Jámbor Attila
A régi bútorok idővel összeszáradnak, vetemednek, fájuk megreped, lötyög a lába, akad a fiók. Legtöbbször lomtalanításkor egyszerűen kidobják őket. Az évtizedekkel ezelőtt kivágott fadarabokban a mester szeme újrahasznosítható kincset lát. „Lomtalanításból mentünk haza. Gyűjtöttük a felhasználható deszkákat, kidobott fiókokat, amikor feleségem hirtelen álljt parancsolt: Ott egy pad! Tövig nyomtam a féket, kiugrottunk és rángattuk a halmok alól a padot, de nem mozdult. Városi pad volt, lecsavarozva.
Tizenöt évvel ezelőtt egy haverom elvitt egy restaurátor műhelybe. Biedermeier és empire bútorok felújításával és átalakításával foglalkoztak. Három hónapot csak csiszoltam, azt se tudtam hol vagyok. Aztán kaptam egy munkát, darabokra szedtem és összeraktam egy komódot. A német főnökömnek tágra nyílt a szeme, azután már csak kiadta a munkát. Ezt itt vágd le, ide tegyél egy oszlopot… Egész Európából hordták ide a romos bútorokat.
Több száz bútort szedtem szét atomjaira. Nincs előttem titok: kötések, furnér vastagság, ragasztások minden elárulnak a szakértő szemnek. Amikor Óbudára kerültem egy másik restaurátor műhelybe, már totális átalakításokat is meg tudtam csinálni. Fotelből építettem komódot, az íróasztalból bárszekrényt…amit csak a vevő kívánt…
Az antik üzletek rendelik a felújításokat, mellettük jönnek a lakberendezők mindenféle ötlettel. Kapok egy rajzot, fotót pl. empire óratok: na ezt kell elkészíteni ember-magasságúra bárszekrénynek, a kerek asztal széthúzható legyen, kényelmes tizenkét ember számára.
Ennek a szekreternek Bécsben van az eredeti példánya. 147 cm, amit 170-re kellett arányosan felnagyítani és a rendeltetése is megváltozott. Két hét, mire a szegmeseket összeragasztottam a minta szerint. Komoly agymunkát igényel a csapolás kitalálása.
A finom illesztésekhez is csak békebeli technológiákat használok, a fiókok csak grótolva, vékony furnért melegenyvvel reibolok, de jobban szeretem a a magam vágta schwartnit: a vastag nemesfa furnért. A filéhez többszínű furnért összeragasztok és keresztbe vékonyan felszelem.
A bútor teste kizárólag régi fenyő. Hozom haza az eldobott fadarabokat, ismerősöktől is kapok használt bútorokat. Rovartalanítás után lécekre vágom, csontenyv és a „segédmunkásaim” (faszorítók) segítségével formába ragasztom.
Erre jön a nemesfa furnér. Az almafa mintázatában látszik, hogyan hajladoztak ágai a szélben, úgy alakultak a finom hullámok. A citromfa bársonyos, a földből felszívott kvarcszemektől kissé csillog.
A dióval markáns nagymintákat lehet kirakni, a komódról akár arcok, állatok néznek vissza.
Igazi élvezet a rejtett ékszer fiókok kitalálása, hova kerüljön a kis pöcök, ami nyitja a titkos zárat, a bőrizé, amivel a láthatatlan fiók előugrik. Vagy milyen legyen egy robosztus asztallap alátámasz, amit könnyű mozdulattal tud kihúzni egy filigrán háziasszony. (Bútor fotók / Jámbor Attila készítette)
Vannak „mesterkópiák”, és vannak bútorok, melyek mai igényekre készülnek egy klasszikus stílus átkomponálásával. Édesapja viasz pecsétjével meg is jelöli őket. A közös bennük, hogy az itt felhasznált anyagok már tökéletesen kiszáradtak, ezért nem csalódhatunk bennük és a régi kipróbált technikák bravúros megoldásai külön élvezetet nyújtanak. A felhasznált természetes anyagokról már ne is beszéljünk. A bizonyíték: ‘Csontenyvet nyalogat az asztalos kutyája’.
Budapest, 2011. szeptember 30.
ELŐZŐ: Pattantyús Gergő
KÖVETKEZŐ: Pató Károly
Nagyon nagy kár, hogy csak ilyen nagyon kis méretű képek kerültek fel, pedig itt akadna látnivaló.
Sajnos, amikor a két nyelvű verzió miatt újra fel kellett tenni a fotókat, akkor már nem volt energiánk 3 év eredeti fotóanyagát előszedni. Az azóta készült bejegyzések már nagyméretű képeket tartalmaznak.