Mennybemenetel

Átjáró – öntött üveg

Erőd – öntött üveg

RG-1 (2016)

Fújt üveg

(16,5 x 12,5 cm)

BB-1 (2016)

Fújt üveg

(22,5 x 14,5 cm)

YRARB-1 (2016)

Fújt üveg

(29,5 x 16 cm)

Legyező

ELADVA

ELADVA

Szirom ELADVA

Irizált kavics

Bab        fújt üveg                                           Felhős bab fújt üveg

Foncsolozott kavics

Meduza sorozat

Meduza m 9cm x sz 6cm

Meduza m 9,5 cm x sz 7cm

Meduza m 8cm x sz 5cm

Meduza m 9cm x sz 5cm

„Nem szeretném, hogy teljesen átlátszók legyenek az üvegeim. Az olvasztással az üvegnek új minőséget adok, élő, organikus anyaggá válik. Keramikus akartam lenni, mert szeretem a formázást, de végül elcsábított a meleg üveg. Tanulmányaim során geometriával is sokat foglalkoztam, amit nagyon hasznosnak tartok, mert biztonságot ad, keretek között tart. Kísérletek közben érnek meglepetések, de a véletlenek tovább lendítik az embert. Ez olyan, mint a drog.”

A végkimerülésig képes lennék dolgozni, de szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy kis fiam, aki egyensúlyban tart. Születésekor éreztem először azt a folytonos, különös energiaáramlást, ami az anyasággal jár. Ahogy az etetéssel szinte elszívta az erőmet és ahogyan a lényétől újra és újra feltöltődtem. Ezt a folyamatot akartam megmutatni a Synk sorozatommal. A hideg-meleg kontrasztokat komplementer színekkel hangsúlyoztam.”

Tiszta pate de verre technikával készítette a diplomamunkáját, az első építészeti üveginspirációit, mellyel harmadik helyezett lett a 2011-es Libensky Award nemzetközi üvegbemutatón. A fehér üveghez olyan színt kellett találnia, amelyik átlátszódik a külső felületen is. Az uránüveg jó megvilágítás esetén csodákra képes.

Egy korábbi korszakában üvegöntészettel (casting) dolgozott. „Nagyon tetszett, ahogy az akvárium falán megtapadnak a csigák. Valami hasonlóról szól a Bubble factory.” Most vegyíti a különböző technikát: a tömböt öntészettel, a rudakat üvegtörmelékek összeolvasztásával készíti és ahogy azok beágyazódnak a tömbbe a ’golyók’ is megjelennek.

Kényes műveletek sorából áll, mire egy mű elkészül. Kizárólag ugyanazt az anyagot lehet egybeolvasztani, ezért először 600 fokra felmelegít egy darabot ugyanabból az alapanyagból, amiből a tömb készül. Azon forrón hideg vízbe dobja, hogy az üveg szilánkokra essen. Aztán megőrli egy mozsárban, majd szitálja. A kívánt színáramláshoz grammra kiméri a színkeveréket. A finom üvegfritteket egy speciális anyagba fúrt lyukakba szórja. Ez már festészet.

A tömbök négy-öt napig hűlnek a kemencében, a rudak összeolvasztásánál már két hét izgalom következik, hogy az üvegben semmi feszültség ne maradjon. Aztán jön az örökké valóság, minden üvegművész réme: a csiszolás majd a polírozás. Egy-egy tárgy 15-16 kilót is kitesz, amihez férfias erő kell, hogy a forgó sajbáról le ne csússzon.

A legújabb darabok egy új fejezethez tartoznak. A ’Screenshot’ sorozat olyan lesz, mint egy szélesvásznú filmből kifotózott pillanat, mely egy perspektivikus térben jelenik meg a monitoron. A többi legyen a mi titkunk.

