„Egyáltalán nem foglalkoztam Picassoval. Nem érdekelt. De megkaptam államvizsga tételnek: a Gernicát kellett elemeznem. Ettől kezdve sokat tanulmányoztam, különösen a tragikus életű Dora Maarról készült portrékat. Picasso formákat látott maga előtt és mindent, amit térben látott befordította síkba. Én pedig Picasso után szabadon, kibontom festményeit a térbe.

.

A művészek szívesen feldolgozzák méltó elődeik munkáit. Ahogy Picasso El Greco után megfestette a Festőművészt, én elkészítettem Picasso Festőművészének szobor változatát. Ez még egy komoly Picasso műértő figyelmét is felkeltette. Kért egy változatot belőle.”

Nagyon sok vázlatot készít mozdulatokról, izomkötegekről, csontokról. Néha évek is eltelnek, mikor egy-egy részlet beépül egy szoborba. Dolgozik, keresi azt a valamit, ami valahogy nem illik az egészbe. Úgy mondja, ‘kell egy kakukk tojás’. A nézőt az a pont fogja meg és tartja az alkotás előtt.

Minden jó műben van egy anomália, ami visszakapja a szemet. Ilyen például a fej. A fej nála mindig más.

„Régóta foglalkoztat a ’végtelen tér’. Ha egy zárt test felületét megnyitjuk és belenézünk, akkor egy sötét térbe látunk, minek nincs meghatározható vége. Ennek kifejtése embert próbáló, komoly szobrászati feladat.

Eredetileg kizárólag bronzzal és fával dolgoztam. Aztán befestettem a szobraimat. Az alumíniumot mostanába fedeztem fel. Gyönyörű anyag. Jól lehet kombinálni fával, üveggel.

A szobrászat problémája maga a tárgy, olyat kell csinálnia, amihez kell a néző, aki felruházza és őrá kell bízni, hogy mit lát benne. A szobrásznak nem feladata, hogy ráerőltesse magát a mű befogadójára.

Készítek összerakható szobrokat is. Négy-öt részből állnak és akár többféle képpen is össze lehet rakni. Az interaktív szobornak olyannak kell lennie, hogy bárhogy is illesztik, ugyanúgy szobor maradjon. A gyűjtők nagyon szeretik. Van, aki ragaszkodik ahhoz, hogy otthon ő rakja össze egyedül a szobrot.

Az egyik gyűjtője akkor kereste fel először, amikor rájött, hogy tekintélyesre bővűlt régiség-gyűjteményéhez újonnan épített, modern háza nem tűri az antikvitásokat. A hűvösen minimalista környezet kívánta ezeket a vidám és megfejtésre invitáló szobrokat.

Köztéren most nem található egyetlen alkotása sem. A saját kertjében pihen a Nagy Fekvő Nő, Michelangelo allegorikus szobrának az ’Éj’-nek parafrázisa. A 40 formából kiöntött szobornak nem volt könnyű öntőműhelyt találni. Ebben az időben mindenki Szent Istvánt öntött.

A szobor végül elkészült. A Szobrász Társaság az Únióhoz való csatlakozásunk alkalmából 2004-ben kiállította az Erzsébet téren. Végzetét az európai úniós festett műanyag tehenek okozták. Pont a ‘Nagy fekvő nő” helyét nézte ki a szervező és félretették a hatalmas szobrot. Most itt pihen a kertben a gipsz-kapni ’szülőformák’, közelében, sűrűre nőtt bokrok között és magasra szökött mezei virágokba burkolózva.

Biatorbágy, 2012. augusztus 28.

Díjak:

Derkovits-nívódíj (1987)

Munkácsy-díj (1992) .

További információ:

www.attilamata.com

„Mióta az eszemet tudom, könyvkötő szerettem volna lenni. A szüleim is azok, a gyerekkoromat  testvéremmel együtt itt töltöttük velük a Fő utca 4-ben könyvek halmai, kézzel festett papírok garmadája és különleges öreg szerszámok között. A galérián futkározni, papírból játékokat készíteni, maga volt a paradicsom.” A reformkor idején, a polgári átalakulással egy időben, az 1800-as évektől terjedt el a könyvkötő szakma. Tittl Lipót a század második felében bérelte ki a nagyvonalú banképület udvari helyiségét, ami azóta is könyvkötő műhelyként működik a Lánchíd szomszédságában, a Budai vár alatt.

„Előttünk Németh Miklós ezüstkoszorús mester dolgozott itt.” Az 1920-ban kelt mesterlevele igazolja, hogy nevezett tanonc a ‘Budapesti könyvkötők, szíjgyártók, nyergesek, bőröndösök, keztyüsök, sérvkötészek és tímárok ipartestülete előtt önállóan készített munkadarabot mutatott be’. Anno ilyen felszabadító levéllelés egy kis szerszámos ládikával indultak neki a mesterlegények, hogy bejárják Európát, tapasztaljanak és sok tudással térjenek haza.

