Gálhidy Péter

„A Tisza egyes vidékein terem a sulyom. Ennek a vizinövénynek jellegzetes a levele, karakteres formájú a termése, régen – talán ma is – megőrölték és kenyérfélét készítettek belőle. Vizigesztenyének is hívják. A tüskés termés megbújik az iszapban, mikor rálép az ember nagyon tud fájni. Ha eredeti arányban készítem róla a szobrot, akkor ilyen hosszú lett volna a tüskéje, de nekem ez egy szakrális jelentéssel is bíró forma, ezért rövidebbek a hegyei.

Egydarab nyárfából faragtam. Szűk résen keresztül vájtam fát. Ki kellett találnom a szerszámokat hozzá. Ilyenkor nem nehézséget lát a művész! Ellenkezőleg az örömet: Meg tudom csinálni!“ Apró fénypont csillog a szobor legmélyén: egy picinyke tükör.

A Sashegy odalában bújik meg, sűrű növényzet takarásában az öreg családi ház. „Kertes házban nőttem fel Kőbányán. Szomszédban egy kádár műhely maradványai: volt ott szekerce meg fűrész. Az egyik gyalut elhoztam. Igyekszünk felelősséggel hozzáállni környezetünkhöz: gyűjtjük az esővizet, szelektíven szemetelünk, megválogatjuk, mit eszünk. A kályhát is magam raktam. Nyár van, de ebben égetjük a szemetet.“

Finom a citromfűtea. Meglepetésekkel, apró figyelmességgel tele a ház. Gyufaszálakból szív-kert az ágy fölött. A ház ablakában dobba rejtve camera obscura, párja a műhelyben Samu Géza művészi felfogását idézi. „Nagy tisztelője vagyok. Ő faluról indulva használja autentikusan a paraszti életforma tárgykultúráját. Az én eredetem városi közeghez és mérnöki felmenőkhöz köt. Az ő munkássága számomra mégis fontos: párhuzamos ihletet jelent. A régi favillával rá emlékezem.“

Új életet kapott a soha nem használt hibás hordódonga, a szakszerűtlen öntés miatt csonka 20 kilós súly, egy kapualjból előkerült nagy zsák, selejtes gyöngyházgomb. A pikkelyes szobor címe egy india étel: ‚A tejföle gyönyör‘. A súlyban egy lyuk: pöttömnyi tükör csillog a közepén.

„Mint szobrászt, érdekel a dimenziókkal foglalkozás.“ A hajtogatott rézlemezeken megtörnek a barázdák, párhuzamban fut színe és visszája. Lelapított nádszálként, optikailag emelkedik ki a térből.

„Hogyan élhet egy növény? A nyugalom izgat! Azt keresem, mi lehet bennük, ami az emberi kultúrkörhöz kapcsolódik.“ A fűszállal is minden kifejezhető. A „V“ betű = Virya, egy szanszkrit jel, maga a férfias életenergia.

Növény nincs víz nélkül. Két nádtorzsa ér a képzelebeli víz szintjéig. Középről szökik az égbe egy érintetlen nádszál. Kis varázslattal három águ, tulipán motívum kel életre.

„Törekszem arra, hogy ne értsék félre a műveimet.“ Mit üzen a tüske? Súlyos alapból, a nehézkedésből tör elő ez a mammutfenyő tüske, anyaga a Nagyatádi Művésztelep szomszédságából került elő. Tüskeként emelkedik ki a ‚Kishegy‘ is. Lehetne akár a Badacsony. Talpa nagyatádi patak-iszapos, mészkő porral fedett a felszíne, a vulkánt élethűvé teszi a tetején szenesre égetett fa. „A barátomnál van egy példány. Nem meri letörölgetni, csak ráfúj egyet. Azt meséli, újabban már ketten is takarítják: két éves kisfia mindannyiszor elmegy előtte ugyanolyan gondossággal fúj felé egy nagyot.“

Budapest, 2011. július 21.