Mi a különbség a rézkarc és a rézmetszet között? „Ha én lépek be egy galériába, rézmetszetről van szó, bárki más, akkor rézkarc. A rézmetszés nagyon pontos technika, ezen belül egyik irányzata szigorú akadémikus stílus, másik un. szabadmetszés. Mindkét irányból tűhegyes vésővel véssük ugyanazt a vonalat. – mutatja a lupé fölé hajolva – A rézkarcban sok a váratlan esemény. Megbízhatatlanabb. A bankjegyek, okmányok, a bélyegek készítéséhez rézmetszetet használtak.

Biztonságos volt az ötszázas Ady, az ezerforintos, amin Meggyesi: ‘Anya gyermekével‘ szoborról készült a rézmetszet. Mind csapat munka volt, amiben én is részt vettem.“

„Rékassy Csaba igazi profi rézmetsző, igazi bohém volt. Róla egy történet: Karácsony előtt kért ötszáz forint kölcsönt édesanyjától. Késve adta meg a pénzt, ezért elkészítette a 620 forintos bankjegyet. Ebben úgy gondolta benne volt az infláció, a kamatok. Nem sok másolat készült, nehogy devalválódjon, ezért szöggel áthúzta a hátát. A másik oldalára megvéstem egy különös alkimista műhelyt, „hogyan lehet fekáliából pénzt gyártani” aláírással. Az igazgatóm értette a viccet, de kirúgott.“

A metszetekre jellemző a stufigság. Így mondják, hogy a szinezőssége többértékű, A különböző vésett-mélységgel finom árnyalatokat lehet a képbe vinni egy színen belül.

Porozással, az úgynevezett akvatintával még izgalmasabbá lehet tenni a felületet. ‚Ha a nagymamán az angol királynő lett volna‘ c. képen a nagy gallér kidolgozottsága kiváló példa erre az eljárásra.

A kép címe mellé a művész klasszikus elvárások szerint megjelöli a készítés technikáját, (gyakran rövidítéseket használnak: C2=rézmetszet, C3=rézkarc) a papír fajtáját, és a példányszámból a sorszámot.

Ex libris tevékenysége nemzetközi szinten jegyzett. A kiadók jól tudják, mindig számíthatnak valami abszurdra, egy csavaros gondolatra. „Nem lehet előre tudni, mi az, ami azonnal tetszik, és mi fog idővel beérni. A koponyától félnek, ha valami erotikus, azt mérlegelik, mit szólnak majd a szomszédok.“

Parafrázisait könnyen megértjük, ha ismerjük a Bibliát, a szentek életét, a történelmet, az irodalmat, a művészettörténetet, az élet apró és nagy dolgait. Akkor, nem lehet a világon semmi tabu, amin ne kacaghatnánk! Egyesek csóválják a fejüket, mert úgy tartják van, amivel nem szokás viccelődni… Döntsön mindenki szabadon: „Sapienti sat“

Az iróniától sem mentes képek sorában örömmel fedezzük fel az ‚Angyali üdvözletet a benzinmotornak‘, a huszadik század tárgyai alatt roskadva ‚Menekülő Lótot‘, ‚Jákob álmát az angyalokkal‘ hiszen miért lenne szövőszék és szabóság a mennyben?

Valamint a szószékből átalakított angyalkákkal, körbe hímzett liften, mennybe menetelő Máriát, majd fokozva a szellemi feszülést: Vajjon mi lehet az ördög játéka?

Budapest, 2011. december 22.

Pintér néven született. Mást, különlegest akart, ahogy a farkas kimordul az erdőből, valahogy így: Wahorn! 16 évesen már ezzel jegyezte képeit. Képeket felirattal. A családban voltak, akik komolyan foglalkoztak rajzolással. Nem tőlük tanulta, minden ösztönből jön. Benne a szexuális ösztön a legerősebb, ezért szólnak arról a képei.

.

