tárgyalkotó művészetet tanultunk. Hollandiai ösztöndíjam alatt készítettem a Dínó széket. Nem tudtam kimenni vele az utcára úgy, hogy ne kérdezték volna, hol lehet kapni? Tényleg! Még kérdés, hol fogják gyártani?“

A borsdaráló több finomságban őröl. Nemcsak praktikus, de az asztal díszévé is válhatna. Szívesen látnánk az ebédlő asztalon!

Ide–oda cirkálunk helyiségből-helyiségbe, majd ki a szabadba. „A nagyi nemcsak fenyőt ültett szenvedélyesen, de lopótököt is. Először egy rebeket (őshegedű) készítettem, aztán egy szász lírát. A dió pedig egy kis szobrászat.“

A kertben áll egy fészer, még átalakítás alatt van. Benne lapul az öreg üllő, 100 kg is van. Fiatalos megszállottsággal rajta készült damaszk technikával ez az acél kés. A rétegekből összekovácsolt penge a mesterség nagy próbája.

A teraszon találjuk a sárkány-játszószobor modelljét is, Bogi diploma munkáját. „A sárkány roma népmesék gyakori motívuma. Bódvalenkén a helyiek segítségével készítettük el a mását, váza klasszikus kosárfonási technikával készült.“

Elszalad a délután, hűvösre fordul az idő: „Tényleg szeretnétek látni, hogyan öntik a fémeket?“ Az alkimista hangulatú műhelyben alig bírjuk kivárni a pillanatot, íme elérkezett látogatásunk fénypontja!

Budapest, 2011. június 22.

Elérhetőségek:

www.imreiboglarka.com

www.szilosa.blogspot.com

„Izgat, hogyan lehet hatékonyan a térben gondolkodni. Szobrásznak tartom magam, de ugyanazzal az energiával festek is. A festményeim is inkább szobrok. Előfordul, hogy a szobrokat befestem. A két műfaj folyton hat egymásra.“

Köztéri szobrairól faggatjuk, mert meg kell értenünk a salgótarjáni 56-os emlékmű egy ponton rögzített, szinte lebegő alakját. „Bravúros megoldást akartam: hogyan lehetne a statikának ellentmondani. Nem tudhatjuk, hogy az ember elfutni készül és megmenekül vagy elesik.“

A Dob utcában Karl Lutz emlékére készült a szalagon, a levegőben repülő ember, statikailag szintén talányos mű. A svájci diplomata 62000 zsidó ember megmentéséhez járult hozzá. A Nehru parkban a cigány holokauszt emlékmű egy kukucskáló szobor. A tükörfényes gránit oszlop fekete háromszöge szimbolikus: a koncentrációs táborokban a cigányok jelzése volt. A belül aranyozott felület a fénytől a krematórium tűzeként „izzik“, a gránitba vágott nyelvek mögött az aranyozott, megnyomorított ember alakból pedig mindig csak egy részletet látunk.

A kertvárosias Százados úti Művésztelep a stadionok szomszédságában idén 100 éves. Fantáziánk elkalandozik, micsoda élet volt itt régen, ráférne némi felújítás a házakra is. Itt él és itt dolgozik. Szinte a város központjában vagyunk, de nyugodtan lehet fémet ütni, követ vésni, láncfűrésszel hasítani.

A műteremben nem sok jele van a klasszikus szobroknak. „2005-ben tele lettem az addigi esztétikával, elég volt a kisplasztikákból.“

Jöttek a spiccvasak, a kovácsolt vasszögek. Új plasztikai felvetéseket keresett. Bár szépen gyűlnek a szegecselt fejek…

“…még csak az elején vagyok ennek a forma rendszernek a feldolgozásában, legalább tív évre való munkám van.“

A 7000 éves tiszai kultúra ihlette a popszegecselt alakokat. „A Tornyai múzeumban találtam rá a gyönyörű nagy fenekű idolra.“ A fából és aluminiumból készült sorozat egy része most éppen Moszkvában van a MORF csoport közös kiállításán.

Minden szobornak külön üzenete van. Kazo (El Kazovszky) szobrát még a kulyája is elkíséri. Remélhetőleg egyszer egy szobor-erdőben bolyonghatunk együtt.

„A brutális felé közeledik a világ“ 2009-ben -talán afrikai előzmények után – készültek ezek a fejek.

„…szeretem csinálni, amit csinálok, átjövök a műterembe, teszem a dolgom, aztán lefekszem, felkelek és tovább csinálom…Ha kiteszem a lábam a művésztelepről, csak kezdődnek a problémák…villamosjegyet kell venni…“

Budapest, 2011. június 15.

Elérhetőség: mutermek@mutermek.com