Minyó Szert Károly

Az ódon, nyers téglafal az eredetiség érzetét kelti. Letisztított, letisztult anyag, előtűnnek az egyszerű formák. A kiállító tér maga a sötét kamra. Zümmögés és surrogás, felvillan egy kerékpár lámpája. Megtörténik az expozíció. A Fénykerékpáros leszáll a bringáról, a falhoz siet, szisztematikus, rutinos mozdulatok, előhívóval majd fixálóval kezeli a fényérzékeny lemezt. Elkészült egy fénymágikus kép a közönség ámuló jelenlétében!

Keressük a performance híres eszközét: „A lányom, meg én bringával közlekedünk, az előtérbe már nem fér több. Egyébként is a ’fénykerékpár’ egy öreg, rozoga darab.” Különleges vonzalma van a biciklihez. „Számomra a 60-as éveket jelenti, a gyerekkor, a szabadság szimbóluma.”

„Tizenhat évesen megkaptam az első gyorsfelhuzós Praktikámat, még emlékszem, 2800 forintba, akkoriban egy teljes havi jó fizetésbe került. Minden zsebpénzem a fényképezésbe öltem.”

„Elvégeztem a Práter utcai fotó sulit, de nem szerettem volna se fotós, se fotóriporter lenni. Amikor a fotósnál elkészül a kép, nála ott vége van, nálam pedig ott kezdődik a műhelymunka. Ahol a fényképészettel összeér a festészet, azon a szűk határterületen dolgozom.”

A technikai ismeretek, a fotózás iránti kamaszos megszállottság, az otthonról hozott rajz tudás és Bakonyi Mihály festőművész iskolájában szerzett művészi indíttatás egyszer csak nagy dobásra készült. 1989-től új időszámítás kezdődik: a Minyó korszak. „Ez volt első kiállításom címe és a név működött.”

Azóta Minyó-szerű fotográfiai táblaképről beszélhetünk. „Egyedi fotográfiai hozzáállásomnak köszönhetőek az egyedi táblaképek.”

Megnyílik a legújabb Minyó-doboz fedele: régi képek között nosztalgiázunk, az Orion tv képernyőjéről fotózott táncosokról, a családi eszcáigokról, a fociról, a család kutyájáról és sorsokról.

Hogy került például ide a Töttermann család hagyatékából a jó módú lányok nyaralásáról készült képsorozat? És miért izgalmasabb egy régi tájkép, ahol az amatőr fényképész a kép közepére bevett egy kopottas villanyoszlopot?

A doboz bemutatására meglepetéssel készül, de a vers szinte biztos: „Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott abban elszáradt. / De kívánságaid rabja sem legyél. / Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, / mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.” (Weörös Sándor: A vágyak idomítása)

Budapest, 2011. április 6.

Elérhetőség: www.minyo.hu