„A családunk 1978-ban vette át tőle a műhelyt.” A magas boltívek alatti félhomályban százharminc éve gyűlnek a speciális szerszámok és különleges eszközök. Igazi ipartörténeti gyűjtemény,  pedig mindegyiket használják ma is.

A fűzőláda valójában egy állvány, arra szolgál, hogy a könyv íveit pontosan és kényelmesen lehessen felfűzni. A bígelő- és perforáló gép segítségével lyuggatják, vagy törik meg a borító kartonját.

A bőrös könyveket ereszre verik, ami azt jelenti, hogy a meggömbölyített könyvet présbe fogva, kalapáccsal alakítják ki az ún. ereszt, mely mellé a könyvtáblák kerülnek.

Aztán jöhet a borító aranyozása, amit kézzel vagy préssel végeznek. A kézi aranyozáshoz a betűket vagy mintaformát felhevítik és a fóliát így nyomják a bőrbe, vagy a vászonba.

A préssel dombornyomás is készíthető.

“Ez a kincseket rejtő szekrény akkor is itt állt a cirádás aranyozó mintanyomókkal és ritkaság számba menő betű készlettel. Ma egy kisebb vagyont elkérnének az készítésükért.”

„Az írás és a könyv lassan kikopik életünkből. Európában kezd kihalni a mesterségünk, bár Firenzében még van könyvkötők utcája is. Magyarországon is elég sokan vagyunk. A könyvtárak voltak a legjobb megrendelők, amíg volt pénzük. A diplomadolgozatok is eltartották a szakmát.

Hozzánk ma magánmegrendelők, gyűjtők  jönnek inkább, ezért eredeti anyagokkal dolgozunk és nagyon kell ismernünk a régi kötésfajtákat is. A francia betáblázástól  az ugróhátas könyvig, melynek közepe erős, mintha acélrúgó lenne benne. Amikor kinyitjuk, kiugrik a közepe, olyan lesz, mint egy nagy rajztábla, ezért végig jól lehet írni rajta. Könyvelőknek készítettek ilyet, hogy kényelmesen töltsék ki a táblázatokat.

Sok érdekes és különleges, régi könyvvel volt dolgom. Itt van ez a fotóalbum. Tervezem, hogy készítek egy ilyet, de még nem jöttem rá a fortélyra, hogyan gömbölyítették le és aranyozták be a karton széleit. Egyszer egy börtönnaplót hoztak bekötni. A kiegyezés környékén írhatta egy orvos. Életemben nem találkoztam gyönyörűbb írással, amiből annyira áradt volna a lelki béke.

Édesapám öt évvel ezelőtt adta át a műhelyt és én képviselem itt az ötödik generációt. Játékból kezdtem könyvet kötni és most is játszom.”

„Kivágtatott az elátkozott ház udvaráról. A szerb falucska határában megpillantott egy farkast, amint sietősen mászik ki egy gödörből, aztán elillan. A földből egy karó állt ki. Ezzel döfték mellbe a vámpírt.” Komor tekintettel egy pillanatra elhallgatott D’Urfé márki az 1815-ös bécsi tudományos tanácskozás utáni este,  Schwarzenberg herceg özvegyénél, a hallgatóság pedig kétkedéssel vegyes izgalommal figyelt a vurdalakká vált családtól való menekülés titokzatos történetére. (A.Tolsztoj elbeszélése alapján)

Puskin megverselte a Vurdalak és Ványa temetői találkozóját. A hiedelem szerint vurdalakká (vérfarkassá) változni szerdán és pénteken éjjel lehetséges, teliholdkor, ha a Hold fénye az ember arcára vetül. (Wikipedia)

A Vurdalak névadója Varga Vera művészettörténész. „Ez olyan, mint a Hold farkasba oltva, vagy amikor a farkas lenyelte a Holdat. “Feleségemmel (M.Tóth Margit üvegművész) ellentétben én soha nem nevezem el előre a szobraimat, és később sem írom rá a címet. A nőt még megformázom, de az állat alakok menetközben születnek.“

„Egy reggel farkaskutya állt az udvarunkon. Itt akart lakni. Nem volt mit tenni befogadtuk. Baba, a két hónapos kuvasz már én választásom.

Négy kemence sorakozik a fal mellett. „Praktikus okokból használunk ennyit, a formák mérete szerint kapcsoljuk be – a nagyban éppen kihűlt egy öntvény –, de ez nem kék, hanem lila. A fénycsőtől változik meg a szín.“

Utána hosszadalmas csiszolási folyamat következik. Az öntés soha nem tökéletes, egyedül a zárványokkal és buborékokkal nem törődik, azok kifejezetten beleillenek a koncepcióba.

