Engler András

Pont 140 évvel ezelőtt született a legyőzhetetlen Kincsem. A csodakanca 54 versenyt nyert, ezzel még a mai napig világcsúcs vezető. Mi sem természetesebb, hogy az 1925-ben épült budapesti galopp pálya róla kapta a nevét. A maga idejében Európa legmodernebb versenytere sokáig szolgálta a lósportot. 2003-ban a Kincsem Park új épületet és új pályát kapott, de szerencsére a Mázsaházat és a régi lelátót nem bontották el. „A régi épületben a mázsálóban kaptam egy kis sarkot az első ló megmintázásához, azóta belaktuk a teret.”

Itt készült Overdose szobra is. „Kétszáz fotót készítettem róla. Érdekesen öntudatos ló. Tudja magáról, hogy ő valaki és úgy is viselkedik. Pedig torzak az arányai, kiderült a sprinthez direkt megfelelnek.” Ez egy valódi mesebeli történet. Akárcsak Kincsem, aki egy éves korában nem kellett senkinek, Overdose-ra, a nem különösebben igéretes alkatú csikóra sem nagyon licitáltak.

Gazdája Magyarországon edzette és egyszer csak megtörtént a csoda: kiderült, hogy minden megerőltetés nélkül úgy fut, mint a szél. Csikó korában 800ezer forintot fizettek érte, ma 1,5 miliárdot ér. Ez olyan véletlen, mint ha kihúznák az ötös lottót. A genetikai állomány egyszer csak kijön. Dózi a világ 3. legjobb sprintere, minden idők legsikeresebb magyar lova.

„A figuralitás áll hozzám közel. A diplomához három alakkal készültem. A végzés után öt-hat évig dolgoztam rajtuk. Lágy alakítható anyagot választottam, hogy saját külső-belső fejlődésemet végig vigyem az alakon. Nem fiktív figurát kerestem, hanem egy önportréval kezdtem.”

„A Yung által megfogalmazott ’Selbst’-re, a mélyénre, a belső istenre voltam kíváncsi. Ahogy lassan változtam és alakítottam szobraimat, úgy öltött formát az abszulutum és a három érett állapot. Ennek márványból kifaragott mása a Chanakalle Egyetemen áll a Dardanellákon.”

Még az egyetemen megértette, hogy a szobrászatban nincs stílus különbség, csak minőség különbség. Egyszer kaptak egy feladatot: szines absztrakt domborművet kellett készíteniük. Úgy érezte ez nem az ő világa, de meg kellett oldania. Fehér lapok közepébe elhelyezett egy prizmát, ami a fehérre kivetítette a szivárványt. Így lett szines.

Később hasonlót csinált vasból, de úgy alakította a felső lemezeket, hogy évente négy alkalommal bele tudjon hatolni a napfény és az megjelenjen a függőleges lemezen. Épp egy embert próbáló, nagy szoborrekonstrukcióval végzett. Lehet, hogy most ilyen fénycsapdákkal fog egy ideig foglalkozni? Mi pedig elképzeltünk egy tágas szabadtéri teret, egy kultikus helyet, ahol évente négyszer egy fénycsapda köré gyűlhetnek össze az emberek.