Csíkszentmihályi Róbert

csikszentmihalyi_robert-1-274x181„Állandóan erdőjárhatnékom volt, erdész akartam lenni. Becserkésztem a szarvast, a vaddisznót. A szobrászattal eltűnt az erdőjárás. Az akt modellek azonban nem érdekeltek különösebben. A főiskolai órák alatt készítettem egy vaddisznó szobrot. Elővigyázatosan kerültem a feltűnést. Dugdostam ide-oda, míg egyszer az osztályterem egy félre eső sarkában Pátzay mester észre vette.

 

csikszentmihalyi_robert-2-274x412 csikszentmihalyi_robert-3-274x412 csikszentmihalyi_robert-4-274x412

Nézi: Könnyű olyat megformálni, amit ember még nem látott!“ Jöttek a szobrász-szakma évei. Pályázatok, érmek. Dolgozott kővel, vassal, fával, bronzzal. A maga szórakoztatására nem sok idő maradt.

csikszentmihalyi_robert-5-274x412 csikszentmihalyi_robert-6-570x378

„Nem tudtam, hogy a hársfát nem ajánlatos faragni. Az ‚Anya gyermekkel‘ szobor anyaga nem akart engedelmeskedni. Szőrözött és repedt, mérges lettem, petróleummel leöntöttem, gázégővel megégettem. Ez itt meg csak mumifikálódott… azóta nincs az a pénz amiért megválnék tőle.“

csikszentmihalyi_robert-7-274x181 csikszentmihalyi_robert-8-274x181

Szerényen áll az íróasztalon egy arasznyi vörös márvány szobor. „Az utcán hevert egy eltört lépcső. A tardosi mészkő egy darabjában ott volt egy lábasfejű ősmaradványa. Hazavittem és kifaragtam köré egy figurát. ‚A csiga bemutatásá‘-ra sokan vágytak azóta.

csikszentmihalyi_robert-9-274x412 csikszentmihalyi_robert-10-274x412

Miközben készítette a köztéri és az emlékezés szobrait, jeles alkalmakra az érmeket, nem hagyta nyugodni a kérdés: Mi a közös állatban és emberben? „Annyi állati jelzőt használunk egy-egy emberi karakterhez: a malac, halvérű, csődör, sündisznó, liba… Először kizárólag az anatómiai arányok egybeesése által kiváltott hatás érdekelt. Barcsay anatómia tanítása óriási hatással volt mindnyájunkra.

csikszentmihalyi_robert-11-274x412 csikszentmihalyi_robert-12-570x378

Ha négykézláb áll az ember és az alsó lábszárát meghosszabbítom, az hasonlít egy őzikéjére. Az őz lerövidített combja, olyan mint egy emberé. A test vázában már alig van különbség. Mondták szobrász barátaim: ezt inkább ne mutassam meg sehol. Egy borfesztiválon mégis „beneveztem“, de végül még sem lett kiállítva: amikor egy német túrista meglátta, azonnal megvette és magával vitte.“ Ez húsz éve történt. Azóta az ember-állat szobrokból szép gyűjtemény kerekedett.

csikszentmihalyi_robert-13-274x181 csikszentmihalyi_robert-14-274x181

A 96-os Műcsarnok-beli kortárs bemutatkozáskor gondolt egy nagyot: „Három figurát vittem: a vaddisznót, az őzikét, és a tyúkocskát, aki repülni akar. A szobrokat jól eldugták egy hátsó pici terembe. Koszorús szobrászaink ily alkalmakkor titkos szavazással ítélik oda a ‚Szobrász-Oszkárt.‘ Meg is lepett, zárás napján hívtak otthon: Hol vagy, mindenki téged keres, a TV, az újságírók. Te lettél a nyertes!“

csikszentmihalyi_robert-15-570x378 csikszentmihalyi_robert-16-274x412

Hasonlóan keserédes története van a Horgász Egyesület díjának, amit a megrendelő nem vett át. Névtelenségbe burkolózva csinált helyette valami harcsát, horoggal a szájában. A szépséges sellő számozott példányai pedig gyorsan elfogytak.

csikszentmihalyi_robert-17-570x378 csikszentmihalyi_robert-18-274x412

Akik a humort értik, sőt provokálják, itt nagyon jó helyen járnak. A Gundel család hagyatékából előkerült rákevő készlet modellként szolgál a most készülő bronzrákocska harcias ollóihoz.

csikszentmihalyi_robert-19-274x181 csikszentmihalyi_robert-20-274x181

A szobrász munkája hangos és mocskos. Némi összekuporgatott pénzből Szentendre határában sikerült egy telket vásárolni ötven évvel ezelőtt. A kukoricás közepén, a semmiben, szemben elhanyagolt dióskert, néha arra járt a gazdája, de idáig is inkább csak a vadak jöttek el. A fiatal évek lelkes építkezéssel teltek. Lent, amit város levetett, az a család és barátok segítségével itt a szőlőhegyen beépült. Így maradt meg hát a főtéri patika kissé rozzant szekrénysora is.

csikszentmihalyi_robert-21-274x412csikszentmihalyi_robert-24-570x378

Közben szorgosan készültek a gipszminták. Ha valamelyik nem tetszett, átdobta az út túlfelére: „Lomtalanítás lesz, gondoltam majd elszállítják. Csak később, amikor az diófák helyén már épült a lakótelep vallotta be a szomszéd, hogy minden gipsz darabot jól megőrzött.“ Ja kérem, nem vész semmi kárba. A jó szemmel megáldott emberek értékelik a különlegeset, mit törődve azzal, hogy a művész elégedetlen-e a művével.

Szentendre, 2011. március 30.

csikszentmihalyi_robert-23-274x181 csikszentmihalyi_robert-22-570x378

Kossuth-díj 2013.

Elérhetőség: mutermek@mutermek.com

ELŐZŐ:

KÖVETKEZŐ:

LÁTOGATÓK KOMMENTJEI ( 0 )

Kövesd a kommenteket RSS-en, vagy a saját weblapodról.