„Amikor meg kellett jelölni, mit választok, arra gondoltam akármit, csak ne kelljen tanulni és beírtam karosszéria lakatos. 16 évesen kezdtem járni a Désibe a rajzórákra. Egy barátom csábított, ő nem maradt sokáig, én ott ragadtam. Az Iparművészetit is úgy próbáltam meg, hova kell a felvételin a legkevesebb szakmai tudás. Így kerültem kapcsolatba az üveggel.“

Honnan jöttek a konstruktivista hatások? Pali bácsi, Jenő bácsi, Béla bácsi…és kedves történetek hosszú sora. Amikor a szentendrei művészközösség egy tagjával társalgunk, tudjuk, hogy Deim, Czóbel, Barcsay mesterről van szó. Nagyon találgatni sem kell, csak körbe kell nézni a falon. Újabban ismét fest. A lenolaj kellemes illata lengi körül a zöld disznót, a megszelidített vurdalakokat és hitvilágunk megmesésített alakjait.

Csobánka, 2012. február 10.

A művekről:

www.hu-glass.com

Van valami boszorkányság a tűzben. „Sokszor mondtak hasonlót a gyerekeim. Két héttel a vörösiszap katasztrófa előtt művésztelepen dolgoztunk. Este sötétben égettünk. Egy nagy vörös képet készítettem. Már a műteremben vettem észre, hogy elveszett a kis ház. Egyszer csak jött a kollegám kezében a darabbal: ’Kint a fűben találtam. Nem a tied ez a kis vacak?’ Itthon kézdezték a gyerekeim: Mi ez?

Én nem tudom -mondtam- csak valami borzalom lehet, ez talán vér, ház félig kifordulva, közte gyászszalag… Belesápadtam, amikor bemondták a katasztrófát.

Észak-Olaszországban a Morelli név olyan, mint nálunk a Kovács. Ükapám Garibaldi hadseregében szolgált, aztán elment Lengyelországba, majd egy lengyel feleséggel letelepedett Tokajban. Egyik fia fametsző lett. Tanulmányai után elindult világot látni egészen Londonig. Megvan a levelezése. Ő hozta Magyarországra Londonból a színes metszetnyomás technikáját. Morelli Gusztáv az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt egy ideig. A két unokája közül László lett az én apám.”

A Széchenyi Könyvtárból gyűjtötte a szakirodalmat. Kisméretű tűzzománcok készítésével kezdte, hogy megismerje az anyagot. Az iparművészeti eljárásokat végigjárva a festőzománc állt hozzá a legközelebb. A Kecskeméti Zománc Művésztelep alapítótagjaként (Kátay, Petrilla, Stefániai és Fabok társaságában) vett részt a nyári munkában. A gyökerekhez nyúltak vissza, ősi magyar motívumokat használtak, megidézték a reneszánsz időket.”

A Millenium alkalmából egy nagy kompozíciót állított ki a Műcsarnokban. Megjelent a királyok, a háborúk, a viszályok, a kiegyezés stb. kora.

A festő zománcot Limoge-ban kezdték, nálunk sokáig nem ismerték. Hála a Kecskeméti Művésztelepnek a hetvenes évekre Limoges, Mores, Erfurt, Barcelona mellett Kecskemét benne volt a világ öt legjobb műhelyében. A világszínvonalú elismerés idecsalogatta a művészeket az egész világból. Nagy divatja lett nálunk a tűzzománcnak.

A tűzzománc egy igazi nemes anyag. Évezredeket átívelő értéke miatt igen közkedveltté vált. Sajnos, ha az anyag és a technológiák ismerete nem tökéletes, akkor nem válhat igazi alkotássá, csak széptevéssé. „A zománc gazdagságának meghatározó ereje pedig nagy csapda a művésznek, mert olyan belső erővel és alkotói invencióval kell rendelkeznie, mely révén az alkotó gesztus méltó társává lehet az anyag gazdagságának”

A négy alapelemből születő új mű hordozóját nagyon meg kell választani. A megmunkált fát szereti felhasználni. Ő vési, de már szerepet kapott a használaton kívüli udvari poroló állványtis egy 56-os emlékműhöz.

A zománcozás technológiáit meg kell tanulni. Van az ötvöszománcok nagy csoportja és a festőzománc. Más-más eljárás alkalmazható. Az tűzzománc eggyé válik a hozdozó anyaggal, de kizárólag azonos olvadáspontú fémekkel (arany, ezüst, vörösréz) válik egy anyaggá. Az ékszerzománcot az arannyal egyenlő áron adják.

A vas zománcozás csak ipari segítséggel a elmúlt század fordulója óta lehetséges. Egészen más a technológiája, mert a vassal nem válik eggyé a zománc. A nagyméretű zománcégetés alagútkemencében történik, ami a gyárbezárások miatt Magyarországon Bonyhád kivételével megszűnt. „Fejed fölött a szállító szalagon láncra aggatva lavorok, lábosok csilingelnek, büdös van, hangos, mindenki kiabál zaj miatt. Szerettem a gyárat. Van amit csak ott lehet megcsinálni.”