„1990-ben úgy éreztem elvégeztem a dolgom itthon.“ Vancouverben akkoriban a leszbi, az Aids, a négerek elnyomása volt a kultúrtéma. És az amerikai galériák tartják magukat a szabályokhoz

A hagyományos szexualitást ingerülten elutasították. „Számomra a művészetben nincs kompromisszum. A művészet lényege a szabadság, még a saját egomat sem hagyhatom, hogy felülbírálja, amit csinálok: Legyen egy kicsit hosszabb az egér farka, mert úgy jobban néz ki…

New Yorkba mentem: ott történik az én kultúrám, ott készül a jövő. Onnon jött Miles Davis, Jimmy Hendrix… Itthon is az amerikai irodalmat olvastam, a Hideg napok helyett nekem többet mondott az Apokalipszis most, nem érdekelt a táncház mozgalom, mert bluest hallgattam.

Rá kellett jönnöm, meg kell tanulnom angolul megmagyarázni a képeimet, a művészet nyelve nélkül nem boldogulok. Már a bejáratnál olvasni akarja a látogató mit fog látni. Addig egy tapodtat se lép. Ahogy ezt Tom Wolfe a Festett malaszt-ban megírja: ‚Ez a munkám egy kérdésfeltevés arra, hogy…’- a közönség nem elégszik meg azzal, amit a saját szemével tapasztal. Képek ábrázolása nem elég.“

A Klasky Csupo stúdiónak nagy a presztizse. Innen indult a Simpson család. Tülekedés folyik a jól fizetett állásért. Az se számít, ha maga a tulajdonos hívta. A háttér rajzoló a hollywoodi rajzfilmstúdióban lazán fogja a tollat. „A vonal rezdülését kellett megtanulni.

Kizárólag az art-direktorok utasításai alapján dolgoztunk. Néha nem bírtam magammal: a rendszámokra ráírtam Wahorn. Megtudtam, már vadásztak rá: egyszer figyelmeztetésben részesültem.

Los Angelesben kevés az energia. Amit mások egy nap alatt, én két óra alatt elvégeztem. A munkaidő fennmaradó részében posztiteket rajzoltam. Tízezer megrajzolt post-it lappal jöttem haza. Mondták olyan, mint egy napló, de nem az. A lányom hívott vissza.

A világ megváltozott. A komputer átvett mindent. Beletanultam. Az Encyclopedia Britannica webmastere voltam egy ideig. Az új médiumokkal a festék-anyag ideje lejárt. Nemrég, ha az ember olyat akart látni, ami otthon nincs, akkor felakasztott egy festményt, nézte egy életen át. Szükség volt mesterekre. Ma az igényeket dizájnerek szolgálják ki. Beláttam, már nem vagyok avantgard.

A zenében érzem jól magam. Ha festek, akkor is a szibériai sámánok dobjaira gondolok. A kifeszített vászon a falon felveszi a lelki rezdülést. Az energia ráfagy örökre. Ha az ember ránéz és együtt rezeg a vászonnal, akkor szeretni fogja a képet.“ – mondja és rak néhány gerenda darabot a tűzre. A leégett fészer-műteremből ez maradt. Az újra épített, tágas házrész is tapasztott fal, egy vaskályha kifűti.

A vidéki nyugalomról lehetne még mesélni. Bátor kutya nyargalászik a helikopter leszállópályává átminősült szántóföldön. „Csak zöldséget ültetek. Ekkora lett tavaly a cékla. Jól megmozgat a kert. A városban ki se modulnék a házból.“

Mezőszemere, 2012. március 15.

Díjak: /State awards:
Munkácsy díj (1993)
Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007)
Elérhetőség: www.wahorn.com

El vagyunk halmozva dogmákkal. A művészet azt kutatja, hogyan tudunk ezektől megszabadulni. A mai formatervezés középpontjában is ez áll. Az egyik alaptétel szerint a forma követi a funkciót. De mégis mitől kilincs a kilincs? Attól, hogy ott van az ajtón. Mi történik, ha egy formát kiveszünk a funkcióból? És mit kezdünk a magára maradt kilinccsel? Vagy mi történik, ha funkciókat összevonunk? Amikor megszületett a számítógép, külön volt hozzá egy monitor és egy kezelő felület. Aztán a funkciókat összerakva létrejött egy új forma, a laptop.

