„Nem szeretném, hogy teljesen átlátszók legyenek az üvegeim. Az olvasztással az üvegnek új minőséget adok, élő, organikus anyaggá válik. Keramikus akartam lenni, mert szeretem a formázást, de végül elcsábított a meleg üveg. Tanulmányaim során geometriával is sokat foglalkoztam, amit nagyon hasznosnak tartok, mert biztonságot ad, keretek között tart. Kísérletek közben érnek meglepetések, de a véletlenek tovább lendítik az embert. Ez olyan, mint a drog.”
A végkimerülésig képes lennék dolgozni, de szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy kis fiam, aki egyensúlyban tart. Születésekor éreztem először azt a folytonos, különös energiaáramlást, ami az anyasággal jár. Ahogy az etetéssel szinte elszívta az erőmet és ahogyan a lényétől újra és újra feltöltődtem. Ezt a folyamatot akartam megmutatni a Synk sorozatommal. A hideg-meleg kontrasztokat komplementer színekkel hangsúlyoztam.”
Tiszta pate de verre technikával készítette a diplomamunkáját, az első építészeti üveginspirációit, mellyel harmadik helyezett lett a 2011-es Libensky Award nemzetközi üvegbemutatón. A fehér üveghez olyan színt kellett találnia, amelyik átlátszódik a külső felületen is. Az uránüveg jó megvilágítás esetén csodákra képes.
Egy korábbi korszakában üvegöntészettel (casting) dolgozott. „Nagyon tetszett, ahogy az akvárium falán megtapadnak a csigák. Valami hasonlóról szól a Bubble factory.” Most vegyíti a különböző technikát: a tömböt öntészettel, a rudakat üvegtörmelékek összeolvasztásával készíti és ahogy azok beágyazódnak a tömbbe a ’golyók’ is megjelennek.
Kényes műveletek sorából áll, mire egy mű elkészül. Kizárólag ugyanazt az anyagot lehet egybeolvasztani, ezért először 600 fokra felmelegít egy darabot ugyanabból az alapanyagból, amiből a tömb készül. Azon forrón hideg vízbe dobja, hogy az üveg szilánkokra essen. Aztán megőrli egy mozsárban, majd szitálja. A kívánt színáramláshoz grammra kiméri a színkeveréket. A finom üvegfritteket egy speciális anyagba fúrt lyukakba szórja. Ez már festészet.
A tömbök négy-öt napig hűlnek a kemencében, a rudak összeolvasztásánál már két hét izgalom következik, hogy az üvegben semmi feszültség ne maradjon. Aztán jön az örökké valóság, minden üvegművész réme: a csiszolás majd a polírozás. Egy-egy tárgy 15-16 kilót is kitesz, amihez férfias erő kell, hogy a forgó sajbáról le ne csússzon.
A legújabb darabok egy új fejezethez tartoznak. A ’Screenshot’ sorozat olyan lesz, mint egy szélesvásznú filmből kifotózott pillanat, mely egy perspektivikus térben jelenik meg a monitoron. A többi legyen a mi titkunk.