Naszvadról jött éppen, ahol 35 nagyméretűtűzzomác képét állították ki és megkapta a „Mester” címet és a nagydíjat. Miért kapta? „Ezentúl mindenkinek segítened kell!” De hát ő eddig is ezt csinálta egész életében.

Budapest, 2012. június 28.

Jelentősebb díjak / Awards:

Ferenczy Noémi díj

Szent Adalberti díj

MAOE és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely többszörös nagydíjak mellett külföldi kiállítások díjai

A móri Képző- és Iparművészeti Szabadiskola Alapítványát 22 éve magánemberek, művészek, mesteremberek alapították, a helyet a Móri Önkormányzat adja. 1994 óta nyaranta művésztelepet és nyári táborokat szerveznek hivatásos képző- és iparművészek részvételével illetve gyerekek számára. .

Mór központjában, a későbarokk stílusú Lamberg Kastély volt gazdasági épületeit a helyi művészközösség önkéntes munkával alakította át a művésztelep igényeinek megfelelően. A hely infrastruktúrájának fejlesztését és fenntartását az Alapítvány saját erőből fedezi.

A helyre hozott kútházban működik a fazekas műhely, a volt szamár- és lóistálló a felújítás után jelenleg műhelyeknek és egy kiállító teremnek ad helyet.

A műhelyekben szakemberek és mesterek vezetésével a magas művészetekben és népi mesterségekben meglévő technikai ismeretek átörökítése és tanítása folyik.

Egész évben nyitva áll a kortárs hazai és nemzetközi művészeti élet szereplői számára. A művésztelepen készült alkotások képezik az Alapítvány állandó kiállításának alapját.

Az egyes műhelyek önfenntartóak, év közben művészi kivitelezési munkákban működnek közre.

Több műfajban tevékenykednek: Hagyományos népi fazekasság, cserépkályha készítés, rakuzás,

szobrászat, viaszveszelytéses és precíziós bronzöntés, kézműves kovácsolás,fafaragás, nemeztextil falikárpit,

tűzzománc, grafika és szitanyomás, fotózás és camera obscura, művészkönyvek.

Állandó jelleggel sem állami, sem önkormányzati pénzügyi támogatásban nem részesül.

Állandó fizetett munkatársa nincs. Az Alapítvány tagjai önkéntes és ingyenes munkájukkal több millió forinttal gyarapítják Mór város vagyonát.

A közösség tagjai becsülik egymást, és a vezetésükre bízott műhelyeket. Nyitott szellemben és kultúrált körülmények között fogadják a vendégként érkező művészeket és megrendelőket.

Mór, 2012. augusztus 2.

A bejegyzés a www.moriszabadiskola.hu honlap anyaga alapján készült saját fotóanyagunkkal illusztrálva.

A fekete keménykalap alól elővesz egy fehér kendőt, megtörli vele homlokát, majd a negatívval együtt szépen eligazgatja egy falap és egy üveg közé, aztán kiteszi a napra. És az idő kérem zenével méretik! Mire lejár a kis felhúzható zenélő doboz a nézők legnagyobb csodálatára előjön a kép. Nem tudhatta senki, hogy a rongy fényérzékeny folyadékkal van bevonva és az egész egy nagy Commedia dell’ arte.

A vándorfotográfus olyan mesterség, amit mindig csodálattal vettek körül a népek. Ahol megjelenik a kisbusszal és előkerül a Camera Obscura Sátor, nagy móka következik. Azok akik beülhetnek a sátorba, egy lepedővásznon láthatják a kis lukon beáramló kinti világot, csak mindent fejjel lefelé. Tükör és lencse segítségével a camera obscura rajzasztal szoknyája alá bújva a külvilág perspektívikus síkképe tanulmányozható. Eközben speciális lyukkameráival és egy régi fényképkészítési eljárással fotográfiai bemutatót is tart.

Camera obscurát sok mindenből lehet csinálni. Dobozból, könyvből… Csak egy sötét térre és egy lyukra van szükség.

You can produce a camera obscure of many objects. Of a box, of a book… You only need darkness and a hole.

„Portrék mellett csoportképeket szerettem volna csinálni, nagyobb tárgyra volt szükségem, akkor találtam otthon ezt a zsírosbödönt. Az emberek meglepődnek és nevetnek rajta, amikor a fotóállványra helyezem.

A fotózásnál nagyon fontos milyen az előadás, melynek a csúcspontja maga a fénykép. „Általában nagy tömeg vesz körül és mindenki szeretne jót szórakozni. Közben pedig megtanulják a fényképezés ősi technikáját. A mottónk: Együtt a zsírosbödönben!”

A sötétség, a napfény, egy kis abszint-zöld vegyszer, némi matatás, hókusz-pókusz, ráolvasás, zenebona és türelmes lötyögtetés beiktatásával igazi poénos játékká válik az, amit ma a digitális technikával egy kattintással mindenki el tud végezni.