A kulturális dogmákkal is hasonlóan vagyunk. A számos esztétikai fogalom, mint a szépség, egyszerűség mellett megjelent a meglepetés és a szomorúság esztétikája. Ezek arányára mondhatjuk, hogy milyen valaminek a karaktere. Szoktunk beszélni népek karakteréről: a hűvös északi, a bölcs keleti. A „magyar karakter” nagyjából az észak-déli és a kelet-nyugati habitus keveréke. Ma azonban -többek között a művészetnek köszönhetően- megszűnni látszanak ezek a kulturális dogmák.

„A Pécsi Műszaki Főiskolán folytattam a tanulmányaimat és közben bejártam a Zsolnay Műteremházba klasszikus rajzot tanulni. Remek tanárokkal kerültem kapcsolatba. Mindent elsajátíthattam a képzőművészeti kultúrából, megtanultam mintázni az embert. Ugyanakkor Pécs városát áthatotta a Bauhaus szellemisége. Lantos Ferenc Kísérleti Vizuális Műhelyében mindig előkerültek a természet mögötti szerkeztek, tehát a geometria. Miután megkaptam a mérnöki diplomámat jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára.”

Azóta is keresi az utat, hogyan lehet a dizájnt és a képzőművészetet összehangolni. Tanulmányozza és tanítja a formatervezést, először az Iparművészetin, majd 15 éve után a Műszaki Egyetemen ahol bevezették a formatant is. Itt más volt a megközelítés, mérnöki alapokra kellett építeni a formatervezést.

„Az első formatan órán azt kérem a mérnökhallgatóktól, hogy vegyék fel a kabátot, menjenek ki a szabadba és hozzák be az első dolgot, ami legelőször megtetszik. Szinte biztos, hogy a szőke hajú lány egy szál sárga virággal érkezik, valami kékkel, akinek kék a szeme. Egy alkalommal egy feketébe öltözött kemény, olyan igazi „matekos” srác kirángatott egy rácsot a sárból. Micsoda kreativitás kellett hozzá! A következő feladat elősegíteni a hirtelen villanásokat az egyik agyféltekéből a másikba, megtalálni a formát a funkcióhoz. Például mit lehet kezdeni egy kockával? Itt már a személyiség is megmutatkozik. Van, aki a cukorra gondol róla elsőnek, van, aki a dobókockára.”

Az ipari formatervezőként azon kutakodik, hogyan tudja a tervezés javára fordítani az emberek gondolkodásmódját, amihez először felméri milyen értékékekre támaszkodhat, hogy a legtöbbet hozza ki a tárgyból. A budapesti utasvárók –nyertes- pályaművéhez egy egyszerű zártszelvényt vett alapul, melybe kétféle bemetszéssel előállt egy nagyon egyszerűen és gyorsan kivitelezhető többfukciós szerkezet.

A General Electric megbízása utcai lámpatest tervezésére szólt. A formai követelmények megkívánták, hogy hasonlítson a régiekre, miközben a legmodernebb okos (Smart) technológiával lett felszerelve. A tartókarnak egy nehéz világítótest súlyát kell viselnie. A megoldáshoz a csontok merevítő strukturája adta az ötletet. A világban sikeres világítótest már itthon is számos helyen felszerelésre került.

A mai technológia a művész számára korábban soha nem létező lehetőségeket kínál. A geometrikus minimalista gondolkodás új anyagokat von be, felhasználja a lézert, a szinterezést és más ipari eszközöket. Az így alkotott szobrok és reliefek az anyagban ébredő feszültségek hatására születnek meg, melyek felületén ébredő fény-árnyék változásások a figyelmes szemlélőnek különös interaktív élményt nyújtanak.