Diós Tibor

„Forró nyár volt, a kovácsműhely kegyetlenül izzasztó. Egyik fehérvári hagyományőrző egyesület rendelt egy tucat díszes pajzsot. Gondoltam, jobb lesz, ha felkelek hajnalban, amíg hűvösebb az idő. Kitártam az ablakot, le az inget. Fülemre tettem a zajvédőt és ütöttem a vasat. Jó ideje dolgoztam, amikor megszomjaztam. Léptem az ablakhoz, egy nagy csapat álmos szemű lány álldogált az udvaron, lestek kétségbeesetten befelé. Elfelejtettem, hogy aznap kezdődött a nyári szabadiskola. Este érkeztek a rajznövendékek.

Én is a Móri Művészeti Szabadiskolának köszönhetem, hogy díszműkovács – műlakatos lettem. Fát faragni érkeztem, de megkért a kovács egy kis segítségre. Megtaláltam az igazi szakmámat, és rám találnak a feladatok. A fehérvári órajátékhoz néhány egyszerű rajzvázlatot kaptam. Itt, meg ott hajlítsd még egy kicsit … – kérte a művészeti vezető. A többit rám bízta. A magyar királyok és polgárok figurái két évig készültek. Mondják, jól tanítok. Az egyetlen magyar női lópatkoló is móri. Nálam tanult. A filigrán termetű fiatal hölgy imádja a lovakat, elismert név a szakmájában! Egyszer mégis felsültem a tanítással. Átküldtek hozzám Amerikából három markos legényt, szerezzék meg a tudományomat! Küzdöttek is derekasan. Három nap után mégis a kalapács győzött. Feladták. A kitartáson, az elszántságon és nem az erőn múlik, kiből lesz kovács!“

Az izzó szén fanyar szagából, az ütemes kalapács-csengésből rögtön tudjuk, itt dolgozik a kovács. A Lamberg kastélyhoz tartozó romos cselédlakásból sajátkezüleg alakította ki a műhelyt. Húsz év alatt megfüstölődött falak mellett kerítések és kapuk sorakoznak. A szőlőmintás két hónapig készült. Kap még egy tüzihorganyt, festeni se kell bő húsz évig, mert a rozsda nem bír vele.

Becsben van itt minden, pedig levetett holmik. A gépek a régi rendszer iparát szolgálták. Az üllő is öreg darab, ettől nem válna meg soha. „Ismertem egy öreg kovácsot. Az üllője középen mélyen ki volt kopva, mégis képes volt rajta egyenes szálat kalapálni.“ A hagyománytisztelet mellett gondolkodása nagyon mai. A vállalatok sem zárkóznak el, ha a modern technikáért hozzájuk fordul. Tenyérnyi, fodros leveleket vágat ki lézerrel. A karvastagságú vasrudat pedig inkább présgéppel hajlítatja. Az idő a finom munkákra kell.

A tűzön is sok múlik. Kizárólag kiváló minőségű lengyel szenet használ. Az hosszan izzik. Miközben jókedéllyel beszél mestersége titkairól, rutinból kezünkbe nyom egy kalapácsot – „Ki lehet próbálni!“ – és ütünk néhány kunkort a vasrúdból. Nem véletlen, hogy keresik a társaságát. Aki ide betéved, legyen tétovázó megrendelő vagy szakmai tanácsért a szobrász, ötletekért a belsőépítész, vagy valaki csupán egy kis vidámságért, biztos, hogy nem jön hiába.

Mór, 2010. november 20.

Néhány személyes adat:

A Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítvány (Mór) alapító tagja

A Székesfehérvári Kézművesek Egyesületének a tagja

Sok munkája népi iparművészeti zsűrizett alkotás

A kovácsműhelyben együtt dolgozott a szobrász Várnagy Ildikóval, Nagy Benedekkel és Jorgosszal, Ecsedi Mária grafikussal.

Két kovácstalálkozót szervezett Móron, amelyre az ország különböző részéről érkeztek kovácsok

Részt vett nemzetközi kovácstalálkozókon

Műhelyében előre bejelentett csoportoknak, látogatóknak kovácsbemutatót tart

Elérhetőség: 30/258-2756