Nemcsak itthon, de Európa számos országába meginvitálják fesztiválokra, rendezvényekre. Ő pedig szívesen megy. Az emberek szeretik az interaktivitást, és azok a szerencsések, akiknek jut a kék színű cianotípiából, még évekkel később is keresik. Egyáltalán nem bánják, ha egy egész percig mozdulatlanul kell ülniük a bödön előtt.

Szívesen rázzák, vagy gurítgatják akár öt percig is az előhívó folyadékkal telt tartályt és békében várakoznak, amíg a napfénnyel átmásolja a képet.

Grafikusként végzett, majd fotográfiát tanult. Jelenleg Móron ‘keresi a helyét a világban.’ 2000. óta vezeti a Képző-és Iparművészeti Szabadiskola Alapítványának grafikai-szitanyomó-fotós műhelyét. A befogadó művésztelep egész évben, önfenntartó módon működik. A műhelyek kötelezik magukat arra, hogy együttműködnek a hozzájuk fordulóval és résztvesznek a tábori munkában

Aki egyszer idekerül, bármit kipróbálhat, és szíves segítségre számíthat. Ha pedig a fotográfusnak az jut eszébe, hogy a macska a farkával húzza ki a borosüveg dugóját, akkor a bronzöntőnél elkészítheti.

Mór, 2012. július 5.

További információk:

www.moriszabadiskola.hu

Elérhetőség:

+36 30 254 74 68

akopiko[kukac]gmail.com

Fotográfiai, grafikai workshopokat-, előre bejelentett csoportoknak, látogatóknak bemutatót tart és utazik bárhová ahová érdeklődéssel hívják.

Mór, 2012. július 5.

Hogyan készül a sokszorosított grafika?

2017. június 24-én 16:00 órától a Múzeumok éjszakája alkalmából ismét üzembe helyeztük a hordozható rézkarc-prést és meghívtuk galériánk művészeit, hogy avassák be a látogatókat a mesterség rejtelmeibe.

(fotó: Sáfár Tibor)

Kéri Imre (Munkácsy-díjas, Érdemes művész), Decsi Ilona luca (Derkovits-díjas) és Pató Károly, három grafikus művész mutatja be, hogyan készült a sokszorosított grafika: rézkarc, rézmetszet, mezzotinto, linometszet, fametszet, akvatinta…

„A közel öt és fél méteres bronz szobrot hatvan darabból öntötték ki. Egy-egy darab 100-120 kilót is nyomott. Már mozgatásuk is sok embert és komoly szervezést igényelt. Wekerle Sándor, hazánk nagyformátumú államférfija 2011-ben kapott szobrot Móron, a szülővárosában. Készítője édesapám, Nagy Benedek szobrászművész.

Csúcsidőben egy tucat diák is besegített. A hegesztők szintén kiváló munkát végeztek. A hegesztési varratok lecsiszolása után még patinázva lett a szobor, ettől még szebb a felülete.”

A bronzöntő mester viaszöntéses eljárással dolgozik. Most Zichy Jenő szobrán lehet tanulmányozni egy köztéri szobor születését. A szoborról guminegatívot készítenek, a tekervényes viasz rudakból lesznek a járatok, melyen keresztül ki tud folyni a viasz a samottos formából. Régen méhviaszt használtak, most egy Niral nevű műviaszt.

A bronzöntés már a fészerben történik. Nem titok ma már az sem, hogy minden köztéri szobor közepébe egy óriási acélcsapot erősítenek, hogy ne tudják ellopni a szinesfém tolvajok.

Sok mindent, embert, lovat, kicsit-nagyot is kiöntött már bronzból. De nem az számít, hogy mit ábrázol a szobor. Egy öntőnek az a fontos, hogy pontosan a művész elképzelését valósítsa meg. Ez alatt nem csak a tökéletes formát érti, hanem az anyag választást, a színt, a patinát. Partnerség, szaktudás és szakmai alázat nélkül el se képzelhető a mesterség.

Nincs kísértés arra, hogy egy kicsit hozzá alkosson az ember valamit egy alkotáshoz, amikor egy nagy feladat közelébe kerül? „Kizárólag akkor ’nyúlunk bele’ a műbe, ha az anyag vastagsága miatt kell. Egy öntősegédről mesélték, hogy egyszer viccből az Epreskertben Pátzay mester lovasszobrának a farkát jobbról balra igazította. A mester nem értékelte humort”

Az anyagismeret kulcskérdés. Pontosan kell ismerni, hogyan viselkednek az ötvözetek. Miután megolvad a réz sokat számít mennyi ónt és egyéb fémet ad hozzá. „Egy dizájner megkért, hogy készítsek el néhány lámpakart alumíniumból. Az alumíniumöntészet sokkal inkább az ipari technológiákhoz áll közel. Drága, nagy sorozatokban érdemes foglalkozni vele. Én maradok a bronznál és a szobroknál.”

