Országház utca 8.

A Budai Várnegyedben az Országház utca 8. szám alatti ház az 1700-as években épült. Szomszédságát a II. világháborúban bombatalálat érte és elpusztúlt. A nyolc túlélte és a copf stílus(?) féltett remekeként szigorúan védett műemlék, a “foghíj” hatos ház helyett (talán a hetvenes években) “svéd stílus” egyik kiváló példájaként számon tartott homlokzatú épülete épült, amit ma már a Budai vár egyik védendő épületének minősített a hatóság(?) Szintén foghíjon épült az Országház utca 15., ahol három éven keresztül töltöttük napjainkat. Ha lesz időm és merszem, akkor közzé teszem az “ő” régi és új történetét.

Nagyon szerettünk az „alvégen“, de ennek a háznak olyan vonzó adottságai vannak, amikor a népművészeti bolt megszűnt, úgy döntöttünk, próbát teszünk, megpályáztuk és megnyertük. Beleszerettünk a boltíves tér hangulatába. A felújítás teljes egyetértésben az műemlékvédelemmel, jó tervezőkkel, jó mesterekkel, ment, mint a karikacsapás. Nyolc építész egybehangzó véleménye alapján a vizesedés okai jól meghatározhatók, ezért nem kellett felszedni a padlózatot, meg ásni, meg fúrni, szigetelni. Így is volt elég dolog, meg lesz is, de a műtárgyak biztonságban vannak.

A legtöbb támogatást és segítséget váriaktól kaptuk. A legnagyobb hálával azonban Kéri Imre Munkácsy-díjas művésznek tartozunk, aki még betegen is jött, mázolt és festett és csak nehezen tudtam lebeszélni, hogy a “legkockázatosabb” boltív alá megfessen egy török időket idéző freskót, mielőtt ezt tisztázom a műemlékesekkel!

Eljött az idő: a telefont és internetet átköttettük. Nyomást gyakoroltunk magunkon, így nem volt maradásunk. Senki nem sürgetett, csak a belsőnk! Kaptunk Kingától (vári-szomszéd/barát) egy bicikliből összevarázsolt kordét, és december elsején, zuhogó esőben elkezdtem -a Szerző sk- áthordani a tárgyakat. A költözés simán ment. Az eső csak esett és esett, számos irodalmi-, és filmélmény (leginkább Bunuel) jutott eszembe a le-feljárkálás közben. Ha kaland, akkor legyen benne valami váratlan. Senki nem ismert rám az utcán. Nettó 26 órát tartott a 15-ből a 8-ba költözés. A két pont között 200 méter kb., a felénél emelkedik.

Az utolsó percekben elállt a fránya eső! Ez szombat délelőtt történt, az utolsó fordulók egyikén. Judit, a tervező építész, aki az engedélyeztetés egész folyamát végigvitte, megjelent és megörökített. Sértetlenül került át minden: több száz üveg és kép! Nem törött el semmi, nem ázott ért víz egyetlen képet sem.

Még alakul, de jönnek a régi kuncsaftok és az új látogatók. Folyt.köv.