Gáspár György

.Kissrác koromban tűzzománcot csináltam. Lapozgattam otthon a Művészetet, azon gondolkodtam, mikortól válok majd művésszé. Nívós volt a lap, kiegyensúlyozott, szocreál keveredett a poparttal. A benne szereplő művek egyben mégis egyeztek: volt bennük dráma, Dózsa feláldozása, tűz, vér, háború. Apám járatta a folyóiratot. Három műszakban dolgozott, mikor hazajött az uránbányából fát faragott. Az ördögfejet ő faragta.

Mire feleszméltem rájöttem, minden bennem van. Önmagamat kell kutatni, triviális kérdésekkel kell foglalkozzak. Miért akarok mindent pici dolgokból összerakni és túlbonyolítani? Visszanézve lakótelepi gyermekkoromra már értem: nekem nem volt legom, csak fakockáim. Talán a keserű hiányérzet miatt, ma is saját fajátékaimat gyártom.

Félek a színektől, a színes üveg túl szép. Féltem, hol leszek én? Ezért keresem a szélsőséges színeket: tomboljon a piros, idegesítsen fel, legyen nagyon szörnyű, hozzon ki a sodromból! Ahogy a színvilágban, úgy keresem a keménységet a formavilágban, a technológiában. Egy folyamat szakadásának elrejtése számomra olyan, mint egy kapcsolótábla.

Azt mondják a mai alkotásokban nincs funkcionalitás. Ez nem igaz. Az egyetemen a Bauhausra épülő konstruktív gondolkodást tanultuk. Fontos a cím, hogy elindítson, mint regénynél a bevezetés. Kontrasztokat építek, mozgasson a szobor, körül kelljen járni, kidolgozom és belerejtem a gondolatot.

Vulkánok földjén, mammut erdő közepében, a zord északon, a jeges tenger partján kezdődött, negyven éve. Néhány kísérletező üvegművész csatlakozott a “Studio Glass” mozgalomhoz. E varázslatos helyen, indián sátrakban megalapították a Pilchuck Glass School-t.

(A képen feleségével Kóródi Zsuzsanna üvegművésszel)

Azóta felépült egy hatalmas Campus. Az üvegművészetben betöltött szerepe nemzetközi mércével is hangsúlyos. Felfoghatatlanok a méretek. Jól érzékelteti az éves gála. Az estélyre 650 prominens vendég vett belépőt, 350 műtárgy elárverezéséból közel másfél millió dollárt gyűlt össze.

A magyar művészek közül Bohus Zoltán és Lugossy Mária után harmadikként oktathattam Pilchuck-ban. A meghívott oktatókat a világ nagymestereiből gyűjtik, közel fele külföldi művész. Az iskola innovative szellemiségére jellemző, nem lehet az a kívánság, amit ne teljesítenének. Azonnal megjavítják, ha kell a föld alól is előkerítik, vagy megépítik.

Nagy technikai tudással érkeznek az amerikai résztvevők. Fiatal lányok percek alatt megfújnak egy félasztalnyi üveg “hamburget” vagy egy óriás dínót. Ott abban segítenek, hogy tudják megcsinálni a legjobban. A mi szisztémánk más, először kérdéseket teszünk fel, miért éppen dínó?

A kurzusom Free Geometry címen futott. Napokig kerestük, honnan indulunk, hogyan írjuk át a kockát, hogy megjelenjen benne sex, halál, vagy bármi érzelem. Így jutottunk el odáig, hogy az egyik tanítványom, szanaszéjjel heverő bábocskák helyett egy kockában futó törésvonallal ábrázolta a földrengést. Drámai felismerés volt mindnyájuk számára.

A Line, az Alien, a Rocket, után befejezte az Uránium sorozatot. Ebből egy, a Hello Cern (a részecskegyorsítóra utalva) a svájci MUDAC múzeumban került, a másik Elton John gyűjteményét gazdagítja. A “Nyócker” pincéjéből eljutni idáig nagy teljesítmény. Álljuk körbe az Uranium 2-t. Testvéreihez képest testesebb, letisztultabb objektum. „Súlykímélés miatt csak egy kérget öntöttem ki opálüvegből. Macerásabb, de száz kiló helyett így csak negyven. Ma a “Világvége Napján” elárulom nektek belül nem teljesen üres: elrejtettem benne egy CD-t.”

Budapest, 2012. december 28.

Ferenczy Noémi-díj (2009)

www.gyorgygaspar.eu