Édesapja, huga, sógora is szobrászok. Ennyi kiváló művész között nincsenek alkotói ambíciói. Szeme azonban megakad a vízbe kiömlő viasz lassan kialakuló hullámain: mint a láva vulkánkitöréskor.

Már csak kíváncsiságból is ki kellett önteni vasba és bronzba. Egy csokor szárazvirágból is izgalmas forma kerekedett, és a miniatűr ablakkeretek is milyen jól mutatnak egybeépítve.

Mór, 2012. július 13.

Holtfáradt volt mindenki.

Három napig raktuk a fát Olsen anagamájába. A fatüzes égetéshez kitartás, tudás és tapasztalat kell. Ismerni és tudni kell olvasni a tüzet. Nemcsak művészet, igazi mesterség.

.

Japánban és Amerikában tanulmányoztam a magastüzű fatüzes technológiát. A legtöbbet Frederick L. Olsentől tanultam. A saját kemencémet is az ő tapasztalatai alapján építettük. Mivel itthon ez még szokatlan eljárás, tanítom az egyetemen (MOME) és könyvet írok róla (ami a Scolar Kiadónál fog megjelenni márciusban).

Először a Távol-Keleten égettek magastüzű kerámiát. A porcelán és a kőedény jól bírja az 1300 °C feletti hőt. Vannak, akik arra ügyelnek, hogy a porcelán makulátlanul tisztán égjen ki, ezért égetőtokokba helyezik a tárgyakat. Ha a porcelánt szabadon hagyjuk, a tűz nyomai megjelölik, a hamu pedig zöldes mázat képez rajta. Japánban szándékosan kezdték használni díszítésképpen a kemencében az égetés alatt képződő hamumázat.

Lassan a nyugati kultúrába is beszivárgott az elemeknek tág teret engedő égetési mód. Aki természetes hamumázas tárgyat készít, az a kemencében komponál, lánggal fest. Ahogy egymás mellé-alá-fölé rakatoljuk a tárgyakat, a lángok elől takarásba kerülnek a felületek, fotogramszerűen foltok keletkeznek.

Míg a gázkemencében szabályozott körülmények között ég ki a porcelán, addig a fatüzelésű anagama kemencében keményebb világ van. Zuhannak az égő fahasábok, lassan durva, vastag felületet képeznek a tűztérben elhelyezett tárgyakon, a hamu továbbszáll és ráolvad a felsőbb régiókban felhalmozott edényekre is, közben a lángok kíméletlenül nyaldossák a „hófehérke” porcelánt.

Mivel ez a fajta égetés tele van esetlegességgel, olyan művészeket vonz elsősorban, akik lazábban kezelik az anyagot. Az én szigorúságom a közép-európai konstruktivista hagyományokban rejtőzik. Egy olyan közegben sikerült az alapokat elsajátítanom, ami meghatározta világlátásomat. Talán pontosan ez az izgalmas, hogy ilyen háttérrel nyúlok ehhez a technikához.

Szeretem a szélsőségeket. A vékonyra nyújtott papírporcelánt lapszerűen kezelem, pontos illesztésekkel olyan geometrikus tárgyakat építek, ami a fatüzes világban igen szokatlan.

A finom szerkezetű, törékeny építményeket a kemencében a brutális erők aztán életre keltik. Egy építés közbeni érintéssel, majd a láng irányába helyezéssel tudom befolyásolni a mozgását és színét. De a végeredményt soha nem lehet előre látni.

Kevesen korongozzák itthon a porcelánt. Főleg öntik. A papírpéppel összegyúrt porcelánnak jobb a nyers szilárdsága, ezért könnyebb vele dolgozni. A Keresztút 14 darabos sorozatát és reliefjeimet is papírporcelánból készítem. Ha tisztán, fehéren akarom őket látni, gázkemencét használok, ha élőbb, színesebb tárgyakat szeretnék, fatüzes kemencében égetem őket.

Az Olimpia étterem séfjével és főpincérével indult a közelmúltban egy együttműködésünk. A hamumázzal olyan organikus felületű tányérokat készítettem, ami a gasztronómiában nálunk még teljesen újnak számít.”

A világ élvonalában számon tartott művésznél teázni sem akármilyen élmény. Lemorzsol egy darabot a puerh teából és kiválaszthatjuk, kinek a csészéjéből isszuk a kissé füstös ízű finom italt. Én az Olsen csészét választottam.

Budapest, 2013. január 19.

