Harasztÿ István

A mutermek.com 50. bejegyzése:

Édeskéim! Jöjjenek be! Barátságos ölelés után, fürgén, a selyemfényűre járódott, keskeny falépcsőhöz vezet, fent aztán a gépkolosszusnak álcázott gardrób előtt lerugjuk a cipőnket.

Julcsi az unoka, újjongva érkezik utánunk: „Jön a csontfogam Édeske!“ A stúdió egyben a „study“, érintőképenyőkkel, irigylésre méltó kütyükkel, íróasztallal, iratokkal… de miféle iratokkal. A fontosabbak kollázsba rendezve: a lakatos szakmunkás bizonyítvány, megsárgult újságcikkek között igazolás, miszerint az 56-os forradalomban nem lőtt az ellenforradalmárokra, kiváló társadalmi munkás, majd a karikákkal jelölt sávtól a rendszerváltást követő ereklyék. „A Kossuth díjnál befejeztem a táblát.“

„A kártyalapot az utcán találtam, amikor DAAD ösztöndíjjal Berlinben dolgoztam. Attól kezdve nem hagyott el a szerencse. Aznap megjelent egy házaspár. Megvették két képemet. Az egyiket ingyen akartam odaadni, nem értették. A Storck csokigyár tulajdonosa volt nemesi származású feleségével. Berlinben mindent képemet eladtam. Hazaérve végre házbővítésekbe kezdhettünk Évával.

Szűkösen, de sok munkával jutott egy tetőtérre. Az ideálisnál jóval alacsonyabbra futotta. Hétrét görnyedve járkáltunk. Mikor Demszky és Magyar Bálint látogatóba jöttek, zsörtölődtek is: Biztosan azért csináltad, hogy hajlongjunk előtted. „Ezen a lukon másztam át ide. Befért egy ágy és a végébe az íróasztal. Egy nap az egész ház mienk lett és a tetőt is magasabbra ácsoltuk!“

A Magyar Festészet Napja ünnep számunkra, itt megtoldódot egy nem várt programmal. Ekkora gyűjteményt még sehol nem láttunk. A ház minden rejtekében a legnagyszerűbb kortársak alkotásai. Minden milliméter felületet kihasználva: legalább kétszáz festmény. De a lélegzetünk eláll a sok kisplasztikától is. „Nem fér több! Csak ezért nem tudom a többi sok száz művész barátom munkáját begyűjteni.

Kaptam, vettem, cseréltem. Ifj. Szlávics László barátom születésnapomra meglepett a mobil-érméim kicsinyített másaival. Ezekben azonban az is fantasztikus, hogy áram nélkül működnek.“ (Jobb oldalon az eredeti mű.)

A sűrűségben a saját alkotásokat mégis gyorsan kiszúrja a szem: a plasztikába beépített finoman kidolgozott fémtárgy vagy tárgyi sorozatok miatt…

vagy, mert várhatóan mindjárt megmozdul. A művek mellé úgy kerül a cím, mint i-re a pont: „Kettősjáték“ vagy a „Csúsztatás mutató gép“.

A műhelyben pedáns rend. „Százezer dolog van itt, mindenről tudom, hova tettem. Nincs az a barkácsáruház, ahol ekkora választék lenne.

Tudtátok, hogy a fényképezőgépbe 6-os csavarral kell az állvány felerősíteni? De boltban ilyen hatost nem kapsz. Van 1 mm-es csavarom is, alig lehet megfogni.

Annyi anyagom van, akár ötven évig is dolgozhatok belőle.

Nagy szerencse ért nemrég. Szemben megvettünk egy házat és ott be tudom mutatni a legújabb műveimet: „Újra kezdés, Megittasulva, Csirkefogó, Izzoláció, Elszabadult luftbarmok…“ Mit is mondtak a Dési Huber képzőművészkörben, amikor megmutatta a festményét: ‚Ez egy halandzsa, a művészetben azt festjük, amit látunk.‘ Ő ezt látja!

Budapest, 2011. október 19.

Elérhetőség:
www.edeske.hu