Hencze Tamás

hencze_tamas-1-274x412Hogyan lehet egy mozzanatot filmszerűen megörökíteni? Tényleg meggyújtotta a vásznat? “Nyugalom, a tűz elalszik.” –legyint. A keletkező kormot fixálóval rögzítette. Ezek lettek a Tűzképek. A hetvenes években a világhírhez ennyi nem elég, de nem is kevés! Az anyag mozgatásának folyamata érdekli. Mi köze ma itt ezeknek a ‘fröccsenéses’ képeknek a mozgáshoz? Ezek története lehet akár mindennapi. “Ja, igen! –nevet– folt mindenhol keletkezhet, kiborul vagy lecsöppen valami, az ember feldönti a kávét…”

 

hencze_tamas-3-274x181 hencze_tamas-2-274x181

Szóval létre jön egy nagy festékes ‘paca’, ez esetben egy méretes papírra. Eddig véletlenszerű. Sniccerrel kivágja, ebből lesz a sablon. Ezt rögzíti a vászonra, majd több fázisban, hengerrel rádolgozza a festéket. Precízen és türelmesen. Kiállításra készül éppen.

hencze_tamas-4-274x412 hencze_tamas-5-274x412 hencze_tamas-6-274x412

“Nem tart az utánzástól?” – buta a kérdés. “Dehogy! Csak én tudom, milyen görbülettel kanyarítok a papírból.” – és határozottan nyír egy-egy ‘szikrát’.

hencze_tamas-7-570x378 hencze_tamas-8-274x412

Eredeti ötletek sorával okozott fejtörést, arra kérdésre, hogyan készült? Ma már klasszikusnak számítanak a pöttyös és csíkos alkotások. “A festékes ujjamat kedvem szerint rányomtam a vászonra és áthengereltem.” Vár, nézi, elhiszem-e? Gyakorlottan lendül a mozdulat gumihenger-gyűjteménye egyik kecses darabjával. Nagyvonalú lendülettel születnek kalligrafikus képei is. Régóta foglalkozik a keleti filozófiával. Így esett, hogy eljutott Szöulba. Az olimpiához kapcsolódóan rendeztek egy hatalmas kiállítást, ahova őt is meghívták.

hencze_tamas-9-274x412 hencze_tamas-10-274x412 hencze_tamas-11-274x412

Nagy társasági élethez szokott gesztussal kínál helyet.

hencze_tamas-12-570x378 hencze_tamas-13-274x412

Magabiztos nyugalommal, elegánsan ül a kanapén, mintha pihenőnapja lenne, pedig délelőtt még dolgozott. Elárulja az egyik kép, amely még nem száradt meg. Művészbarátairól beszélgetünk, több évtized avangard hírességeiről, művészet-megújító közösségekről. Megszámolni sem tudjuk, nemhogy a nevüket felsorolni. Kiderül, ami kívülről bohém művészvilágnak tűnt akkoriban, mai szemmel bizony komoly szellemi műhely volt, nagy változások előszelét jelezte.

hencze_tamas-14-274x412 hencze_tamas-15-274x412 hencze_tamas-16-274x412

Nem gondolná az ember, hogy egy műterembe lépett. Érkezéskor: dekoratív fogadóterem. A falon múltat idéző fontos képek. Néhány rajz, az első kalligrafikák egyike, akvarellek. Minden pedáns rendben. Aztán egyszercsak átalakul munkahellyé. Ki van találva, bármi előkapható vagy elrakható legyen egy pillanat alatt. Meglepetésre kihúzza egy konzolasztal nagy fiókját, mutatja fontos munkaeszközeit, a gumihengereket. Festékből, ecsetből csak annyi van, ami éppen szükséges. Irtózik a sok színtől, mondta valamikor. Örömmel és titkolózás nélkül avat művei keletkezésébe. Egy pillanat műve és a szoba visszaalakul galériává. Egy sorozat képeit rakjuk körbe-körbe a fal mentén. Megunhatatlan variációk. “Ezt is lefotózhatod, meg ezt is…!” – élvezzük a játékot.

Budapest, 2011. március 6.

hencze_tamas-17-274x412 hencze_tamas-18-274x412 hencze_tamas-19-274x412

Életrajz és művészete:
Hajdú János: Hencze Tamás (kiadva: Budapest, 2004)

ELŐZŐ:

KÖVETKEZŐ:

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 1 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.

  1. Szőts András 2014-04-19 VÁLASZ

    Magával ragadóak a képek, amelyek közül az elsőt (A Vörös diptichont) éppen egy komolyzenei koncert kapcsán ismertem meg a pécsiek fővárosi vendégjátéka alkalmával. A művészetek egymásra hatása közismert, engem is nagyon izgat.
    Gratulálok és terjesztem e munkákat!

Kattintsunk ide a válaszadás megszakításához.