Díjak:

2013. Ferenczy Noémi-díj

2008, 2009 Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj

2003—2005 Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj

2003 Magyar Formatervezési Díj, termék kategória

2012— az International Academy of Ceramics (IAC) tagja

Elérhetőség: nemajulia[kukac]spavia.com

www.nemajulia.com

Budapesten születtem. Édesanyám német. Két éves voltam, amikor kiköltöztünk Németországba. Az érettségi, majd egy londoni művészeti alapképzés után édesapám felvetette: járjak Pesten a Képzőre. 89-ben jöttem vissza Magyarországra. Vonzott, hogy itt klasszikusabb a művészeti oktatás, mint akkoriban Németországban. A főiskolán expresszív absztrakt képeket festettem. 94 körül kiürültek nálam a gesztusok. Átalakult a képi világom. Alaposan meg akartam tanulni festeni.

.

A mai figurális képvilágom erre az elhatározásra épül. Télen csendéletet festettem, nyáron tájképet. Narancsokat választottam. Látszólag egyszerű tárgy. Vizsgáltam a formájukat fényben, ellenfényben, fehér alapon, fehér térben. Az akkori tájak is ‚plein air‘, a szabadban készültek. Később kezdtem fényképeket is használni.

Képi felfogásomban néhol rokonságot fedezek fel Caspar David Friedrich képeivel. A 19. századi német romantikának egyik jelentős alkotója képeit áthatja a múlandóság, a melankólia. Főleg tájakat festett, néha romos templomokkal. A tájban statisztáknak tűnnek az emberek, pedig róluk szólnak a képek: az ember viszonyáról istenhez és a végtelenséghez. Szimbolikus jelentése van a gyakran hátat fordító emberi alakoknak is. Legújabb sorozatomban focipályákkal, focistákkal és meccs nézőkkel foglalkozom. Jó pár képen hátat fordító nézőket ábrázolok, ösztönösen vonzódom ehhez a megoldáshoz.

A munkámra az absztrakt expresszionizmus mellett a minimalizmus van hatással. A képeimen figuralitásuk ellenére valamiféle absztraháló tömörítés észlelhető. Egy-egy téma akár öt-tíz évig is érlelődik bennem. Amíg ki nem merítek egy gondolatot, nem kezdek új sorozatba. A témák változtak, de a részben oldott, részben szerkesztett kompozicióim maradtak. Ez a két pólus egy alap feszültséget képez munkaságomban.

A Margit híd tanulmányozása közben figyeltem fel az uszályokra. Majd a duisburgi nagy kikötőben alaposan megnéztem az uszályokat. A redukált, sötét hajótestek mellett enyhén vibrál a víz, akár a valóságban. A bálna alakú kompokat a parkoló autókkal Amsterdamban és Zeebruggében örökítettem meg. Azt mondták, érződik német származásom, mert északi fényeket festek. Talán mert északon figyeltem meg az uszályokat, de nem hiszem, hogy a származásom miatt. Kísérletképpen egy Duisburgban látott konténerszállítót áthelyezeztem a Dunára. A víz melegebb, barnás-zöldes, az ég sem fehéres, talán elhihető, hogy ez Magyarországon van.

Rendszeresen utaztam Németországba. A volánnál ülve meredtem előre. Hol szikrázó napban suhant a táj, hol az ablaktörlő koszolta előttem a felfröccsenő sarat, kamionok előzték egymást, jöttek-mentek a sztráda hídak… Egy délután pedig a Rákóczi úton haladtam. Az összekozolódott ablakon keresztül megörökítettem fényképen az utat a Klotild palotával együtt. Ebből is lett festmény, ilyen élményekből születettek az uti és autósztráda képeim.

A konyha ablakban megcsillanó őszi nyírfa levelekkel indult az otthoni ablak sorozatom. Az ablakfélfák megosztják a képet és távolságot teremtenek látvány és néző között. Festettem panel házat is, balról belógó fenyőfával. Talán kissé japános a hangulata. Szeretem a nagyméretű képeket, van valamiféle mozi hatásuk, szinte beszippantják az embert. Párhuzamosan több képet festek egyszerre, nehogy belefáradjak egy képbe, mert ettől élettelenné tudnak válni.

Még benne voltam az ablak témában, mikor egy szlovák művésztelepen a szállásunk mellett két focipálya is volt. Megfogott a sok zöld szín, a növények és a geometria kontrasztja, a színesen felöltözött focisták. Ablakfélfa helyett megjelennek a védőhálók tartóoszlopjai.

A focisták révén elkezdtem embereket is festeni. Úgy tűnik, csak statisztálnak, pedig a pályán való elhelyezkedésüknek jelentése van. Nem a heroikus, sportos oldalát festem a focinak. A több téri síkban a látvány általában statikus. Talán társadalmi viszonyok tükröződnek bennük. Például egy képen a figurák merevségéről A bürökrácia diktatúrája jutott eszembe, és ezt az alcímet adtam neki. Amúgy szeretem nézni a focit. Bajban voltam, amikor a bajorok barcelonai edzővel játszottak Barcelona ellen. Igazából nem tudtam, kinek drukkoljak.

Budapest, 2013. május 20.

„A Hernád partján Gesztelyben lakott nagyapám. Egyszer bement a kocsmába és megkérdezte: kinek van egy szövőszéke. Azon a vidéken valamikor, majd minden háznál szőttek. Valakinek volt a padláson diófából. Legalább 100 éves. Itt-ott kellett csak kipótolni. Akkor még egyetemre jártam.”

Rögtön a bejárat mellett trónol a négy nyüstös, fekvő szövőszék. „Ennél többet tudnak és kényelmesebbek az újak. Például feltekerik a láncfonalat. Erre a lánchengerre hatvan-száz méter hosszú szálakat szoktunk felrakni. Pápán él Lőrinc Péter szövőmester. Hozzá viszem a lánchengert. Miután kolorizáltam, neki van hozzá készüléke, amivel feltekeri a fonalakat. A mester tanít, szövőszéket is készít, szervizel.

Ugyanarról a lánchengerről számtalan színárnyalatot és mintát lehet megszőni. A különböző színű vetülékszállal más színt és tónust, az effektfonalakkal pedig különleges felületeket lehet elérni. Az alapszálra díszítő szálat csévélnek, amilyen páldául ez a buklé. Még én készítettem a cérnagyárban.

A pamut- és gyapjúszálon kívűl használok még vízre zsugorodó szálat és rugalmas lycrát is.

Ezzel az átalakított régi fúróval csévélem fel a vetőszálat. Jó lesz vigyázni a vetélővel! Néhányszor már elrepült. A hegye még a padlócsempét is átütötte.

Különféle szövésfajtákat variálok, pl. a sávolykötést vagy az atlaszkötést, de készítek ikatot is, ahol a már felvetett láncra festem a mintát. A faliszőnyegeket rongyszövéssel készítem. Hat-nyolc hónap alatt szövök le egy lánchengernyi fonalat.

Szövött anyag és öltözéktervező szakon végeztem. Mire meglett a mesterképző diplomám, eltűnt az ipari háttér. Belülről kell megoldanom mindent. Tervezek, gyártok és az értékesítésről is gondoskodnom kell.

A mag

A magam készítésű szövetnek nagy előnye, hogy egyszerre készül az anyag és a forma. Tudom, hogy hol kell belevágni úgy, hogy a szövés megtámogassa a ruhát. A kézi szövéshez közelebb áll a minimál szabás. Minden kultúrában megvoltak az egyszerű szabásvonalak, hajtásokkal formázott lepel ruhák. A görög, perzsa, indiai viselet is ezen alapszik.

Ezeknek a daraboknak megvan a szezonjuk és hajtogatni sem mindig divatos. Egy-egy maradék szőttes darabbal fel tudok dobni egy egyszerűbb hétköznapi darabot. Látvány ruhákat is készítek. Esküvői ruháért hozzám nem a fehér abroncs szoknyáért jönnek a menyasszonyok. Rétegekből állítom össze az öltözetet, amit később is fel lehet venni más alkalmakra.

Nehéz jellemezni a hazai öltözködési kultúrát. Az biztos, hogy a viselet tükrözi viselőjének önismeretét és önbizalmát. Egyikkel sem állunk valami jól. A skandináv országoknak példaszerűen sikerült tovább gondolni hagyományaikat öltözetben, lakáskultúrában, és általában a formatervezésben.

Telki, 2013. április 25.

Május 21-én ünnepeltük Albrecht Dürer, a magyar származású bajor festő, grafikus és könyvkiadó 550. születésnapját. Ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak, a falu nevét, mint nemesi előnevet használták. Bár kitanulta aranyműves édesapja mesterségét, hamarosan bizonyságot nyert zseniális, páratlan rajztehetsége. Igazi reneszánsz ember volt, itáliai utazásai során mélyítette el anatómiai és festészeti tudását. Számos önarcképet festett, amint látjuk gyönyörű férfi volt, aki a kor uralkodói által egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze volt.

Ennek a bennfentes jártasságnak köszönhető ugyanakkor az életmű egy különleges kitérője az egyik legismertebb műve egy fametszet, amit egy Lisszabonba érkező indiai orrszarvú vázlatos rajza alapján készített. A krimiszerű történet azóta is foglalkoztatja a grafika iránt elkötelezett művészeket.

Kéri Imre Munkácsy-díjas, Érdemes művész, aki a hagyományos grafikai technikák elkötelezett hódolója a ma ismert lézer technológia igénybe vételével elkészíttette a Rinocérosz nyomat alapján a fadúcot, melyet most itt láthatnak az érdeklődők és ami segít megismerni és megérteni a sokszorosított grafika lényegét.

A jubileumra a galéria grafikus művészeinek alkotásaiból válogatott kamara kiállítással emlékezünk. A kiállítás 2021. június 4-ig látható.

Decsi Ilona luca, Kádár Katalin, Kéri Imre, Olajos György, Pató Károly, Takáts Márton, Vén Zoltán